Visszapillantás

és egyéb képek találhatók itt...

Read more...

Elszámolás

visszanéztem. levontam a következtetéseket. lett volna mit jobban csinálnom. idővel, pénzzel, energiával. nem írok ide most számokat. nem is az a lényeg. inkább az, hogy mi lesz másként ezután...

Read more...

Érkezés és (tovább)indulás

év vége. élet vége is lehetne...
lehet rosszul kezdeni, de jól végezni.
vagy jól kezdeni és rosszul végezni.
vagy el sem kezdeni. mert ha rossz lesz a vége?
de mennyivel több az, aki el sem kezdi annál, aki úton marad? vagy fordítva? semmivel...
ma még lehet újat kezdeni. helyreállni. és lehet jól végezni. célba érni. a helyesbe.
megérkezés. lezárás. új indulás. valódi megérkezés majd...

Read more...

Ünneprevaló

egy dal szövege maradt meg bennem, valamikor a hónap elején hallottam, rádióból (angolul):
"adj nekem egy egszerű karácsonyt... melyben az Úré az első hely..."
ezt kívánom én is nektek!

Read more...

Végre itthon

azaz hogy nem kellett ma munkába menni (na ne kezdje el senki azt, hogy de jó neked meg ilyenek, mert ennek is megvolt az ára az elmúlt hetekben). na és ennek tiszteletére hova vitt az első utam? a háziorvoshoz. egy látogatásra. vége az lett, hogy kifele jövet elkanyarodtam a patika felé és beszereztem az elkövetkező napokra a gyógyszert. mert a hangom csak nem akart megjavulni. vagyis a megfázás elmúlni.
aztán még elmentem másfele is. a lényeg nem is az, hogy hova. hanem a következtetés, amit levontam: parkolni nem tudok. pont. néha sikeredik, ha bőőőőőven van hely. ha nem, akkor mikor igen, mikor nem. mint ma.

Read more...

Tegnap esti készítmény

Read more...

Semmi kétség,

a gripának becézett kór sikeresen rámtalált, már vagy 2-3 napja. a hangom már kezd viszajönni. így teltek az utóbbi napjaim, remélem az ünnepekre teljesen rendbejövök, legalábbis illene...

Read more...

"Ami lelkesít, ami célt ad...

és új reményt gyújt..."
hova lett a lelkesedés? a tenni-csinálni akarás?
keresem a szárnyakat adó, mozgató erőt. tudom, hogy van. valahol a por-belepte kupac alján ott van. míg rossz irányba néztem belapult csendesen a zajok mögé. most ráakadtam újra.
tudtam, hogy lennie kell valahol. nem rémlett már szinte azt se, mit keresek, a szín, a szárny megkopott, halvány emlék lett csupán. derengett mégis valami. hogy volt. és igen jó volt.
egy séta kellett hozzá, hogy rátaláljak. egy motoszkáló kérdés. egy villanás, egy felismerés, megvan-ezaz!
jó lenne megőrizni, szem elé tenni. ami lelkesít, ami szárnyat ad...

Read more...

A tegnap este

sikerült elcsípnem egy koncertet, ez az utóbbi időben igen-igen elmaradt. a zeneegyetem diákjai előadásában volt egy jó 2 órás koncert, elején kórussal, aztán meg szinfonikus zenekarral. a dómban. én főleg a második részét élveztem. még elhallgattam volna... :)
ja, és közben alkalmam nyílt a szokott "ösvénytől" eltérve kocsikázni, bocsánat vezetni, na meg parkolni. most már tudom, miért kerülöm el a 'punctele cardinale'-nek becézett helyet. legalábbis egyes irányokból...

Read more...

Tán ideje lenne

már írnom. az előbb a gépem vacakolt itt, azt hittem, már úszott a ma esti bejegyzés is. de úgy látszik, mégse.
még mindig azon vacilálok, hol szilveszterezzek. jó, mi?
az ajándék vásárlásban sem igen haladtam előbbre. mostanában elég összevissza csináltam a dolgokat. igaza volt annak a kolleganőmnek, aki mondta: szükség van egy szabadságra. ha attól az ember hirtelen még összeszedetté is válna...

