Igy nap végén

hát kalandos nap volt... 4 óra körül úgy éreztem, nem sokat tudok majd felmutatni... lehet, hogy igy van, de legalább a hangulatom helyreállt időközben :D

reggel majd utolsó pillanatban keltem, időben elindultam otthonról. megérkeztem időben. nekiláttam rögvest a munkához. mégis... semmi eredményt nem tudtam felmutatni. hiába kerestem, nem találtam az ajtót a falon... pedig szerettem volna bizonyitani. magamnak. meg másnak is. hogy képes vagyok rá... de nem vagyok... még mindig nem... elég lesújtó következtetés. pedig úgy éreztem megbiznak bennem, számitanak rám. pedig igazából nem is ismer, csak egy pár mailből, kérésből, megoldásból... utolsó percekben mégiscsak mozdult valami talán. hálás vagyok D.ért, aki odajött ls ötletet adott. holnap folytatom, remélem több sikerrel...

távozáskor nem voltam elég gyors s az utcára kitevő belekapott a sarkamba alaposan. sántultan mentem el... a fájdalom megzsibbasztott...

aztán vásárolni mentem. a kasszánál ketten előttem. alighogy beálltam, a kasszagép megelégelte a működést s mikor pinkód nélküli, kanadai kártyával akartak fizetni, megtartotta magának a számlát. végül csak kiadta. az előttem levő néni keveset vett, gyorsan, kézpénzzel fizetett. nálam meg úgy gondolta a gép, ha már aláirtam, hogy fizettem, a másolatot megtartja magának... de meggyőzték. a kasszánál fiatal, kedves hölgy volt. szépen viselte a gép makacskodásait...
Csengével azután "kutyá"t kerestünk mindefelé Anita könyvében. találtunk. odabökött minden igazira, mert biza "kutyát" bólintott maci, cica meg egyéb korrigálásomra is :)
és jó volt együtt beszélgetni még... örülök a tesómnak, sógoromnak, a lányoknak. hálás vagyok értük. hogy vannak. és a városban vannak... szép esténk volt együtt :)
a tömbház bejáratánál kedves szomszédlány. néhány szót váltottunk. jól esett.

itthon meleg vacsora várt. és ráadásul dinnye...
azt hiszem, mégis szép volt ez a nap... :)