Lám-lám...

hát eltő'tt az idő... alaposan. már május...

és hát igen, van az embernek fontosabb dolga is, mint a blogírás. például a munkája...

az utóbbi napok, vagy hogy pontosabb legyek: hetek, igazi rohanásban teltek... nem volt időm majd semmire. csak rohanni. egyik helyről a másikra. egyik embertől a másikig. egyik pillanattól a másikhoz...

az birizgál mostanában, hogy hogyan is van ezzel a várással...

mindig várok valami... talán csak az ebédszünetet... egy találkozást... hétvégét... kirándulást... nyaralást... ünnepet...

vagy egyszerüen csak olyasmit, aminek történnie kell. érzem, tudom, hogy kell. csak azt nem, mi, mikor, hol, hogy... olyan VALAMI csak... de kellene már. nagyon...

én nem szeretek várni...

pedig... míg várok (vagy várnék) valami történhetne. történne. bennem. velem. magam sem tudom mi... csak mint az idő elteltével a nyoma lenne meg...

jó volna újra szárnyra kapni... megérteni néhány dolgot... rendet rakni magamban... a számomra összevisszaságban valami rendszert felfedezni. a kapcsolatot meglátni. felismerni. talán meg is érteni...

új reggel. új kihívások. új meglepetések talán (nem mindig szeretem őket, bevallom). új lehetőségek...

a pillanat értékes...