Ja, és ma

mikor a gyülibe mentem próbálni, láttam egy gyönyörű kocsisort... aki nem látta, nem tudja megérteni a lelkesedésem. és sajnos, mivel a kocsimárkák területén az ismeretem nem annyira nagy, nem ismertem fel 1 kocsitipust sem... ugyanis azok az autók valamikor a század elején, vagy ki tudja mikor rótták az utakat. ma egy menetben sorakoztak fel és el a város utcáin... de nekem nagyon tetszettek :D nem számltam, hány volt, de vagy 15-20 biztos
csak azért irtam le, hogy tudjátok, ilyenek is vannak... szivesen beleültem volna, azt hiszem bármelyikbe :)

na igen... meg egy falevél rabul ejtette a szivemet, igy, hogy visszakapjam (a szivem mármint), felvettem és magammal hoztam. és most itt diszeleg barnás szineiben az asztalom mellett :D

Read more...

Az Úrra nézzetek!

megmaradt bennem... 50 év házasság után (az aranymenyegzőt ünnepelték ma a gyülekezetben is) ez az egyetlen tanács... nézzetek Rá...
K.bácsi és Sz.néni... reggel ott vannak, nyitják az imaházat. zárnak. takaritanak. szolgálnak. néha fájó háttal, derékkal. de ott vannak. a család (4 gyerek, 11 unoka, a második dédunoka a napokban érkezik) mellett ma mi is osztozhattunk az örömben...
tehát előre... az Úrra nézve...

Read more...

Egészet...

KRISZTUS KÖVETÉSE

Egészet adni - sohase felet.
Vállalni mindent - bármit is jelent.

Egészet adni - mindent, ami van,
ami csak vagyok - maradéktalan.

(Szent-Gály Kata)

Read more...

Sorsfordulók

egy pillanat
egy ember
egy ötlet
egy álom

jönnek
betoppannak
berobbannak az életbe

bátorságot követelnek
megfontolást
vágyat
küzdelmet

vannak
voltak
lesznek
kellenek

sorsforditók...

Read more...

Csend-esség...

IMÁDSÁG CSENDESSÉGÉRT

Uram, segíts elcsendesedni!
A természetben a múló idő
malomkövei zakatolnak.
Suttog a fenyő.
Sóhajt a cserje.
Nyög a tölgyfaág.
Harangoz a gyöngyvirág.

Uram, segíts elcsendesedni!
Az utcákon nyegle gépparipák
száguldanak félelmetesen.
Daloló autók.
Síró szirénák.
Nyüzsgő emberek.
Zajongó gyermeksereg.

Uram, segíts elcsendesedni!
Mert a szívem ma fél és nyugtalan.
Pedig sorsom a te kezedben van.
Rémít a Sátán.
Retteg a lélek.
Erősségedbe
Jó Istenem, fogadj be!
(Gerő Sándor)

Read more...

Kellenek néha

azok az emberek, helyzetek, amelyek kihoznak a sodrunkból. na nem túl nagyon... na csak azért, hogy kiderüljön, mi is rejtőzik bennünk... valahogy szembesitenek ezek a helyzetek önmagunkkal... mert:
"egy mézesüvegből, ha összetörik is, édes méz folyik, nem csökkenti tehát a felelősségünket az, hogy mit váltott ki belőlünk az adott helyzet vagy valakinek az indulata. sőt inkább növeli, súlyosbitja, mert lám, ezt lehetett kihozni belőlünk. és ha ezt váltotta ki, akkor lehet, hogy a mi reakciónk a másikból is hasonló reakciót vált ki, és igy gyűrűzik tovább a bűnáradat. olyan ez, mint a lavina: elindul a hegytetőről egy kis hógolyó, és útja során egyre több hó tapad hozzá, mig a végén hatalmas görgeteggé nő, amely fákat szakit ki tövestől, házakat dönt romba, embereket temet el élve, és nincs, aki megállitsa." (Cseri Kálmán)

mert hát ma az történt, hogy majdnem odamondtam egyik ismeretlen kolléganőnek. hogy figyelmesebben végezze a dolgát. mert nekem is van elég. és nincs kedvem a megoldott dolgokat újra ellenőrizni miatta... a telefont felkapni nem volt ötletem, még jó... s mire angolul megfogalmaztam a mondókámat, kicsit le is csillapodtam. na meg a szerkentyű sem fogadta a szöveget. először. mert másodjára már igen. ugyanazt... pedig egész civilizáltan fogalmaztam. pliiiiiiz-zel... (csak hát odakerült a végére a felkiáltójel - legalábbis először biztos... meg a köszönöm lemaradt, nem tartozott a protokolhoz...) hát igen... ez is belefért a mába...

mennem kellene mézet gyűjteni...

Read more...

Magyarázza meg

nekem valaki, hogy a "7 days" feliratú piritott kenyér csomagocska 7 napig kell elegendő legyen? csak azért, mert nagyon jó izű és már alig van a csomag alján, amit ma reggel kezdtem meg. és ha igy folytatom, a (munka)nap vége előtt a kukában köt ki a csomagolás...

vagy ez az elnevezés azt akarta jelenteni, hogy egyszerre 7 napra valót kell vegyek? hm...