Read more...

Ti hogy vagytok

vele, nem tudom, de én még mindig nem tudom, hogy mit vegyek karácsonyra néhány emberkének... pedig már nagyon itt lenne az ideje eldönteni is, meg beszerezni... (azt hiszem, nekem nem nehéz ajándékot venni)
ma este szeretném megírni, borítékba tenni és megcímezni a postázandó üdvözleteket, van belőlük néhány.
és most készült egy megígért, de megkésett őszi lap is.
le is fotóztam az új gépemmel, de még nem volt időm feltenni a szgépre...

Read more...

Nem álhattam meg,

hogy meg ne vegyem a kiállításon. az összerakást is élveztem. mert ugye "az én időmben" még nem volt legó meg ilyenek, de emlékszem milyen lelkesedéssel építgettem a meglévő darabkákból a tömbházakat. fehér volt, piros tetőkkel. legtöbbször egy olyan épület alakja készült, ami a gyerekkórházra hasonlított (most már nem tudom, hogy hasonlított-e, de nekem akkor igen). azt is tudom, miért...
na de ez az építmény nem olyasmi. az igazi testvérkéje, ami megtetszett, sokkal jobban nézett ki, de csak sajnáltam annyi pénzt kiadni érte magamnak. de ez most már a szobámat dísziti. és nagyon tetszik. bár álmaim háza ennél nagyobb :) ...

Read more...

Rövidujjú

este. vacsora. két falat píritott kenyér zsírosan - közben párbeszéd Csengével:
- neked rövidujjú a blúzod
- nem Csenge, ez hosszúujjú (bizonyításként a felhúzott ujj igazi méretének megmutatása)
- nekem rövidujjú
- nem, a tiéd is hosszúujjú
- a nadrágom rövid
- nem, az is hsszú
röpke ellenőrzés egy ujjal a szandiból kikandikáló zokninál, majd a következtetés:
- a szandim rövidujjú
:))

Read more...

Péntek esti

tevékenység gyanánt elmentem én is a Vox gyülibe, az atelier-de-arta-ra. hát nem bántam meg :D kép egyelőre ennyi van:

Read more...

Ma reggel

nem annyira frissen érkeztem be. relatív pangás volt. ablaknyitás után a szokásos teakészítési ceremónia kövezkezett - volna. mert a hideg/meleg-vizet filtráló masina (becsületes nevét nem tudom) nem működött. be sem volt dugva a konnektorba. második próbálkozásomat nagy reménnyel kezdtem, de csak addig jutottam, hogy égtek már a lámpái. víz nuku, egy csepp sem. csak a harmadik odavándorlásom alkalmával csörgedezett a várva várt szomjoltó, de akkora már a teának utolsó cseppje is elfogyott... amúgy egész nap olyan kába volt. sok szabadságolóval, azaz üres székkel a teremben
amúgy meg nem unatkozom. megérkezett a mappára-való kurzusanyag, szóval munkára, vagyis tanulásra fel. mentem is.

Read more...

Ima

Jábec imádságát olvastuk tegnap délelőtt.
kérni az áldást. nekem kérni nem önző kívánság. mert így lehetek áldás másoknak is.
szélesebb határokat. nem a magam erejét mutogatni. szolgálni. szélesebb körben.
jelenlétét. anélkül a széles határ befoghatatlan.
baj elkerülését. mert jobb, mint harcolni a kísértésekkel. de ha kell, erőt a nehézségben.
"Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért." (1 Krón 4:10)

Read more...

Szabadnap

volt ma, amit igyekeztem is kihasználni, mert ugye közelednek az ünnepek meg minden. hát a végeredmény ez lett:

amúgy örültem, hogy kicsit pihenhettem, na de annak még inkább, hogy végre nem kellett rohanni, hanem volt időm kicsit gondolkodni, elmélkedni ezen-azon...

Read more...

Bakancslista

egy. kettő. tovább... meg kellene írni a listát. nem csak a betegeknek. akiknek az orvosok ennyit vagy annyit "adnak".
hogy hittel az élet másabb. és vannak még értékek, amikre érdemes vigyázni, ha senki más mellettünk nem is teszi.
bakancslista...
örülj az életnek. élj teljes életet! :)

Read more...

