Töredékek

- avagy az élet hullámvasútján
igazi hullámvasúton még soha nem ültem, nem is igazán vágyok rá, de az utóbbi napokban valahogy mégis úgy éreztem magam, mint aki fent-lent lebeg, robog...

jó néha kimenni a kertbe például és az eső után óriásit nyúlt gazoktól megtisztogatni az eperágyásokat. közben az ember lánya ezer fajta pókot lát gyorsan eliramodni, meglesheti az eperszemek születését (nem éppen, csak nagyjából) és közben talán megért valamit abból, amire az élet csúcsforgalmi útján nincs ideje...
feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon régebb, mondjuk nagyanyáink idejében nem volt-e könnyebb megérteni azt, ahogyan bennünk Ő munkálkodik, ahogyan velünk bánik...
(gyomlálás közben nagyszerű gondolatok találnak meg)

ezek szavak. felejtsétek el. ha magatokra ismertetek bennük mégis, tegyétek el szívetek csücskébe a térdre boruló hálaadást, hogy van nektek Ő, a Mindenható. bennem mély nyomokat hagyott az elmúlt időszak. soha nem leszek többé az, aki voltam rég...

bizony. vannak napok, amikor a kérdések csak úgy tornyosulnak bennem, folynak mindenfelé, az elfeledett zugokba is. és falak épülnek, egyszerűen csak bekeményedik az élet bennem. úgy tűnik ez az egyetlen mód a túlélésre. lesz-e olvadás? s ha igen, életképesek lesznek a megolvadt darabok még? szembe találom magam rejtett részecskéim igazi valóságával és nem is tudom, hogy mit lehetne tennem, hogy az ébredés sokkjából ne a beletörődés monotóniája váljon. néha úgy érzem, nem is érdekel már, de a következő pillanatban foglalkoztató gondolatok meghazudtolják az érzést...

néha szeretem megfigyelni, HOGYAN történik az, ami. nyomon követni a folyamatot magát, na meg magam a folyamatban...
mára már kezdek örülni, hogy nem kell ugyanolyannak maradni, lehet változni. valamikor régebben bosszantott, amikor ugyanezt felfedeztem másban, de ma már tudom, hogy ez egy lehetőség, és jól van ez így, és velejárója az életnek. és jaj lenne nekem, ha nem változhatnék...
aztán azt is kezdem tanulgatni, a saját bőrömön, persze, hogy Ő a szavamon fog. komolyan vesz. és ez néha nagyszerű dolog, de máskor meg félelmetesen veszélyes. főleg a magamnak megálmodott ideális jövőképre nézve.
és nagyon izgalmas felfedezni a módban, ahogy vezet, ahogy foglalkozik velem, hogy milyen is vagyok. és néha nagyon bosszantó tud lenni, hogy ennyire jól ismer, és nem lehet kijátszani. máskor meg biztonságot ad.

elmélkedjetek ti is a gyökéren, virágon, méreten és látványosságon, magatokon és sok-sok egyeben...