Év vége felé járva...

>> 2005. december 19.

Hogy repül az idő! Nem is jön, hogy elhiggyem, hogy már a 2005-ös év is eltelt és csak néhány nap van hátra...

A szombati kontroll szerint 100%-osan látok. Tényleg jó igy, sokkal jobb, mint szemüveggel volt előtte. Örülök, hogy megműtettem a szememet, megérte! Semmiért sem cserélném vissza!

A város karácsonyi hangulatban van: zsúfoltság mindenütt, fényes égők, itt-ott az utcán karácsonyi zene szól, koncertek vannak.... Fenyőket, diszeket, szaloncukrokat árulnak... Az emberek meg rohannak... Ajándékokat vásárolnak...
De vajon gondolnak-e az ünnep igazi jelentésére? Arra, hogy mit is hozott az a régi karácsony a földre? Vagy csak mitosz, régi mese marad az egész történet?
Karácsony jön. Szeretném, ha igazi ünnep lenne!

Read more...

Kölcsön-mosoly

>> 2005. november 23.

Szóval felkérést kaptam, hogy valami frissebbet is irjak ide... hát megpróbálom. Az utóbbi időben nagyon foglalt voltam, alig volt időm szuszogni is (még jó, hogy arra nem kell külön időbeosztás :) ). Szóval tényleg - alig jártam haza, esetleg aludni meg néha enni, de ez sem volt már olyan rendszeresen, mint például az év eleje felé. Nem mintha bánnám, mert egy csomó érdekes dolog történt, meg tényleg megérte, de mégis, egyesek körülöttem már kezdik megsokalni, hogy alig látnak... de ezt meg kell szokni, mert ez következik be előbb vagy utóbb - kinél mikor...

Szóval arra gondoltam, hogy talán feltehetem ide egyik versemet. Érdekes körülmények között iródott, vagy hogy pontosabb legyen, érdekes volt az ihletés. Kb. 10 nappal ezelőtt rohanok a munkából az állomás felé, péntek délután lévén és én szokás szerint a hétvégét nem itthon töltöttem. Szóval elindulok a munkábol és nem messze egy jólöltözött, jóltáplált kisfiú jött velem szembe. Ahogy közeledik felém hirtelen megkérdezi: "N-aveţi zece mii împrumut?"
Hát igen... persze, hogy az első reakcióm az volt: sietek, nincs, persze megmondtam neki, hogy "nu" és mentem is át az úton, mert éppen nem jött semmi... De elgondolkoztam - hogy kérhet kölcsön egy idegentől egy 10est, mikor nem fogja tudni megadni - mérmint nem ismer? És miért van egy ilyen rendes gyereknek szüksége egy idegentől egy 10esre?
És vajon nekem mire van szükségem? Esetleg kölcsönbe? Amit talán nem is kérek soha? És folytatódtak bennem a gondolatok, eszembe jutottak nemrég történt események... és hát igy szültetett ez a vers... a kölcsön-mosolyról...

Adsz egy mosolyt? - Kölcsön...

Nem szereted, ha kérnek tőled.
- Tudom. Én sem kedvelem,
ha kéréssel zaklatnak.
Foglaltak vagyunk...
Ki ne érezné ezt,
ha annyi tennivalo hárul rá?

De mondd, nem zavarhatlak -
csak egy pillanatra...
Kérni szeretnék valamit:
nekem fontos, de neked
semmibe nem kerül...
És csak kölcsön kérem
(bár tudom, kételkedsz,
hogy visszakapod a kölcsönt...)

Adnál nekem - kölcsön -
egy mosolyt?

(2005. november 12)

Read more...

Isten vezetése

>> 2005. november 8.

Érdekes az, ahogy Isten vezetését megtanuljuk felismerni. Apró, kis dolgokkal kezdődik. Azokban tanulunk és azután nagyobb dolgokban, már biztosra mehetünk...
A konfin hangzott el az a gondolat, hogy Isten az Ő gyermekeit nem engedi hibázni a nagy dolgokban, a nagy döntések meghozatalában.
Jó dolog ismerni Isten vezetését. Azért, mert ha már megtanultál ráállni Isten vezetésére, akkor amikor tudod merre vezet, de nem látod az utat és benned valami kérdéseket kezd feltenni, erőt nyerhetsz azokból az esetekből, amikor Ő vezetett... Mert nem mindig mutatja meg előre az utat. Néha a Benne való bizalmunkat tesztelheti... Még soha nem csalódtam Istenben, hanem amikor felismertem az Ő vezetését, Ő mindig beváltotta igéretét. Még akkor is, ha nem úgy tette, ahogy azt én elképzelte. Jó Benne bizni és az Ő hangját hallgatni, ismerni azt!

Read more...

***

>> 2005. november 3.

Most valahogy nincs cime... csak úgy jön...