Hosszított

hétvégét élvezek. nem magyarázkodom, miért nem írtam mostanában sűrűbben. olvasni olvaslak, de írni kicsit komplikáltabb. sok mindenen gondolkodom, ma újabb ezt-szeretném-lista készült bennem, közben jönnek az ünnepek, készülni és készíteni kellene ezt-azt. kint hol hideg, hol picit melegebb van. a fagyos ablakokhoz kezdek hozzászokni, bár nem szeretem. az újabb, ismeretlen útszakaszokkal is kezdek megbarátkozni, már van merszem a jól ismert csapást elhagyni itt-ott. hát így van ez most.

Read more...

Aprócska

mai sikerélmény volt a parkolás idehaza. azt a fajtáját ennek a műfajnak nem szeretem, ha csak lehet elkerülöm, de most volt hely bőségesen, más lehetőség szűkösen, szóval nekivágtam. nem sikerült egyből, de végül csak bekerült a helyére :)

Read more...

A teáscsésze

Egy házaspár elment vásárolni, hogy vegyenek valamit közelgő házassági évfordulójuk alkalmára. Mindketten szerették az antik tárgyakat, kerámiákat, különösen a teáscsészéket. Az egyik kerámia üzletben megláttak egy szép csészét.
A férj megkérdezte az eladót:
- "Meg szabad néznem ezt a csészét? Még sosem láttam ennyire szépet."
A boltos a kezébe adta, és miközben csodálta a mesteri alkotást, a csésze, legnagyobb meglepetésére megszólalt:
- Nem érted, hogyan lehetek ennyire szép? Tudod, nem voltam mindig teáscsésze. Volt idő, amikor vörös voltam és agyagnak neveztek. Mesterem kiásott, megdolgozott, összelapított, meggyúrt újra és újra, én pedig üvöltöttem a fájdalomtól!
- Hagyj békén!- üvöltöttem, de Ő csak mosolygott, és így szólt:
- Még nem.
Aztán egy gyorsan forgó korongra helyezett és én hirtelen csak forogtam, forogtam, forogtam, körbe-körbe.
- Állíts meg! Szédülök! - kiabáltam, de a Mester csak ingatta a fejét és azt mondta:
- Még nem.
Aztán betett a kemencébe. Sosem éreztem olyan forróságot! Csodálkoztam, miért akar megégetni. Sikoltoztam. Ki akartam jutni. Láthattam a Mester arcát az üvegen át, és leolvashattam ajkáról, ahogy a fejét rázta:
- Még nem.
Végül az ajtó kinyílt, kitett a polcra. Hűlni kezdtem.
- Most már jobb. - gondoltam.
Aztán mindenütt befestett. A festék szaga rettenetes volt. Undorodtam tőle.
- Hagyd abba! Hagyd abba! - kiáltottam. De csak ingatta a fejét:
- Még nem.
Aztán hirtelen újra visszatett a kemencébe. Nem ugyanabba, mint először. Ez kétszer olyan forró volt. Úgy éreztem, megfulladok. Könyörögtem, mindent megbántam, sikoltoztam és sírtam. Közben láttam, amint rázza a fejét, és azt mondja:
- Még nem vehetlek ki.
Tudtam, nincs többé remény. Végem van. Kész voltam rá, hogy végleg feladjam, mire kinyílt az ajtó. A Mester kivett, és újra a polcra tett.
Egy órával később elém állított egy tükröt és azt mondta: - Nézd meg magad!
Amikor a tükörbe néztem, alig tudtam hinni a szememnek:
- Ez nem én vagyok, ez nem lehetek én!?! - hitetlenkedtem. Ez gyönyörű! Gyönyörű vagyok! - kiáltottam.
Szeretném, ha emlékeznél arra - mondta - tudom, fájt, amikor gyúrtalak, gyömöszöltelek, de ha nem teszem, kiszáradsz.
Tudom, hogy szédültél, mikor a korongon forgattalak, de ha megállítom a korongot, szétmorzsolódsz.
Tudom, hogy elviselhetetlenül forró volt a kemencében, és nem értettél, miért teszlek oda, de ha nem teszem, megrepedsz.
Tudom, hogy rettenetes volt a szag, amikor bevontalak mázzal és befestettelek, de ha nem teszem, akkor sosem erősödsz meg, és nem lesz színes az életed.
És ha nem teszlek újra vissza a másik kemencébe, nem élhettél volna sokáig, nem lennél elég erős.
Befejeztelek. Olyan vagy, amilyennek elképzeltem akkor, amikor hozzáfogtam a munkához.

