BÚÉK - 2012

>> 2011. december 31.

Bizalom

Mindenen át hogyan segít?
Még nem tudom, hogyan,
csak hogz ígérete szerint
és csodálatosan.

Elűzi-e az éjszakát
s hogyan? Csak azt tudom,
hogy egy lépéshez mindig ád
elég fényt az úton.

Szívem, ha Ő kezébe vett,
békében nyugoszik.
Hogyan hordoz, hogyan vezet,
az csak rá tartozik.
(németből Túrmezei Erzsébet)

Read more...

Áldott karácsonyt!

>> 2011. december 23.

Vajon?

Vajon a szenteste után
következnek-e szent napok,
szent élet, megszentelt remény?
Lesz-e, ki majd szentebbül él?
(Füle Lajos)

Read more...

Ünnepre készülődve


idén sem állítottam karácsonyfát. helyette néhány ág - inkább csak az illatért. saját szárítású narancskarikákkal. mert nem ez az ünnep lényege.
jó volt ma itthon lenni, kicsit átkapcsolódni a mindennapi rohanásból. örültem, hogy nem kellett bemennem a városba, a nyüzsgésbe, hanem itthon lehettem. kipróbáltam néhány receptet, kíváncsiságból.
bár lenne igazi ünnep ez az év-vég...

Read more...

Néhány sor arról,

>> 2011. december 22.

hogyan lesz széppé egy nap, egy emlék, egy darabka az életből - bár nehéz volt, most mégis örülök, hogy része volt az elmúlt - mondjuk - 2 évnek...



nem csak ettől lett szép, de ez volt az, ami ráébresztett, úgy igazán, hogy szép volt...
néhány elismerő szó - egyik-másik-tól - és igen, 2 különleges meglepetés:
egy karácsonyi ajándék, amelyre nem számítottam - az elmúlt hetek emlékét hozza a lakásomba.
a másik pedig: több hónap kemény munkájának elismerése, egy olyan embertől, akivel együtt próbáltunk mindent megtenni a sikerért - emlék, mely megmarad.
és harmadik, ráadásként: fahéj illatú gyertya.
emlékek arról, hogy szeretem a munkámat...
most már tudom, hogy nagyszerű emberekkel dolgozom, még ha a mindennapok stressze és nyomása nem enged mindig csillogást a percekbe...
és igen, megéri becsületesen, mindent beleadva, a legjobbat adni. még ha az elismerés sokszor el is marad. egy-egy ilyen nap kárpótol :)

Read more...

Advent-utó

>> 2011. december 19.


az elmúlt hetek rohanása lassan engedni kezd - az ünnep közeledtére. volt, hogy néhány napig szó szerint csak aludni jártam haza. nem szeretem az ilyen napokat, de örülök, hogy elmúltak.
a hétvégén egyik "szomszéd" mindenképp meg akart látogatni. nem fogadtam egér őkelmét.

adventi hetek... adventi élet... a várakozás, az idő múlását emlegető naptár járt sokat a fejemben a napokban. s a röpke élet igazi értékeinek helyes mérlegelése.
hogy elmúlt az advent? nem, még nem múlt el...

Read more...

Egy másik dolog,

>> 2011. december 5.

ami ugyancsak a csoporthoz tartozik az, hogy igeverseket tanulunk. minden 2 napban valaki a csoportból (be vagyunk osztva), küld a többieknek sms-ben egy igeverset, amit meg kell tanulni. és azután felmondjuk. jó ez így. tetszik :)
így már nagyobb lelkesedéssel várom a piros lámpákat, mert kis cetlikre írva nálam vannak ezek és így tanulgatom őket :)

Read more...

Csopi

talán írhatnék néhány szót a kis csoportunkról. régi álmom valóra válása ez a kis közösség, olyané, amelyről már rég lemondtam. nem kellett volna. a lányok jöttek az ötlettel (vagy inkább ajánlattal?) egy októberi szombat délutánon, hogy legyen nekünk is egy bibliatanulmányozó csoportunk. bevállaltam. létszám szerint 6 vagyunk. és hetente egyszer szoktunk találkozni, megbeszélni a hét közben tanultakat. olyan jó alkalmaink vannak. nagyon örülök ennek a kis csoportnak. azért is, mert nem csak adok, hanem kapok is. tőlük is, de van üzenet nekem is a leckékből. a szövetséget tanulmányozzuk.
tulajdonképpen erről akartam írni. egy üzenetről, amire most nyílt fel a szemem.
hogy szó van arról, hogy "felvenni a keresztet" és ezt olyan sokszor értjük teherre, amit vinni kell - talán betegség vagy nehéz helyzet, ilyenek. akkor miért nem zsákot ír? keresztet olvasok. a kereszt azontúl, hogy nehéz, nem csak azért tették egyesek hátára, hogy meggörnyedve járjanak. halálra szánták őket. és így mindjárt más fényben látszik a "vegye fel a keresztjét, és kövessen engem". mert azt is írja, hogy "többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem". és ez csak úgy lehet, ha meghal bennem valami - erre kell a kereszt...

Read more...

Advent

>> 2011. december 4.

ma, szokástól eltérően, délben gyújtottam meg a gyertyákat, ebéd után. az egész délelőttöt az ágyban töltöttem, s most úgy gondoltam, engedélyezek magamnak néhány percnyi eltérést. felhúzott lábakkal a nappali kanapéjára telepedtem és néztem a fényeket. a csütörtöki trüsszögés már jelezte, valami nincs rendben, pénteken torokfájással ébredtem, majd megjelent az orrcsorgás, s hogy teljes legyen az összkép, a szombatot kissé kábán töltöttem - a szemetes mellettem megtelt pézsékkel, lomhán mozogtam. aztán ma reggelre nem szűnt a nyakamon viselt mázsás teher, így döntöttem az ágyban maradás mellett. persze szedtem buzgón a vitaminokat, ittam a teákat, a limonádét, kúráltam magam. kiheverem...
közben néztem a fényeket, akaratlanul is a "Krisztus jó illata" kifejezés motoszkált bennem. meg a várakozás. ahogy Mark Twain megfogalmazta: "A rég várt is váratlanul ér, amikor végre bekövetkezik."...
valahogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelem őket - ahogy a mai nap sem. meg sok-sok nap sem az elmúltakból. valahogy mégis, kezdem érteni, hogy az élet sokkal komplexebb dolog, mit megálmodott dolgok valóra válása. sokkal több kihívással van tele, mint azt én néha kényelmesnek érzem. sokkal több szépséget rejt magában, mint amit én bele tudnék sűríteni egy-egy napba. és kezdem érteni, hogy az én felelősségem kihozni mindegyik napból a maximumot - úgy, hogy visszanézve ne kelljen magamnak semmit felrójak... advent... ahogy közeledik az év vége, lassan számadást készítek magamnak az elmúlt hónapokról...

