Töredékek...

Újra hétvége

>> 2011. október 15.

de nagyon hamar telik ez is. a munkába trainingre küldtek, szépen elosztogatták az alkalmakat, így egy darabig heti 2szer minimum kifacsarva érkezem haza.
ma hajnalban (akarom mondani 7 óra után) megébredtem és mivel fagyot ígértek az éjszakára, kinéztem az ablakon. a szomszéd kocsiján vastag fehér takaróként páraréteg díszelget. mégiscsak jó volt a paradicsomokat leszedni az este. nem értem, hogy, de most sokkal több paradicsom volt, mint nyár alatt. egy része a savanyúságos bödönben landolt. a többi majd megérik lassan...
a mai nap "nagy" eredménye a kiültetett illatos és futó rózsák. tavasszal remélem gyönyörködhetem bennük.
petrezselyem és zeller levelet tettem el fagyasztóba, ma a változatosság kedvéért együtt: apróra vágva, vizet öntöttem mindegyik részlegbe (kiürült csokis doboz újrahasznosítása), be a fagyasztóba. kb. 2-3 nap után kiveszem, egyenként kicsi zacsikba teszem és be a fagyasztóba. mikor szükség van rá, bele a kajába (például megfőtt a zöldségleves, eloltom a gázt alatta és belezuttyintok egy fagyott jégkockát - a jég elolvad és a friss petrezselyem/zeller máris ízesít :) )

Már 2 este

>> 2011. október 4.

Dr. Pálhegyi Ferencet hallgattam élőben KAPCSOLATAINK témakörben. Visszahallgatható itt.
amúgy mostanában többen is megfordultak nálam, ki hosszabb, ki rövidebb időre. ősz van itt is, hulló levelekkel, hideg reggelekkel. mégis, akad öröm minden napra - kisebb-nagyobb. és mintha még csak most zsúfolódna az év is...

Ősz?

>> 2011. szeptember 23.

sejtelmesek ezek az őszi reggelek. köd botorkál erre felém. meg-megtelepszik a fák a között, az út mentén, a lelken is...
a reggel harmatot locsol, a dél napsugarat hint s az este fázósra húzza össze a kezet s a szívet...
vajon minden várakozás olyan, mint ez a füge-érést leső? az elmúlt hetekben többször is meglestem a kezemmel a zöld fügék keménységét. nem mutatkozott változás. belenyugodtam, hogy az idei termés sem érik be, akárcsak a tavalyi. nem tehetek semmit érte. meleg az volt, nem én adom az érlelődést...
s ma megakadt a szemem egyiken. színt váltott. s mikor elértem az ágat s a gyümölcsöt, csendes nyugalommal csillant szemembe az öröm: mégsem hiába...
this moment...

Légy a legderekabb!

>> 2011. szeptember 22.

Fenyő ha nem lehetsz bérc tetején,
Lehetsz még völgyi bozót,
De leggyönyörűbben hajts ki üdén,
Ha fán nem, légy bokron a lomb.

S ha bokor se lehetsz, légy a füvön az él,
Csak szépítsd az országutat,
Pézsma ha nem vagy, hát légy a sügér,
A tóban a legtáncosabb.

Nem mind kapitány a hajóban a had,
Keresd, a sors rád mit oszt,
Van nagy feladat, van kis feladat,
De a fő, az az itt meg a most.

Ha út nincs, egy ösvény is megteheti,
Légy csillag, ha nem vagy a Nap!
Nem az a fontos, hogy nagy avagy kicsi:
Légy te a legderekabb!
(Douglas Malloch)
Dale Carnegie - Sikerkaluz 2-ből

A magad részét...

Te egyedi vagy a világon. Örülj neki. Hozd ki a legtöbbet abból, amit a természet adott neked. Végsősoron minden művészet önéletrajzi. Csak azt énekelheted meg, ami vagy. Azt festheted meg, ami vagy. Annak kell lenned, amivé tapasztalataid, környezeted és öröklött tulajdonságaid tettek. Jóban-rosszban saját kertecskédet kell művelned. Jóban-rosszban saját kis hangszereden kell játszanod az élet zenekarában.
(Dale Carnegie - Sikerkalauz 2.)

Thomas

>> 2011. szeptember 18.

szülinapi meglepetés - felismerhető volt :)

Turmix-ital

>> 2011. szeptember 10.

mostanában többször is készítettem reggelire (vagy néha vacsora helyett) egy gyors turmix italt. hamar ment az elkészítés: egy banánt felkarikáztam és ráöntöttem egy joghurtot (a campina-t szoktam használni, mert azt szeretem, az krémes) és botmixerrel pépsítettem az egészet.

variáció a témára: barackkal, nektarinnal is dúsítottam néha, úgy is finom volt (abban az esetben, ha a barack finom édes és érett volt. ellenkező esetben darabos maradt a barack és az íze sem volt olyan jó).

másik variáció: sárgadinnyét adtam a banán mellé, ez nem tűnt szerencsés kombinációnak. lehet, a dinnye nem volt tökéletes...

