Hűség és állatok

A mandarinréce 41-51 cmre nő meg. Szárazföldi és vízi növényeket, kisebb halakat fogyaszt. Sűrű erdővel körülvett tavakon, mocsarakban és lápokban él. A párok sok évig együtt maradnak, ezért nevezik őket hűségeseknek. Fészküket rendszerint fák odvába rakják. A hímnek különlegesen szép tollazata van.

A bütykös hattyú Európában és Nyugat-Ázsiában él, vizes helyeken. Tiszta fehér a tollazata. Szeme barna, csőre vörös. Azért hivják bütykösnek, mert a van egy fekete bütyök a csőrén. Úszás közben a nyakát “S” alakban tarja, csőre lefele irányul. A hűség példaképei. 34-38 napig költenek, majd a pár a fiókákat a hátára veszi.

A kutyák hiresek a hűségükről. Az eszkimókutya rendkivül hűséges a gazdájához. Emellett rendkivüli emlékezőtehetsége van, különösen azokat az útvonalakat “jegyzi meg”, amelyeken már járt. Otthona az északi sarkon van. Bundája jó hőszigetelő, igy kényelmesen alszik kint a hidegben is, még a hóviharban is. Kedvenc csemegéje a fóka és a rozmár.

A komondor a legismertebb pásztorkutyafajta. Jó tulajdonságai közé tartozik a bátorság, hűség és méltóságteljesség. Nagy termete és vastag szőre van. Nincs szüksége házra, csak egy helyre, ahova az eső elől elhúzódhat. Az udvar és porta őrzése annyira a vérében van, hogy tanitani sem kell rá. Nagyon éber állat.

A darukat is megemlithetjük itt. Mocsaras területen élnek. Szabályos rendben és nagyon magasan repülnek, vezér irányitásával. A vezér éles, átható hangot hallat. Amikor a vezető fáradni kezd, vagy erőtlenedik a hangja, akkor egy másik daru lép helyébe. Egy legenda szerint éjjel őrt állitanak. Aki épp szolgálatban van, követ tart a széjában és féllábon áll, hogy el ne aludjon. Igy vált a daru az egyházatyáknál és az éberség, a hűség és a szerzetesi élet rendjének megtestesítőjévé.

Az énekes papagáj is hűséges madár. Amig a párja él, addig hűséges, csak azután keres új párt magának. Délkelet-Ausztráliában őshonos. Kellemes hangja van és beszédes. A szabadban vizközeli, fás-bokros területen lakik, táplálékát a földön keresi. Többnyire magokat eszik és friss növénydarabokat.

Read more...

Hogy továbbadjam

Bob Gass áhítatait olvasgatom otthon. Ma reggel a neten levőt is megnéztem itt. Elgondolkodtatott... "What you do others determines what God does for you."

hogy a mások felé nyitott szem többet ér a magamra összpontositásnál... ha leragadok a gondjaimnál attól azok nem fognak megoldódni. de ha meglátom a mellettem levőt és széppé teszem a napját vagy akár csak egy óráját is, már nem az enyémre koncentrálok. és másoknak örömöt szerezni nekem is örömet jelent...

emlékeztetem magam: jó lenne meg több időt szakítani másokra. meg arra is, hogy felderitsem mások arcát. mert visszanézve a szép pillanatokra mosolyt csalnak az arcomra. az idő távlatából is... :)

örülök a barátaimnak :) köszönöm, hogy vagytok :)

Read more...

Halasztás

hát, nem is tudom, hogy, de az utóbbi időben halasztást kaptam. :)

például a cikk megírására. a gyereklapba. ugyanis nem a múlt hét végére, hanem ennek a végére kell meglegyen, így hát úgy gondoltam, az ifi előbb van, arra készülök, aztán megírom a cikket is (együtt a 2 nem ment volna). a tegnap hozzá akartam fogni. állatokról és hűségről kell írjak. ha van valakinek valami ötlet... szóval a tegnap hozzá is fogtam, csak hát az lett belőle, hogy rövid idő múlva elvették az áramot több mint 1 órára. aztán hiába ment a hip-hop-lep-top, ha nem volt net... tehát... ma este be kell fejeznem, mindenképp.

aztán a tegnap ifin olyan kevesen voltunk, hogy jobbnak láttuk a témát elpasszolni 1 héttel. még van időm hozzáolvasni az eddigiekhez. hogy mit, az van, bőven. csak idő legyen rá.

tehát hajrá, van mit csinálni :D

Read more...

Életről...

Kötelességed minden életben egy van csupán: Légy hű magadhoz. Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra. (Richard Bach: Illúziók)

Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... (Dale Carnegie: Sikerkalauz II.)

Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. (Charles Dickens)

Örömre várni nem kisebb öröm, mint már örülni. (William Shakespeare)

Életünk napjai közül egyik sem annyira kárba veszett, mint az, amelyen nem mosolygunk. (Chamfort)

Read more...

Felvállalni vagy sem...

Az utóbbi napokban sokat olvasgattam az egyháztörténelemből. Felfigyeltem arra, hogy azok között, akik változásokat hoztak voltak akik felvállalták, hogy amit Isten mond, az úgy van, úgy kell legyen és ha kellett készek voltak ennek az árát is megfizetni. És voltak olyanok is, akik bár megreformálták akkor az egyházat, nem vállaltak fel mindent...
Ráállni Isten szavára. Megtenni, amit a vele való kapcsolat kér. Hogy változás lehessen bennem. Először ott. Szabad kezet adni Istennek, Lelkének, hogy munkálkodjon...
Megéri-e megfizetni az árat? Vagyok-e én egy azok közül, akiknek igen? Vagy meghátrálok? Mérlegelem a veszteségeket? Vagy igyekszem beszoritani őt a felállitott kereteimbe? Távoltartani őt életem egyik-másik részétől, a kulcsot szorongatva? Ameddig nekem is kényelmes? Ameddig nem kockáztatok túl sokat?

Mi kell még?
hogy felnyiljon
a szem?
meghalljon
a süket fül?
Te itt jársz.
köztünk.
mi szorongatjuk
a kulcsot,
verjük a szeget
a szűk keretbe.
Te nem ezt
keresed.
váró szivet
csak.
(hogy betöltsd)
Lelked ereje
kiáradni kész.
ma is.
itt is.

Jöjj!
áradj szét.
mozgass meg.
indits az útra
új erővel.
hallani kész füllel.
mert itt jársz.
újra itt...
(2007. május 27, Temesvár)

Read more...

Unokahúgok

Ketten vannak. Én nagyon örülök mindegyiknek. :)
Anita már 5 és fél éves. Számolni is tud, ismer néhány betűt és nagyon okos.

Csenge már félévet betöltött. Mindent megkóstol. Rajong a számitógépért. :) Ő is nagyon aranyos.

(A képek ma délben készültek.)

Read more...

Fejfájás

sikeresen beszereztem. mondjuk, nem csoda, ma egész délután vagy olvastam és jegyzeteltem vagy a gép előtt ücsörögtem. mindkettőt a keddi ifi érdekében. és még mindig lenne mit csinálni rajta. máskor ilyen témát csak akkor kell elvállaljak, ha hamarabb szólnak...
még jó, hogy délelőtt vásárolni voltam, legalább kicsit mozogtam. igaz, ráment a délelőtt. mondjuk vettem is ezt-azt. például egy szép kék szoknyát.
ami pedig még a hetet illeti - igencsak lemaradtam az alvással. érzem is.

Read more...

Optimizmus

Ma reggel én is elvégeztem az optimista-tesztet, amit Márta ajánlott.

Rendkivül optimistának sikeredett. Nem is tudom, talán azért, mert ma reggel jókedvűen ébredtem. Már elég rég nem volt ilyenben részem, de (épp ezért) igazán örülök neki. Epp ideje volt már :D

Különben néha nagyon az az érzésem, hogy pesszimista vagyok... Máskor viszont megingathatatlanul bizakodó. Mintha a végletekben élnék. Nem tudom, hogy azok számára, akik kivülről látnak, milyen vagyok...

A mai napnak mindenképp derűsen indulok neki...

Read more...

Tüske

nem is tudom, hogy történt. egyszerűen csak ott volt. kissé hivatlanul, nem mondom. de elég jól elhelyezkedett. méghozzá a talpamban. el voltam ragadtatva tőle, mit is mondjak, mikor ma reggel észrevettem. fájt is, így hát a "doktor bácsi" (azaz édesapám) segítségét kértem. előkerült nagyító, csipesz, tű. végül a tettes is :) de a nyoma megmaradt... piros - kívül, belül...

én nem akarok ilyen tüske lenni...

egyáltalán - szükség van rá? talán ahogy a kagylóban a gyöngynek kell a porszem... csak úgy válhat értékké...

lehet-e az, amit tüskének érzek ilyen kincset formáló porszemmé?

azt hiszem, igen...

Read more...

A húr...