Read more...

Tél lett

>> 2011. november 26.

erre felém, havazott is ma reggel, na meg aztán valamikor később eshetett az eső is, mert csupa jég az út a kapuig, tovább nem is merészkedtem, oda is csak a kíváncsiság vitt ki, mert nem akartam hinni a szememnek. amúgy ma csodaszép képeket készítettem (legalábbis abból ítélve, amit láttam és élveztem a fehéredő ágakat, félig fehér szélű leveleket)... idebent is megtéliesedett a lakás, akarom mondani a dekor. hiába, telik az idő, múlik az esztendő...
és sikerült befejezni a bronzra színezett "képet" is, bekerült a nappaliba. hihetetlen, hogy eltelt ez a hét, mintha nem is lettem volna szabadságon előtte, úgy érzem. az előrejelzések szerint ez még néhányszor ismétlődni fog az ünnepekig. ezért hát vitaminok, szezongyömülcsök várva vagytok, most pedig az álom vár - előtte meg a vacsora :)

Read more...

Elfoglaltság

>> 2011. november 18.

mit tud csinálni az ember lánya ha a szabadságát itthon tölti? nagyon egyszerű - elkezdi sorra keríteni minden addig halasztott terveit és néhányat megvalósít belőlük (nem mindet - ahhoz néhány hónapos szabadság kellene :D ). mint például (nem fontossági még csak nem is megvalósítási sorrendben):
- babát látogat
- látogatókat, vendégeket fogad
- kertet locsol, néha fotóz, készül a télre
- főz, mos, takarít - á, ezt mindig csinálja, nem csak szabadságon :)
- igenis, főzöcskél és sütöget - például említésre méltó életem első: élesztős tésztája, mézeskalácsa, pizzája
- olvas - nagy ritkán és keveset csak az olvasás kedvéért - mintha nem is lenne szabadságon
- pihen - értsd ezalatt, hogy reggel 10szer is kinyomja az ébresztőt, mert lehet, és napközben nem rohangál (annyit) az óráját szem előtt tartva
- közben készül: tiniórákra, bibliatanulmányra - szabadság ez?
- cikket ír - utolsó pillanatban kérik, mint sokszor :(
- zenét hallgat - nemcsak napközbeni hangzavart, hanem zenét, igazi zenét
- és igen, hobbizik! filcvirágot készít, koszorút díszít, köt magának kézmelegítőt
a betervezett lista még messze nem ért véget. röpke még a hátra levő idő erre. azért hiányzik a kimozdulás, a másfajta szabadság. de így is jó volt, nagyon jó :)

Read more...

Teljes a káosz

>> 2011. november 8.

a fejemben. most milyen nap is van?
kedd? szerda? segítség! :)

Read more...

Narancsos fahéjas

csokit eszegetek itt. karácsonyi hangulatot lop a napba bár még nem kezdtem el karácsonyi zenét hallgatni és még hihetetlen számomra, hogy szinte az egész év elszaladt már...
hétvégén kedves vendégeim voltak. olyan jó volt kedves unokatesómmal találkozni (és nem csak), együtt lenni, beszélgetni, sétálni kicsit a város őszi ruhát öltött parkjaiban. kár, hogy ilyen rövid volt...
aztán jó pihenni is. nem is gondoltam, hogy ennyi fáradtság felgyűlt bennem. remélem, jól fog telni ez a néhány nap.
aztán tegnap este gumidefektet kaptam. több, mint 3 év után ideje is volt, nem? én túléltem, a gumi nem, a kerék remélhetőleg igen. hát ennyit erről.
a tegnap vagy 5 szemeteszsáknyi lehullt levelet szedtem össze és messze voltam még attól a teljesítménytől, hogy az egész össze legyen szedve. ma csak egyet töltöttem meg, mert nem volt hozzá türelmem, hogy a többit is összeszedjem, még hullik rá, majd akkor...



Read more...

Olyanok

>> 2011. november 3.

ezek a napok, mint az udvaron lehullt levelek. ma este több volt, mint a tegnap. sárgult, száradó levelek. valamikor tele voltak élettel. reggel röpke pillantásra ha futja, este már sötétség borít mindent. marad az összeszedés másnapra. mindig a másikra...
valaki elég jól ismer, hogy a fojtogató gondolatokra is tudjon egy bátorító szót simítani.
idebent esténként, ha fáradtan hazaérek, meleg vár. az itthonlenni érzése kárpótol valamicskét ilyenkor. a befejezetlen kép még mindig a szekrényen vár. valahogy így érzem magam én is - sejtem a folytatást, de halasztódik - újra meg újra. a fejemben ott lappangott egész nap a ma reggeli mondat, hogy "az Isten útjai tévedés/hiányosság nélküliek". csendben megyek tovább... későre jár...

Read more...

Hétvégéről így hétközépen

>> 2011. november 2.

(középen a csúcs, ahova felmentünk, a kép készült az első emeletről)

csomagolás - bakancs, vastag felső, sapka, egyebek. délben még nem volt biztos az indulás, de este már a csípős hidegben a távolban világító pontokat fotóztam. megérkeztünk. akkor még nem tudtam, milyen pompás látvány fogad majd reggel az ablakon kitekintve. hajnalig nyúlt a beszélgetés, reggel kissé karikás szemekkel ébredtünk, de megérte. aztán elő a gépet, bár a látványt nem tudja visszaadni semmilyen kép - azt élőben kellett látni. nekiindultunk, megkésve ugyan, de lelkesen. a lelkesedés megcsappant az emelkedőn, de a kitartás nem lankadt - s megérte, a látvány, az élmény. együtt a csapat. a délután a négy fal között telt, de másnap reggel újra nekiindultunk. időszűke miatt az első napi utat felvonón tettük meg - a látvány megérte. aztán tovább, felfele a legközelebbi csúcsig (többre nem futotta, elsősorban időből sem, de lehet energiából se nagyon)... lenyűgöző kép fogadott (lásd előző bejegyzés fotója). s mert mind2 nap ragyogó napsütés volt, csodáltam a színharmóniát, az őszt, a fenyőket, millió szépséget a magasban. 2073 m magasan voltunk, a Parang hegységben (Vf. Parangul Mic), kb. 1000-el magasabban, mint a szállásunk. csak azt sajnálom, hogy ott kellett hagyni a látványt, a hegyet, a csendet, a természetet. egyik legszebb hétvégém volt - fénypont a hétköznapokban :)

Read more...

Panoráma

>> 2011. október 30.


2073 m magasról...

Read more...