Őszibarack itóka

Az őszibarackot megmostam, kimagvaltam, lehúztam a héját és apró darabokra vágtam. cukroztam és botmixerrel pépet készítettem belőle. Fogyasztásig a hűtőben tárolam, lefedve. Egy adag pépet vízzel felöntöttem, jól elkavartam és máris iható a finom itóka (ez ráadásul nemcsak natúr, de bio is) :)

Őszibarackkrémleves

saját recept alapján :)

az őszibarackokat megmostam, kimagvaltam (és a bőrét is lehúztam) és apró darabkákra vágtam. Majd cukroztam és vizet öntöttem rá és feltettem forrni, kicsi sóval is ízesítettem. mikor a barack megpuhult, akkor eloltottam alatta a gázt (este késő volt). másnap reggel folytattam: szűrős kanállal kivettem a barackot a levéből és botmixerrel pépesítettem. közben a levét odatettem melegedni, beleöntöttem a pépet és összekevertem. ízlés szerint cukroztam még és sóztam. míg felfőtt, egy csészében vízben kicsi cukorral kikavartam egy vaníliás pudingport és beleöntöttem a levesbe, összekevertem és picit hagytam főni, közben kavargattam, és kész is. utólag még tettem bele kicsi fahéjat is és összekevertem. nagyon finom lett (legalábbis nekem nagyon ízlett :) és akik még megkóstolták, azoknak is ízlett)

Halogató listára

került egy ideje a blog, bár "gyűjtögettem" az anyagot hozzá, most megpróbálom bepótolni :D
több mint egy hete már hullnak a barackok a fáról. egy nap alatt annyi gyűl össze, hogy már nem is tudom, mit csináljak vele. az idei termés nagyon gazdag volt a barackfán, egyik ága le is szakadt. tavaly jóformán meg sem kóstoltam, de idén rengeteget ettem, mindenféle formában. lesz 1-2 recept is :)
nemrég egy nagyon egyszerű, gyors és nagyszerű kontyra akadtam, amit már vagy kétszer ki is próbáltam, a kép nem a legsikeresebb:

itt van az ősz is már. sárgulnak, hullnak a levelek, hűvösebb is van, a dáliák gyönyörűek, szeretem nézegetni őket :)

Limonádé

>> 2011. augusztus 27.

ez a kedvenc itthoni italom. már sokszor készítettem, de szombaton kipróbáltam egy másik recept szerinti verziót. álljon hát itt mind a kettő:

1. 1 l vízhez általában fél citrom kifacsart levét öntöm és 3-4 kanál cukorral összekeverem. ilyen egyszerű. a cukor mennyisége annak függvényében változik, hogy mennyi leve lesz a fél citromnak és mennyire savanyú.

2. itt nem tudok mennyiséget írni, mert szemre csináltam: a vizet feltettem forrni, cukroztam. miután felfőtt, hagytam lehűlni. mikor már hideg volt, beletettem a kifacsart citrom levét és összekevertem. ennyi.

mindkettőhöz lehet levágott citromszeleteket tenni, dekorációként. vagy akár jeget.

na már most, itt az én véleményem a 2 módszerről:
- az első gyorsabb.
- az első nyersebb, élesebb, keményebb ízű, míg a második lágyabb, selymesebb.
- mindkettő esetében a citrom nyersen kerül bele a hideg vízbe, így nem fő ki belőle semmilyen vitamin
a második nekem jobban tetszik, de az első hamarabb megy. így hát azt fogom választani ezentúl, amelyiket el tudom készíteni főként idő függvényében :)

Hallgatom

>> 2011. augusztus 26.

az esti csendet - odakint cirpelnek a tücskök. este hazafelé megdöbbentett az útmenti fák őszi levélruhája. mégiscsak telik az idő, bár ezen a héten teljes hőséggel dühöngött a nyár. megéreztem én is...
odakint ugatnak a kutyák. péntek van, hétvége. és így telik el ez a hónap, a nyár, az év, az élet. nem csak habos torta...

Szeretem azokat

>> 2011. augusztus 20.

a napokat, amelyekbe csillanást hoz egy kinyílt bimbó csodálata. vagy egy baba mosolya, akit végre hosszú tervezés után sikerült meglátogatni. vagy kedves vendégek látogatása, régnemlátott rokonoké. vagy éppen csak a ragyogó aranyra sikeredett rántott tök íze napon érett, saját kerti paradicsoméval vegyülve. egy kis csendes este, friss reggel, harmatos fű simítása lábamon. meg sok egyéb, apróság, amiktől fényt kapnak a napok :)

ahogy Antoine de Saint-Exupéry is mondta: Milyen kevés zajt csapnak az igazi csodák! Milyen egyszerüek a lényeges események!

this moment...

Vannak pillanatok,

>> 2011. augusztus 16.

mikor az ember úgy érzi, nem is kell több a boldogsághoz, csak az a pillanat, mikor az égen sötétlő irka-firka nyomok alatt észreveszi a narancs-vörös felhőaljba szúró szomszéd falu templomtorony-sziluettjét. és a szabadság, szárnyalás boldog harmóniájába mintha nem is férne több, semmi bele... és hazaérve, a tücsköket hallva, kaput nyitva, csomagolva megfordul fejében a gondolat, hogy talán, mégse elég...
odabent vár a kérdés, nekem szegeződik s a mosoly választ is ad már...
apró kismacskák gondtalan, önfeledt játékát csodáltam pillanatra a kerítésen túl, majd a kis akrobata kerítésmászó mutatványát jutalmaztam elismerő szavakkal...
kilépek az estbe, az éj elnyeli az eget is lassan, odafent csillagok gyúlnak tücsökzenétől kísérve. korgyolgatom a turmixitalom, hallgatom a távolt s a csendet és mintha tudnám is már, hogy a boldogság valahol belül van mégis...

mondd, kedvesem: hoztál-e napsugárt?

Mit is írhatnék?