Szóval miért van az, hogy az ember néha nem meri magának bevallani, miről is van szó? Igen, talán mert védekezni próbál, tulajdonképpen fél a csalódástól, attól, hogy esetleg sebezhetővé válik ha a valósággal szembenéz... Különben nem mondom, igy van, csak épp a kérdésem most az, hogy megéri-e igy bujócskázni saját magunkkal vagy sem? Talán nem... Bár ezt nehéz akkor gyakorlatba ültetni, amikor az ember benne van a dolgok javában...

Na jó, valami másrol is irhatnék, ami konkrétabb... Például a tegnap este, amikor néhány nagyon jó játékpartit játszodtam. Tényleg jó összeülni emberekkel és ápolni a kapcsolatokat, közben pedig kikapcsolódni is játszás köozben. Nem mondanám, hogy pihentető volt, mert az éjjeli alig 5 óra alvás után nem mondanám magamat pihentnek, de azért csak megérte! És megismetelném még...

Read more...

Szolgálat

>> 2005. október 26.

Ma reggel egy érdekes gondolattal foglalkoztam. Tulajdonképpen azóta állandóan forog bennem... A mások felé való szolgálat tulajdonképpen nem azért kell legyen, mert nekik szükségük van rá, hanem mert Isten megbizása...
Ilyen szemszögből nézve más fényt kap... De az a kérdés foglalkoztat, hogy meddig kell elmenni... illetve egy adott ponton az ember úgy érezheti, hogy csak ad, pedig neki is szüksége van a feltöltődésre... Hol van a határ az emberi kényelem és a biróképesség között?

Az utóbbi időben sokat foglalkoztatnak ezek a gondolatok, mert aktuális kérdés számomra...

Read more...

Gyémánt és szén

>> 2005. október 18.

"Diamantul este doar o bucată de cărbune care a avut suficientă răbdare în procesul de transformare" Bob Gass

Fekete széndarab. Jelentéktelen. De ha Isten kezébe veszi és formálja, akkor lehet belőle értékes gyémántdarab is... De csak ha Isten veszi kézbe. És ha a széndarab türelmesen vár az átformálódás folyamatában... Uram adj türelmet, mert egyedül nem futja belőlem...

Read more...

Egy hét

>> 2005. október 14.

Eltelt az első munkahét a műtétem után... Kezdem megszokni újra a számitógépet.

A távolba nagyon jól látok, tényleg sas-szemem van... :)
Jo tisztán látni, nem is emlékszem, hogy láttam-e valaha ennyire tisztán. A közelben még azt hiszem, hogy változni fog egy kicsit a látásom, sőt remélem is, mert még ez nem az igazi...

De összesitve jobb, mint szemüveggel volt. És jobban is érzem magam!

Read more...

Második

>> 2005. október 11.

Ma már jobb volt. Lényegesen. Kevesebb fáradtságot éreztem, jobban tudtam a munkámra koncentrálni. Bár még nem megy tökéletesen minden. Már ami a látást illeti. De jó reménységgel vagyok afelől, hogy hamarosan rendbe jön majd. Kezdem megszokni a szemüveg nélküli életet...

És a megfázás is talán elmúlőban van, legalábbis az orrcsorgás szerint.

Nemsokára szeretnék hazamenni, de még be kell fejeznem valami munkát, úgyhogy majd még folytatom. Különben is, semmi különös dolog nem történt ma. Eddig...

Read more...

Első munkanap

>> 2005. október 10.

2 7 betegszabadság után el kell mondanom, hogy kissé megviselte a szememet az első munkanap... De most már végére jár lassan és mehetek haza. Remélem, hogy megedződik és holnap már jobban fog viselkedni, vagyis már nem fog ilyen hamar elfáradni...

Jó lenne már menni haza, mert itt eléggé nagy lett a csend, az emberek elhúztak ki hova kb. egy negyed órája, de a nekem a munkaidő most jár le. Na megyek...

Read more...

Műtét után

>> 2005. október 6.

Egészen más szemüveg nélkül látni, mint a keretek közé szoritott képre hagyatkozni csak... Megérte túlesni rajta. Bár még nem teljesen állt helyre a látásom, de azért már látok dolgozni a számitógépen, ami néhány napja például még nem ment...

Most már azért kezdek fáradni, még jól fog a néhány nap a betegszabadságomból, de hétfőtől kezdődik újra a meló...

Read more...

Szivárvány az égen

>> 2005. szeptember 15.

Kedd reggel csodálatos szivárványt láttam. Esett az eső még, a nap felkelőben volt, de az égen kifeszitve ott volt a reménység jele - szivárvány... Óriási félkörével szinessé tette a felhőket, akogy a lakóházak felett elhúzódott... Gyönyörű volt...

De az emberek álmosan, sietősen mentek munkába, iskolába, autók robogtak, miközben az ive fent lassan eltűnt szem elől... Morcos, haragos arcok váltottak egymást, pedig a termeszet másról beszélt...