Egyre őszebb

>> 2011. október 23.

múlt héten éjszaka fagyott... ennek következtében lefagytak a dáliák, sajnáltam nagyon, mert még volt rajtuk bimbó. a fügefa is megérezte, de a fügék még érnek, úgyhogy remélem, még ehetek belőlük.
megjött az eső is, erre nagy szükség volt.
szombaton váradon voltam lányok-asszonyok konfiján. jó volt. jó volt találkozni sok kedves ismerőssel, baráttal. meg kikapcsolódni. meg elgondolkodni ezen-azon. fárasztó volt, nagyon korán kellett kelni az utazás miatt és későn értünk vissza. de megérte.

Read more...

Újra hétvége

>> 2011. október 15.

de nagyon hamar telik ez is. a munkába trainingre küldtek, szépen elosztogatták az alkalmakat, így egy darabig heti 2szer minimum kifacsarva érkezem haza.
ma hajnalban (akarom mondani 7 óra után) megébredtem és mivel fagyot ígértek az éjszakára, kinéztem az ablakon. a szomszéd kocsiján vastag fehér takaróként páraréteg díszelget. mégiscsak jó volt a paradicsomokat leszedni az este. nem értem, hogy, de most sokkal több paradicsom volt, mint nyár alatt. egy része a savanyúságos bödönben landolt. a többi majd megérik lassan...
a mai nap "nagy" eredménye a kiültetett illatos és futó rózsák. tavasszal remélem gyönyörködhetem bennük.
petrezselyem és zeller levelet tettem el fagyasztóba, ma a változatosság kedvéért együtt: apróra vágva, vizet öntöttem mindegyik részlegbe (kiürült csokis doboz újrahasznosítása), be a fagyasztóba. kb. 2-3 nap után kiveszem, egyenként kicsi zacsikba teszem és be a fagyasztóba. mikor szükség van rá, bele a kajába (például megfőtt a zöldségleves, eloltom a gázt alatta és belezuttyintok egy fagyott jégkockát - a jég elolvad és a friss petrezselyem/zeller máris ízesít :) )

Read more...

Már 2 este

>> 2011. október 4.

Dr. Pálhegyi Ferencet hallgattam élőben KAPCSOLATAINK témakörben. Visszahallgatható itt.
amúgy mostanában többen is megfordultak nálam, ki hosszabb, ki rövidebb időre. ősz van itt is, hulló levelekkel, hideg reggelekkel. mégis, akad öröm minden napra - kisebb-nagyobb. és mintha még csak most zsúfolódna az év is...

Read more...

Ősz?

>> 2011. szeptember 23.


sejtelmesek ezek az őszi reggelek. köd botorkál erre felém. meg-megtelepszik a fák a között, az út mentén, a lelken is...
a reggel harmatot locsol, a dél napsugarat hint s az este fázósra húzza össze a kezet s a szívet...
vajon minden várakozás olyan, mint ez a füge-érést leső? az elmúlt hetekben többször is meglestem a kezemmel a zöld fügék keménységét. nem mutatkozott változás. belenyugodtam, hogy az idei termés sem érik be, akárcsak a tavalyi. nem tehetek semmit érte. meleg az volt, nem én adom az érlelődést...
s ma megakadt a szemem egyiken. színt váltott. s mikor elértem az ágat s a gyümölcsöt, csendes nyugalommal csillant szemembe az öröm: mégsem hiába...
this moment...

Read more...

Légy a legderekabb!

>> 2011. szeptember 22.

Fenyő ha nem lehetsz bérc tetején,
Lehetsz még völgyi bozót,
De leggyönyörűbben hajts ki üdén,
Ha fán nem, légy bokron a lomb.

S ha bokor se lehetsz, légy a füvön az él,
Csak szépítsd az országutat,
Pézsma ha nem vagy, hát légy a sügér,
A tóban a legtáncosabb.

Nem mind kapitány a hajóban a had,
Keresd, a sors rád mit oszt,
Van nagy feladat, van kis feladat,
De a fő, az az itt meg a most.

Ha út nincs, egy ösvény is megteheti,
Légy csillag, ha nem vagy a Nap!
Nem az a fontos, hogy nagy avagy kicsi:
Légy te a legderekabb!
(Douglas Malloch)
Dale Carnegie - Sikerkaluz 2-ből

Read more...

A magad részét...

Te egyedi vagy a világon. Örülj neki. Hozd ki a legtöbbet abból, amit a természet adott neked. Végsősoron minden művészet önéletrajzi. Csak azt énekelheted meg, ami vagy. Azt festheted meg, ami vagy. Annak kell lenned, amivé tapasztalataid, környezeted és öröklött tulajdonságaid tettek. Jóban-rosszban saját kertecskédet kell művelned. Jóban-rosszban saját kis hangszereden kell játszanod az élet zenekarában.
(Dale Carnegie - Sikerkalauz 2.)

Read more...

Thomas

>> 2011. szeptember 18.

szülinapi meglepetés - felismerhető volt :)

Read more...

Turmix-ital

>> 2011. szeptember 10.


mostanában többször is készítettem reggelire (vagy néha vacsora helyett) egy gyors turmix italt. hamar ment az elkészítés: egy banánt felkarikáztam és ráöntöttem egy joghurtot (a campina-t szoktam használni, mert azt szeretem, az krémes) és botmixerrel pépsítettem az egészet.


variáció a témára: barackkal, nektarinnal is dúsítottam néha, úgy is finom volt (abban az esetben, ha a barack finom édes és érett volt. ellenkező esetben darabos maradt a barack és az íze sem volt olyan jó).

másik variáció: sárgadinnyét adtam a banán mellé, ez nem tűnt szerencsés kombinációnak. lehet, a dinnye nem volt tökéletes...

Read more...

Őszibarack itóka

Az őszibarackot megmostam, kimagvaltam, lehúztam a héját és apró darabokra vágtam. cukroztam és botmixerrel pépet készítettem belőle. Fogyasztásig a hűtőben tárolam, lefedve. Egy adag pépet vízzel felöntöttem, jól elkavartam és máris iható a finom itóka (ez ráadásul nemcsak natúr, de bio is) :)

Read more...

Őszibarackkrémleves

saját recept alapján :)

az őszibarackokat megmostam, kimagvaltam (és a bőrét is lehúztam) és apró darabkákra vágtam. Majd cukroztam és vizet öntöttem rá és feltettem forrni, kicsi sóval is ízesítettem. mikor a barack megpuhult, akkor eloltottam alatta a gázt (este késő volt). másnap reggel folytattam: szűrős kanállal kivettem a barackot a levéből és botmixerrel pépesítettem. közben a levét odatettem melegedni, beleöntöttem a pépet és összekevertem. ízlés szerint cukroztam még és sóztam. míg felfőtt, egy csészében vízben kicsi cukorral kikavartam egy vaníliás pudingport és beleöntöttem a levesbe, összekevertem és picit hagytam főni, közben kavargattam, és kész is. utólag még tettem bele kicsi fahéjat is és összekevertem. nagyon finom lett (legalábbis nekem nagyon ízlett :) és akik még megkóstolták, azoknak is ízlett)

Read more...