Paganiniről írták. Az egyik előadáson történt. Miközben játszott, a hegedű egyik húrja elpattant. De ő folytatta. Improvizálva, de hegedűlte tovább a részét. Aztán elszakadt a második húr is. Folytatta. Majd a harmadik is. Megmaradt egy húrján fejezte be. Aztán intett a karmesternek és újrakezdte a számot. Egy húrral a hegedűjén. A nézők tapsoltak...

én feladom. már az első húr után... vagy néha még előtte, mikor már engedni kezd...

a veszteségre nézek, nem pedig a lehetőségre. az elszakadt húrra, nem pedig a még meglevőre...

lehorgasztom a fejem. elszalasztom a pillanatot, mert a már elszaladt után nézek...

jó volna látnom hogy még van - legalább egy húr. de néha több is...

az előadás még nem ért véget. a dallam még szárnyal(hat).

hogy a nézők tapsolnak vagy sem - nem lényeges. a karmester int. még mindig van egy húr...

Mert az élet 10%a csak, ami történik. A többi 90% a hozzáállás...

Read more...

Fény-nyom

Fény-nyom

másokért élni

nem magamért

adni, emelni

nem kuporgatni

elismerni

felismerni

másban a jót

de méginkább

a jobbat

(mint bennem lapul)

- olyan nehéz...

nyitott szemet

nyitott szívet

kérek

bár hagynék

fénynyomot

magam után...

magam körül...

(2007. május 22., Temesvár)

Read more...

Első fagy(i)

A hétvégi lehűlés kissé felengedett a tegnap estére.

Igy hát tegnap gyüli után a kérdésre megyünk-a-városba? (a fiatalok mármint) végül bevágódtunk a kocsikba és elfurikáztunk a Dómtérig. Onnan legyalogoltunk a Jenő herceg térre (Libertatii). A kinek mennyire magas tűsarkát való koptatásnak az eredménye az lett, hogy egy fiatalember fagyit vett. Azért csak egyikünk, mert mire rendelt, kifizette és megkapta (ami különben nem tartott sokat) a társaság eldöntötte, hogy mégsem ott akar fagyizni. Igy hát visszabaktattunk a kocsikhoz, hogy elgurigázzunk, ezúttal a Mallhoz. Ott aztán mindenki válogathatott fagyigombóc színe, száma, íze szerint. Végül kiültünk egy kis magaslati levegőt szívni :). Jó volt :) (ez volt az idei első fagyim)

Mikor hazamentem, egy-kettőre kinőtt az asztalomon egy könyvrakás. Ugyanis 8 napom van egy ifiórára való felkészülésre... De hogy mikor fogom azt a sok könyvet végigböngészni - nem tudom. Nem is beszélve a neten való információgyűjtésről. Mert emellett még a hétvégére egy cikket is tollba kell üssek a gyereklapba. Meg egy megbeszelésen kell részt vennem, egy ebédmeghívásnak eleget tennem, egy ifin résztvennem, egy parkba ellátogatni (fotózni is), egy matekórát tartanom, a tesómékat meglátogatnom, vasarló (kör)útra mennem. Meg persze munkába is jönni...

Tán mégiscsak hasznos volt a szombati időmenedzsmentes előadás. Lám, mit lehet abból hasznosítani...

u.i. Ha valahol gyorsasági versenyt szerveznek fagyievésből és szükség van utolsó helyezettre, nyugodtan szólhattok nekem :D

Read more...

Mese a feledékenységről

Aznap minden a megszokott volt, Barnabás mégis furcsán érezte magát. Reggel éppúgy nyitotta ki a szemét, mint máskor, mégis úgy érezte, hogy nem ébredt fel igazán. Kipislogott az ablakon: kint borús volt az ég. Az ágy azt mondta:
- Ne kelj fel, Barnabás, ma ne kelj fel, teljesen fölösleges felkelni. Ma nem kell menned óvodába.
Barnabás elgondolkozott. Csakugyan: miért is menne ma óvodába? De akkor bejött Anya:
- Banabás, kelj fel! - mondta. És Barnabás felkelt, bár semmi kedve nem volt hozzá.
- Tudod mit? Ma ne reggelizz! - mondta neki az asztal. A kakaó kiloccsant a kistányérra, bosszantani akarta.
- Egyél! - mondta Anya. És Barnabás evett, bár semmi étvágya nem volt.

Aztán a villamosra vártak. A szerelvény, amikor megérkezett, azt mondta Barnabásnak:
- Ide figyelj, Barnabás. Ma nem is mgyek az óvoda felé. Semmi értelme, hogy felülj rám. Kérd meg Anyát, vigyen inkább az állatkertbe.
- Gyerünk - mondta Anya, és felemelte Barnabást. Barnabás kapálózott, de hiába, máris fent voltak a peronon. Azért még megkockáztatta:
- Anya, vigyél inkább az állatkertbe...
De - milyen furcsa-, Anya nem is hallotta.