>> 2011. augusztus 13.

az elmúlt napok hamar elteltek, nem nagyon volt időm, kedvem írogatni, inkább megéltem a napokat örömeikkel, nehézségeikkel együtt. virágzik a paprika, végre, nyílnak, szépek a virágok. lassan egy éve már, hogy itthon az itthon.
olvastam. arról, hogy lehet idegesség nélkül is élni és végiggondolva az életem alakulását rajtakapom magam, hogy bár az elméletről nem tudtam, tényleg másabb így élni. csak sikerülne mindig...
voltak vendégeim, jó beszélgetéseim, kaptam szép sorokat német képeslapon (köszönöm :) ), s ahogy nézegetem az elmúlt napokban készített képeket, azt mondhatom, hogy szépek voltak.

Van olyan,

>> 2011. július 30.

mikor az emberi keresi a megfelelő szavakat, de nem találja. valahogy így vagyok én is, ha az elmúlt napokról akarok beszélni. ha azt mondom, hogy jól telt(ek), az nagyon kevés. a nagyon jól sem megfelelő minősítés. nem is keresem már a szavakat, csak őrzöm szívemben s emlékeimben az ige mellett töltött perceket, a kirándulást a vízeséshez, a csendes perceket, napsütést és esőt. és igen, a beszélgetéseket - a hintán, szobában, teraszon, odakint. és ismétlek másokat, megérte, jövőre is megyünk!

u.i. these moments...

Itthon lenni jó :)

>> 2011. július 23.

nem, nem mentem el sehova, csak épp a napokban "csakúgy" lepketáncot fotóztam, szitakötő pihenőjét kaptam lencsevégre, pókokat és áldozataikat figyeltem, virágos pillanatokat örökítettem meg. és nem csak. egyszerűen örültem az itthonnak, a kellemesen hűvös óráknak. itthon lenni jó :)

u.i. kukkintsatok be a thismoment-hez is

Alkotni jó :)

>> 2011. július 21.

Valahol olvastam

Add meg Uram, amit Te akarsz,
helyezz oda, ahova Te akarsz,
tedd azt velem, amit Te akarsz,
vezess végig úgy, ahogy Te akarsz.

Magasabb...

>> 2011. július 20.

"Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál." (És. 55:8-9)
üzenet 10 éve. üzenet most.
a körülmények különböznek. a szavak ugyanazok.
a mögöttük rejlő gondoskodás változatlan.
a tervező nem váltogatja piszkozatait. tiszta lapon van a terv már réges rég...

és közben gondolkodom azon, hogy mindenkiben rejlik valami szépség a felszín alatt:

Most ez, így

>> 2011. július 14.

apró finomítások következnek még. de így jobban érzem, hogy rólam szól...

Dinnye

>> 2011. július 12.

ma 2szer megnéztem a videót itt és eldöntöttem, hogy ezt én is meg kell próbáljam. így hát vettem egy egész dinnyét (volt vagy 6 és fél kg, azért ennyi, mert kisebbet nem láttam) és itthon nekiláttam a munkának. ahhoz képest, hogy hányszor "tanulmányoztam" át a munkamenetet és hogy közönséges konyhakéssel dolgoztam, első műnek talán megteszi:

az eredményt a thismoment-nél is megtaláljátok :)

Győzelem

>> 2011. július 3.

valamikor azt gondoltam, hogy a győzelem az erő, a lendület s talán a taktika különös keveréke. ma már tudom, hogy térden megharcolt alázat, fájdalom, könnyek - iga alá hajlott akarat megcsendesülése. nem mindent szétverő megnyilvánulás, hanem csendes béke és megnyugvás, mely zajtalanul körülvesz és beborít.
mert győzelem nem az, amikor sikerül keresztülvinnem és megvalósítanom saját akaratomat, hanem az, amikor meghajlok a Mindentudó terve és időzítése előtt. nem morogván, értetlenkedve, hanem szívből, őszintén, az Ő szeme előtt meghajtott fejjel, szívvel.
ami kívülről látszik, csak árnyéka annak, ami bent van.
nehéz győztesen élni...

A héten

>> 2011. július 2.

félfüllel hallgattam a spanyol tengerpartról szóló ódát s közben méghányisvan? típusú kérdésekkel várom a szabadságot. az irodában üresen ácsorgó székek bizonyítják, hogy itt az ideje "szárnyra kelni". és közben töprengek meg tervezek, hogy a többi, megmaradó napot hogyan lehetne kellemesen és jól, na meg hasznosan (mikor mire) tölteni. terv lenne is, csak ahhoz nem egy ember kell és ódeszéplenne-sóhajjal maradok a netes böngészésnél és a képek csodálásánál. mennyivel jobb lenne élőben látni...

Fotogén látogatóm

volt nekem csütörtökön. készült róla vagy 30 kép. egy itt látható.

és van úgy {this moment}-kép is.