Read more...

Nyomok...

tegnap ifin arról beszéltünk, hogy milyen jegyet, jelet hagyunk magunk után... egyesek rekordokat döntöttek... világhirűvé váltak... de életünkben egyszerű emberek is hagytak mély nyomokat... mi lenne az, amit mi szeretnénk magunk után hagyni...

vajon hagyok-e magam után valami pozitivat? szépet? emlitésre méltót?

ha csak egy ember életében nyomot hagynék... már akkor is megérné...

ha csak egy mosoly... egy jó szó... egy bátoritás... egy biztató tekintet... egy példa... egy kicsi kis nyom is... de jó lenne...

Read more...

Látom.

tenni kéne. annyi mindent... ember nincs. azaz csak kevés. nagyon kevés... a munka sok. várnak. példát. útmutatást. helytállni... lesz-e elég? erő... kitartás... és főként látás? meglátni a rést, az igazán tátongót? amit be kell tömni... keresem az én résem. ahova nekem kell odaállni... a törésre... ha más helyére állok, befér mellettem a golyó. nem menekülni akarok. de elfáradtam már abba, hogy itt is, ott is, mindenütt és közben seholsem... úgy igazán... mindent beleadva...

Read more...

Igy nap végén

hát kalandos nap volt... 4 óra körül úgy éreztem, nem sokat tudok majd felmutatni... lehet, hogy igy van, de legalább a hangulatom helyreállt időközben :D

reggel majd utolsó pillanatban keltem, időben elindultam otthonról. megérkeztem időben. nekiláttam rögvest a munkához. mégis... semmi eredményt nem tudtam felmutatni. hiába kerestem, nem találtam az ajtót a falon... pedig szerettem volna bizonyitani. magamnak. meg másnak is. hogy képes vagyok rá... de nem vagyok... még mindig nem... elég lesújtó következtetés. pedig úgy éreztem megbiznak bennem, számitanak rám. pedig igazából nem is ismer, csak egy pár mailből, kérésből, megoldásból... utolsó percekben mégiscsak mozdult valami talán. hálás vagyok D.ért, aki odajött ls ötletet adott. holnap folytatom, remélem több sikerrel...

távozáskor nem voltam elég gyors s az utcára kitevő belekapott a sarkamba alaposan. sántultan mentem el... a fájdalom megzsibbasztott...

aztán vásárolni mentem. a kasszánál ketten előttem. alighogy beálltam, a kasszagép megelégelte a működést s mikor pinkód nélküli, kanadai kártyával akartak fizetni, megtartotta magának a számlát. végül csak kiadta. az előttem levő néni keveset vett, gyorsan, kézpénzzel fizetett. nálam meg úgy gondolta a gép, ha már aláirtam, hogy fizettem, a másolatot megtartja magának... de meggyőzték. a kasszánál fiatal, kedves hölgy volt. szépen viselte a gép makacskodásait...
Csengével azután "kutyá"t kerestünk mindefelé Anita könyvében. találtunk. odabökött minden igazira, mert biza "kutyát" bólintott maci, cica meg egyéb korrigálásomra is :)
és jó volt együtt beszélgetni még... örülök a tesómnak, sógoromnak, a lányoknak. hálás vagyok értük. hogy vannak. és a városban vannak... szép esténk volt együtt :)
a tömbház bejáratánál kedves szomszédlány. néhány szót váltottunk. jól esett.

itthon meleg vacsora várt. és ráadásul dinnye...
azt hiszem, mégis szép volt ez a nap... :)

Read more...

Piros bogyó, piros levél...

emlékszem, ezt a vers még akkor megtanultam, mikor a tesóm tanulta liciben. és nagyon megtetszett. és ahogy ma a hétvégi képeket nézegettem, megint eszembe jutott...

Ajánlás
Áprily Lajos

Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.

De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.

S most add a lelked: karcsu váza,
mely őrzi még a nyár borát -
s a hervadás vörös varázsa
most ráborítja bíborát.

Read more...

Délelőtt

megnéztem a többiek képeit is. rengeteg van, különösen a szines tájjal, na meg naplementés, stb.

örülök a kirándulásnak, nemcsak magáért a tájért meg a képekért, hanem úgy érzem, jót tett a csapatnak is együtt lenni, legalábbis az én szemszögömből igen...

Read more...

Nekem ködös még...

de Te tudod rég mi van előttem, s mi lesz belőlem...
Kezedben hadd legyek agyag csupán... áraszd rám Lelkedet, pecséted nyomd rám...

Read more...

