Ősz?

sejtelmesek ezek az őszi reggelek. köd botorkál erre felém. meg-megtelepszik a fák a között, az út mentén, a lelken is...
a reggel harmatot locsol, a dél napsugarat hint s az este fázósra húzza össze a kezet s a szívet...
vajon minden várakozás olyan, mint ez a füge-érést leső? az elmúlt hetekben többször is meglestem a kezemmel a zöld fügék keménységét. nem mutatkozott változás. belenyugodtam, hogy az idei termés sem érik be, akárcsak a tavalyi. nem tehetek semmit érte. meleg az volt, nem én adom az érlelődést...
s ma megakadt a szemem egyiken. színt váltott. s mikor elértem az ágat s a gyümölcsöt, csendes nyugalommal csillant szemembe az öröm: mégsem hiába...
this moment...