Az óvónéni rámosolygott Barnabásra, mikor megérkeztek. De Barnabás csak állt komoran.
- Tudod mit, Barnabás? - nézett mélyen a szemébe az óvónéni. - Gondolkozz rajta: mit felejtettél el?
De Barnabás nem tudott rájönni, mi volt az, amit a mai napon elfelejtett. Anya elment, ő pedig egyre szomorúbb volt: érezte, hogy nagyon hiányzik valami.
- Ronts el nyugodtan! - mondta neki a kisautó, amire pedig mindig vigyázott, mert annyira szeretett játszani vele. Barnabás elrontotta a kisautót.

Aztán, mikor Zsuzsanna átszaladt a másik terembe, a kisszék azt súgta neki:
- Állj fel rám, akkor eléred a reteszt. Zárd be Zsuzsannát!
Barnabás habozás nélkül felállt a kisszékre, bezárta Zsuzsannát. Zsuzsanna sirt, az óvónéni a fejét csóválta, kiengedte a kislányt, és szomorúan nézett végig Barnabáson.
- Most mondom masodszor, Barnabás: gondolkozz, mit felejtettél ma el?
De Barnabásnak semmi sem jutott eszébe...

Aztán érte jött Anya.
- Pecsételj le! - mondta az abrosz délben. Barnabás lepecsételte.
- Ne aludj délután! - mondta az ágy. És Barnabás nem aludt.
Igy zajlott le az élet egész nap, Anya szomorú volt és fáradt.
- Barnabás - mondta ő is -, azt hiszem, elfelejtettél valamit.
De Banabás most sem tudta, hogy mit.

Aztán este lett. Barnabás hiába várta, hogy Anya mesét mondjon. Hiába várta, hogy a párna engedelmesen a feje alá simuljon. És akkor csakugyan gondolkodni kezdett.
- Mit is felejtettem el?
Sokáig-sokáig töprengett. Már nagyon késő lehetett, amikor eszábe jutott: hát persze, ez az! Elfelejtett mosolyogni.

És akkor elaludt. Másnap mosolyogva ébredt. Anya visszamosolygott. Az ágy azt mondta:
- Indulás, szép idő va, siess az óvodába.
Megitta a kakaót, nem loccsant ki. A villamos azt csilingelte:
- Egy kis türelem, máris jövök, épp kanyarodok. Látod, itt is vagyok már. Szállj fel gyorsan. Tessék, foglalj helyet!
Az óvónéni megsimogatta:
- Úgy látom, eszedbe jutott, mit felejtettél el tegnap.
Barnabás lehajtotta a fejét, de nevetett.

És Anya, mielőtt elment, megigérte, hogy délután elviszi az állatkertbe. Aztán Zsuzsannával ketten megjavitották a kisautót. Zsuzsanna is kacagott, hangosan, jókedvűen, és Barnabás elhatározta, hogy ezentúl sosem fog megfeledkezni a nevetésről. Mert úgy látszik, a nevetés a legfontosabb dolog az egész világon.


u.i. Anitának olvastam fel ezt ma délben...

Read more...

Hegyek és szárnyak

"Hogy repülhess nemcsak szárnyakra van szükség, hanem szárnycsapásokra is."

"Csak ha megmászod a hegyet, akkor látsz el messzire."

Read more...

Idő meg idő...

Profin telt el ez a délután, jól megvolt szervezve. Fincsi angol sütit ettem, hozzá eredeti angol készitésű teát ittam :) tejjel, persze. De maga a program is szuper volt, jókat beszélgettünk. Gyakorolhattam az angolt is.
Néhány gondolat (a téma időmenedzsment volt):
- ha a tervezésben csődöt mondasz, akkor a csődödet tervezed...
- Pareto 80-20 szabálya: a nem fontos dolgok nagyrésze foglalja el az idő 80%át, mig a fontosak csak 20%ot vesznek igénybe...
- Parkinson törvénye: a munka a rendelkezésre álló idő szerint növekszik...

És nem maradhat emlités nélkül a kezdő csapatversenyecske sem. Hihetetlen módon mind a 4 csapat azonos pontszámot ért el, aztán egy utolsó kérdésre egyik csoporttársam gyorsan adott válasza tett bennünket győztesekké :)
Ime néhány izelitő kérdés (amire ott elég hamar kellett választ adni):
- melyik hónapot nevezték el egy olyan isten után, amelynek két arca volt?
- melyek hónapban esik legtöbbet az eső Londonban? Hát Bangkokban?
- hány fok választ el 2 olyan hosszúsági fokot, melyek egy időzónát határoznak meg?
- melyik a Föld legnagyobb országa, melyben csak 1 időzóna van?
- meg még sok más (például ha nálunk május 19, este 8 óra van, akkor Sydneyben mi a dátum?)