Hétvégéről

szép volt. kár a szavakkal kisérleteznem, nem fejezik ki azt, amit láttam. még a képek sem (bár néhány megtekinthető itt ).
csütörtökön kaptattunk fel a Muntele Micre, ami különben nem is olyan mic, mi 1400 méter körül szálltunk meg. reggel meglepetten nyugtáztam, hogy kolleganőm mellett még egy szobatársam volt. khmm. egy denevér... K. "jaj, de aranyos" felkiáltásaival mit sem törődve keritettünk valakit odalentről, aki kitessékelte őkegyelmét.
aztán reggeli után nekivágtunk a hegyoldalnak, felmentünk a legmagasabb helyre, olyan 1800 m-re. a kilátás gyönyörű volt, amikor és ahol nem volt köd. aztán ebéd után volt egy szünet, egy pár emberkével mi akkor is sétálni mentünk. majd játékok, jókat szórakoztunk.
szombaton pedig még egy másik sétára mentünk, majd kora délután hazajöttünk.

mivel messzire lehetett látni, gyönyörű volt például éjjel is a fények játékát nézni.
ja, és hideg volt, hosszúujjúban, kabátban túráztunk. de megérte, nagyon tetszett. leginkább a szineket csodáltam, na meg azok kombinációját... :)

Read more...

2 éve

van ma, hogy már nem kell hordanom... hála Istennek, a műtét sikerült :)

Read more...

Eredményesnek

mondható az elmúlt 2 nap, már ha az eredményességet lehet képekben, élményekben, verssorokban meg kellemes töltött időben mérni :)

Read more...

Napsugár, derű

Tegnap a brassói Hozsánna kórus koncertezett itt. A legjobban a következő szövegre irt dal tetszett:

Füle Lajos: Hoztál-e napsugárt?

Kint szürke köd, bent rosszkedv réme árt...
- Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?
Minket halál s gondoknak terhe nyűtt...
Hoztál nekünk sugárzó, halk derűt?
Mert kell a fény, az újuló öröm,
Hogy kulcs legyen a hús-vér börtönön.
Mert fáj a Föld és minden bűnbozót...
Áldottak az örömhírt hordozók,
akikben a MEGVÁLTÓ LELKE jár!
- Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?

Read more...

Kicsi hegy ;)

a tegnapi program valahogy igy nézett ki: reggel munkába, onnan koncertre, aztán valamikor fél 10 fele haza, vacsi, csomagolás, egyéb esti tevékenység, csendesség, már ma ágybabújás. aztán reggel idecipekedtem a bagázsimmal...

a hétvégén, azaz ma elhúzok újra. a hegyek közé. már naaaaaaaagyoooooooon várom. nagyon szeretem a hegyeket és várom, hogy újra kint legyek a szabadban, friss levegőn, egyszerűen lazitani, meg persze fotózni ;)

ilyen ősszel még nem voltam a hegyekben, itt az alkalom. persze vastag ruhákat pakoltam, pedig napsütéses időt igértek, de ez attól még nem jelent meleget is... a társaság nem tudom milyen lesz, de én eldöntöttem, hogy igenis, jól akarom érezni magam és élvezni a hegyeket, a kilátást, meg egyebeket. nah, ezzel az eltökéltséggel vágok neki a mai napnak meg a következő kettőnek :) ...

Read more...

25 éves :-)

ma ünnepli 25. születésnapját az elektromos mosoly. többet erről itt

Read more...

Egyet kérek...

emlékszem a mesék tündéreire, manóira, aranyhalaira, meg a három kivánságra... nem tudom, mi lenne az én három kivánságom. még nehezebb szerintem csak egynél maradni...

az este azt a történetet olvastam újra, amikor Salamonnak megjelenik Isten és kérhet bármit...

és elgondolkoztam, mit is kérnék én. hát jött is az első impulzus, hogy de jó volna... aztán meg mindjárt a számitás, hogy mégse azt, valami mást. hogy lássukcsak miislegyen, hogy meglegyen az is amit akarok, na meg jól is hangozzon, impresszionáljon, meg azért tetszedjen...

de aztán lesütöttem a fejem... végülis ki előtt akarok én jól mutatni? mert Isten azt hiszem, nem a kijátszási tehnikáimra vagy a számitgatásaimra kiváncsi. ő úgyis tudja, mi van bennem. őszintének kell lennem csak. előtte. de talán még inkább magam előtt... hogy mi van bennem... még nem tudom, mi lenne az én egyetlen kérésem...

Read more...

Semmi...

ma egész nap egy ártatlan kis nullást kergettem, de nem sikerült meggyőznöm, hogy eltűnjön onnan, ahol fölösleges volt... kis semmiség, mégis mekkora felfordulást okozott. fáradtan jöttem el... ennyit a mai munkám eredméyneségéről...

azon gondolkodtam az úton hazafele, hogy sok nulla nem sok, de ha eléjük kerül egy másik számjegy, igenis sokat jelenthet... de ha nem a megfelelő helyen van, akkor csak gondot okoz... hogy nemcsak a hiányzó dolgok miatt lehet az embernek diszkomfort érzése... és hogy a kis semmiségek az életemben néha igencsak megnehezitik azt...

Read more...