Halogató listára


került egy ideje a blog, bár "gyűjtögettem" az anyagot hozzá, most megpróbálom bepótolni :D
több mint egy hete már hullnak a barackok a fáról. egy nap alatt annyi gyűl össze, hogy már nem is tudom, mit csináljak vele. az idei termés nagyon gazdag volt a barackfán, egyik ága le is szakadt. tavaly jóformán meg sem kóstoltam, de idén rengeteget ettem, mindenféle formában. lesz 1-2 recept is :)
nemrég egy nagyon egyszerű, gyors és nagyszerű kontyra akadtam, amit már vagy kétszer ki is próbáltam, a kép nem a legsikeresebb:


itt van az ősz is már. sárgulnak, hullnak a levelek, hűvösebb is van, a dáliák gyönyörűek, szeretem nézegetni őket :)

Read more...

Limonádé

>> 2011. augusztus 27.


ez a kedvenc itthoni italom. már sokszor készítettem, de szombaton kipróbáltam egy másik recept szerinti verziót. álljon hát itt mind a kettő:

1. 1 l vízhez általában fél citrom kifacsart levét öntöm és 3-4 kanál cukorral összekeverem. ilyen egyszerű. a cukor mennyisége annak függvényében változik, hogy mennyi leve lesz a fél citromnak és mennyire savanyú.

2. itt nem tudok mennyiséget írni, mert szemre csináltam: a vizet feltettem forrni, cukroztam. miután felfőtt, hagytam lehűlni. mikor már hideg volt, beletettem a kifacsart citrom levét és összekevertem. ennyi.

mindkettőhöz lehet levágott citromszeleteket tenni, dekorációként. vagy akár jeget.

na már most, itt az én véleményem a 2 módszerről:
- az első gyorsabb.
- az első nyersebb, élesebb, keményebb ízű, míg a második lágyabb, selymesebb.
- mindkettő esetében a citrom nyersen kerül bele a hideg vízbe, így nem fő ki belőle semmilyen vitamin
a második nekem jobban tetszik, de az első hamarabb megy. így hát azt fogom választani ezentúl, amelyiket el tudom készíteni főként idő függvényében :)

Read more...

Hallgatom

>> 2011. augusztus 26.

az esti csendet - odakint cirpelnek a tücskök. este hazafelé megdöbbentett az útmenti fák őszi levélruhája. mégiscsak telik az idő, bár ezen a héten teljes hőséggel dühöngött a nyár. megéreztem én is...
odakint ugatnak a kutyák. péntek van, hétvége. és így telik el ez a hónap, a nyár, az év, az élet. nem csak habos torta...

Read more...

Szeretem azokat

>> 2011. augusztus 20.

a napokat, amelyekbe csillanást hoz egy kinyílt bimbó csodálata. vagy egy baba mosolya, akit végre hosszú tervezés után sikerült meglátogatni. vagy kedves vendégek látogatása, régnemlátott rokonoké. vagy éppen csak a ragyogó aranyra sikeredett rántott tök íze napon érett, saját kerti paradicsoméval vegyülve. egy kis csendes este, friss reggel, harmatos fű simítása lábamon. meg sok egyéb, apróság, amiktől fényt kapnak a napok :)

ahogy Antoine de Saint-Exupéry is mondta: Milyen kevés zajt csapnak az igazi csodák! Milyen egyszerüek a lényeges események!

this moment...




Read more...

Vannak pillanatok,

>> 2011. augusztus 16.

mikor az ember úgy érzi, nem is kell több a boldogsághoz, csak az a pillanat, mikor az égen sötétlő irka-firka nyomok alatt észreveszi a narancs-vörös felhőaljba szúró szomszéd falu templomtorony-sziluettjét. és a szabadság, szárnyalás boldog harmóniájába mintha nem is férne több, semmi bele... és hazaérve, a tücsköket hallva, kaput nyitva, csomagolva megfordul fejében a gondolat, hogy talán, mégse elég...
odabent vár a kérdés, nekem szegeződik s a mosoly választ is ad már...
apró kismacskák gondtalan, önfeledt játékát csodáltam pillanatra a kerítésen túl, majd a kis akrobata kerítésmászó mutatványát jutalmaztam elismerő szavakkal...
kilépek az estbe, az éj elnyeli az eget is lassan, odafent csillagok gyúlnak tücsökzenétől kísérve. korgyolgatom a turmixitalom, hallgatom a távolt s a csendet és mintha tudnám is már, hogy a boldogság valahol belül van mégis...


Read more...

Mit is írhatnék?

>> 2011. augusztus 13.

az elmúlt napok hamar elteltek, nem nagyon volt időm, kedvem írogatni, inkább megéltem a napokat örömeikkel, nehézségeikkel együtt. virágzik a paprika, végre, nyílnak, szépek a virágok. lassan egy éve már, hogy itthon az itthon.
olvastam. arról, hogy lehet idegesség nélkül is élni és végiggondolva az életem alakulását rajtakapom magam, hogy bár az elméletről nem tudtam, tényleg másabb így élni. csak sikerülne mindig...
voltak vendégeim, jó beszélgetéseim, kaptam szép sorokat német képeslapon (köszönöm :) ), s ahogy nézegetem az elmúlt napokban készített képeket, azt mondhatom, hogy szépek voltak.





Read more...

Van olyan,

>> 2011. július 30.


mikor az emberi keresi a megfelelő szavakat, de nem találja. valahogy így vagyok én is, ha az elmúlt napokról akarok beszélni. ha azt mondom, hogy jól telt(ek), az nagyon kevés. a nagyon jól sem megfelelő minősítés. nem is keresem már a szavakat, csak őrzöm szívemben s emlékeimben az ige mellett töltött perceket, a kirándulást a vízeséshez, a csendes perceket, napsütést és esőt. és igen, a beszélgetéseket - a hintán, szobában, teraszon, odakint. és ismétlek másokat, megérte, jövőre is megyünk!

u.i. these moments...

Read more...

Itthon lenni jó :)

>> 2011. július 23.

nem, nem mentem el sehova, csak épp a napokban "csakúgy" lepketáncot fotóztam, szitakötő pihenőjét kaptam lencsevégre, pókokat és áldozataikat figyeltem, virágos pillanatokat örökítettem meg. és nem csak. egyszerűen örültem az itthonnak, a kellemesen hűvös óráknak. itthon lenni jó :)

u.i. kukkintsatok be a thismoment-hez is

Read more...

Alkotni jó :)

>> 2011. július 21.

Read more...