Read more...

Mentőakció

Nem kell azt gondolni, hogy lóháton nyargalászok a vad szabadban lőfegyverrel meg miegyéb csodaszerrel vállamon indiánok vagy sápadtarcúak megmentésén ügyködve. Sem pedig grizzly medvével nem kerültem össze, vagy nem vitt rá a szükség, hogy bölényekre vadásszak vagy vadlovat fogjak utazóalkalmatosságnak. :). Ezt csak a tévedés elkerülése végett... ugyanis ennyi indiános regény ilyen rövid alatti kiolvasása után nem lenne csoda, ha ilyen mentőakcióra kerülne sor :P

Hát inkább időmentésről lenne szó...
Amint kipenderültem az ajtón, vágtáztam lefelé a lépcsőkön. Aztán kifele majdnem elgázoltam egy csigát, szegény az utat szelte át. A megállóban kicsit lecsendesedtem, ott már nem tőlem függött időben érkezem vagy sem... Közben azon gondolkodtam, hogy:
Mikor a harmadik villamosról is lekászálódtam, táskámban a cimmel, fejemben meg a térképrészlettel nekivágtam az ismeretlen utcáknak. A percek a meghirdetett kezdésig megvoltak számolva. Útközben láttam egy bácsikát zakósan, a közeli szavazóhely felé menet. Végül az egyik utcasarkon megpillantottam Davidet, akit felderitőként állitottak a kapuba. Vagy önként vállalta ezt a feladatot. Amint megérkeztem és köszöntem neki, előrerohant, mutatta az utat. Aztán újra eltűnt és hűségesen jelentette be az érkezőket. :)
Pontosan megérkeztem. :)

Read more...

A félvér

Ezúttal egy újabb Karl May indiános regényen vagyok túl. Eldöntöttem, most már szünetet kell tartanom az ilyen ritmusú és stílusú könyvek olvasásában. Ugyanis hamarosan csak mentőakciókban és egyéb hozzátartozókban fogok gondolkozni :D

A főszereplők ismeretesek, a cselek néha változnak, de ugyanolyan stílusúak. Persze ez nem azt jelenti, hogy meguntam őket. Csak a magam érdekében lesz ajánlatos lassúbbra fogni a tempót, hiszen nem kerget semmiféle rézbőrű, hogy lóhalálában kelljen végigvágtatnom a préri helyett a könyveken. :)

Read more...

Nevetés

Ma felléptem a freemailes cimemre. Nobodynak nevezett... hát felemelő érzés, hogy is mondjam?

Azonban érdekes felfedezésről olvastam kilépéskor. Eszerint a nevetés ösztönös túlélési eszköz, nem a viccre való intellektuális reakció. Akit érdekel a téma itt olvashat többet.

Mégis, vannak "besavanyodottabb" emberkék. Azoknak nincs ilyen túlélési ösztönük? Vagy hogy is van ezzel? Az viszont igaz, hogy néha nem is kell mit-tudom-én milyen vicc elhangozzon, hogy az ember szívből egy jót nevessen :)

Read more...

Írország

most Írország került sorra, hogy néhány információt összeszedjek róla. Ime:
- leggyakrabban hallott mondás: "No problem"
- a lakosság nagy része római katolikus
- legmagasabb pontja: Carrantoohill 1041 m.
- hűvös, csapadékos éghajlatú ország
- autójelzés IRL
- fővárosa: Dublin
- még mindig jellemző az országra: elszórt tanyák, marhalegelők, kolostorok és falvak
- hivatalos nyelv az ír, de alig beszélik (angolt használnak)
Gyönyörű helyek vannak arrafelé, láttam néhány képet :D

Read more...

A szerencsét hozó almásderes

Ezúttal Karl May novelláiból csipegettem. Humoros irás, de nem indiánokról. :) Élveztem, lehetett nevetni is rajta. Három novellát tartalmazott. Elektronikus formátumban volt, természetesen.
Úgy látszik, megviselt az, hogy már rég nem olvastam ilyen tipusú könyveket, aztán most, mint a kiéhezett vándor nekiestem :) De le kell lassitsam a tempót, ha mást is akarok csinálni mint állandóan a képernyőt bújni. És pedig azt nem szabad, mert vigyázni szeretnék a szememre. Drága :D

Read more...