Elmékedés...

hogy van, amikor az első lépések meghatározóak... hogy néha nem lehet helyrehozni, mai elejétől elromlott. meg hogy néha más issza meg a levét a hibának... meg hogy sokszor nem tudni mi is lenne a legjobb...
csak úgy a munkám során saját bőrömön tapasztalom ezt... de igy van az életben is. figyelni lesz jó. a ma gondolataira. meg apró-cseprő elejtett-felejtett mozzanataira... hogy ne kelljen foltozgatni. toldozgatni... mert másik nincs. nincs főpróba. csak előadás. élő adás...

Read more...

Változásról...

"A változás elkerülhetetlen. Az életben egyetlen dolog van, ami biztos: a szüntelen változás.
...
Az ember azonban furcsa teremtmény. A változatosság riadalommal tölti el. Ahelyett, hogy elfogadná a sokféleségben rejlő kihívást, örömet és csodát, általában megretten tőle. Megfutamodik, vagy igyekszik egységesíteni azt, ami változatos. Csak így érzi magát biztonságban." (Leo Buscaglia)

Read more...

Nohá...

hol is kezdjem, hol is kedjem?
hát csütörtök este, na meg még péntek reggel szépen bepakoltam, elmentem csomagostul a munkába, onnan meg kora délután elhúztam és elvonatoztam váradra. ott egy próbát ütöttünk össze, majd elszállásozódtam. ja pénteken fogtam neki a ruhám vasalásához és szombaton sikerült befejezni. :) úgy fél kettő felé. éjjel mármint. na de ezen is túl kellett esni. igazából csak annak örültem, hogy nem szombat reggelre hagytam ezt a műveletet :D
na, szóval szombaton menyegző :)
szép volt, nagyon. jókat beszélgettem, jó volt újra találkozni ismerősökkel. jó volt a hangulat, tetszett, nem vártuk a végét. épp beszéltük a lányokkal, hogy nem mennénk haza (koszorús lány voltam, és másik 2 barátnőm is az volt, a menyasszony meg nagyon közeli barátnőnk :) )
és amikor hazaértünk, ma elég korán, még vagy fél órácskát elfotózgattunk lefekvés előtt. igy hát nem sokat aludtam, mert reggel korán meg jöttem haza. de megérte ott lenni.
most ennyi elég róla, lehet még irok holnap... na, legyen itt néhány kép is mutatóba:

várjuk a menyasszonyt... na meg a vőlegényt is...

az ifjú pár :)

itt vacsiztunk :)

mi hárman...

;)

a torta fincsi volt

Read more...

Hazajöttem,

de fáradt vagyok, megyek alszok egyet. jó volt látni a tesómékat ma ebédnél, már hiányoztak, a kis csöppség is, aki már nem is olyan kicsi :D
a menyegző profi volt, tetszett, jól éreztem magam, meg minden. de ma 2 lett mire lefeküdtünk, majd ha odajutok (egy következő alkalommal) mesélek :), aztán ma reggel korán keltem, mert jöttem haza. de hogy mikor fogok tudni irni, nem tudom, mert a kilátások szerint rémesen foglalt leszek a héten...

Read more...

Reggeli városkép

a busz megváratott. a villamos lassan, ráérősen és csendesen dübörgött be a megállóba - föl ne ébresszen valakit. a trolin csak 3an utaztunk...

a főtér mellett az épületszegélyről galambok foltozták pötyökbe a járólapokat épp most is, turbékolva. odébb, a főtéren ugyancsak galambok aludtak a napsütésben, egy kupacban. az emberek lehajtott fejjel, összehúzott kabáttal siettek végig. itt-ott. a teraszok üresen hevertek odakint. az asztalok némán, ásitozó székekkel maguk körül tengették az időt. zúgva-búgva szabályozták félelipszisre a fa-bokrokat. odébb, a halaknál ébredezve csordogált egypár csepp viz. a katedrális napfényben úszott magasztosan. a farkas-szobor körül rendezetten szinezték a füvet a virágok. csend és nyugalom honolt...

arrébb, a nedves aszfalton csillogott-tükrözött-ragyogott a nap. a bácsi az üzlet előtt sepert...

egy árva fadarabka hevert egy pihenő sárgalevél társaságában a padon. madarak dudorásztak a magasban.

a kocsik is lomhán mozogtak. bent hol sietős, hol álmok bácsik-nénik. amott, a forgalomban rendőrautó érkezett vinnyogva a kereszteződésbe. aztán amott meg mentő kért hangosan utat magának...

reggel a város... attól függ, honnan nézem...

Read more...

Néhanapján

jól esik az embernek ha sikerélménye van. na meg az ember lányának is.
hirtelen lelkesedés tölti el. meg szárnyal. úgy érzi rengeteg mindent megtud csinálni. szint kap az élet. érdemes kipróbálni, ajánlom :)
megfordult a fejemben hazafele jövet, hogy vajon mit gondolnak rólam az emberek az utcán mikor meglátják a vigyoromat. de csak egy félpercet gondolkodtam rajta. ugyanis rájöttem valamire. mégpedig arra, hogy tulajdonképpen ez most nem is érdekel :D

Read more...

