Bakancslista

>> 2008. november 29.

egy. kettő. tovább... meg kellene írni a listát. nem csak a betegeknek. akiknek az orvosok ennyit vagy annyit "adnak".
hogy hittel az élet másabb. és vannak még értékek, amikre érdemes vigyázni, ha senki más mellettünk nem is teszi.
bakancslista...
örülj az életnek. élj teljes életet! :)

Read more...

Hosszított

hétvégét élvezek. nem magyarázkodom, miért nem írtam mostanában sűrűbben. olvasni olvaslak, de írni kicsit komplikáltabb. sok mindenen gondolkodom, ma újabb ezt-szeretném-lista készült bennem, közben jönnek az ünnepek, készülni és készíteni kellene ezt-azt. kint hol hideg, hol picit melegebb van. a fagyos ablakokhoz kezdek hozzászokni, bár nem szeretem. az újabb, ismeretlen útszakaszokkal is kezdek megbarátkozni, már van merszem a jól ismert csapást elhagyni itt-ott. hát így van ez most.

Read more...

Aprócska

>> 2008. november 25.

mai sikerélmény volt a parkolás idehaza. azt a fajtáját ennek a műfajnak nem szeretem, ha csak lehet elkerülöm, de most volt hely bőségesen, más lehetőség szűkösen, szóval nekivágtam. nem sikerült egyből, de végül csak bekerült a helyére :)

Read more...

A teáscsésze

>> 2008. november 24.


Egy házaspár elment vásárolni, hogy vegyenek valamit közelgő házassági évfordulójuk alkalmára. Mindketten szerették az antik tárgyakat, kerámiákat, különösen a teáscsészéket. Az egyik kerámia üzletben megláttak egy szép csészét.
A férj megkérdezte az eladót:
- "Meg szabad néznem ezt a csészét? Még sosem láttam ennyire szépet."
A boltos a kezébe adta, és miközben csodálta a mesteri alkotást, a csésze, legnagyobb meglepetésére megszólalt:
- Nem érted, hogyan lehetek ennyire szép? Tudod, nem voltam mindig teáscsésze. Volt idő, amikor vörös voltam és agyagnak neveztek. Mesterem kiásott, megdolgozott, összelapított, meggyúrt újra és újra, én pedig üvöltöttem a fájdalomtól!
- Hagyj békén!- üvöltöttem, de Ő csak mosolygott, és így szólt:
- Még nem.
Aztán egy gyorsan forgó korongra helyezett és én hirtelen csak forogtam, forogtam, forogtam, körbe-körbe.
- Állíts meg! Szédülök! - kiabáltam, de a Mester csak ingatta a fejét és azt mondta:
- Még nem.
Aztán betett a kemencébe. Sosem éreztem olyan forróságot! Csodálkoztam, miért akar megégetni. Sikoltoztam. Ki akartam jutni. Láthattam a Mester arcát az üvegen át, és leolvashattam ajkáról, ahogy a fejét rázta:
- Még nem.
Végül az ajtó kinyílt, kitett a polcra. Hűlni kezdtem.
- Most már jobb. - gondoltam.
Aztán mindenütt befestett. A festék szaga rettenetes volt. Undorodtam tőle.
- Hagyd abba! Hagyd abba! - kiáltottam. De csak ingatta a fejét:
- Még nem.
Aztán hirtelen újra visszatett a kemencébe. Nem ugyanabba, mint először. Ez kétszer olyan forró volt. Úgy éreztem, megfulladok. Könyörögtem, mindent megbántam, sikoltoztam és sírtam. Közben láttam, amint rázza a fejét, és azt mondja:
- Még nem vehetlek ki.
Tudtam, nincs többé remény. Végem van. Kész voltam rá, hogy végleg feladjam, mire kinyílt az ajtó. A Mester kivett, és újra a polcra tett.
Egy órával később elém állított egy tükröt és azt mondta: - Nézd meg magad!
Amikor a tükörbe néztem, alig tudtam hinni a szememnek:
- Ez nem én vagyok, ez nem lehetek én!?! - hitetlenkedtem. Ez gyönyörű! Gyönyörű vagyok! - kiáltottam.
Szeretném, ha emlékeznél arra - mondta - tudom, fájt, amikor gyúrtalak, gyömöszöltelek, de ha nem teszem, kiszáradsz.
Tudom, hogy szédültél, mikor a korongon forgattalak, de ha megállítom a korongot, szétmorzsolódsz.
Tudom, hogy elviselhetetlenül forró volt a kemencében, és nem értettél, miért teszlek oda, de ha nem teszem, megrepedsz.
Tudom, hogy rettenetes volt a szag, amikor bevontalak mázzal és befestettelek, de ha nem teszem, akkor sosem erősödsz meg, és nem lesz színes az életed.
És ha nem teszlek újra vissza a másik kemencébe, nem élhettél volna sokáig, nem lennél elég erős.
Befejeztelek. Olyan vagy, amilyennek elképzeltem akkor, amikor hozzáfogtam a munkához.