Az ezüst tó kincse

Karl May újabb könyvét böngésztem át. Tetszett, jó volt olvasni. Igazság és bátorság, természet és rejtelem. Egyszóval kaland vadnyugaton.

Read more...

Légkondi

Beköszöntött a meleg s ezzel együtt a légkondis kellemetlenségek. Elég hamar huzatot kapok vagy megfájdul a vállam a légkonditól. Igy hát beindult az az időszak, amikor mindenki harcol - ki a légkondi mellett, ki ellene. Van egy munkatársam, aki előszeretettel kapcsolja be mindig, 16 fokra. Ami biztos, biztos. Csak hát akkor hamarosan mindenki didereg meg vacog, ő meg jól érzi magát...

Hát nem tudom, hogy lesz. Egyszer be, egyszer kikapcsoljuk. Mindig attól függ, kinek van meggyőzőbb érve... Mert ha nem egyik, akkor a másik légkondi ereje ér. A hátfájást pedig azt hiszem, most sem fogom megspórolni...

Hát igen, velem van a baj...

Read more...

A Medveölő fia

Igaz, hogy jobban kedvelem az olvasást könyvvel a kezemben, mint képernyővel az orrom előtt, deez utóbbit azért még mindig jobban élvezem, mint a fimnézést.
Szóval elolvastam az utóbbi 3 nap alatt Karl Maynak ezt az indiános könyvét elektronikus formátumban. Nagyon-nagyon élveztem, mint általában az ilyen könyveket. Jól esett újra olvasni :)
Tele váratlan fordulatokkal, meg erővel, becsületességgel, meg harcokkal (bár ezeket kihagynám, de hát hozzátartozik az egészhez), vadregényes tájjal meg szabadsággal.
Valami újabbat kell keressek... talán már meg is van a cim :D

Read more...

Beszélgetés-ek

E. nénivel mindig élvezet szóba állni. Ma többek között beszélt magáról, régen, mikor ő is fiatal volt. Szeretem hallgatni. Tele van lelkesedéssel. Mindig mond valami bátoritót. Beszél a mindennapjairól, örömeiről. Rámkérdez. Mindig figyelem: ott van-e? S ha nincs - délután eljön-e? Ha csak egy köszönés erejére futja, akkor is szeretem megfogni a kezét s rámosolyogni. Mert ő is mosolyog. Vad puszival búcsúzott :) ...

Aztán ott volt D. Ma járt először erre, átutazóban. Tele volt kérdésekkel. Beszélgettünk. Próbáltam válaszolni. Először meghökkentett a kérdések mélysége. Mert nem lehetett csak felületesen túlnézni, továbblépni. Mélyre szántott. Nem is tudom, miért épp nekem szegezte őket. Hát válaszoltam. Vagy legalábbis próbálkoztam. Aztán talán már nem is annyira neki, mint magamnak mondtam. Őszintén. A valósággal szembenézve.
Közösség... egymással törődni... hogy érdekeljen a másik... túl a korosztályi határokon... bátoritani, ismerni a másikat...
Sokminden elhangzott... szóba jött... s talán még több mindent felhozott a felszinre...

Végül is: megéri befektetni a közösségbe? Másokba? Vagy inkább törődjön csak mindenki saját magával - van úgyis elég bajunk... S ha igen, megéri - mennyit? és mit? meddig? ...
Szerintetek?

Read more...

Egy vasárnap dél

Azt hiszem, amióta Csenge megvan ez volt az első vasárnapi ebéd, amikor a tesómék teljes létszámban (azaz 4en) nálunk ebédeltek. Mivel édesanyám itthon volt d.e. tatával (mert őt nem lehet egyedül hagyni), az ebéd nagyjából kész volt, mire hazaértünk.
A teritést befejeztem én, aztán megjöttek a "vendégek" és az egész family leült kajálni. Csenge végre különösebb tiltakozás nélkül hoszabb ideig időzött az ölemben. Megnéztük a könyveket meg a tükröt különösen. Többek között. Aranyos. Kicsit elpüfölt, de nem fájt :D

Édesanyámék Aradra mentek temetésre. A többiek még maradtak. Beszélgettünk, Anitával meg játszodtam egy dominót. Jó volt együtt lenni. :) Aztán ők is elmentek...
Gyorsan rendbe tettem a szobát, elmosogattam, meg kicsit összeszedtem a konyhát.
Megyek, olvasok...
Kellemes délutánt!

Read more...

