Hétvégéről így hétközépen

(középen a csúcs, ahova felmentünk, a kép készült az első emeletről)

csomagolás - bakancs, vastag felső, sapka, egyebek. délben még nem volt biztos az indulás, de este már a csípős hidegben a távolban világító pontokat fotóztam. megérkeztünk. akkor még nem tudtam, milyen pompás látvány fogad majd reggel az ablakon kitekintve. hajnalig nyúlt a beszélgetés, reggel kissé karikás szemekkel ébredtünk, de megérte. aztán elő a gépet, bár a látványt nem tudja visszaadni semmilyen kép - azt élőben kellett látni. nekiindultunk, megkésve ugyan, de lelkesen. a lelkesedés megcsappant az emelkedőn, de a kitartás nem lankadt - s megérte, a látvány, az élmény. együtt a csapat. a délután a négy fal között telt, de másnap reggel újra nekiindultunk. időszűke miatt az első napi utat felvonón tettük meg - a látvány megérte. aztán tovább, felfele a legközelebbi csúcsig (többre nem futotta, elsősorban időből sem, de lehet energiából se nagyon)... lenyűgöző kép fogadott (lásd előző bejegyzés fotója). s mert mind2 nap ragyogó napsütés volt, csodáltam a színharmóniát, az őszt, a fenyőket, millió szépséget a magasban. 2073 m magasan voltunk, a Parang hegységben (Vf. Parangul Mic), kb. 1000-el magasabban, mint a szállásunk. csak azt sajnálom, hogy ott kellett hagyni a látványt, a hegyet, a csendet, a természetet. egyik legszebb hétvégém volt - fénypont a hétköznapokban :)