Így formálja Urunk is az életünket. Néhányan a kemencében vagyunk, üvöltve, sikoltozva: "Engedj ki!". Néhányan épp színesedünk, és ez kellemetlen, majd megőrjít. Néhányan körbe forgunk, és nem tudjuk, hol vagyunk. Csak azt kérdezzük: "Mi történik velem?" Minden olyan zavaros. De Ő tudja, hogy mit tesz. Bízz benne!

u.i. nemrég kaptam, megtetszett, azért írtam ki ide is...

Read more...

Én úgy várok egy napot...

>> 2008. november 23.

szeretem ezt az éneket. ma is énekeltük. és valahogy a mai napi hangulatomhoz nagyon is talált. vannak ilyen napjaim is. amikor az érzéseim nem rózsaszínek. lehet a felgyűlt fáradtság megmutatkozása is ez...

Read more...

Gyors bejegyzés

>> 2008. november 22.

a héten sok mindent kellett elintézzek, ezért a munka mellett is foglalt voltam. a tegnap aztán egész délelőtt rosszul voltam a munkában, a lányok haza akartak küldeni, de aztán helyrejöttem.
aztán meg adventi koszorú készítését kell ma az angol csoportban bemutassam, azzal töltöttem az estét meg a ma délelőtt egy részét, hogy azt készítettem, íme egy kis ízelítő:

alapanyag: drót, spárga, gyertya,

meg fenyő

készül az alap:

díszítés is lesz:

íme az eredmény:

Read more...

A mai

>> 2008. november 18.

határidőmet elnapolták. nem miattam. tegnap szinte repültem hazafelé. az egész napomat kivilágította. ma már lazább volt, bát húzni kell, hogy időben kész legyen, még így is. ami rajtam áll, megteszem.
közben gondolkodom. ezen-azon. lépegetek rég tervezett irányokba.
jön a tél. az ablak befagy. de az élet nem áll le. a világ odakint megdermed. de idebent számít mi mozog.
a pénzemet a szívem ossza be. és nem mindegy hogyan.
ajándékkeresgélés közben szeretnék a Lényegre figyelni. megérteni. valami értékessel maradni. nem csak ízekkel. illattal. hangulattal...
lassan vissza kell számolni. leszámolni a hibákkal. de nem leragadni. "ne a régi dolgokat emlegessétek". felemelt fejjel készülni az újra.

Read more...

Ő és én...

>> 2008. november 17.

Befordult a busz. A könyvet összecsuktam, belecsúsztattam a reklámszatyorba. Még egy sarok és végállomáshoz érkezünk. Minden reggel a megszokott útvonal. Már néznem sem kell, hol vagyunk, tudom a könyv soraiba mélyedve is, melyik sarkon fordultunk be utoljára. Egy pillantás ki – s szemem megakad egy villanásra az épületen. Elmentem már erre annyiszor. Régi, ismerős falak. Mégis, most megfog a szépsége. Szemem megpihen egy pillanatra az építész tervének megvalósításán, a színek harmóniáján. De kár, hogy másik, szürke épület takarja csodáját s csak ritkán látom meg szépségét. Mennyi értéket takar így el szürke, szokott, monoton zsúfoltság...
S eszembe jut a reggel. Az ima, a vágy, hogy ma többet lássak meg Istenből. S egy pillanat csak, jön a felismerés – bennem is takarja valami az Isten szépségét! De rég csodálkoztam már rá őszintén!
Keresem a fát, amit ki kell vágnom. A tákolmányt, amit le kell rombolnom.
Ragyogjon dicsőséged, Istenem!

... ... ...

