Reggeli városkép

a busz megváratott. a villamos lassan, ráérősen és csendesen dübörgött be a megállóba - föl ne ébresszen valakit. a trolin csak 3an utaztunk...

a főtér mellett az épületszegélyről galambok foltozták pötyökbe a járólapokat épp most is, turbékolva. odébb, a főtéren ugyancsak galambok aludtak a napsütésben, egy kupacban. az emberek lehajtott fejjel, összehúzott kabáttal siettek végig. itt-ott. a teraszok üresen hevertek odakint. az asztalok némán, ásitozó székekkel maguk körül tengették az időt. zúgva-búgva szabályozták félelipszisre a fa-bokrokat. odébb, a halaknál ébredezve csordogált egypár csepp viz. a katedrális napfényben úszott magasztosan. a farkas-szobor körül rendezetten szinezték a füvet a virágok. csend és nyugalom honolt...

arrébb, a nedves aszfalton csillogott-tükrözött-ragyogott a nap. a bácsi az üzlet előtt sepert...

egy árva fadarabka hevert egy pihenő sárgalevél társaságában a padon. madarak dudorásztak a magasban.

a kocsik is lomhán mozogtak. bent hol sietős, hol álmok bácsik-nénik. amott, a forgalomban rendőrautó érkezett vinnyogva a kereszteződésbe. aztán amott meg mentő kért hangosan utat magának...

reggel a város... attól függ, honnan nézem...