és újra változtattam. nem mert a másik sablon nem volt szép, csak vele nem éppen rólam szólt az arculat. ez jobb, bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy a legjobb. ha lesz jobb, újra cserélem :D

Változás

>> 2011. június 26.

ki veszi észre mi változott meg? :D

és van új kép a {this moment}-nél :)

{this moment} nálam is

>> 2011. június 23.

az elmúlt hetekben többször is készítettem képeket azzal a céllal, hogy teszek fel olyan {this moment} stílusúakat, de nem futotta az időmből. most bepótoltam, fent van egy link az oldalhoz.
nem ígérem, hogy minden héten frissítem, azt sem ígérem, hogy csak egy képet teszek egy héten, inkább olyan jellegű lesz, mint a cím - egy pillanat, ami valamiért nekem sokat jelentett (akkor legalább) :)
remélem találtok kedvetekre valót a képek között :)

Bék(ic)a

még jó, hogy békaország kertem tartományában nem tartanak népszámlálást, így legalább soha nem fogom megtudni, hogy hány példányt számlál errefelé a lakosság. jóhiszeműen így gondolhatom azt, hogy terepszínű ingyen-bérlőim mindössze annyian vannak, ahányat egy kint jártamkor látok. az is bőven sok, de biztos vagyok benne, hogy csak kis hányada az egésznek.
őkelme leveli-rokon, azt hiszem csak egy van. egyszer már láttam, tegnap meg alaposan rámijesztett, mikor a locsolócsésze helyén egyszerre csak ott-termett. íme a díszpéldány, mielőtt még eliszkolt volna:

ma nagyon meleg volt. 6 óra körül kint, a fa árnyékában levő hőmérő 37-et mutatott...

Morzsák... (7)

>> 2011. június 21.

Van egy régi elbeszélés, mely egy nagy Port Said-i pálmakertről szól: ahogy a kertész szemléli a még fiatal pálmákat, meglát egy különlegesen szép növésűt. Azonnal megkedveli, és a pálma ezt észre is veszi. Azonban úgy tűnik, hogy hamarosan megváltozott a kertész hozzáállása: jön, és egy nagy követ tesz a pálma koronájára. A pálma csak nagy nehézségek árán tud a többiekkel azonos iramban növekedni. A kő nagyon nehéz. Amikor megnőve, a kő súlyát már nem érzi olyan nyomasztónak, jön a kertész, és egy nehezebb követ helyez rá. A pálma sokkal jobban szenved attól a gondolattól, hogy a kertész mindenáron akadályozni akarja az ő növekedését, mint a kő és az újabb nehézség súlyától. De újra összeszedi az erejét és tovább nő. A kertész mindaddig így cselekszik, amíg a pálma olyan nagyra nem nő, hogy emberkéz a koronáját már nem érintheti. A pálma csak akkor veszi észre, hogy mi történt vele: a köveknek köszönhetően sokkal magasabbra nőtt, mint a többiek. Még egyszer jön az immár idős kertész, örömmel nézi a pálmáját és így szól: te voltál számomra a legkedvesebb, ezért okoztam neked fájdalmat... A pálma pedig, mintegy köszönetképpen, meghajol az esti szélben.
A pálma nem tud elfutni. Tartania kell a terhet, azzal együtt kell növekednie. Ebből fakad számára az áldás. Nekünk is nagyon sok mindenben múlik az életminőségünk azon, hogy készek vagyunk-e kitartani olyan helyzetekben, melyek hosszabb ideig megterhelnek. Gyakran ezek a mindennapi terhek alakítják tartósan életminőségünket.
Isten, a nagy kertész, hétköznapjaimban maga felé növeszt. A mindennapok kapcsolatot jelentenek, figyelmes egymáshoz fordulást Isten és közöttem. A hétköznapok nem szürkék és nem bonyolultak.

(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Morzsák... (6)

Az a fontos, hogy minden pillanatban újra és újra találkozzunk Isten gyengéd tekintetével
(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Morzsák... (5)

Aki régen telefonálni akart, elment oda, ahol a telefon volt. Ahol nem volt telefon, ott nem telefonáltak: például a templomban vagy egy hegyi túrán. Ott más dolognak volt helye: az imádságnak, a természet élvezetének. Ma sokaknak állandóan kéznél van a mobiltelefonjuk, bárhol és bármikor telefonálhatnak. Ezzel természetesen a templom is, a hegyek világa is elveszti titkát: "telefonfülkévé" válnak. Az sms ráadásul még hangtalan is. Egyre kevesebb az olyan hely, ahová a hétköznapok nyüzsgése nem jut el, ahová az ember a hétköznapok kellős közepén egy kicsit elmenekülhetne.
(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Újraolvastam,

>> 2011. június 20.

igaz angolul Eleanor H. Porter-től: Pollyanna és Pollyanna grows up című könyveket. Itt van néhány idézet belőlük (angolul):

"And most generally there is something about everything that you can be glad about, if you keep hunting long enough to find it."

... she had been too busy wishing things were different to find much time to enjoy things as they were.

It takes a woman's hand and heart, or a child's presence, to make a home.

Things aren't half as bad as they seem, dear, lots of times, you know.

... the harder it was to find the glad part, the more fun it was, only when it was too AWFUL hard, like she had found it sometimes.

I've just been thinking how glad I am we don't have to live but just one day at a time!

"But you only have to live one minute at a time, Ruth, and any one can endure anything for one minute at a time!"

Nice things are nicer when you've been worrying for fear they won't be nice, aren't they?

You never know how much you use things, till you don't have 'em.

"Yes; the glad game. Didn't I tell you? Finding something in everything to be glad about."

'Pleasures lie thickest where no pleasures seem; There's not a leaf that falls upon the ground But holds some joy, of silence or of sound.'

