A húr...
>> 2007. május 22.
Paganiniről írták. Az egyik előadáson történt. Miközben játszott, a hegedű egyik húrja elpattant. De ő folytatta. Improvizálva, de hegedűlte tovább a részét. Aztán elszakadt a második húr is. Folytatta. Majd a harmadik is. Megmaradt egy húrján fejezte be. Aztán intett a karmesternek és újrakezdte a számot. Egy húrral a hegedűjén. A nézők tapsoltak...
én feladom. már az első húr után... vagy néha még előtte, mikor már engedni kezd...
a veszteségre nézek, nem pedig a lehetőségre. az elszakadt húrra, nem pedig a még meglevőre...
lehorgasztom a fejem. elszalasztom a pillanatot, mert a már elszaladt után nézek...
jó volna látnom hogy még van - legalább egy húr. de néha több is...
az előadás még nem ért véget. a dallam még szárnyal(hat).
hogy a nézők tapsolnak vagy sem - nem lényeges. a karmester int. még mindig van egy húr...
Mert az élet 10%a csak, ami történik. A többi 90% a hozzáállás...
2 Hozzászólás:
Hm... Ezek nagyon jó gondolatok... Bárcsak végig tudnám "játszani" az életem... Mindig látnám, h mim van, és soha ne azt nézném, amit nem kaptam, amit elveszítettem, vagy el kellett hagyjak... Szeretnék ilyen látást. Szeretnék Isteni tisztánlátást. Köszi, h megosztottad ezeket a gondolatokat. zerge
Oh yes, thanks for sharing...(hallottam már ezt a történetet,csak nem gondoltam tovább, mint te.)
Megjegyzés küldése