Az a nap mosollyal kezdődött, hisz reménységről beszélt már a reggel is - arról a reménységről, hogy Isten nem feledkezett meg rólunk... És bár mi sokszor észre sem vesszük, ott van és kiséri életünk láthatatlan kezével...

Read more...

Szemműtét előtt...

>> 2005. szeptember 9.

Most már én is gyorsabban kapcsolódok, mert itthon jó a kapcsolat - már nem telefonon, hanem rdsen... Júhé... csak a szemem birja...

Ugyanis két hét múlva már túl leszek a szemműtétemen és akkor utána kb. 10 napig kényszerpihenőn leszek. Utána azonban remélem, hogy minden rendben lesz... a szememmel is! :)

Read more...

Augusztus

>> 2005. augusztus 26.

Lejár mindjárt a nyár és nem is volt nagy hőség. Ezt azért nem felettébb bánom, legalább pihenni tudtam rendesen...

Érdekes dolgok történnek néha az emberrel, váratlanul - még jó, mert másképpen túl monoton lenne az élet, nem igaz?

A munkatársaim közül egyesek most mennek szabadságra... én már el is felejtettem, milyen volt az - olyan rég volt, ill. annyi minden történt azóta... de szép volt!

Read more...

Eső

>> 2005. augusztus 22.

Ezúttal itthon. Estére vagy éjszakára mondtak esőt. A fejem persze, hogy fájt, jelezve az eső közeledtét, de hát ki nem vesz reggel, augusztusban szandát?

Most bezzeg zuhogott kint az eső, most is dörög - tehát két lehetőségem van: megvárni mig az eső eláll és felszárad (ez beletelhet napokba), vagy pedig szanadába hazamenni kb. 1 óra múlva...

Azt hiszem, ez utóbbi mellett döntök... :)

Read more...

Hideg és eső hazája...

>> 2005. augusztus 9.

Szóval újra itt vagyok, leirhatatlan hideg van, pedig most augusztus van. És persze az eső sem hiányozhat...

Elegem van már ebből az időből, mindig ilyen van, mikor itt vagyok. Felleges, szeles, esős, hideg, itt nem számit, hogy milyen hónapban vagyunk...

Amúgy ma reggel nagy köd volt kint, amikor felébredtem. És egy nénike rövidújjuban járkált kint. Engem bent rázott a hideg, de amikor megláttam ot, jött hogy visszabújjak az ágyba :) ott legalább nem fáztam.

Szóval már vágyok egy kis melegebb idő után - talán otthon lesz részem benne...

Read more...

Nyár

>> 2005. július 30.

Kibirhatatlan a hőség. Sem kint sem bent nem mentes az embr a magas hőmérsékletektől...

Mennyire hullámzó az időjárás: áradások, majd néhány nap múlva kánikulla...

Nem csoda ha az emberi szervezet nem birja...

Read more...

Szórd a sót...

>> 2005. július 25.

Egy nagyon kellemes (igaz, fárasztó) hét után vagyok.
Mikóújfaluban voltam egy 8 tagú sószóró csoport tagjaként. Nagyon aranyos embereket ismerhettem meg és nagyon sok imameghallgatásban volt részünk, legalábbis én igy érzem.

Hogy a vidám sziv a legjobb orvosság, azt megtapasztaltuk, bőséges kezelésben volt részünk egyik csapattársunk részéről (egyik ebéd pld. 2 órát tartott, mert kezelésbe vettek bennünket :) )
Jó volt új emberekkel megismerkedni, új tapasztalatokat szerezni és szeretni az embereket... még soha eddig nem tűnt fel, hogy mennyire kiéhezettek az emberek a szeretetre.
A gyerekek nagyon élvezték a foglalkozást, sokan voltak, igy az egész csapatra szükség volt, mikor velük foglalkoztunk.

Most, hogy hazajöttem, hiányoznak azok az emberek, akikkel eltöltöttem az elmúlt napokat. Úgy érzem, szegényebb lennék ha nem ismertem volna meg őket.
Az együtt szilveszterezés reményében váltunk el...

Read more...

Láz

>> 2005. július 14.

Tegnap délután, ma reggel...
38,2 (ez nem a kinti hőmérséklet :), tévedés ne essék!)

Nem első alkalom már, hogy mikor valahova készülök menni, közbejön egy betegség. Ez eddig úgy nyilvánult meg, hogy amint megérkeztem levert. Most úgy tűnik, megelőlegeződött...

Ma a munkából igyekszem elérni az orvoshoz, remélem, nincs semmi komoly baj. Ha nem megy le a lázam, akkor nem mehetek a sószóróra, pedig igazán szivesen mennék.

Az egyedüli pozitiv dolog abban, ha itthon maradnék az lenne, hogy legalább kipihenném magam, mert elég mozgalmas heteknek nézek elébe...

Szóval megpróbál a láz... ez azért is furcsa, mert nem szoktam lázas lenni, remélem, nincs tüdőgyulladásom, ami itthon tartana... ma már elkezdett fájni a torkom is, hogy 'minden a legnagyobb rendben legyen'...