"... you know the sun never seems quite so perfectly lovely as it does after a lot of rain like this,"

Most épp

>> 2011. június 17.

a fagyival dúsított ribizlitermésemet eszem és el kell mondjam, hogy nagyon finom :)
az utóbbi hetekben, akarom mondani hónapokban, megritkultak a bejegyzéseim. és a látogatottság is errefelé, de az mondjuk érthető reakció. Tényleg, kissé visszahuzódtam, begubóztam. Csendben voltam, többet mint talán azelőtt, ilyen formában is. A Lydiaban olvastam:
"Ha az ember visszavonul egy kis időre, sokkal erősebb lesz és többet tud adni önmagából másoknak, mikor újra együtt lesz velük." és "... az egyedül töltött idő azért élvez elsőbbséget, hogy (az ember) önmagát és Istent is jobban megismerje."
remélem, hogy nekem is hasznomra vált ez az idő. nem ígérem, hogy ezentúl visszatérek a "régi" formámhoz, de lehet többet írok. legalábbis szándékszom. igaz, hogy néhány hete rendszeresen készítettem képeket, hogy majd ide kiteszem, csak nem jutottam oda. megpróbálom bepótolni (majd). most már úgy érzem, kissé ismét helyrerázódnak a dolgaim, az időbeosztásom, habár sok feladat vár még rám.
érdekes, hogy a tinik így "év" végére jönnek bele a tiniórákba és most vannak ötleteik arra, hogy miről is beszéljünk. amellett, hogy remélem, hogy ők is maradnak valamivel (és a visszajelzések egy része erre mutat), úgy érzem, hogy én is nagyon sokat nyertem abból, hogy velük foglalkoztam. volt szép is ebben a szolgálatban. és jó ezt tudatosítanom magamban.
az ablakban nyílni kezdtek az erkélyvirágok a ládában. sokfélék színben, formában, szépségben. úgy szeretem nézegetni őket. annyi apró kis szépség vesz körül :)

Ha már pünkösd

>> 2011. június 12.

álljon itt egy idézet, a gyülekezetről:

A gyülekezeteink étteremként működnek, ahol kiszolgáljuk azokat, akik lelki táplálékért ülnek be, és van, ahol jobb a konyha, van, ahol rosszabb, az egyik helyen tápértéke van és íze nincs, míg a másikon fordítva. És persze azért vannak Michelin-csillagos lelki éttermek is – de a lényeget és a célt akkor is elvétettük! Mert a gyülekezetnek nem (csak) étteremként kell működnie, hanem elsősorban főzőiskolaként! Meg kell tanítanunk mindenkit főzni, másoknak is főzni, és másokat is főzni tanítani. Mert ez a tanítványság lényege.

Ó, sokmindent

>> 2011. június 6.

akartam én írni az elmúlt kb. 2 7 alatt, csak épp nem sikerült. ennek fő oka, hogy épp az eperérés ideje van - akarom mondani volt- , legalábbis a kertem helyzetjelentése ez, így a "szabadidőm" nagy részét a termés betakarításával, szortírozásával, pucolásával, mosásával töltöttem. érthető, nem?
időközben a kocsim meggyógyult, juhééé, már nem kell töltögetni bele egyre-másra az olajat. kétszeres haszon: nyugodtan mehetek vele, nem kell folyton ellenőrizgetni, kettő meg: megmarad az olaj ára. nem beszélek persze a javításra költött csinos kis összegről. az nem maradt meg - nekem. de kicsit jártam busszal is. és akkor még nem volt éppen ekkora hőség...

más:
azon gondolkodom - bocsánat a kemény megfogalmazásért -, hogy az ember (lánya, ebben az esetben - akinek nem inge, ne vegye magára) mennyire elistentelenedik a városi életben. merthogy munka->fizetés->megvesz mindent a hiper-szuper márketből, aztán elfogyasztja és kész. igazából ez annyira természetes volt egészen addig, míg a közelmúlt napokban rá nem jöttem, hogy nem is annyira egyszerűek a dolgok. mert ugyebár - ha a kertben ténykedik az ember lánya, akkor biza rájön, hogy ami terem, nem a saját ügyességünk eredménye. mert kegyelem az eső, a termés gazdagsága, hogy nem veri el a jégeső, ragya, nem szárad le, nem lesz mindenféle kártevők áldozata. hirtelen meglep az Istenre utaltságunk érzése, a betonrengetegben ismeretlen, idegen érzés, a tehetetlenség, hogy nem a mi jóságunk, érdemünk szerint terem a kert, hanem egyedül az Ő gondoskodása, áldása, kegyelme telíti meg egyre-másra a tálakat. és a hála már nem is annyira távoli, elméleti érzés lesz ezek után, hanem valami nagyon is kézzelfogható, tapasztalható mély leborulás...

Ideje volt már

>> 2011. június 3.

kicsit változtatni. nem olyan így, mint amilyennek szeretném, de most jó így is. egy ideig...

Zsoltárvers - nemcsak egy napra

"Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR!" (Zsolt 116:7)

elmélkedem a "nyugodt és türelmes várakozáson"
talán mégsem lehetetlen...

innen olvastam

Zsúfoltak a napok

>> 2011. május 28.

tele vannak csodás pillanatokkal, melytől a lélek szárnyra kap. mert nem az a fontos, ami körülöttem van, hanem a mi bennem. újra rábólintok a nagy igazságokra és érzem, hogy szép az élet még ha nem is könnyű és nem a megálmodott módon alakul. mert nem is az a fontos...
figyelgetem a paradicsom virágait, a zöldellő ribizli-szemeket, a borsó-virágokat és a belőlük születő finomságokat, a virágzó és érő epreket, a barackokat a faágakon, a nyíló szegfűket, körömvirágokat, a rózsabimbókat, a friss zöld színű szőlőleveleket s a fürtök ígéretét, az ablakpárkányon bújó virágokat, a muskátlit, amint virágot készít. locsolom, ápolgatom kevés tudásommal őket, de nem is a tudás a fontos, csak a gondoskodás...
nézem a pipacsok színfoltjait az út mellett. mennyi szépség, mennyi rejtély a színek kombinációjában. micsoda műremek alkotás mindegyik, ahogy a lenge szélben fodrozódik ruhájuk. mert attól leszel gazdagabb, amire kinyílik a szemed, hogy észrevedd...

