10 éve ma...

azóta az idő felfalt már egyet-mást. valaki már nincs köztünk (egyik karácsony előtt távozott...) a többiek ki itt, ki ott...

mert a képnél, nagy napnál több a valóság. a mindennapok csendje. meg harca. vereségeivel és győzelmeivel. a mélyre vésett emlékekkel, leckékkel. istenélményekkel. nem a látvány. hanem a megélt élet...

azt mondom, megérte. megéri. most is. ezután is. nem feltételekhez kötve. csak igy, egyszerüen. ami nem is annyira egyszerű a valóságban. mégis. nem akarom feladni. a fejemmel nem. csak néha olyan "legyen már vége" érzések között. de aztán jön más. nem marad mindig meg ez a nyomás. derül. a dér elül.

mert feladni nem lehet. a szövetség köt. egy életre. megtart. ő hű marad. minden ellenére is...
mert ha egyszer beleléptem, akkor köteleztem magam annak megtartására... ha kell, életem árán is... mert most már nem magamnak kell(ene) éljek... és hogyha igenis, vállaltam, hogy részesedek az áldásokban, bevállaltam a megszegés következményeinek a viselését is...

és azt mondom, hogy

"Fenségednél nincs vonzóbb e földön

Se dal, se szó se kép

És nem találnék nálad szebbet,

Bármerre is indulnék"

és

"Formálj át engem, hogy hasonlítsak rád,

Drága szellemeddel gyere közel hozzám!

Egy pillantásod ha megtalál, az többet jelent minden szónál,

jelenléted ha eláraszt engem..."