Advent

ma, szokástól eltérően, délben gyújtottam meg a gyertyákat, ebéd után. az egész délelőttöt az ágyban töltöttem, s most úgy gondoltam, engedélyezek magamnak néhány percnyi eltérést. felhúzott lábakkal a nappali kanapéjára telepedtem és néztem a fényeket. a csütörtöki trüsszögés már jelezte, valami nincs rendben, pénteken torokfájással ébredtem, majd megjelent az orrcsorgás, s hogy teljes legyen az összkép, a szombatot kissé kábán töltöttem - a szemetes mellettem megtelt pézsékkel, lomhán mozogtam. aztán ma reggelre nem szűnt a nyakamon viselt mázsás teher, így döntöttem az ágyban maradás mellett. persze szedtem buzgón a vitaminokat, ittam a teákat, a limonádét, kúráltam magam. kiheverem...
közben néztem a fényeket, akaratlanul is a "Krisztus jó illata" kifejezés motoszkált bennem. meg a várakozás. ahogy Mark Twain megfogalmazta: "A rég várt is váratlanul ér, amikor végre bekövetkezik."...
valahogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelem őket - ahogy a mai nap sem. meg sok-sok nap sem az elmúltakból. valahogy mégis, kezdem érteni, hogy az élet sokkal komplexebb dolog, mit megálmodott dolgok valóra válása. sokkal több kihívással van tele, mint azt én néha kényelmesnek érzem. sokkal több szépséget rejt magában, mint amit én bele tudnék sűríteni egy-egy napba. és kezdem érteni, hogy az én felelősségem kihozni mindegyik napból a maximumot - úgy, hogy visszanézve ne kelljen magamnak semmit felrójak... advent... ahogy közeledik az év vége, lassan számadást készítek magamnak az elmúlt hónapokról...