Morzsák... (4)

>> 2011. május 19.

Kertünkben is, mindennapjainkban is egyidejűleg kell cselekednünk és kivárnunk: mi bújik elő a földből, mi lesz egy beszélgetésből, egy javaslatból, egy kezdeményezésből. Aki türelmetlen, könnyen tönkreteszi azt, ami még csak alakulóban van

(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Morzsák... (3)

>> 2011. május 18.

Szabályszerűen meg kell tanulnunk felfedezni a megszokottban a lenyűgözőt

(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Morzsák... (2)

A mindennapok akkor kezdenek fényleni, amikor igent mondunk a valóságra: történjék velem... Ez olyan mértékben fog sikerülni, amilyen mértékben átéljük: nem nekem kell az életemet menedzselni. Életem egy nagyobb erő kezében van, olyan valakiében, aki jobban rálát a dolgokra, aki csak azt akarja, ami számomra a legjobb.

(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Morzsák... (1)

>> 2011. május 17.

A túlprogramozottság sok erőnkbe kerül. Olykor még belső tájékozódási képességünket is elveszíthetjük: már nem tudjuk, hogy mit is akarunk valójában. Ez megbénít minket. Ugyanakkor mélyen bennünk van az érzés, hogy még milyen sok tennivalónk van. Ilyen állapotban próbálunk meg egy kicsit előbbre jutni. Mint az az ember, aki egy lefelé menő mozgólépcsőn felfelé igyekszik: aktívak vagyunk, de valójában nem sokat haladunk. Mivel minden napunk sok különböző lehetőséget kínál, melyeket lehetetlen mind megragadni, állandóan az az érzésünk, hogy valahol lemaradunk.

(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

(M)Ennyi(t ér) az élet?

>> 2011. május 14.

megdöbbentett engem is a hír. fiatalabb volt, mint én.
emlékeztető, hogy nem az élet hossza a fontos, hanem a minősége. és a kapcsolat, amely átkapcsol mikor itt minden véget ér.
vajon az élet(em) mennyit ér? eleget?

Visszatekintő

hétfő este koncerten voltam, a dómban. a bánsági magyar napok keretén belül került sor rá, Liszt Ferenc: Dante-szimfóniáját adta elő a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Szimfónikus Zenekara és Kórusa (lánykar) . szép volt, megérte elmenni. újra láttam azt, hogy mindent beleadva, beleélve játszottak a zenészek. megcsodáltam a templom falait, a díszítést (újra) és miközben a későn véget érő mise végét hallgattam cikáztak bennem a gondolatok. talán lesz alkalom őket meg is fogalmazni...

élvezem nagyon a kertet, soha nem gondoltam, hogy házban lakni ennyire jó lehet. és a kertben kicsit dolgozni (az én nagy hozzáértésemmel) kész élvezet - egyrészt mert egy kis gyomlálásnak is mindjárt van látszatja, meg olyan jó érzés látni, hogy nőnek a zöldségek, nyílnak a virágok. másrészt meg azért, mert a csendben, mikor dolgozom olyan jó egy-egy gondolatban felismerni a nekem küldött üzenetet.
megjelentek az óriási szúnyogok, brrr, nem kellemes estefelé gyomlálásba kezdeni (csak kérdem én kinek van lehetősége ezt napközben tenni?), a paradicsom virágzik, a rózsák bimbóznak (a szegfű is), a barackfám újra betegeskedik, de a fügefa nem fagyott meg, és remélem, hogy idén az első rend füge is beérik :)

szerda este megkóstoltam ez első eperszemet az idei termésből. zamatos volt! :)

Töredékek

>> 2011. május 7.

- avagy az élet hullámvasútján
igazi hullámvasúton még soha nem ültem, nem is igazán vágyok rá, de az utóbbi napokban valahogy mégis úgy éreztem magam, mint aki fent-lent lebeg, robog...

jó néha kimenni a kertbe például és az eső után óriásit nyúlt gazoktól megtisztogatni az eperágyásokat. közben az ember lánya ezer fajta pókot lát gyorsan eliramodni, meglesheti az eperszemek születését (nem éppen, csak nagyjából) és közben talán megért valamit abból, amire az élet csúcsforgalmi útján nincs ideje...
feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon régebb, mondjuk nagyanyáink idejében nem volt-e könnyebb megérteni azt, ahogyan bennünk Ő munkálkodik, ahogyan velünk bánik...
(gyomlálás közben nagyszerű gondolatok találnak meg)

ezek szavak. felejtsétek el. ha magatokra ismertetek bennük mégis, tegyétek el szívetek csücskébe a térdre boruló hálaadást, hogy van nektek Ő, a Mindenható. bennem mély nyomokat hagyott az elmúlt időszak. soha nem leszek többé az, aki voltam rég...

bizony. vannak napok, amikor a kérdések csak úgy tornyosulnak bennem, folynak mindenfelé, az elfeledett zugokba is. és falak épülnek, egyszerűen csak bekeményedik az élet bennem. úgy tűnik ez az egyetlen mód a túlélésre. lesz-e olvadás? s ha igen, életképesek lesznek a megolvadt darabok még? szembe találom magam rejtett részecskéim igazi valóságával és nem is tudom, hogy mit lehetne tennem, hogy az ébredés sokkjából ne a beletörődés monotóniája váljon. néha úgy érzem, nem is érdekel már, de a következő pillanatban foglalkoztató gondolatok meghazudtolják az érzést...