Így formálja Urunk is az életünket. Néhányan a kemencében vagyunk, üvöltve, sikoltozva: "Engedj ki!". Néhányan épp színesedünk, és ez kellemetlen, majd megőrjít. Néhányan körbe forgunk, és nem tudjuk, hol vagyunk. Csak azt kérdezzük: "Mi történik velem?" Minden olyan zavaros. De Ő tudja, hogy mit tesz. Bízz benne!

u.i. nemrég kaptam, megtetszett, azért írtam ki ide is...

Read more...

Én úgy várok egy napot...

szeretem ezt az éneket. ma is énekeltük. és valahogy a mai napi hangulatomhoz nagyon is talált. vannak ilyen napjaim is. amikor az érzéseim nem rózsaszínek. lehet a felgyűlt fáradtság megmutatkozása is ez...

Read more...

Gyors bejegyzés

a héten sok mindent kellett elintézzek, ezért a munka mellett is foglalt voltam. a tegnap aztán egész délelőtt rosszul voltam a munkában, a lányok haza akartak küldeni, de aztán helyrejöttem.
aztán meg adventi koszorú készítését kell ma az angol csoportban bemutassam, azzal töltöttem az estét meg a ma délelőtt egy részét, hogy azt készítettem, íme egy kis ízelítő:

alapanyag: drót, spárga, gyertya,

meg fenyő

készül az alap:

díszítés is lesz:

íme az eredmény:

Read more...

A mai

határidőmet elnapolták. nem miattam. tegnap szinte repültem hazafelé. az egész napomat kivilágította. ma már lazább volt, bát húzni kell, hogy időben kész legyen, még így is. ami rajtam áll, megteszem.
közben gondolkodom. ezen-azon. lépegetek rég tervezett irányokba.
jön a tél. az ablak befagy. de az élet nem áll le. a világ odakint megdermed. de idebent számít mi mozog.
a pénzemet a szívem ossza be. és nem mindegy hogyan.
ajándékkeresgélés közben szeretnék a Lényegre figyelni. megérteni. valami értékessel maradni. nem csak ízekkel. illattal. hangulattal...
lassan vissza kell számolni. leszámolni a hibákkal. de nem leragadni. "ne a régi dolgokat emlegessétek". felemelt fejjel készülni az újra.

Read more...

Ő és én...

Befordult a busz. A könyvet összecsuktam, belecsúsztattam a reklámszatyorba. Még egy sarok és végállomáshoz érkezünk. Minden reggel a megszokott útvonal. Már néznem sem kell, hol vagyunk, tudom a könyv soraiba mélyedve is, melyik sarkon fordultunk be utoljára. Egy pillantás ki – s szemem megakad egy villanásra az épületen. Elmentem már erre annyiszor. Régi, ismerős falak. Mégis, most megfog a szépsége. Szemem megpihen egy pillanatra az építész tervének megvalósításán, a színek harmóniáján. De kár, hogy másik, szürke épület takarja csodáját s csak ritkán látom meg szépségét. Mennyi értéket takar így el szürke, szokott, monoton zsúfoltság...
S eszembe jut a reggel. Az ima, a vágy, hogy ma többet lássak meg Istenből. S egy pillanat csak, jön a felismerés – bennem is takarja valami az Isten szépségét! De rég csodálkoztam már rá őszintén!
Keresem a fát, amit ki kell vágnom. A tákolmányt, amit le kell rombolnom.
Ragyogjon dicsőséged, Istenem!

... ... ...