Valahol olvastam

Add meg Uram, amit Te akarsz,
helyezz oda, ahova Te akarsz,
tedd azt velem, amit Te akarsz,
vezess végig úgy, ahogy Te akarsz.

Read more...

Magasabb...

>> 2011. július 20.

"Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál." (És. 55:8-9)
üzenet 10 éve. üzenet most.
a körülmények különböznek. a szavak ugyanazok.
a mögöttük rejlő gondoskodás változatlan.
a tervező nem váltogatja piszkozatait. tiszta lapon van a terv már réges rég...

és közben gondolkodom azon, hogy mindenkiben rejlik valami szépség a felszín alatt:

Read more...

Most ez, így

>> 2011. július 14.

apró finomítások következnek még. de így jobban érzem, hogy rólam szól...

Read more...

Dinnye

>> 2011. július 12.

ma 2szer megnéztem a videót itt és eldöntöttem, hogy ezt én is meg kell próbáljam. így hát vettem egy egész dinnyét (volt vagy 6 és fél kg, azért ennyi, mert kisebbet nem láttam) és itthon nekiláttam a munkának. ahhoz képest, hogy hányszor "tanulmányoztam" át a munkamenetet és hogy közönséges konyhakéssel dolgoztam, első műnek talán megteszi:


az eredményt a thismoment-nél is megtaláljátok :)

Read more...

Győzelem

>> 2011. július 3.

valamikor azt gondoltam, hogy a győzelem az erő, a lendület s talán a taktika különös keveréke. ma már tudom, hogy térden megharcolt alázat, fájdalom, könnyek - iga alá hajlott akarat megcsendesülése. nem mindent szétverő megnyilvánulás, hanem csendes béke és megnyugvás, mely zajtalanul körülvesz és beborít.
mert győzelem nem az, amikor sikerül keresztülvinnem és megvalósítanom saját akaratomat, hanem az, amikor meghajlok a Mindentudó terve és időzítése előtt. nem morogván, értetlenkedve, hanem szívből, őszintén, az Ő szeme előtt meghajtott fejjel, szívvel.
ami kívülről látszik, csak árnyéka annak, ami bent van.
nehéz győztesen élni...

Read more...

A héten

>> 2011. július 2.

félfüllel hallgattam a spanyol tengerpartról szóló ódát s közben méghányisvan? típusú kérdésekkel várom a szabadságot. az irodában üresen ácsorgó székek bizonyítják, hogy itt az ideje "szárnyra kelni". és közben töprengek meg tervezek, hogy a többi, megmaradó napot hogyan lehetne kellemesen és jól, na meg hasznosan (mikor mire) tölteni. terv lenne is, csak ahhoz nem egy ember kell és ódeszéplenne-sóhajjal maradok a netes böngészésnél és a képek csodálásánál. mennyivel jobb lenne élőben látni...

Read more...

Fotogén látogatóm

volt nekem csütörtökön. készült róla vagy 30 kép. egy itt látható.

és van úgy {this moment}-kép is.

és újra változtattam. nem mert a másik sablon nem volt szép, csak vele nem éppen rólam szólt az arculat. ez jobb, bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy a legjobb. ha lesz jobb, újra cserélem :D

Read more...

Változás

>> 2011. június 26.

ki veszi észre mi változott meg? :D

és van új kép a {this moment}-nél :)

Read more...

{this moment} nálam is

>> 2011. június 23.

az elmúlt hetekben többször is készítettem képeket azzal a céllal, hogy teszek fel olyan {this moment} stílusúakat, de nem futotta az időmből. most bepótoltam, fent van egy link az oldalhoz.
nem ígérem, hogy minden héten frissítem, azt sem ígérem, hogy csak egy képet teszek egy héten, inkább olyan jellegű lesz, mint a cím - egy pillanat, ami valamiért nekem sokat jelentett (akkor legalább) :)
remélem találtok kedvetekre valót a képek között :)

Read more...

Bék(ic)a

még jó, hogy békaország kertem tartományában nem tartanak népszámlálást, így legalább soha nem fogom megtudni, hogy hány példányt számlál errefelé a lakosság. jóhiszeműen így gondolhatom azt, hogy terepszínű ingyen-bérlőim mindössze annyian vannak, ahányat egy kint jártamkor látok. az is bőven sok, de biztos vagyok benne, hogy csak kis hányada az egésznek.
őkelme leveli-rokon, azt hiszem csak egy van. egyszer már láttam, tegnap meg alaposan rámijesztett, mikor a locsolócsésze helyén egyszerre csak ott-termett. íme a díszpéldány, mielőtt még eliszkolt volna:


ma nagyon meleg volt. 6 óra körül kint, a fa árnyékában levő hőmérő 37-et mutatott...

Read more...

Morzsák... (7)

>> 2011. június 21.

  • Van egy régi elbeszélés, mely egy nagy Port Said-i pálmakertről szól: ahogy a kertész szemléli a még fiatal pálmákat, meglát egy különlegesen szép növésűt. Azonnal megkedveli, és a pálma ezt észre is veszi. Azonban úgy tűnik, hogy hamarosan megváltozott a kertész hozzáállása: jön, és egy nagy követ tesz a pálma koronájára. A pálma csak nagy nehézségek árán tud a többiekkel azonos iramban növekedni. A kő nagyon nehéz. Amikor megnőve, a kő súlyát már nem érzi olyan nyomasztónak, jön a kertész, és egy nehezebb követ helyez rá. A pálma sokkal jobban szenved attól a gondolattól, hogy a kertész mindenáron akadályozni akarja az ő növekedését, mint a kő és az újabb nehézség súlyától. De újra összeszedi az erejét és tovább nő. A kertész mindaddig így cselekszik, amíg a pálma olyan nagyra nem nő, hogy emberkéz a koronáját már nem érintheti. A pálma csak akkor veszi észre, hogy mi történt vele: a köveknek köszönhetően sokkal magasabbra nőtt, mint a többiek. Még egyszer jön az immár idős kertész, örömmel nézi a pálmáját és így szól: te voltál számomra a legkedvesebb, ezért okoztam neked fájdalmat... A pálma pedig, mintegy köszönetképpen, meghajol az esti szélben.
  • A pálma nem tud elfutni. Tartania kell a terhet, azzal együtt kell növekednie. Ebből fakad számára az áldás. Nekünk is nagyon sok mindenben múlik az életminőségünk azon, hogy készek vagyunk-e kitartani olyan helyzetekben, melyek hosszabb ideig megterhelnek. Gyakran ezek a mindennapi terhek alakítják tartósan életminőségünket.
  • Isten, a nagy kertész, hétköznapjaimban maga felé növeszt. A mindennapok kapcsolatot jelentenek, figyelmes egymáshoz fordulást Isten és közöttem. A hétköznapok nem szürkék és nem bonyolultak.
(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Read more...