néha szeretem megfigyelni, HOGYAN történik az, ami. nyomon követni a folyamatot magát, na meg magam a folyamatban...
mára már kezdek örülni, hogy nem kell ugyanolyannak maradni, lehet változni. valamikor régebben bosszantott, amikor ugyanezt felfedeztem másban, de ma már tudom, hogy ez egy lehetőség, és jól van ez így, és velejárója az életnek. és jaj lenne nekem, ha nem változhatnék...
aztán azt is kezdem tanulgatni, a saját bőrömön, persze, hogy Ő a szavamon fog. komolyan vesz. és ez néha nagyszerű dolog, de máskor meg félelmetesen veszélyes. főleg a magamnak megálmodott ideális jövőképre nézve.
és nagyon izgalmas felfedezni a módban, ahogy vezet, ahogy foglalkozik velem, hogy milyen is vagyok. és néha nagyon bosszantó tud lenni, hogy ennyire jól ismer, és nem lehet kijátszani. máskor meg biztonságot ad.

elmélkedjetek ti is a gyökéren, virágon, méreten és látványosságon, magatokon és sok-sok egyeben...

Almás rózsa pite

>> 2011. május 2.

Hozzávalók a pitéhez:
15 dkg liszt
10 dkg hideg vaj
1 tojás sárgája
2-3 ek jeges víz
csipet só
1 ek cukor

A lisztet, sót, cukrot összekevertem, majd összemorzsoltam a hideg, kockára vágott vajjal, majd hozzáadtam a tojás sárgáját és a vizet amíg összeállt a tészta.
Alufóliába göngyöltem és 30 percre a hűtőbe tettem.

Közben elkészítettem a tölteléket. Az eredeti ötlettől eltérően ide is almákat tettem.
Lereszeltem a megmosott, hajától megtisztított almákat. Kb. 3 alma ment bele, meg még 2 díszítéshez (ezeket is megpucoltam itt).

Egy edénybe tettem 3 dl vizet, egy kicsi cukrot és odatettem főni. Mikor már főtt a víz, akkor beletettem az almát, egy kicsi fahajat. Közben 1 vaniliás pudingot kikevertem vízzel és mikor az alma kicsit puhult, összeöntöttem a pudingot az almákkal és egy ideig kevergettem (hogy a puding kezdjen kicsit sűrűsödni).

Mire ez is elő lett készítve, a hűtőből előkerült a tészta, kinyújtottam és belehelyeztem a kerek tepsi/torta formába.

Rátöltöttem a tölteléket, majd elkezdtem a vékonyra vágott almaszeletekkel kidíszíteni: körbe helyeztem a forma szélétől elkezdve, igyekeztem rózsa-formát adni neki :).

Mikor ezzel is készen voltam, vékony vaj-szeleteket helyeztem rá.

220 fokon kb. 35 percig sütöttem. Mivel nekem a torta-formám nem volt túl magas, kicsit kicsöpögött az alma leve... Ilyen lett (és mind elfogyott :D ):

Ötlet innen.

Mire jó...? 12.

a régi megmaradt szaloncukor?

Például nagyszerű desszertet lehet készíteni belőle.
Én így készítettem: meggy töltelékes szaloncukrom volt. Gőz felett elkezdtem melegíteni a szaloncukrokat. Kicsi vizet tettem hozzá, mert nehezen olvadt és kicsi vajat is aztán.

Még forró volt (vigyáznom kellett, mert hamar keményedett és nem akartam a kezemet se megégetni), apróra tört (mozsarat használtam, hogy kíméljem a kezemet) kekszet adtam hozzá. Így egyfajta keksz-szalámihoz hasonlított.

Hűtőbe tettem egy éjszakára. Nagyon finom volt, el is fogyott :)

Ötlet innen.

Almarózsa

nemrég készítettem, aztán úgy döntöttem, hogy a receptet is kiteszem ide, hátha valaki még kipróbálja :)

Hozzávalók:
leveles tészta, én itt fagyasztott "foietaj"-t használtam
3-5 alma, mérettől függően
2 kanál méz
2 kiskanál fahéj
4 dl víz
3 kanál cukor
2 kanál citromlé

Kivettem a fagyasztóból a tésztát és hagytam, hogy kiolvadjon. Ezt időben kell megtenni, hogy ne fagyos legyen, mikor elkezdünk dolgozni :) Következő esetben még kicsit ki fogom nyújtani, hogy vékonyabb legyen a tészta.
Megmostam az almákat, félbe vágtam őket majd kivágtam a magházakat.
Odatettem főni a vizet a cukorral és a citromlével. Míg az melegedett, a félbe vágott almákat vékony szeletekre vágtam. Mikor a víz forrt, beletettem az almaszeleteket, sorban, mert egyszerre nem fért bele mind. Két percig kell benne hagyni a fővő vízbe, de én addig hagytam, ameddig eléggé megpuhult ahhoz, hogy hajlítani lehessen és ne törjön. A recept szerint szalvétára kell tenni, hogy leitassuk a levet róla, de én nem így csináltam. Kanál és villa segítségével vettem ki a fővő vízből, hogy amennyire lehet lecsorogjon róla a lé és egy tányérba tettem egymásra őket (ahogy a téglákat rakják a falba, hogy le tudjon csorogni).
Mikor ezzel megvoltam, elővettem a megolvadt tésztát és kibontottam a nyújtódeszkára. Megkentem mézzel - itt jó, ha folyékony mézet használunk, azzal könnyebb dolgozni. Majd megszórtam fahéjjal és felvágtam kb. 2-3 cm széles csíkokra.