Szürkület szállt le. Beértünk a hegyek közé. Az elhagyatott út egyre feketébb lett. A célt tudtuk, az utat nem ismertük. Csak rémlett valami balra fordulás. Itt lenne talán. S mentünk tovább. Fáradtan, a munkanap után. Jó lesz kicsit kikapcsolódni, friss levegőt szívni s talán megpillantani a Retyezát csúcsát is. Majd holnap. De addig egy kis zötyögés még. Furcsa egy út ez. A betonlapok között magasra nőtt a gaz. A reflektorfényben ijesztő sziklák árnya bújkált. Hideg, szeles, szemerkélős idő volt.
Ha ezek a kövek leindulnának – gondoltam magamban s a mihamarabbi megérkezés reményében kémleltem a kanyargó utat. Megálltunk. Már addig is láttam lezuhant kőgörgeteg maradványait, de ott, az, mindegyiket meghaladta. A szikladarabot tíz ember sem mozdíthatta volna el s a kocsi is csak üggyel-bajjal, nagy vigyázva tudta kikerülni. Mikor eshetett le? Talán csak nem mostanában? És járt itt akkor valaki? Az út kísérteties. Mentünk tovább. Egy keveset. Újabb megálló. Újabb szikladarab. Vajon tovább lehet-e menni még? Próbálkoztunk tovább. Bennem dübörögtek a kövek, a lezúduló hegyoldal. A kérdéseim, a hogyan-s-mikéntek keveréke belevegyült a lehullt sziklák közé. Eltévedtünk. Az út ott már járhatatlan volt. Vissza kellett fordulnunk.
De jó, hogy valaki a hegyoldalt helyben tartotta! A köveket akkor nem morzsolta szét! Micsoda hatalom! Mekkora erő! S a betonrengetegben naggyá nőtt ember bennem apróvá töpörödött a Mindenható Isten előtt. Ott, az eltévesztett, sötét kanyarok között aggódó kérdéseim eltűntek a feketeségben. Ha ez az Isten az Atyám, mi szükség van a kérdőjeleimre?

Read more...

Szinező


Szinező


A borókák zöld színt kaptak.
Mellette piros levél, vörösbe játszó
s fekete áfonyabogyó kontrasztozik
a piros bogyóval fehéres, kopár mezőn.
A felhő fehér, a köd mindentnyelő
s a zöld fenyők sudár alakja alatt
ezerszínű fák tarkállnak csoportosan.
Kék ég csillan a víz szemében s
odaát a sziklák zöldesbe játszva szürkülnek.
A hold ezüst, a lemenő nap izzó rózsaszínje
megszínezi a kéklő messzeséget...
Csend borul a tájra.
A Művész megpihen.
A mű készen van mára -
ősz kezével színezte ki a Teremtő.

(2007. szeptember 21. Muntele Mic)

Read more...

Kicsit behoztam

>> 2008. november 16.

az elmulaszott dolgokból, mailt küldtem meg ilyenek. hosszat írni ide nem igazán van időm. de ha érdekel, esetleg feltehetem az utóbbi írásomat, amit a múlt héten adtam le, hamarosan meg fog jelenni. ti akkor elolvashatjátok előzetesben :D

Read more...

Ha már szombat

>> 2008. november 15.

akkor belefért egy autómosás is, amolyan a-la-me fajta. életem első ilyenfajta tevékenységét űztem. mindenképp, egy rövid kis időre elltűnt a por róla. az ablakmosóm pedig fagyálló lett. mielőtt a fagy beáll.
a szobabiciklim még nem roszdásodott meg, sőt, még mindig működőképes és nem csak vállfának használható. ma meggyőződtem róla.
amúgy valami kreatív dolog készítésének a bemutatójára kell készüljek, szóval nem unatkozom

Read more...

Az elmaradt

>> 2008. november 14.

gondolatok bepótlására:
- egyik este megcsodáltam a nagy, kerek holdat, amint odafentről lenézett
- következő este már felhők társaságában volt, kisebb is volt, na de szivárványszínt szórt mindenfelé. és még azt is észrevettem, hogy a várost elkezdték karácsonyra kidísziteni.
- másik este a hold megint kicsi volt, de egyedül búslakodott odafent
- ma reggel pedig óriási, halványuló folt volt az égen. még mindig kerek
- megvolt az első befagyott kocsiablakom, amit más segítség hiányában nekem kellett lekaparnom. a bemelegítés megvolt szóval ebben az ügyben is
- várom, hogy végre befejezzem és leadjam a munkám mostani részét, mert lassan vorkoholiskus tüneteim lesznek. ugyanis optimizáláson és egyebeken töröm a fejem még itthon is, minden akaratom ellenére is. de ma azért, mikor fejfájósan és fáradtan végre - mivel rájöttem, hogy már valamirevalót úgysem vagyok képes alkotni odabent - elhagytam az irodát, eldöntöttem, hogy a hétvégét élvezni fogom - még nem tudom, hogyan, de örülni, kikapcsolódni akarok. pont. ebbe beletartozik az is, hogy a már régóta tervezett és halogatott tennivalóimat beosztom, mert akkor már az maga jóleső érzéssel tölt el, ha be van osztva, tudom, mit mikor kell megtegyek, hogy ne utolsó utáni pillanatban ébredjek rá, hogy jééé-azt-is-kellett-volna.
hát így. jó, hogy hétvége van :)

Read more...

