Egyet kérek...

emlékszem a mesék tündéreire, manóira, aranyhalaira, meg a három kivánságra... nem tudom, mi lenne az én három kivánságom. még nehezebb szerintem csak egynél maradni...

az este azt a történetet olvastam újra, amikor Salamonnak megjelenik Isten és kérhet bármit...

és elgondolkoztam, mit is kérnék én. hát jött is az első impulzus, hogy de jó volna... aztán meg mindjárt a számitás, hogy mégse azt, valami mást. hogy lássukcsak miislegyen, hogy meglegyen az is amit akarok, na meg jól is hangozzon, impresszionáljon, meg azért tetszedjen...

de aztán lesütöttem a fejem... végülis ki előtt akarok én jól mutatni? mert Isten azt hiszem, nem a kijátszási tehnikáimra vagy a számitgatásaimra kiváncsi. ő úgyis tudja, mi van bennem. őszintének kell lennem csak. előtte. de talán még inkább magam előtt... hogy mi van bennem... még nem tudom, mi lenne az én egyetlen kérésem...