Eldöntöttem,

hogy nem irkafirkálok ide össze-vissza mindenfélét, hanem csak hasznos értelmes dolgokat... most épp nincs ilyesmi, igy nem irok többet.

Read more...

Majd elfelejtettem

megjegyezni, hogy ma az egyik villamosmegállóban egy érdekes kép fogadott :)

egy férfi normál utcai ruhában (sportcipő hozzá meg kb. térdig érő kabát) na meg, ezt találjátok ki! vállat verő haj, elől a tincsek kibontva, hátul egy hajgumival összefogva és... benne 2 toll :D

azt hittem hirtelen, hogy vadnyugaton vagyok. de csak egy negyed másodpercig. és a winnetous filmeket még meg sem néztem :)

Read more...

Varrónőnél - 5.

megvan, végre. :) (a ruhám, mármint)

már előre örültem, hogy beirhatom, utam oda-s-vissza eseménytelen volt, de mégsem. már az eső is elég fölfordulást okoz, de nem elég ennyi. a megállóba érve igencsak lelkes lettem (amúgyis rohantam, semmi gond), hogy ime, jön a nekem-jó villamos. de hamar lelohadt a kedvem, amikor 2 megálló után jött a nagy fék, meg persze a bumm. a nem-tudom-milyen-márkájú kocsi felharmonikázott szépen féloldalasan egy pillanat alatt. igy hát nekivágtam másfél megállónak gyalog, esőben persze, onnan meg egy másik villamossal mentem tovább. na igy volt. a visszautam ilyesmiktől mentes volt.

a nadrágom igencsak vizes lett. úgy térd körülig. nem csoda. a tócsák-pocsolyák mennyisége felmérhetetlen, mélységük úgyszintén. a területi kiterjedésük is figyelemre méltó... és mindez főként a járdán. meg az út mentén, ahol a kocsik nagy sebeséggel hajtanak el. a többit nem részletezem.

Read more...

Varrónőnél - 4.

reméltem, hogy má' béfejezem ezt a részt, de há' mégse akar sikeredni... mert az úgy vót, hogy ma a munkából megyek is a ruhámért. de csak vót, mert nem lett. azazhogy, dehogyisnem. vagyis mégsem. na szóval: amint tudtam, a munkából szabadultam elfele, aztán, úzsgyi a megállóba, fel a villamosra, le róla, fel a másikra, le róla, gyalog ereszd neki, be a varrodába. oszt ennyi vót. mert a ruhám még nincs kész. csak hónap lesz. na tessék. mitvót mit tennem, jöttem haza, megálltam még vásárolni egyet-s-mást. mert ugye semmi nélkül csak nem állithatok haza. megelégedtem egypár nápolyival meg egyéb ilyesmivel. közben megjegyzem, hogy 18 megállónyit utaztam, mindezt 4 villamossal, meg 2 busszal, ehhez hozzáadandó még a megállókban eltöltött idő, na meg a gyaloglás, természetesen :) nah, ez vót ma többek között...
megyek is, fontos-sürgős dolgom van :)

Read more...

Emésztem

a gondolatot tegnap délutánról... hogy ha emberit keverek az istenihez vagy istenit az emberihez, akkor abból torz dolgok születnek...

Read more...

Megtetszett

ez a vers, gondoltam, olvassátok el ti is...

ŐSZIRÓZSÁK

(Szilágyi Domokos)

Tegnap még szégyenlős növendéklányként
szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas
szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,
hajladozó búzatáblák alig sejtették
szőkeségük élet-adó hatalmát
a napok tüzes-arany csöndjébe
bele-belecsattant egy zápor,
a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,
és látod, kedves:
ma, a kert egyik zugában,
orgonabokrok szoknyája alatt
fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.
Remegtek, mikor tetten értem őket,
hogy szirmaikon cipelik már az őszt,
hisz jóformán még nyár se volt - hát mit akarnak,
de csak hallgattak makacsul,
és benne volt e hallgatásban,
hogy maholnap a faleveleken
dérré kegyetlenedik a harmat,
hogy a sarkon hancúrozó kölykök kezében
labda helyett ott-szomorkodik a szamárfüles irka,
az utcák megtelnek lebarnult emberekkel,
s a siető, álmos arcokat
piros-vidámra csipkedi a reggel;
a sétatéren fiók-festő-gigászok
lesik le a fákról a pazar színkeverést,
s szerelmes kamaszok verses vallomásra ihletődnek;
lomhán csurognak a méz sugarak
s érett-gyümölcs-illata lesz az anyaföldnek,
és szemed parazsában
föllobban újra a szerelem, a gyöngédség, a jóság.
Szerettem volna neked adni a virágokat.
De aztán csak ez a vers maradt.
Mert mire hozzád érnek:
elhervadnak a remegő őszirózsák.

Read more...