Szürkület szállt le. Beértünk a hegyek közé. Az elhagyatott út egyre feketébb lett. A célt tudtuk, az utat nem ismertük. Csak rémlett valami balra fordulás. Itt lenne talán. S mentünk tovább. Fáradtan, a munkanap után. Jó lesz kicsit kikapcsolódni, friss levegőt szívni s talán megpillantani a Retyezát csúcsát is. Majd holnap. De addig egy kis zötyögés még. Furcsa egy út ez. A betonlapok között magasra nőtt a gaz. A reflektorfényben ijesztő sziklák árnya bújkált. Hideg, szeles, szemerkélős idő volt.
Ha ezek a kövek leindulnának – gondoltam magamban s a mihamarabbi megérkezés reményében kémleltem a kanyargó utat. Megálltunk. Már addig is láttam lezuhant kőgörgeteg maradványait, de ott, az, mindegyiket meghaladta. A szikladarabot tíz ember sem mozdíthatta volna el s a kocsi is csak üggyel-bajjal, nagy vigyázva tudta kikerülni. Mikor eshetett le? Talán csak nem mostanában? És járt itt akkor valaki? Az út kísérteties. Mentünk tovább. Egy keveset. Újabb megálló. Újabb szikladarab. Vajon tovább lehet-e menni még? Próbálkoztunk tovább. Bennem dübörögtek a kövek, a lezúduló hegyoldal. A kérdéseim, a hogyan-s-mikéntek keveréke belevegyült a lehullt sziklák közé. Eltévedtünk. Az út ott már járhatatlan volt. Vissza kellett fordulnunk.
De jó, hogy valaki a hegyoldalt helyben tartotta! A köveket akkor nem morzsolta szét! Micsoda hatalom! Mekkora erő! S a betonrengetegben naggyá nőtt ember bennem apróvá töpörödött a Mindenható Isten előtt. Ott, az eltévesztett, sötét kanyarok között aggódó kérdéseim eltűntek a feketeségben. Ha ez az Isten az Atyám, mi szükség van a kérdőjeleimre?

Read more...

Szinező

Szinező

A borókák zöld színt kaptak.
Mellette piros levél, vörösbe játszó
s fekete áfonyabogyó kontrasztozik
a piros bogyóval fehéres, kopár mezőn.
A felhő fehér, a köd mindentnyelő
s a zöld fenyők sudár alakja alatt
ezerszínű fák tarkállnak csoportosan.
Kék ég csillan a víz szemében s
odaát a sziklák zöldesbe játszva szürkülnek.
A hold ezüst, a lemenő nap izzó rózsaszínje
megszínezi a kéklő messzeséget...
Csend borul a tájra.
A Művész megpihen.
A mű készen van mára -
ősz kezével színezte ki a Teremtő.

(2007. szeptember 21. Muntele Mic)

Read more...

Kicsit behoztam

az elmulaszott dolgokból, mailt küldtem meg ilyenek. hosszat írni ide nem igazán van időm. de ha érdekel, esetleg feltehetem az utóbbi írásomat, amit a múlt héten adtam le, hamarosan meg fog jelenni. ti akkor elolvashatjátok előzetesben :D

Read more...

Ha már szombat

akkor belefért egy autómosás is, amolyan a-la-me fajta. életem első ilyenfajta tevékenységét űztem. mindenképp, egy rövid kis időre elltűnt a por róla. az ablakmosóm pedig fagyálló lett. mielőtt a fagy beáll.
a szobabiciklim még nem roszdásodott meg, sőt, még mindig működőképes és nem csak vállfának használható. ma meggyőződtem róla.
amúgy valami kreatív dolog készítésének a bemutatójára kell készüljek, szóval nem unatkozom

Read more...

