Mentőakció

Nem kell azt gondolni, hogy lóháton nyargalászok a vad szabadban lőfegyverrel meg miegyéb csodaszerrel vállamon indiánok vagy sápadtarcúak megmentésén ügyködve. Sem pedig grizzly medvével nem kerültem össze, vagy nem vitt rá a szükség, hogy bölényekre vadásszak vagy vadlovat fogjak utazóalkalmatosságnak. :). Ezt csak a tévedés elkerülése végett... ugyanis ennyi indiános regény ilyen rövid alatti kiolvasása után nem lenne csoda, ha ilyen mentőakcióra kerülne sor :P

Hát inkább időmentésről lenne szó...
Amint kipenderültem az ajtón, vágtáztam lefelé a lépcsőkön. Aztán kifele majdnem elgázoltam egy csigát, szegény az utat szelte át. A megállóban kicsit lecsendesedtem, ott már nem tőlem függött időben érkezem vagy sem... Közben azon gondolkodtam, hogy:
Mikor a harmadik villamosról is lekászálódtam, táskámban a cimmel, fejemben meg a térképrészlettel nekivágtam az ismeretlen utcáknak. A percek a meghirdetett kezdésig megvoltak számolva. Útközben láttam egy bácsikát zakósan, a közeli szavazóhely felé menet. Végül az egyik utcasarkon megpillantottam Davidet, akit felderitőként állitottak a kapuba. Vagy önként vállalta ezt a feladatot. Amint megérkeztem és köszöntem neki, előrerohant, mutatta az utat. Aztán újra eltűnt és hűségesen jelentette be az érkezőket. :)
Pontosan megérkeztem. :)