10 éve ma...

azóta az idő felfalt már egyet-mást. valaki már nincs köztünk (egyik karácsony előtt távozott...) a többiek ki itt, ki ott...

mert a képnél, nagy napnál több a valóság. a mindennapok csendje. meg harca. vereségeivel és győzelmeivel. a mélyre vésett emlékekkel, leckékkel. istenélményekkel. nem a látvány. hanem a megélt élet...

azt mondom, megérte. megéri. most is. ezután is. nem feltételekhez kötve. csak igy, egyszerüen. ami nem is annyira egyszerű a valóságban. mégis. nem akarom feladni. a fejemmel nem. csak néha olyan "legyen már vége" érzések között. de aztán jön más. nem marad mindig meg ez a nyomás. derül. a dér elül.

mert feladni nem lehet. a szövetség köt. egy életre. megtart. ő hű marad. minden ellenére is...
mert ha egyszer beleléptem, akkor köteleztem magam annak megtartására... ha kell, életem árán is... mert most már nem magamnak kell(ene) éljek... és hogyha igenis, vállaltam, hogy részesedek az áldásokban, bevállaltam a megszegés következményeinek a viselését is...

és azt mondom, hogy

"Fenségednél nincs vonzóbb e földön

Se dal, se szó se kép

És nem találnék nálad szebbet,

Bármerre is indulnék"

és

"Formálj át engem, hogy hasonlítsak rád,

Drága szellemeddel gyere közel hozzám!

Egy pillantásod ha megtalál, az többet jelent minden szónál,

jelenléted ha eláraszt engem..."

Read more...

Felhős reggel

igencsak felhősen indult a mai nap. kint is. de nem csak. és ezt az élményt nem dicsekvésképpen irom le. mert nincs mivel. inkább csak, hogy lássátok: ilyen is vagyok néha...

tegnap a kolléganő igencsak csapkodta szegény drótfarkú egeret az asztalhoz mérgében. de hát a szegény jószág nem tehetett arról, hogy nem ment ami nem akart... na de gondoltam magamban, engem az ilyen kis semmiség ki nem hozna igy a sodromból. na, az lehet, hogy nem is, de más, igencsak semmiség mégis. kiderült ma reggel.

ugyanis az történt, hogy csövet cseréltek. a szomszédék. szóltak is 2 napja, hogy jönnek ma reggel. és hát a főszereplő a szobámon keresztül emelkedett a magasba. és azt le kellett vágni. és mondták, hogy félnyolc-nyolc között jönnek. ez már startból azt jelentette, hogy hamarabb kell kelnem, hogy akkorára a szobám "látogatható" legyen. az este persze, hogy szuperkésőn feküdtem, meg hát akkor háromnegyedhétkor keltem. nem is ez a gond.

csak épp hétóraötperckor csengettek, hogy mindjárt jönnek. és a mindjárt az nem 25 perc!!! fel is ment a cukrom meg a pumpám. de alaposan. meg odamondogattam egyet-mást nem túl nyugodtan. na nem a szerelőknek, mert azok még nem érkeztek meg. mert ugyebár jogosnak éreztem, hogy a reggeli teendőimet nyugodtan végezhessem, zavartalanul a szobámban...

őszintén remélem, hogy a mai napom nem igy fog folytatódni...

és jó, hogy lehet bocsánatot kérni. még ha néha nehéz is...

Read more...

Omijedelej

ennyit kér ma tőlem egy fiú az utca kellős közepén. mert épp arra jöttem hazafele. azt már nem precizálta, hogy a régi vagy új mondában gondolkozott. mert azért nem mindegy, ugyebár (gyengébbek kedvéért régiben 1000ért semmit nem vehetni, de újban 1000 = 10 000 000 régiben)... újban én is szivesen elfogadnám, ha adnák...

Read more...

azon vettem észre magam,

hogy lassan én is kezdek úgy gondolkodni, mint Pollyanna... mindig találok valamit, to be glad about it...

például a ma reggeli beszélgetés a munkatársnőmmel :)

Read more...

Elszúrtam...

nem szeretek az ilyesmiről beszélni. pedig ez is hozzámtartozi. hozzátartozik az életemhez...

a tegnap délután történt. a kolléga egyszercsak valamit kérdezett. melyik a kedvenc könyvem? nem is tudtam mit is mondjak. melyik is? közben bennem szép csendesen ismétlődött a válasz: a Biblia. mert hát igen, tényleg az a kedvenc könyvem. csak hát nem jött a szó. törtem a fejem mit is mondjak, mit is mondjak. nem adtam konkrét választ. inkább valami kitérőt. hogy nem tudok választani, sok van. meg hogy neked melyik?

aztán kiment a teremből. szomorú lettem. tudtam, hogy meg kellett volna mondjam... vártam, hogy visszajön. de nem jött. mennem kellett. megirtam neki, hogy eldöntöttem melyik a kedvencem... pedig megmondanom kellett volna...

Read more...