Morzsák... (6)

Az a fontos, hogy minden pillanatban újra és újra találkozzunk Isten gyengéd tekintetével
(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Read more...

Morzsák... (5)

Aki régen telefonálni akart, elment oda, ahol a telefon volt. Ahol nem volt telefon, ott nem telefonáltak: például a templomban vagy egy hegyi túrán. Ott más dolognak volt helye: az imádságnak, a természet élvezetének. Ma sokaknak állandóan kéznél van a mobiltelefonjuk, bárhol és bármikor telefonálhatnak. Ezzel természetesen a templom is, a hegyek világa is elveszti titkát: "telefonfülkévé" válnak. Az sms ráadásul még hangtalan is. Egyre kevesebb az olyan hely, ahová a hétköznapok nyüzsgése nem jut el, ahová az ember a hétköznapok kellős közepén egy kicsit elmenekülhetne.
(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Read more...

Újraolvastam,

>> 2011. június 20.

igaz angolul Eleanor H. Porter-től: Pollyanna és Pollyanna grows up című könyveket. Itt van néhány idézet belőlük (angolul):

  • "And most generally there is something about everything that you can be glad about, if you keep hunting long enough to find it."
  • ... she had been too busy wishing things were different to find much time to enjoy things as they were.
  • It takes a woman's hand and heart, or a child's presence, to make a home.
  • Things aren't half as bad as they seem, dear, lots of times, you know.
  • ... the harder it was to find the glad part, the more fun it was, only when it was too AWFUL hard, like she had found it sometimes.
  • I've just been thinking how glad I am we don't have to live but just one day at a time!
  • "But you only have to live one minute at a time, Ruth, and any one can endure anything for one minute at a time!"
  • Nice things are nicer when you've been worrying for fear they won't be nice, aren't they?
  • You never know how much you use things, till you don't have 'em.
  • "Yes; the glad game. Didn't I tell you? Finding something in everything to be glad about."
  • 'Pleasures lie thickest where no pleasures seem; There's not a leaf that falls upon the ground But holds some joy, of silence or of sound.'
  • "... you know the sun never seems quite so perfectly lovely as it does after a lot of rain like this,"

Read more...

Most épp

>> 2011. június 17.

a fagyival dúsított ribizlitermésemet eszem és el kell mondjam, hogy nagyon finom :)
az utóbbi hetekben, akarom mondani hónapokban, megritkultak a bejegyzéseim. és a látogatottság is errefelé, de az mondjuk érthető reakció. Tényleg, kissé visszahuzódtam, begubóztam. Csendben voltam, többet mint talán azelőtt, ilyen formában is. A Lydiaban olvastam:
"Ha az ember visszavonul egy kis időre, sokkal erősebb lesz és többet tud adni önmagából másoknak, mikor újra együtt lesz velük." és "... az egyedül töltött idő azért élvez elsőbbséget, hogy (az ember) önmagát és Istent is jobban megismerje."
remélem, hogy nekem is hasznomra vált ez az idő. nem ígérem, hogy ezentúl visszatérek a "régi" formámhoz, de lehet többet írok. legalábbis szándékszom. igaz, hogy néhány hete rendszeresen készítettem képeket, hogy majd ide kiteszem, csak nem jutottam oda. megpróbálom bepótolni (majd). most már úgy érzem, kissé ismét helyrerázódnak a dolgaim, az időbeosztásom, habár sok feladat vár még rám.
érdekes, hogy a tinik így "év" végére jönnek bele a tiniórákba és most vannak ötleteik arra, hogy miről is beszéljünk. amellett, hogy remélem, hogy ők is maradnak valamivel (és a visszajelzések egy része erre mutat), úgy érzem, hogy én is nagyon sokat nyertem abból, hogy velük foglalkoztam. volt szép is ebben a szolgálatban. és jó ezt tudatosítanom magamban.
az ablakban nyílni kezdtek az erkélyvirágok a ládában. sokfélék színben, formában, szépségben. úgy szeretem nézegetni őket. annyi apró kis szépség vesz körül :)

Read more...

Ha már pünkösd

>> 2011. június 12.

álljon itt egy idézet, a gyülekezetről:

A gyülekezeteink étteremként működnek, ahol kiszolgáljuk azokat, akik lelki táplálékért ülnek be, és van, ahol jobb a konyha, van, ahol rosszabb, az egyik helyen tápértéke van és íze nincs, míg a másikon fordítva. És persze azért vannak Michelin-csillagos lelki éttermek is – de a lényeget és a célt akkor is elvétettük! Mert a gyülekezetnek nem (csak) étteremként kell működnie, hanem elsősorban főzőiskolaként! Meg kell tanítanunk mindenkit főzni, másoknak is főzni, és másokat is főzni tanítani. Mert ez a tanítványság lényege.

forras

Read more...

Ó, sokmindent

>> 2011. június 6.

akartam én írni az elmúlt kb. 2 7 alatt, csak épp nem sikerült. ennek fő oka, hogy épp az eperérés ideje van - akarom mondani volt- , legalábbis a kertem helyzetjelentése ez, így a "szabadidőm" nagy részét a termés betakarításával, szortírozásával, pucolásával, mosásával töltöttem. érthető, nem?
időközben a kocsim meggyógyult, juhééé, már nem kell töltögetni bele egyre-másra az olajat. kétszeres haszon: nyugodtan mehetek vele, nem kell folyton ellenőrizgetni, kettő meg: megmarad az olaj ára. nem beszélek persze a javításra költött csinos kis összegről. az nem maradt meg - nekem. de kicsit jártam busszal is. és akkor még nem volt éppen ekkora hőség...

más:
azon gondolkodom - bocsánat a kemény megfogalmazásért -, hogy az ember (lánya, ebben az esetben - akinek nem inge, ne vegye magára) mennyire elistentelenedik a városi életben. merthogy munka->fizetés->megvesz mindent a hiper-szuper márketből, aztán elfogyasztja és kész. igazából ez annyira természetes volt egészen addig, míg a közelmúlt napokban rá nem jöttem, hogy nem is annyira egyszerűek a dolgok. mert ugyebár - ha a kertben ténykedik az ember lánya, akkor biza rájön, hogy ami terem, nem a saját ügyességünk eredménye. mert kegyelem az eső, a termés gazdagsága, hogy nem veri el a jégeső, ragya, nem szárad le, nem lesz mindenféle kártevők áldozata. hirtelen meglep az Istenre utaltságunk érzése, a betonrengetegben ismeretlen, idegen érzés, a tehetetlenség, hogy nem a mi jóságunk, érdemünk szerint terem a kert, hanem egyedül az Ő gondoskodása, áldása, kegyelme telíti meg egyre-másra a tálakat. és a hála már nem is annyira távoli, elméleti érzés lesz ezek után, hanem valami nagyon is kézzelfogható, tapasztalható mély leborulás...