Kissé bajba

>> 2008. november 11.

kerültem itt magammal. nem értem hogy, akik ismernek tudják, hogy nem szoktam, de valahogy arra ébredek, hogy valakihez fűződő jeles alkalommal elmaradt az ajándék. részemről. jobb esetben arra kapkodom magam, hogy lesz, van, vagyis elmúlt egy születésnap vagy hasonló. olyan se volt, csak egyszer, hogy anyumat akartam a névnapján köszönteni. egy hónappal hamarabb :D hiába, rohangálás közben nem tudtam már, hogy hogy is állnak a dolgok. arra jövök vagyis jöttem rá, hogy hiányoznak a buszozások a munkába. azidő alatt általában futotta kigondolni mit kell otthon este elvégezni, kinek mit kreatívkodjak, meg ilyenek. vezetés közben ilyenre nincs idő, meg energia sem, na meg nem is ajánlom magamnak...

Read more...

Ma épp

>> 2008. november 10.

annak örültem, hogy kicsit hamarabb eljöttem a munkából - elég világos fogadott még odakint :) dugó akad mindig, de nem mindegy mennyi és mekkorák. itthon gyorsan nekiültem a tennivalóimnak, sikerült is egy-mást elintézni :)
a hétvégi pihenésből egy alvás lett csak, de igyekszem nem stresszelni magam, pedig ez most egy nagyon nagy kihívás számomra... ilyen-olyan kiértékelésre is sor kerül, már lassan számolni kell a napokat az év végéig...
olvasni lenne jó, csak úgy, belefeledkezve a könyv soraiba... :)

Read more...

Mosolydarabkák

>> 2008. november 7.

mostanában sokat dolgoztam. és dolgoztam. ja, meg dolgoztam. mondtam már, hogy dolgoztam?
ma kiültünk ebéd után vagy 5 percre a parkba egy padra. annyira jó volt kikapcsolódni. élvezni a meleget, a napsütést.
este meg már a sötétben egy autórendszám csalt mosolyt az arcomra: HUH :)
fáradt vagyok. csak tudnám, hogy pihenhetném ki magam...

Read more...

Ecset

>> 2008. november 4.

nem igazán tudom megérteni, hogy miért gyártják úgy az ecseteket, hogy mindjárt első használatkor elhullajtsák a szőrük jó részét?
azaz rémlik már: így lesz a vastagból vékony. multifunkcionális.
de mit lehet akkor a vékonnyal kezdeni?

Read more...

Eredményhirdetés

akkor, ha más vállalkozó nincs.
a versenynek három nyertese van, ők a következők (figyelem, ábécé sorrendben sorolva): betti, marika, tüci. nagy taps. a díj: hát lehet választani - vagy valami kreatív dolgok készítek nekik, vagy pedig kérhetnek valamit, amiről mondjuk írjak a blogra. :D
ja, és a helyes válaszok? :) hát Adina - Csenge - Dániel - anyum - Adina.
gratulálok minden résztvevőnek, ügyesek voltatok :)
(aki nem tudná miről van szó, nézzen ide)

Read more...

Lassan

>> 2008. november 3.

íródik már a cikk. a verset talán nem ártana még átnézni. kép keresődik majd mellé. akkor készült, mikor a vers íródott.
a ifióra-vázlat is körvonalazódik - lassan, de biztosan. papírra kell még vetni. formát adni neki. leülni és átgondolni.
adventi ötletek megvalósításában segédkezem. szívesen :D. például valami egyszerű alapanyagokból hamar összeállítható koszorún agyalok. egy egész csoport önkéntesei készíthetik majd el.
aztán lassan majd sorra kerülnek a karácsonyi ajándékötletek is. remélem. és a képeslapok is. mert újra magam szeretném készíteni. ha futja rá. időből elsősorban.
emellett napi ezerrel dolgozom. látszatja is van. nem sok, de azért remélem, épp elég...

Read more...

Újabban

>> 2008. november 1.

csak itthonról tudok bejegyzést írni. olvasni mást lehet, de írni nem. és hozzászólni sem. sajna.
csorog az orrom. ősz van, igaz nagyon meleg, de akkor is. az orrcsorgás nem került el...

Read more...

  © Blog Design by Simply Fabulous Blogger Templates

Back to TOP