Mindegyik csíkra almaszeleteket helyeztem, majd felcsavartam őket egyenként és sütőpapírral előkészített tepsibe helyeztem őket.

Nekem 16 rózsa lett, bele is fért egy tepsibe. K. 220 fokon sütöttem, recept szerint 25 percig. aztán meg még hagytam bent, mert úgy tűnt, hogy a tésztája még nincs készen.

Nekem kinyíltak a "szirmok". De finom volt, mind elfogyott :)

Meg lehet szórni porcukorral, nálam ez elmaradt.

Jókedvet az elkészítéséhez. Az étvágy hozzá meglesz :)

Ötlet innen meg innen.

Mire jó...? 11.

például a megmaradt kávé?

ilyen gyönyörű szép régi papírdarabokat varázsolni. a4-es lapokat téptem fel a célomnak megfelelő méretre, majd összegyűrtem jól, nem sajnáltam, aztán kisimítottam (amennyire lehetett, vigyázta, nehogy elszakadjon) és belemártottam a kávéba. majd pedig megszárítottam. ennyire egyszerű.

megjegyzés: ne a fűtőtesten szárítsátok, különben megeshet, hogy börtönrácsnak fog kinézni :)

Húsvét-nyom...

>> 2011. április 25.

tegnap este a gyerekek (is) szolgáltak. különösen a kiscsoport szolgálata maradt meg bennem, abból is egy mozzanat: az utolsó ének, amikor a kisebbik unokahúgomnak szóló biztatásra a kisöccse reagált nagyon élénken - tele torokból, hangosan énekelte, hogy "értem is..."
vajon én tudok-e ennyire mindent-beleadva szolgálni, élni? vagy számítgatva adogatom csak oda Neki magam, félve, hogy kapzsin mindent elvesz s magának tart - ahogy magam tenném talán... pedig Ő sosem magának gyűjtöget - valami többet ad cserébe észrevétlen. a mérlegem eldobom, nincs többé szükségem rá. ha olyanok nem lesztek, mint a gyermekek - mondogatom magamban, magamnak...

Húsvétra

>> 2011. április 23.

Boldog ünnepet, olyan igazit, melynek szép emléke sokáig kísér... reményt, mert többről szól az élet, mint e földiről... örömöt, mert tisztán, szabadon meg lehet élni...

ez alma-rózsa, ma készítettem :)

Gyönyörű

>> 2011. április 21.

az árvácskák gyönyörűek. van olyan tő, hogy 20 virág is van rajta.
ma ettem salátát a kertemből. a barackfa leveles, az almafa is, a szilva is. a fügefa is levelesedik, ez jó hír, azt jelenti, hogy kibírta a telet és remélhetőleg már az első termésből ehetek (a tavaly megfagytak az ágak és ezért csak a második túrában lett gyümölcs, de az már nem tudott beérni)
az orgona az idén sem nyitott, de az eper gyönyörűen virágzik. igazi ajándék ez a kert nekem :)

Szemezgetés

ne vesd meg, ne csüggedj el, ha megfenyít... hisz szeret. lehetőséget ad a változásra. javadra teszi. keservesnek tűnik, de edz. közben vigyázz a szívedre - meg ne keseredj a fenyítés miatt, ne neheztelj Rá, inkább nézz fel Rá és tiszteld érte. nőjön a szemedben. mert ha beengeded szíved csücskébe a keserűséget, gyökeret ver, mint kertben a gyom. és ott bukkan fel, ahol nem is számítasz rá. és kárt okoz, nagy kárt... ha hátat fordítasz most neki, ott zárul be majd az ajtó előtted, ahol legjobban szeretnéd, hogy nyíljon...
(zsid. 12 nyomán...)

Pászka és egyebek

>> 2011. április 17.

az elmúlt néhány tiniórán a zsidó ünnepekről beszéltem a tiniknek. ehhez természetesen alaposan utána kellett olvassak, dokumentálódjak, a Biblián kívül is. de nagyon élveztem, rengeteg érdekes dolgot olvastam, találtam, csak töredéket sikerült továbbadnom. úgy érzem, én nyertem a legtöbbet :) és nagy meglepetésemre, sikerült a tinik érdeklődését is felcsigázni, ami nem kicsi dolog (ezt igazán csak tudja megérteni, akinek már volt dolga ezzel a kis csapattal).
és így húsvét közeledtével sikerült "eredeti", kóser macesz-t beszerezni, (ez a kovásztalan kenyér, ami lisztből és vízből készül nagyjából), amit majd tiniórán meg is fogunk kóstolni. amúgy holnap meg holnapután van a széder-est, a páska vacsora :)
ja, és 5771-ben vagyunk és ez az év szökőév (egyike a 3 fajta zsidó szökőévnek, ami mellesleg 30 nappal hosszabb a "normális" évnél, amiből szintén 3 fajta van :D)

tartalom - egy része

doboz

Konyhán is

>> 2011. április 12.

tevékenykedtem az elmúlt hetekben...

kolbászos batyu

túrós ropogós - ízlett mindenkinek, aki kóstolta :)

csirkés palacsinta - a próba :)

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)

© Blog Design by Simply Fabulous Blogger Templates

Back to TOP