Amúgy nem fáj semmim, persze, hogy a fejem eléggé kába és aludhatnékom van (fáradt vagyok), de amúgy nincs semmi bajom..

Lehet, hogy az itteni légkondi okozta, ami azt illeti, a tegnap eléggé zavart...

Read more...

Németország...

>> 2005. július 12.

Ma tudtam meg, hogy augusztusban újra el kell utaznom...

Szinte hihetetlen, hogy ilyen sűrűn repülőzgetek, mintha csak a szomszéd városba mennék, lassan olyan lesz ez a fajta utazgatás (azt hiszem, az országban nem utazgatok annyit, mint repülőn...)

Hát na, ez van: április második fele, június eleje, augusztus közepe...

Igazán világot járt leszek - bár mindig ugyanoda megyek...

Sajnos igy a Noémiék menyegzőjére nem tudok segiteni, mert előtte levő nap délutánján jövök majd vissza...

Read more...

Frisseség

>> 2005. július 6.

Ma reggel egész kellemes idő van kint, szinte fáztam munkába jövet. Legalább nyitva lehet itt tartani az ablakokat - egész nap, mert amúgy elég meleg szokott lenni bent a légkondi ellenére is.

Ja igen, a légkondi... fejfájást okoz (a szó szoros értelmében is!), meg hátfájást, vitát - mert egyeseknek muszáj 16 fokra lehűteni a levegőt... mennyi ész - és még nem is fáznak mellette, nem beszélve arról, hogy ilyenkor nekem már rég jéghideg a lábam és nem is érzem a lábujjaimat - ugyanis sokat ülök...

ma remélem, hogy nem lesz szükség ezekre a modern egészségromboló gépekre...
hacsak 'jó' szokás szerint nem fognak egész nap fúrni kint az udvaron, majdnem az ablakunk alatt (megj. földszinten dolgozom...), mert akkor a zaj miatt kénytelenek leszünk becsukni az ablakokat - és nem kizárt, hogy már mindjárt megkérnek erre a szivességre a többiek, akiket zavar a zúgás - mert ezzel kell kezdeni a napot - ma is...

Read more...

Hetfő reggel

>> 2005. július 4.

A szokásos hétfő reggeli unalom...

Odaát a munkatársaink még nem fáradtak be a munkába ilyen korai órában, ennek köszönhetően nem sok mindent lehet tenni... Már akinek nem maradt felettébb sok munkája a múlt hétről.Mailt olvasni azért lehet, egyesek pénteken egész későig bent tudnak ülni a munkahelyükön, igy igazán nem is csoda, hogy hétfő reggel nem sietnek...Mindjárt fél tizenegy, igy már lassan kezdődik a mozgolodás odaát, érkeznek a mailek, a munka...

mennem kell...

Read more...

Természet

>> 2005. július 2.

Az éjjel végre esett az eső és egy kissé le is hűlt az idő (kint).

A múlt hétvégén Herculane-n voltam, szombaton a hegyet másztuk meg. Nagyon klassz helyen jártunk, annyira vad táj volt, csak sziklák, patak, kövek, és itt-ott egy-egy fa, de megkérdeztem magamtól többször is, hogy nőnek azon a kopár sziklán?

Read more...

A látogató

>> 2005. június 15.


Egy galamb látogatott meg hétfő reggel a szobámban... Persze, mikor Németbe voltam... Alig arasznyira nyitott teraszajtón sétált be a szobámba, majd mikor meglátott - biztos ellenőrizte, hogy otthon vagyok-e vagy csak úgy véletlenül maradt nyitva az ajtó - kiment, és a párkányra ült. Persze háttal nekem...
Meglepett...

Read more...

Felhők között...

>> 2005. június 14.

Felhők...fentről egészen érdekes látvány a felhőtenger. Szinte azt mondanád, hogy a fehérre szineződött domborzati formákat látod: mintha hegyek, dombok lennének, úgy látszanak.

Hazafele jövet, mikor már leszálláshoz közeledtünk, bemerültünk a környéken gyűrűző sűrű felhőrengetegbe - benne már szürkének, feketének látszott, és úgy tűnt, hogy éri a földet. Leszállás után láttuk, hogy tényleg nagyon lent voltak - és feketék, az ömlő eső miatt...
De fent, ahogy rájuk süt a nap, vakitó fehérségük mintha nem is rejtene tomboló vihart, mindent elmosó esőt.Itt-ott, mintha krátert rejtegetne, néha szitává vékonyodik, kilátást - vagyis lelátást engedve az alatta elterülő földre... ott van a hegyek fölött és a tavak, folyók fölött is... városok és falvak húzódnak meg árnyékukban...

Felhők... mi csak azt látjuk innen, ami alattuk van... De jó, hogy valaki fölöttük is lát... s földhözragadt szemeinket magához emeli!

Read more...

Újra itthon

>> 2005. június 13.