Az elmaradt

gondolatok bepótlására:
- egyik este megcsodáltam a nagy, kerek holdat, amint odafentről lenézett
- következő este már felhők társaságában volt, kisebb is volt, na de szivárványszínt szórt mindenfelé. és még azt is észrevettem, hogy a várost elkezdték karácsonyra kidísziteni.
- másik este a hold megint kicsi volt, de egyedül búslakodott odafent
- ma reggel pedig óriási, halványuló folt volt az égen. még mindig kerek
- megvolt az első befagyott kocsiablakom, amit más segítség hiányában nekem kellett lekaparnom. a bemelegítés megvolt szóval ebben az ügyben is
- várom, hogy végre befejezzem és leadjam a munkám mostani részét, mert lassan vorkoholiskus tüneteim lesznek. ugyanis optimizáláson és egyebeken töröm a fejem még itthon is, minden akaratom ellenére is. de ma azért, mikor fejfájósan és fáradtan végre - mivel rájöttem, hogy már valamirevalót úgysem vagyok képes alkotni odabent - elhagytam az irodát, eldöntöttem, hogy a hétvégét élvezni fogom - még nem tudom, hogyan, de örülni, kikapcsolódni akarok. pont. ebbe beletartozik az is, hogy a már régóta tervezett és halogatott tennivalóimat beosztom, mert akkor már az maga jóleső érzéssel tölt el, ha be van osztva, tudom, mit mikor kell megtegyek, hogy ne utolsó utáni pillanatban ébredjek rá, hogy jééé-azt-is-kellett-volna.
hát így. jó, hogy hétvége van :)

Read more...

Kissé bajba

kerültem itt magammal. nem értem hogy, akik ismernek tudják, hogy nem szoktam, de valahogy arra ébredek, hogy valakihez fűződő jeles alkalommal elmaradt az ajándék. részemről. jobb esetben arra kapkodom magam, hogy lesz, van, vagyis elmúlt egy születésnap vagy hasonló. olyan se volt, csak egyszer, hogy anyumat akartam a névnapján köszönteni. egy hónappal hamarabb :D hiába, rohangálás közben nem tudtam már, hogy hogy is állnak a dolgok. arra jövök vagyis jöttem rá, hogy hiányoznak a buszozások a munkába. azidő alatt általában futotta kigondolni mit kell otthon este elvégezni, kinek mit kreatívkodjak, meg ilyenek. vezetés közben ilyenre nincs idő, meg energia sem, na meg nem is ajánlom magamnak...

Read more...

Ma épp

annak örültem, hogy kicsit hamarabb eljöttem a munkából - elég világos fogadott még odakint :) dugó akad mindig, de nem mindegy mennyi és mekkorák. itthon gyorsan nekiültem a tennivalóimnak, sikerült is egy-mást elintézni :)
a hétvégi pihenésből egy alvás lett csak, de igyekszem nem stresszelni magam, pedig ez most egy nagyon nagy kihívás számomra... ilyen-olyan kiértékelésre is sor kerül, már lassan számolni kell a napokat az év végéig...
olvasni lenne jó, csak úgy, belefeledkezve a könyv soraiba... :)

Read more...

Mosolydarabkák

mostanában sokat dolgoztam. és dolgoztam. ja, meg dolgoztam. mondtam már, hogy dolgoztam?
ma kiültünk ebéd után vagy 5 percre a parkba egy padra. annyira jó volt kikapcsolódni. élvezni a meleget, a napsütést.
este meg már a sötétben egy autórendszám csalt mosolyt az arcomra: HUH :)
fáradt vagyok. csak tudnám, hogy pihenhetném ki magam...

Read more...

Ecset

nem igazán tudom megérteni, hogy miért gyártják úgy az ecseteket, hogy mindjárt első használatkor elhullajtsák a szőrük jó részét?
azaz rémlik már: így lesz a vastagból vékony. multifunkcionális.
de mit lehet akkor a vékonnyal kezdeni?

Read more...

Eredményhirdetés

akkor, ha más vállalkozó nincs.
a versenynek három nyertese van, ők a következők (figyelem, ábécé sorrendben sorolva): betti, marika, tüci. nagy taps. a díj: hát lehet választani - vagy valami kreatív dolgok készítek nekik, vagy pedig kérhetnek valamit, amiről mondjuk írjak a blogra. :D
ja, és a helyes válaszok? :) hát Adina - Csenge - Dániel - anyum - Adina.
gratulálok minden résztvevőnek, ügyesek voltatok :)
(aki nem tudná miről van szó, nézzen ide)

Read more...