Read more...

Ideje volt már

>> 2011. június 3.

kicsit változtatni. nem olyan így, mint amilyennek szeretném, de most jó így is. egy ideig...

Read more...

Zsoltárvers - nemcsak egy napra

"Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR!" (Zsolt 116:7)

elmélkedem a "nyugodt és türelmes várakozáson"

talán mégsem lehetetlen...

innen olvastam

Read more...

Zsúfoltak a napok

>> 2011. május 28.

tele vannak csodás pillanatokkal, melytől a lélek szárnyra kap. mert nem az a fontos, ami körülöttem van, hanem a mi bennem. újra rábólintok a nagy igazságokra és érzem, hogy szép az élet még ha nem is könnyű és nem a megálmodott módon alakul. mert nem is az a fontos...
figyelgetem a paradicsom virágait, a zöldellő ribizli-szemeket, a borsó-virágokat és a belőlük születő finomságokat, a virágzó és érő epreket, a barackokat a faágakon, a nyíló szegfűket, körömvirágokat, a rózsabimbókat, a friss zöld színű szőlőleveleket s a fürtök ígéretét, az ablakpárkányon bújó virágokat, a muskátlit, amint virágot készít. locsolom, ápolgatom kevés tudásommal őket, de nem is a tudás a fontos, csak a gondoskodás...
nézem a pipacsok színfoltjait az út mellett. mennyi szépség, mennyi rejtély a színek kombinációjában. micsoda műremek alkotás mindegyik, ahogy a lenge szélben fodrozódik ruhájuk. mert attól leszel gazdagabb, amire kinyílik a szemed, hogy észrevedd...

Read more...

Morzsák... (4)

>> 2011. május 19.

Kertünkben is, mindennapjainkban is egyidejűleg kell cselekednünk és kivárnunk: mi bújik elő a földből, mi lesz egy beszélgetésből, egy javaslatból, egy kezdeményezésből. Aki türelmetlen, könnyen tönkreteszi azt, ami még csak alakulóban van
(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Read more...

Morzsák... (3)

>> 2011. május 18.

Szabályszerűen meg kell tanulnunk felfedezni a megszokottban a lenyűgözőt
(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Read more...

Morzsák... (2)

A mindennapok akkor kezdenek fényleni, amikor igent mondunk a valóságra: történjék velem... Ez olyan mértékben fog sikerülni, amilyen mértékben átéljük: nem nekem kell az életemet menedzselni. Életem egy nagyobb erő kezében van, olyan valakiében, aki jobban rálát a dolgokra, aki csak azt akarja, ami számomra a legjobb.
(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Read more...

Morzsák... (1)

>> 2011. május 17.

A túlprogramozottság sok erőnkbe kerül. Olykor még belső tájékozódási képességünket is elveszíthetjük: már nem tudjuk, hogy mit is akarunk valójában. Ez megbénít minket. Ugyanakkor mélyen bennünk van az érzés, hogy még milyen sok tennivalónk van. Ilyen állapotban próbálunk meg egy kicsit előbbre jutni. Mint az az ember, aki egy lefelé menő mozgólépcsőn felfelé igyekszik: aktívak vagyunk, de valójában nem sokat haladunk. Mivel minden napunk sok különböző lehetőséget kínál, melyeket lehetetlen mind megragadni, állandóan az az érzésünk, hogy valahol lemaradunk.
(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Read more...

(M)Ennyi(t ér) az élet?

>> 2011. május 14.

megdöbbentett engem is a hír. fiatalabb volt, mint én.
emlékeztető, hogy nem az élet hossza a fontos, hanem a minősége. és a kapcsolat, amely átkapcsol mikor itt minden véget ér.
vajon az élet(em) mennyit ér? eleget?

Read more...

Visszatekintő

hétfő este koncerten voltam, a dómban. a bánsági magyar napok keretén belül került sor rá, Liszt Ferenc: Dante-szimfóniáját adta elő a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Szimfónikus Zenekara és Kórusa (lánykar) . szép volt, megérte elmenni. újra láttam azt, hogy mindent beleadva, beleélve játszottak a zenészek. megcsodáltam a templom falait, a díszítést (újra) és miközben a későn véget érő mise végét hallgattam cikáztak bennem a gondolatok. talán lesz alkalom őket meg is fogalmazni...

élvezem nagyon a kertet, soha nem gondoltam, hogy házban lakni ennyire jó lehet. és a kertben kicsit dolgozni (az én nagy hozzáértésemmel) kész élvezet - egyrészt mert egy kis gyomlálásnak is mindjárt van látszatja, meg olyan jó érzés látni, hogy nőnek a zöldségek, nyílnak a virágok. másrészt meg azért, mert a csendben, mikor dolgozom olyan jó egy-egy gondolatban felismerni a nekem küldött üzenetet.
megjelentek az óriási szúnyogok, brrr, nem kellemes estefelé gyomlálásba kezdeni (csak kérdem én kinek van lehetősége ezt napközben tenni?), a paradicsom virágzik, a rózsák bimbóznak (a szegfű is), a barackfám újra betegeskedik, de a fügefa nem fagyott meg, és remélem, hogy idén az első rend füge is beérik :)

szerda este megkóstoltam ez első eperszemet az idei termésből. zamatos volt! :)

Read more...

Töredékek

>> 2011. május 7.

- avagy az élet hullámvasútján
igazi hullámvasúton még soha nem ültem, nem is igazán vágyok rá, de az utóbbi napokban valahogy mégis úgy éreztem magam, mint aki fent-lent lebeg, robog...

jó néha kimenni a kertbe például és az eső után óriásit nyúlt gazoktól megtisztogatni az eperágyásokat. közben az ember lánya ezer fajta pókot lát gyorsan eliramodni, meglesheti az eperszemek születését (nem éppen, csak nagyjából) és közben talán megért valamit abból, amire az élet csúcsforgalmi útján nincs ideje...
feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon régebb, mondjuk nagyanyáink idejében nem volt-e könnyebb megérteni azt, ahogyan bennünk Ő munkálkodik, ahogyan velünk bánik...
(gyomlálás közben nagyszerű gondolatok találnak meg)

ezek szavak. felejtsétek el. ha magatokra ismertetek bennük mégis, tegyétek el szívetek csücskébe a térdre boruló hálaadást, hogy van nektek Ő, a Mindenható. bennem mély nyomokat hagyott az elmúlt időszak. soha nem leszek többé az, aki voltam rég...