Hollandia

már kissé rég volt, mikor földrajzot tanultam, igy eldöntöttem, kicsit utánajárok, mit is lehet tudni Hollandiáról. Ime néhány érdekesség:
- narancssárga szinről ismeretesek
- a világ egyik legliberálisabb országa
- a Föld lesűrűbben lakott országa
- több mint fele tengerszint alatt fekszik, igy mesterséges gátak védik (ezért is nevezik az országot mélyföldnek: neder-land)
- fővárosa Amszterdam (a rengeteg csatorna - amstel városa), autójelzése NL
- óceáni éghajlata van
- évi középhőmérséklet 9°C
- a lakosság 94%a holland, nagyrésze római katolikus és protestáns
- ugyancsak magas a nem vallásosak száma is
- sokan beszélik an angolt, franciát és a németet is
- néhány fontosabb kifejezés: igen - Ja, nem - Nee, köszönöm - Bedankt, kérem- Graag (ejtsd: khrahk), sajnálom - Sorry, elnézést - Pardon
- közlekedésük nagyon pontra tett
- hires sajtokról, tulipánokról
- az erős szélnek köszönhetően szélerőtelepeket létesitettek
- a legmagasabb pontja 321 m Vaalserberg hegy
- Domptoren (Domplein) a legmagasabb templomtorony az országban 112 m, a nagyszerű gótikus tornyot 1254-től 1517-ig, több mint 250 éven át építették
Nagyon szép régi épületeket láttam képeken.

Read more...

Repkép(ek)

nemrégiben tért vissza egyik munkatársam egy útról és mutatott néhány képet, filmet. íme egy részlet:

mindenképp eszembe juttatta a repülőzés élményeit...
- a keringést, a felszállás és leszállás izgalmát, a beduguló füleket
- a földet érés megrázó érzését
- a balaton vize melletti épület üvegjéről szemembe villanó napsugarat (megjegyzem, a repülőn voltam)
- a havas alpokat, a sziklák színét, a megbújó tó sötét vizét
- a felhőtengert, s az apró rések alatti lepillantást...
hm... nem is tudom, talán kedvem lenne még egy ilyen látványra :)

Read more...

Eltévedt buszsofőr

viccesnek hangzik? lehet, először nekem is úgy tűt. :) de aztán kiderült, mégsem az... (se nem vicces, se nem eltévedt). na de, kezdjük az elején.

már reggel kicsit megkésve ébredtem, szóval nem a legjobban indult a napom. kalandosan is folytatódott. azért sikerült időben elindulni otthonról. nem is kellett túl sokat várjak, jött a busz. a 40es. a temetőnél azonban láss csodát! nem fordult be a körforgalomba, hogy a mall és börtön mellett folytassa útját a nagyposta felé... hm... talán az expres 2-en szolgál a sofőr, s eltévedt? az utasok igencsak érdeklődtek, hogy milyen buszra ültek. se szó, se kép - azaz semmi magyarázat arról, hogy mi történik. a bank után a megállóban megállt - szóval mégiscsak expresnek képzeli magát. de mégsem - a möröst-térnél is megállt... hm... az emberkék sorra szálltak le - ami biztos, biztos.

végül csak a nagypostánál kötött ki, így én megérkeztem oda, ahova akartam vele. a váltáshoz. a 16on a sofőr beszélte valakivel, hogy a börtön előtti út le van zárva.

u.i. a munkában értesültem arról, hogy útjavítás van arrafelé. a buszsofőr mentségére legyen mondva. (szóval ha valakinek arra van útja, tudjon róla)

Read more...

Több - kevesebb

úgy vagyok vele, hogy minél többet megtudok valamiről, rájövök, hogy mennyi mindent nem tudok. még. vagyis még mindig.

talán nem véletlen ez az idézet, mely épp a munkahelyemen dísziti a falat:

"An expert is one who knows more and more about less and less, until he knows absolutely everything about nothing."

Read more...

Kínai közmondás

"Ha minden simán megy, akkor a munka halad; ha minden akadozik, akkor pedig te növekszel."

Read more...

Harmonika-kutyus

sikerült beszereznem néhány szines ötletet, igy Anitának ma este készült egy harmonika-kutyus. nem lett tökéletes, de azért jó.

Read more...

Osceola

indiánok, akiket kiszorítanak a földjükből, helyükről. rabszolgák. valaki, aki hiszi, hogy nem ezé a jövő.

azt hiszem ez a film azon kevesek közé tartozik, amelyeket indiánokról láttam. mindig is szerettem az olyan könyveket, mint winnetou meg vadölő, utolsó mohikán.

jó lenne már valami hasonlót olvasni. épp talán ma gondolkoztam azon, hogy már rég nem járt a kezemben hasonló könyv. és kezd már hiányozni.

tudtok valamit ajánlani? amit érdemes elolvasni?