Lassan

íródik már a cikk. a verset talán nem ártana még átnézni. kép keresődik majd mellé. akkor készült, mikor a vers íródott.
a ifióra-vázlat is körvonalazódik - lassan, de biztosan. papírra kell még vetni. formát adni neki. leülni és átgondolni.
adventi ötletek megvalósításában segédkezem. szívesen :D. például valami egyszerű alapanyagokból hamar összeállítható koszorún agyalok. egy egész csoport önkéntesei készíthetik majd el.
aztán lassan majd sorra kerülnek a karácsonyi ajándékötletek is. remélem. és a képeslapok is. mert újra magam szeretném készíteni. ha futja rá. időből elsősorban.
emellett napi ezerrel dolgozom. látszatja is van. nem sok, de azért remélem, épp elég...

Read more...

Újabban

csak itthonról tudok bejegyzést írni. olvasni mást lehet, de írni nem. és hozzászólni sem. sajna.
csorog az orrom. ősz van, igaz nagyon meleg, de akkor is. az orrcsorgás nem került el...

Read more...

Ki(csoda)?

a helyes megfejtők közt nyereményt sorsolunk ki. hogy mit, még elválik :)

Read more...

Nap-tár :)))))

hogy akarattal tették-e így vagy sem, nem tudom :)

Read more...

Hullnak a falevelek

sok munkám van. látszik is, érzik is. nem panaszkodom, talán csak magyarázkodom. hogy miért, kinek, magam sem tudom. ez van. kész. kezd lecsillapodni a menet. határidők közelednek. írni kell, készülni kell, szolgálni kell. de előbb feltöltődni volna jó. helyretenni a félrecsúszott dolgokat. kitakarítani. átgondolni. prioritásokat lábra állítani. tenni, nem csak rohanni...
a száraz ág papírvirágot nyújtogat felém az asztalon...
hullnap a falevelek...

Read more...

Szín-játék

a valódi látvány ennél sokszorosan szebb volt... :)

Read more...

Kissé messze

voltam az ifjú pártól, de azért valamiféle kép sikeredett...

Read more...

Az óraváltás

ellenére ma igencsak igyekeznem kellett, hogy ne aludjak el. fekete tea készült. elfogyott.

a hétvégén volt öröm is meg üröm is. öröm a menyasszony-vőlegénnyel, üröm a kórházi ágy mellett. elég jól példázza ez az életet. öröm és üröm keveredése. emlékeztető az élet rövidségére és figyelmeztető az idő jó beosztására. kihasználására. megcsodáltam a hegyoldalak lilás-, barnás-, narancsos-vörös színét. az avar mosolyát a fák alatt. a ködbe borult hegycsúcsokat lestem.

az élet rövid, ezért nem érdemes elpocsékolni.

Read more...

Testvér

örülök, hogy van egy nővérem. tegnap a munkában szóba jött az, hogy a munkatásraim szerint elég egy gyerek, mert megadni neki mindent így lehet, meg ilyenek. megkérdezte tőlem egyikük, hogy mi mindent kaptam volna, ha egyedül lettem volna. nem tudom, nem is gondolkodom ezen. meg hogy nem lett volna jobb egyedül? nem filóztam ezen, inkább örülök annak, hogy van egy nővérem :) (Istennek hálát adok érted, neked meg köszönöm, hogy vagy nekem :) )

Read more...

Ecset

az este Csengének rajzoltam, azaz festettem, ecsettel és festékkel, mint már rég nem csináltam. mennyire jól kitudja fejezni az ember magát a színekkel, festéssel. jól esett ennyi idő után elővenni újra az ecsetet. azt hiszem, gyakrabban kell tegyem. azaz otthon is :)
cikket kellene írnom. de valahogy nem sikeredik. az igazság, hogy kedvem sem nagyon van mostanában hozzá...

Read more...

Egyedi

ahogy minden levél külön színpompát kapott a Teremtőtől, éppúgy mi is külön szépséget... és ki vagyok én, hogy mások értékét rangsoroljam? hogy egyik sárgább, másik pirosabb, s a harmadikban zöld is bújkál - nézőpont kérdése. és egyiket eldobom, másikat felveszem. miért, hogy válogatok s lenézek vagy polcra teszek? hisz Ő mindegyiket külön gonddal festette meg. nincs kettő egyforma. keresek a leesett levelek között...