bizony. vannak napok, amikor a kérdések csak úgy tornyosulnak bennem, folynak mindenfelé, az elfeledett zugokba is. és falak épülnek, egyszerűen csak bekeményedik az élet bennem. úgy tűnik ez az egyetlen mód a túlélésre. lesz-e olvadás? s ha igen, életképesek lesznek a megolvadt darabok még? szembe találom magam rejtett részecskéim igazi valóságával és nem is tudom, hogy mit lehetne tennem, hogy az ébredés sokkjából ne a beletörődés monotóniája váljon. néha úgy érzem, nem is érdekel már, de a következő pillanatban foglalkoztató gondolatok meghazudtolják az érzést...

néha szeretem megfigyelni, HOGYAN történik az, ami. nyomon követni a folyamatot magát, na meg magam a folyamatban...
mára már kezdek örülni, hogy nem kell ugyanolyannak maradni, lehet változni. valamikor régebben bosszantott, amikor ugyanezt felfedeztem másban, de ma már tudom, hogy ez egy lehetőség, és jól van ez így, és velejárója az életnek. és jaj lenne nekem, ha nem változhatnék...
aztán azt is kezdem tanulgatni, a saját bőrömön, persze, hogy Ő a szavamon fog. komolyan vesz. és ez néha nagyszerű dolog, de máskor meg félelmetesen veszélyes. főleg a magamnak megálmodott ideális jövőképre nézve.
és nagyon izgalmas felfedezni a módban, ahogy vezet, ahogy foglalkozik velem, hogy milyen is vagyok. és néha nagyon bosszantó tud lenni, hogy ennyire jól ismer, és nem lehet kijátszani. máskor meg biztonságot ad.

elmélkedjetek ti is a gyökéren, virágon, méreten és látványosságon, magatokon és sok-sok egyeben...

Read more...

Almás rózsa pite

>> 2011. május 2.

Hozzávalók a pitéhez:
15 dkg liszt
10 dkg hideg vaj
1 tojás sárgája
2-3 ek jeges víz
csipet só
1 ek cukor

A lisztet, sót, cukrot összekevertem, majd összemorzsoltam a hideg, kockára vágott vajjal, majd hozzáadtam a tojás sárgáját és a vizet amíg összeállt a tészta.
Alufóliába göngyöltem és 30 percre a hűtőbe tettem.

Közben elkészítettem a tölteléket. Az eredeti ötlettől eltérően ide is almákat tettem.
Lereszeltem a megmosott, hajától megtisztított almákat. Kb. 3 alma ment bele, meg még 2 díszítéshez (ezeket is megpucoltam itt).

Egy edénybe tettem 3 dl vizet, egy kicsi cukrot és odatettem főni. Mikor már főtt a víz, akkor beletettem az almát, egy kicsi fahajat. Közben 1 vaniliás pudingot kikevertem vízzel és mikor az alma kicsit puhult, összeöntöttem a pudingot az almákkal és egy ideig kevergettem (hogy a puding kezdjen kicsit sűrűsödni).


Mire ez is elő lett készítve, a hűtőből előkerült a tészta, kinyújtottam és belehelyeztem a kerek tepsi/torta formába.

Rátöltöttem a tölteléket, majd elkezdtem a vékonyra vágott almaszeletekkel kidíszíteni: körbe helyeztem a forma szélétől elkezdve, igyekeztem rózsa-formát adni neki :).



Mikor ezzel is készen voltam, vékony vaj-szeleteket helyeztem rá.

220 fokon kb. 35 percig sütöttem. Mivel nekem a torta-formám nem volt túl magas, kicsit kicsöpögött az alma leve... Ilyen lett (és mind elfogyott :D ):

Ötlet innen.

Read more...

Mire jó...? 12.

a régi megmaradt szaloncukor?

Például nagyszerű desszertet lehet készíteni belőle.
Én így készítettem: meggy töltelékes szaloncukrom volt. Gőz felett elkezdtem melegíteni a szaloncukrokat. Kicsi vizet tettem hozzá, mert nehezen olvadt és kicsi vajat is aztán.


Még forró volt (vigyáznom kellett, mert hamar keményedett és nem akartam a kezemet se megégetni), apróra tört (mozsarat használtam, hogy kíméljem a kezemet) kekszet adtam hozzá. Így egyfajta keksz-szalámihoz hasonlított.


Hűtőbe tettem egy éjszakára. Nagyon finom volt, el is fogyott :)

Ötlet innen.

Read more...

Almarózsa

nemrég készítettem, aztán úgy döntöttem, hogy a receptet is kiteszem ide, hátha valaki még kipróbálja :)

Hozzávalók:
leveles tészta, én itt fagyasztott "foietaj"-t használtam
3-5 alma, mérettől függően
2 kanál méz
2 kiskanál fahéj
4 dl víz
3 kanál cukor
2 kanál citromlé

Kivettem a fagyasztóból a tésztát és hagytam, hogy kiolvadjon. Ezt időben kell megtenni, hogy ne fagyos legyen, mikor elkezdünk dolgozni :) Következő esetben még kicsit ki fogom nyújtani, hogy vékonyabb legyen a tészta.
Megmostam az almákat, félbe vágtam őket majd kivágtam a magházakat.
Odatettem főni a vizet a cukorral és a citromlével. Míg az melegedett, a félbe vágott almákat vékony szeletekre vágtam. Mikor a víz forrt, beletettem az almaszeleteket, sorban, mert egyszerre nem fért bele mind. Két percig kell benne hagyni a fővő vízbe, de én addig hagytam, ameddig eléggé megpuhult ahhoz, hogy hajlítani lehessen és ne törjön. A recept szerint szalvétára kell tenni, hogy leitassuk a levet róla, de én nem így csináltam. Kanál és villa segítségével vettem ki a fővő vízből, hogy amennyire lehet lecsorogjon róla a lé és egy tányérba tettem egymásra őket (ahogy a téglákat rakják a falba, hogy le tudjon csorogni).
Mikor ezzel megvoltam, elővettem a megolvadt tésztát és kibontottam a nyújtódeszkára. Megkentem mézzel - itt jó, ha folyékony mézet használunk, azzal könnyebb dolgozni. Majd megszórtam fahéjjal és felvágtam kb. 2-3 cm széles csíkokra.

Mindegyik csíkra almaszeleteket helyeztem, majd felcsavartam őket egyenként és sütőpapírral előkészített tepsibe helyeztem őket.

Nekem 16 rózsa lett, bele is fért egy tepsibe. K. 220 fokon sütöttem, recept szerint 25 percig. aztán meg még hagytam bent, mert úgy tűnt, hogy a tésztája még nincs készen.

Nekem kinyíltak a "szirmok". De finom volt, mind elfogyott :)

Meg lehet szórni porcukorral, nálam ez elmaradt.

Jókedvet az elkészítéséhez. Az étvágy hozzá meglesz :)

Ötlet innen meg innen.

Read more...

  © Blog Design by Simply Fabulous Blogger Templates

Back to TOP