A múlt heti kikapcsolódás egészen jó volt. Igaz, hogy ma a munkában valami rutinmunka elvégzésekor valami kimaradt - nem volt vészes, különben - ami azt jelezte nekem, hogy egészen kikapcsolódtam.

Munkám van, nem panaszkodom. :)
Aminek ma nagyon megörültem az az, hogy holnap végre megkapom azokat az infókat, amelyek hiányában nem tudtam befejezni egy elég stresszelő részét a munkámnak. De ma véget ért a stressz, ami egészen napfényessé tette a napom további részét, annak ellenére, hogy kint beborult :)

Lényegében szeretem a munkámat. Érdekes, mert mindig új helyzetekkel találkozom, tanulmányozni kell a történtek okát és megoldást találni. Néha egészen érdekes dolgokat fedez fel az ember...

Ma újra vettem egy 5 literes bödönt, vizzel, ez az egyedüli módja annak, hogy igyak. Az asztalom igy is eléggé tele van, a munkámhoz szükséges papirok meg sűritik a népességet, igy a csuprom igazán plusszba van. Tehát mi a megoldás? gyorsan kiüriteni... de mikor meglátom a csuprom, már szomjas leszek, igy ha üres, akkor sem teszem el, inkább teleöntöm újra, és kezdődik az egész, mint egy végtelen ciklus... Most nem akarok belemenni a részletekbe, hogy mitől végtelen a ciklus :) - biztos kimaradt a megállitási feltétel, vagy pedig téves... ha a munkámban lenne, biztosan egy-kettőre kiküszöbölném - mármint a végtelen ciklust :)

Read more...

Reggel ... kicsit később

>> 2005. június 9.

Ez igen magas nekem: hogy lehet az, hogy reggel felébredsz, kinézel, és levonod a következtetést, hogy ma egy igazán szép nap áll előtted. A kinti hőmérsékletet leszámitva nem is tévedsz nagyot :) (hogy lehet június 9-én max. 10 fok egész nap? ezt magyarázza meg nekem valaki...)
Az ég persze felhőtlen, kék...
Elindulsz munkába, ami amúgy egy 5 percnyire van a lakástól. Nem beszélek arról, hogy egész úton ráz a hideg, fúj a szél, stb.
Nem sok idő multán kinézel az ablakon és meghökkenve veszed észre, hogy kint minden megváltozott: nyoma sincs a tiszta égnek, helyette inkább olyan felhők takarják az eget, hogy komolyan felteszed magadnak a kérdést, hogy mi lesz, ha elered az eső - ami persze épp akkor történik meg, amikor az ebédtől jössz vissza a munkába, egy olyan 5 percnyi séta nyomán... Hogy a felhők hol szürkék, hol fehérek, hol feketék, már nem is teszel fel magadnak ilyen kérdéseket, felesleges választ keresni, mert néhány perc múlva már úgysem érvényes az előbbi válasz...
Persze megcsodálod a mesterséges tavon úszkáló vadkacsákat - és esetleg valakinek mindjárt világos lesz, hogy a tó körül levő éttermekben honnan van a választékban kacsa is... (na biztos nem onnan :) )
Hm... azt hiszem bele kell nyugodnom, hogy mig a múltkori Regensburg-i látogatásomat az eső jellemezte, ezúttal ez a szerep a hidegnek jutott...

Read more...

Szinkombináció

>> 2005. június 7.

Kék szinek különböző árnyalatai itt-ott narancssárgával tarkitva... ez a padlószőnyeg.
Világoszöld árnyalatok szinte sárguló zölddel keverve - nem igazán szeretem ezeket a verziókat a zöldben, de na - ez a sötétitő.
Az ágyakon ciklámen, narancssárga, kék, piros szinek.
A székek bordók, sötétek.
A szekrények szine szép faszin - igazán kellemes.
De ezek a szinek mind egy szobában - elég furcsa hatással vannak arra, aki távol otthonról egy ilyen lakásban kell lakjon 5 napig... Meg JÓ, hogy csak 5 napig!

Read more...

...

>> 2005. május 24.

Nem jön, hogy higgyem, hogy már egy egész hónap eltelt, amióta nem irtam...
Ez az időszak tele volt mindenféle elfoglaltsággal... Utazás Németországba, itthon munka, menyegzőre készülés (a Tüciére, persze!), és már el is röppent egy hónap...
A munkában foglalt vagyok, meg persze angolozok is, de azért elég jó... megpróbálom a dolgok pozitiv oldalát nézni...

Read more...

Szabadság

>> 2005. április 22.

Édes szabadság - de rövid vagy...
már eltelt szinte az egész hónap, felét majdnem szabadságon töltöttem.
Már kissé kezd zavarni a sok utazgatás, alig érek haza, újra megyek, majd ismét haza és újra el... De legalább új helyeket láthatok, új embereket ismerhetek meg... Mindennek van varázsa :)

Read more...

Rohan az idő - újra

>> 2005. április 9.

