Morzsák... (1)

>> 2011. május 17.

A túlprogramozottság sok erőnkbe kerül. Olykor még belső tájékozódási képességünket is elveszíthetjük: már nem tudjuk, hogy mit is akarunk valójában. Ez megbénít minket. Ugyanakkor mélyen bennünk van az érzés, hogy még milyen sok tennivalónk van. Ilyen állapotban próbálunk meg egy kicsit előbbre jutni. Mint az az ember, aki egy lefelé menő mozgólépcsőn felfelé igyekszik: aktívak vagyunk, de valójában nem sokat haladunk. Mivel minden napunk sok különböző lehetőséget kínál, melyeket lehetetlen mind megragadni, állandóan az az érzésünk, hogy valahol lemaradunk.
(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

0 Hozzászólás:

  © Blog Design by Simply Fabulous Blogger Templates

Back to TOP