Vonatok

nem tudom már miért, de álmomban pakoltam, a dolgaimat, amik nem is az enyémek. na de mindegy. reggel utolsó pillanatban is még 10 percet könyörögtem ki aludni, de pár másodperc múlva meggondoltam magam és mégis felkeltem. későn indultam, de mindegy.

a lényeg inkább az, hogy miközben azon elmélkedtem, miért is pakolásztam álmomban, mert ugye már harmadik hétvégém lesz itthon, egy jó dologra jöttem rá. mégpedig arra, hogyha már az ic-t váradra nem vehetem igénybe, mert későn érkezik meg (nem ma, majd azután), nem a jasigyorssal megyek, hanem a bányaival. bár megvoltam győződve, hogy a jasi az, de nem. a jasival semmi bajom különben, csak egyszerüen a nagy lelkesedés hiányzik, amolyan hagymázó-szalonnázó bácsikák jutnak eszembe róla...

Read more...

Varrónőnél - 3.

nah szóval, a tegnapi sikertelenül sikeres próba után eldöntöttem, hogy ma délben megyek újra, jobb eredményben reménykedve. igy hát szokásos kiséretemmel kajálni mentem. gyors iramban bekaptam mindent, aztán átadtam a helyem egy később érkező kolléganőnek, illendő elnézéskérés után pedig nekivágtam az utcának.

ment is minden simán a villamosmegállóig. ott másfele igyekvő kolléginák társaságában cseverésztünk. majd megjött az első, nekik jó jármű, nyomában a nekemjóval.

szóval relativ időben megérkeztem a helyszinre. bent nagy csetepatéra akadtam, meghúztam magam az egyik sarokban, aztán vártam a soromra. ja, és közben még elszaladtam a szomszéd üzletbe, nyitva volt, megvártam, mig kiszolgálták az előttem levő bácsikát, aztán megvettem az aranyos, egyszerű, fehér táskát, s mentem vissza.

ott aztán volt még mit várni, néztem is sűrűn az órámat, megigértem a főnöknek, hogy időben visszaérek... közben azon gondolkoztam, hogyan is optimizálnám a néni munkáját, lett volna mit, szerintem. na de a néni érti a szakmáját, meg kell adni neki. végre sorra kerültem én is. a ruha szép lesz, jó lesz, aranyos, tetszik, ez a lényeg.

mikor végre onnan is kikerültem indits neki a legközelebbi villamosmegállóba. közben elment a villamos, a 8as, az egyetlen, ami megfelelt volna. nincs idő búsúlni, találni kell valami megoldást. jött is nemsoká, hogy a megállóba értem az 1es. egy megálló vele is jó. onnan talán kapni mást. nah, lássuk, mi jön. kiálltam a sarokra, forgott a fejem mint egy ablaktörlő heves zivatarkor - mert hát nem tudni melyik irányból tünik fel a mentő. nem autó, villamos.

aztán: még17perc - jajnemjön - dejójönegyonnan - jajaz11esnemjó - még15perc - csakelnekéssek - innenisonnanisjön - melyikleszjómelyikleszjó - ezközelebb - 7esnahezisjóegykicsit - 2megálló - a vezető mindjárt indulás után a kanyarban vetette buzgón a keresztet... - lássukmilesz - leszállásmertjönajó - megvana6os - még7perc - másik2megálló - persze, a jelzőlámpa piros, mire eldöntöttem, hogy a többiek után én is átvágok a piroson, indultak a kocsik - maradtam - még5röpkeperc - bekellérni - egy motoros a járdáról indult, majdnem elütött a járdán - nem volt időm mérgelődni - bekellérni - naiinenmindenreggelmegyek - elégleszezidő - mégegygyalogátjáró - megálltataxiátérek - még2perc - beazajtón - pityegésbenntvagyok - mégegyperc - végigafolyosón - másodikharmadikajtó - bentvagyok, huhhh 13:00...

a főnök nem volt bent...

a mailek jelezték, hogy igencsak ideje volt megérkezni...

Read more...

Ma hajnalban

arra ébredtem, hogy kissé fázom. na de nem is az a lényeg, hanem az lepett meg, hogy azon estem gondolkodóba, hogy ma szombat van vagy vasárnap. ez azért nem mindennapi gond a fejemben, általában tisztában vagyok az ilyesmivel. de végül rájöttem, hogy ööööö kedd van, szóval kell menni munkába (aztán szépen beugrott minden más is). akkor hát nézzük már meg, hány az óra, mert most még egy olyan jót tudnék aludni. hát kitapogattam merre is van a mobilom, aztán egy villanó pillantással azt is felfogtam, hogy hát igen, úgy van, ahogy sejtettem: mindjárt megszólal az ébresztő... hát igy kezdődött a mai napom :)

Read more...

