Zsúfoltak a napok

tele vannak csodás pillanatokkal, melytől a lélek szárnyra kap. mert nem az a fontos, ami körülöttem van, hanem a mi bennem. újra rábólintok a nagy igazságokra és érzem, hogy szép az élet még ha nem is könnyű és nem a megálmodott módon alakul. mert nem is az a fontos...
figyelgetem a paradicsom virágait, a zöldellő ribizli-szemeket, a borsó-virágokat és a belőlük születő finomságokat, a virágzó és érő epreket, a barackokat a faágakon, a nyíló szegfűket, körömvirágokat, a rózsabimbókat, a friss zöld színű szőlőleveleket s a fürtök ígéretét, az ablakpárkányon bújó virágokat, a muskátlit, amint virágot készít. locsolom, ápolgatom kevés tudásommal őket, de nem is a tudás a fontos, csak a gondoskodás...
nézem a pipacsok színfoltjait az út mellett. mennyi szépség, mennyi rejtély a színek kombinációjában. micsoda műremek alkotás mindegyik, ahogy a lenge szélben fodrozódik ruhájuk. mert attól leszel gazdagabb, amire kinyílik a szemed, hogy észrevedd...