Read more...

Joy Gospel Music

a csapat egy része

jó volt együtt énekelni velük: "Nagy Istenem, ha nézem e világot..." felemelt szivvel...

Read more...

Konfi - avagy Sztárok (Babilonban)

mindenki szeretne elismert lenni. ha nem is a nagyvilág előtt (az lehet, hogy nem csábit mindenkit), de csak úgy, a saját kis ország-világa előtt... amolyan sztárnak lenni... de ki hajlandó megfizetni az árat? az igazi ragyogásét mármint?

dániellé válni?

és mit kezdek a lehetőségeimmel. meglátom-e őket? vagy elszalasztom...

vagy ki vállalja az azonnali "ugrást" ha Isten szól? hiv? vagy a főnök hangjának van csak ilyen hatása? ugyan miért? tán fontosabb ő Istennél? vagy a mondanivalója lenne az? nem, de mégis...

meggondolom, hogy megéri-e a befektetést. mármint mihamarabb válaszolni Istennek. és erre ugye, idő kell...

mert nem szeretek hiába kockáztatni. csak biztosra menni. pedig nem erről szól ez az egész...

és sokszor a kérdés ott tevődik fel, hogy meghallom-e, amit Ő kér. vagy még pontosabban: meg akarom hallani? mert néha ráérez a sziv meg az ész, hogy mi következik. és akkor hirtelen megsüketül-vakul, lesántul...

miért olyan nehéz Istennek engedelmeskedni?

Read more...

Zilah

5 és fél óra kocsikázás oda. meg aztán vissza is annyi. kitűnő alkalom beszerezni egy dagadt mandulát. vagy az útszélre húzva kezemmel felfogni az ablakon a jég verését.

emellett még:

- kiscsibéket megcsodálni

- falon böngészni az irást. 1714ről. amikor XII. Károly svéd király Zilah városában éjszakázott (nem is tudtam, hogy ilyen hires ez a város)

- az estben, szabadban hintázni

- zuhogó esővel ébredni

- ismerősökre ráköszönni

- kedves barátokkal többre is futotta, mint csak "hogyvagy? kösz,jól"

- szokásos helyfoglalás, sorban állás (hol itt, hol ott) :)

Read more...

Statisztika

Eldöntöttem, nyomon követem, mivel is telik el az időm. Mindenképp érdekes megfigyelés volt...

5 hete már, hogy nekifogtam statisztikát készíteni arról, hogy mivel mennyi időt töltök. Nem mondom, hagy kivánnivalót maga után az eredmény...

Heti 168 óra...

Az időm kb. 20,4%át a munkában töltöm.

Rengeteget utazgatok. Mármint a heti átlag kb. 12 óra...

Kevesebbet alszok, mint kellene. De néha ez az adag is elég. Sajnos nem mindig...

Kevés időm van a hobbimra. Ami kikapcsolódás is egyben. Meg kellemes érzést ad, ha sikerül valamit alkotnom...

Azt hiszem, jó lenne változni ebben-abban.

Az idő érték...

Read more...

Lám-lám...

hát eltő'tt az idő... alaposan. már május...

és hát igen, van az embernek fontosabb dolga is, mint a blogírás. például a munkája...

az utóbbi napok, vagy hogy pontosabb legyek: hetek, igazi rohanásban teltek... nem volt időm majd semmire. csak rohanni. egyik helyről a másikra. egyik embertől a másikig. egyik pillanattól a másikhoz...

az birizgál mostanában, hogy hogyan is van ezzel a várással...

mindig várok valami... talán csak az ebédszünetet... egy találkozást... hétvégét... kirándulást... nyaralást... ünnepet...

vagy egyszerüen csak olyasmit, aminek történnie kell. érzem, tudom, hogy kell. csak azt nem, mi, mikor, hol, hogy... olyan VALAMI csak... de kellene már. nagyon...

én nem szeretek várni...

pedig... míg várok (vagy várnék) valami történhetne. történne. bennem. velem. magam sem tudom mi... csak mint az idő elteltével a nyoma lenne meg...

jó volna újra szárnyra kapni... megérteni néhány dolgot... rendet rakni magamban... a számomra összevisszaságban valami rendszert felfedezni. a kapcsolatot meglátni. felismerni. talán meg is érteni...

új reggel. új kihívások. új meglepetések talán (nem mindig szeretem őket, bevallom). új lehetőségek...

a pillanat értékes...

Read more...