Varrónőnél - 2.

nah, szóval, ma lett vóna a próba. de há' nem vót mert nem vót mit próbálni. mert ugyebár a dirib-darabok meg a cérna csak úgy külön... na de sebaj, hó'nap megyek újra.
és há' azé' sebaj, mert vagy 15 lépésnyire a varrodátó' találtam vót valamit. azazhogy dehogy találtam, csak láttam. a kirakatban. mert az üzlet zárva vót ám. úgy biza. na de hó'nap igyekszem nyitva kapni. találni mármint. mert az a valami, amit láttam kipakó'va, az biza egy aranyos, szép, kedves kis egyszerü FEHÉR TÁSKA vó't. oszt remélem, az enyém lesz.
ja, és még bejártam egy csomó más üzletet, de nuku szvetter. azazhogy, dehogynem, láttam 2 példányt is belőle, csakhogy nem volt megfelelő szinben. árról ne is beszéljünk. hát ez volt ma...

Read more...

Tegnap délután

valahogy olyan ünnepi hangulat uralkodott. a megteritett asztal melett jó volt ünnepelve állni...

és jó volt az identitásunkról többet, újra hallani. meg célorientált embereket hallgatni... érezni azt, hogy igen, mégis van értelme. és lehet továbbmenni. nemcsak kell. és talán, igen, azt hiszem... meg is éri...

és látni a lelkesedést, a mindent-beleadva-szolgálást...

igen, úgy jöttem el, hogy zsongtak bennem a gondolatok. már rég volt ilyen... és van mit emészteni belőle ma is. egy-egy szókapcsolat, mely új világot vet a megszokott, régi, kopott fogalomra. tényre...

örülök a tegnapi napnak. régóta vártam rá :)

Read more...

You raise me up

When I am down and, oh my soul, so weary
When troubles come and my heart burdened be
Then, I am still and wait here in the silence
Until you come and sit awhile with me

CHORUS:
You raise me up, so I can stand on mountains
You raise me up, to walk on stormy seas
I am strong, when I am on your shoulders
You raise me up... to more than I can be.

There is no life - no life without its hunger
Each restless heart beats so imperfectly
But when you come and I am filled with wonder
Sometimes, I think I glimpse eternity

You raise me up, so I can stand on mountains
You raise me up, to walk on stormy seas
And I am strong, when I am on your shoulders
You raise me up ... to more than I can be
You raise me up ... to more than I can be

Read more...

Délelőtt után...

örülök a ma délelőttnek. az imaházban...
(a gondolatok amiket leirok nem állnak össze egy egésszé, tudom, de lejegyzem őket... csak úgy magamnak is...)

a fiatal házasokért imádkoztunk imaórán.

aztán a 2 részes, sokat idézett mondatról volt szó: Jöjjetek énhozzám és én emberhalászokká teszlek titeket.
meg hogy az emberhalászokat 3 h-betűs dolog jellemzi: hit, hűség és hitelesség...

meg a kagylós story...
2 kagyló beszélget a tenger fenekén.
- neked is szokott úgy fájni ott bent valami? - kérdezi az egyik
- nem, nem szokott - jön a válasz.
egy tengeri sün megy épp arra és hallva ezt azt mondja:
- azért, mert te üres vagy...
ezért szokott fájni ha valami elromlik. nemcsak bennem. a közösségben. ezért nem tudok egyszerüen, vállvonogatva továbbmenni. ott marad bennem a fájdalom...

Read more...

Kedvem szottyant

a héten sütit késziteni. ma került rá sor, holnapi deszert lesz. itt az eredmény:

Read more...

Fehér...

szóval az eredeti terv a mai napra nem szólt semmiféle városba kószálásról, de csak az lett belőle. egy fél napig jártam az üzleteket (Galeria 01, Kapa, Terra, Euro, rengeteg kicsi üzletecskék gyűjtőhelyei). na szóval, benéztem ezeregy kirakatba, meg minden, beléptem huszonegynéhány üzlet kinálatát végigtekinteni... oszt itt lenne néhány következtetés a mai (fél)nap tapasztalatából...

1. szeptember 1.én még igencsak elszállt gondolkodásra vall az, ha valaki szvettert akar vásárolni. tele vannak az üzletek le vagy felárazott nyári cuccokkal. na meg bundás kabátokkal. na de szvetter? ugyan minek az? azaz kinek? semmilyen formában, szinben, modellben nem látni. keresve sem találni. nemhogy szép, finom, elegáns, FEHÉR változatban...

2. táskát találni, az nem évszakfüggő éppen... persze mindenféle forma, méret kináltatik. az csak természetes, hogy tele vannak csattokkal meg gombokkal meg egyéb ilyen-olyan csecse-becsékkel, de hát ez a divat, meg a vásárlók izlése, nem? vannak nagyok, itt meghúzott, ott megkötött verziók. na meg kicsik is, azokat valőszinűleg disznek kell karra vagy vállra akasztani, sokminden nem fér el bennük... s akkor még csodálkozom, hogy szerény, "igénytelen" elképzelésemnek nem akad semmi megfelelő. azaz se-kicsi-se-nagy, egyszerű, aranyos, elegáns, FEHÉR táska...

nem kell búsulni, van még a városban üzlet. valőszinüleg hasonló ajánlattal...

Read more...