Igen, újra azt kell konstatálnom, hogy az idő telik, mégpedig nagyon is hamar.
Nem azért nem irtam, mert nem lett volna mit, hanem csak egyszerűen nem futotta rá az időmből - ebből is látszik, hogy nem unatkoztam. És néha könyebb otthon 5 percre elővenni egy füzetetet és néhány gondolatot megfogalmazni, mint újra leülni a gép elé, miután egész nap az ember egy másik hasonló gép előtt ült a munkában.

Amúgy már el kell kezdjek pakolni, holnap szabadságra indulok, igazán jól jön. Nem mintha épp munka hiányában szenvednék, van elég és lesz bőven belőle, mikor hazajövök, de most szünet! Egy kis zöld fű, friss levegő, napsütés és kikapcsolódás.
Újra elég zsúfolt időszaknak nézek elébe, de jó, legalább nem jutok oda álmodozni és hiábavalóságon törni a fejem. Igaz, néha jól fogna egy kicsit több szabadidő, hogy dolgokat megfontoljak.
Na jó, most már tényleg befejezem. Majd szabadság után visszatérek még ide - ha addig teljesen meg nem feledkezem erről az új lehetőségről, ahol az ember megfogalmazhatja a gondolatait (csak úgy zárójelben: ha úgysincs kinek elmondja, igy legalább az az érzése támad, hogy valaki meghallgatta :) )

Read more...

A koben maradt angyal

>> 2005. március 22.

Ma reggel várt ez az üzenet emailben:

Ritka ember volt. Mûveltségét, tudása kincseit olyan alázattal osztogatta, hogy senkit nem zsugorított vele, csak ajándékozott, és õ köszönte meg, ha elfogadták. Magáról nagyon ritkán beszélt. Ám úgy tudott kérdezni, hogy válasz helyett vallani kellett, s õ sosem fáradt el a hallgatásba. Figyelt és azt is megértette, amivel nem értett egyet, anélkül, hogy cinkosságot vállalt volna.
Nem sokkal harmadik szívinfarktusa elõtt, ami elvitte, hosszas faggatásomra elárulta, hogy diákkora óta naplót vezet. Nem vele történt eseményekrõl, hanem arról, hogy azok mit váltottak ki belõle és változtattak meg benne jóvégre.
-Az utóbbi években- mondta szomorkás mosollyal- az év vége felé, vagy az újév elején, néhány oldalon summázom eltelt esztendõmet, s azt veszem észre, hogy egyre inkább nem az fáj, ami történt velem, nem a sebzõ szavak és fájó sebek emlékei, hanem az, ami megtörténhetett volna, de nem történt meg.
Elhallgatott, a szõnyeg mintáit nézegette, majd így folytatta:
-Már tudom, hogy vannak könyvek, amelyeket nem olvasok el, tájak, amelyeket nem láthatok, folyók és tengerek, amelyeken sosem hajózom; nyelvek, amelyeket ezután sem értek, emberek, akikkel nem foghatok kezet, nem válthatok velük szót, és gondolatok, amelyeket már nem gondolhatok végig. Úgy halok meg, mint apám.
-Nem ismertem- mondtam csöndesen, hogy apjára emlékezésében meg ne zavarjam.
-Kõfaragó volt, és azt hiszem, olykor szobrásznak álmodta magát- idézte merengve a múltat-, kertje eldugott sarkában fáktól és bokroktól eltakarta, maga tákolta fészerben éveken át hatalmas szürke kõtömböt faragott. Azt mondta, saját sírköve lesz. Olykor, ha nem volt otthon, odalopakodtam és belestem a deszkatákolmány hasadékain, mert az ajtaját belakatolta. Angyalalakot faragott a kõbe. Alulról fölfelé. Máig sem tudom miért, így kezdte el. Az angyal lábfejét, saruját, ruhája redõit, alakját aprólékos gonddal kivéste már, amikor utoljára láttam a szobrot, de az arcával elakadhatott. Annak csak a körvonalai látszottak; az angyal szárnyai bent maradtak a szürke kõben. Így halt meg apám. Vésõit és kalapácsát ott találtuk a befejezetlen szobor lábai elõtt!
Felnézett a szõnyeg mintáiról, s annyit mondott még, inkább csak magának:
-Azt hiszem, félig készen én is bent maradok a szürke kõben.

Barátom sírján, amelyben apja is fekszik, ez a kõben maradt, félig kész angyal áll, talpazatán kettõjük neve, alatta kétszer két évszám között egy-egy kötõjel. Egyszer megjegyezte:
-Ennyi az élet, két évszám között arasznyi vonal.
Éveken át, még álmaimban is megjelent ez a kõben maradt, szürke angyal.

A félbenmaradottság, az el nem készültség, a befejezetlenség szimbólumaként. Tudom, ennek a kínja másokat is megkísért. Ezért válik számtalan serdülõ narkóssá, vagy dobja el életét. Ha nem lehet önmagunkat befejezni, minek elkezdeni? 'Kikészülnek', mert nem hiszik, hogy elkészülhetnek, hogy azzá lehetnek, akivé lenni szeretnének. Nem egy középkorú ezért alkoholista. Sok ember ezért depressziós. Telnek, múlnak az évek, 'kötõjelük' egyre közelebb ér a második évszámhoz, s életük csak múlik, ám nem telik meg megvalósított önmagukkal, bent maradnak a szürke kõben.
Bent maradunk?
Kinyilatkoztatásnak hatott rám, amikor felfedeztem a Filippi 1:6. versét: 'Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára'. Kopernikuszi fordulattá vált számomra.
Azért írtam meg, mert másokkal is megtörténhet ugyanez.
E páli vallomás megértése óta magam is meg vagyok gyõzõdve, hogy nem csak én munkálkodom magamon, s hogy Gazdánk nem végez félmunkát. Õ nem kontár s nem fárad belém. Belénk. Egészen elvégzi rajtunk, amire nekünk nem futja- két évszám között- erõnkbõl, idõnkbõl, türelmünkbõl, s ha életünket Tõle vissza nem lopjuk: minden felesleget lefarag rólunk és kifarag bennünket a Mester-Krisztus Jézus napjára.
Ma már nem álmodom a fészer szürke angyalával.

Kõben maradt élet

Kudarcok, hibák egyre tornyosulnak,
S egy nagy kõ az életem.
A Mester keze a vésõvel farag-farag,
De ellene áll olykor makacs énem.

A helyrehozhatatlan hibák
Marják kõszívemet.
A Mester farag-farag,
Már szilárd az alap.

Csalódások tõrként szúrják
Sajgó szívemet.
A Mester ismét vésõt vesz,
Már kész a láb, a test.

A kezem, Uram.
A kezem még a kõben van.
Ragaszkodik sok értéktelen,
Szemet gyönyörködtetõ
Szemét-kincshez.

Már megint lázadok,
Csapkodok magam körül.
Nem engedem, hogy formálj,
Vádolom a kudarcokért
Magam kegyetlenül.

Magamra nézek, kõ mindenem.
Mesterem formálj, faragd le a felesleget.
Lehelj életet kõvé dermedt testembe.
Õrizz meg, hogy ellent ne álljak vésõdnek,
S így ne maradjon kõben a testem- élettelen.

Read more...

Elmélkedés

>> 2005. március 21.

Ma nagyon szórakozott vagyok. Nem tudok koncentrálni semmire, pedig olvasnom kellene valami dokumentációt, de egyszerűen nem tudok figyelni rá. Nézem a monitort és azon kapom magam, hogy máshol járok (gondolatban, persze), és hosszú ideje nem olvastam egy sort sem. Lassan összeszedem magam és megpróbálok újra figyelni a munkámra, de nem sokáig sikerül... Szerencsére a németeknek is húsvét közeledik, és nem sok munka van...
Aztán elkezdtem zenét hallgatni. Ez persze nem segit, hogy könnyebben koncentráljak most, de legalább a látszat igy az...

Az emberi lélek összerkuszált ösvényein elmélkedem. Vagyis a magamén. Vagy magamon? Apró kis események, történések feltudják boritani az ember biztosnak hitt egyensúlyát. Nos, ilyen helyzetben bizony feltevődik az emberben néhány kérdés... és megkezdődik a válaszkeresés hosszú és nehéz útja.

Lassan telik ez a nap. Rég volt ilyen nehéz munkanapom, mikor nem találtam a helyem és nem tudtam koncentrálni.
Szinte hihetetlen, hogy még csak ennyi az idő. Az az érzésem, hogy már péntek van, jön a hétvége, pedig még csak hétfő kora délután van...
Próbálom meggyőzni magam, hogy ideje összeszedjem magam, remélem előbb vagy utóbb lesz sikere!

Read more...

Tavaszodik

>> 2005. március 17.

Érdekes megfigyelni, ahogy egyik napról a másikra lekerül az emberek többségéről a nagykabát..
Ma igazi tavaszi hangulat van, most jöttem vissza az ebédszünetből. Egyik munkatársam a nyitott ablakhoz ment (ami amúgy mellettem van), kinézett es kijelentette, hogy szivesen strandolna, amit természetesen más eggyetértő hangok követtek több munkatársam részéről, akik úgyszintén álmodozó hangulatban vannak. Nem is csoda, kint süt a nap, kellemes az idő, mi pedig egész nap itt ülünk bent és melegszünk a számitógépeink mellett... de ez az élet...
Különben elég lezser most a munka - nemsokára azonban már nem lesz az! Közben már várom a konfit, amikor egy csomó rég nem látott emberkével találkozhatom majd!

Read more...

Kis törpék

>> 2005. március 15.

Ma ebédszünetben sürgős elintéznivalóm akadt a városban. Igy sikerült több kisemberkét látnom, persze anyuka vagy nagyszülő kiséretében.
Egyikükkel a bankban találkoztam. Aranyos volt, ahogy narancsssárga sapkája alól kikandikáltak szőke fürtjei, kék szeme ragyogott. Aztán mindenképp kiváncsi volt a nénire, akivel az anyuka tárgyalt, igy megfogódzkodott a korlátban - amit mintha pont az ő méretére készitettek volna - lábujjhegyre állt (meg kell jegyezni, hogy kinyújtott nyakkal próbálkozott, de majd hanyatt vágódott), sajnos sikertelenül.
De NEM ADTA FEL!!!
Megkerülte az anyukáját, ott már jobb kilátás volt, és szembenézett a nénivel. Annak mosolyára egyszerűen reagált: elbújt az anyuka mögé...
Ezek a kisemberek hoznak mosolyt arcunkra.

Read more...

Elvárások

>> 2005. március 10.

A társadalom, amiben élünk, tele van elvárásokkal. Előirja mi a "helyes", és érdekes módon, mi el is hisszük...
Sajnos még akkor is megtörténik ez, amikor mi alapjában véve nem értünk egyet a társadalommal. Azon kapjuk magunkat, hogy rosszul érezzük magunkat saját bőrünkben, mert nem felelünk meg az elvárásoknak - pedig tudjuk, hogy nem felelhetünk meg...
Azt hiszem, az orvosság ilyenkor az, hogy tudatositsuk magunkban: kinek akarunk megfelelni... elveinknek vagy pedig a társadalomnak...

Read more...

Sünike

>> 2005. március 8.

Néha az ember olyan, mint egy tüskés süni. Ha hozzáérnek, szúr... (na persze nem feltétlenül a reggeli zsúfoltságra kell gondolni, ami már természetes buszon, villamoson). S néha maga sem tudja, miért. Talán ez a legkellemetlenebb...
Már magam sem tudtam, mit kezdjek magammal, tüskéimmel, amikkel akaratlanul is össze-vissza szúrkáltam a körülöttem levőket. Igy hát leültem a Biblia mellé... Aztán ott csendben, észrevétlenül kihulltak a tüskék. Mind...

Read more...

Stressz-helyzet

>> 2005. február 26.

Érdekes az, ahogy a szervezet reagál a stresszben. Hosszú időt igénylő munkát nagyon rövid idő alatt el tud az ember végezni ilyen körülmények között.
Az is figyelemre méltó, hogy az ember hangulata mennyire kapcsolatban van ezzel a kellemesnek nem mindig mondható állapottal.
Saját magunkon tett megfigyeléseink döbbentenek meg talán bennünket a legjobban...

Read more...

Siker?

>> 2005. február 23.

mit is lehet sikernek nevezni?
néha talán az is sikert jelent, ha egy megoldandó probléma eltűnik a listából...
néha nagyobb dolgok jelentik csak a sikert...
Azt hiszem, az ember belsejében dől el végleg, mit is jelent a siker egy adott esetben. A tegnapi nap számomra sikeres volt, ugyanis rövid idő alatt megoldottam egy sürgős, fontos feladatot...
Nos azt hiszem, meg kell néznem, hogyan tehetem sikeressé ezt a mai napot is. Apró örömök teszik széppé és mozgalmassá az életet. Vagy nem?

Read more...

új hét

>> 2005. február 21.

Hétfő reggel van... kezdődik egy új hét, új kihivásokkal, új erővel (?)
Sikerült beállitanom az órát, most már az igazit mutatja...
Elég zsúfolt napnak nézek elébe, remélem, hogy azért mégis lesz egy pár szabad percem is 8-)

Read more...

...

>> 2005. február 16.

érdekes és hasznos élmény volt az elmúlt két hétben együtt tölteni több időt a munkatársaimmal. Mivel vendégeink voltak a munkahelyen, több időt kellett együtt töltsön a csapat és ez jó volt mind a kapcsolatok épitésének szempontjából, mind pedig a személyes élmények szempontjából. Jó kis csapat... úgy érzem, beépültem közéjük és a helyemen vagyok...

Read more...

rohan az idő

>> 2005. február 15.

ma ismét nagyon foglalt vagyok itt, a munkában. Érdekes dolgokat fedezek fel munkám során. Tetszik amit csinálok, még ha néha fárasztó is...
Egyik munkatársam felesége babát vár, hamarosan megérkezik, mintha itt is minden feszültségben lenne a kis emberkét várva...

Read more...

telnek vagy múlnak?

>> 2005. február 14.

Egy érdekes kérdés motoszkál bennem már egy ideje... telnek vagy csak múlnak a napok az életembol? És ez azért van, mert az utóbbi néhány hét tele volt. Igen, szép hetek voltak, foglalt voltam, és úgy érzem, hasznos is...
Szeretném, ha tényleg telnének a napjaim...

Read more...

Új nap

új kezdet...
apró csavar... de szükséges...

Read more...

  © Blog Design by Simply Fabulous Blogger Templates

Back to TOP