Read more...

Illene

vagyis kellene valami újítást kiötölni ide. közben próbálom az elmaradt képeket feltenni, lassan, de biztosan haladok, a legfrissebbekkel kezdtem ezúttal.

amúgy az elmaradt beszámolókból... jó volt látni, tapasztalni, hogy a már sokszor olvasott ige hogyan válik személyes üzenetté. hogyan kap új értelmet rég ismert szó. hogyan lesz egy kettő különből, melyek között a szálak ott voltak addig, csak épp nem láttam őket...
picit elmélkedtem azon, hogy mi is határozza meg az időbeosztásomat. meg hogyan lehet még jobban csinálni. és mit is jelent kitartani...

s közben a mélyben forognak bennem gondolatok...

Read more...

Újból jelentem,

hazajöttem. most már lassan-lassan elkezdődik egy nyugodtabbnak ígérkező periódus. a hétvégén országos ifikonfin voltam. részletek majd ha sikerül kicsit helyrejönni.

nem másért, csak rémesen álmos vagyok. meg rengeteg infó volt, úgy érzem, meg még rengetegebb ember. és csak az este sikerült kipakolni a szerdán hazahozott cókmókot, ennyit az elmaradt teendőkről. arról nem is beszélve, hogy elpakolni egyrészét mára hagytam.

képek is vannak, feltéve csak lesznek. illene hozzáfognom végre a tennivalóimhoz. még annyit, hogy jó volt egy csomó ismerőssel találkozni :D

Read more...

Jelentem,

megjöttem. és megint elmegyek :D

na de az elmúlt napokat egy tó közelében töltöttem különböző országokból érkezettekkel. és sokat ültem Bibliával előttem, tanulmányozva (részletek majd még később)

közben itt-ott fotóztam is, meg kreatívkodtam is.

elmélkedtem, kicsit pihentem, kizökkentem az itthoni kerékvágásból.

a vezetésből csak kicsit. de ma reggel már nem volt gond :D

próbálom behozni - olvasni az elmaradtakat. jó, hogy írtatok :) (még van vagy 130 hobbis blogbejegyzés...)

tervezem a jövő évi szabadságot, régi és újabb álmok valóraváltását kombinálva...

próbálom tartani a lépést az elmaradt, megígért tennivalókkal. nem könnyű.

és közben kihasználni az időt mindenféle jóra, hasznosra. gyakorlatba ültetni a tanultakat...

megyek, még jelentkezem...

Read more...

Vásárperc

hát nem perc volt igazából, hanem sokperc. igazán élveztem a kiszolgáló kedvességét (ilyet ritkán tapasztalni). mosolygott, szívesen kiszolgált, kibontotta és visszacsomagolta, újat bontott és ezt sokszor. végül sikerült megfelelő színt, anyagot találni. és igazán szívesen segített. türelmesen. már csak azért is kellett volna vegyek valamit, mert annyira rendes volt.
holnap ünnep, bemerítés meg hálaadás.
pörögnek az események.
és elmegyek kicsit őszt is csodálni (de nem csak)

Read more...

Majdelfelejtettem

hogy legutóbbi látogatásomkor Balázs megajándékozott egy mosollyal :)

Read more...

Belegondolni

abba, hogy a kreatív blogokon, amiket olvasok (és van jónéhány) már legalább augusztusban megkezdték a karácsony képeslapok gyártását - eléggé lehangoló. nekem még legalább egy hónapig még ötleten gondolkodni sem lesz időm. nah. ez van...

Read more...

Torta nem készült

de azért magamban itt csak ünnepelek.

igaz, hogy a múlt héten nem volt időm ünnepelni a nagy rohanás közepette, de tegnap egy hete volt 3 éve, hogy sikeres szemműtétem volt...

aztán ma van 4 éve, hogy elkezdtem dolgozni....

hihetetlen, hogy repül az idő...

Read more...

Tartozás behozva

azaz képek feltéve a fotókhoz. nyugodtan lehet véleményt is mondani :D

Read more...

Szándék számít?

ha igen, vegyétek úgy, hogy az este felpósztoltam néhány képet :D mert kiválogatni válogattam, a régebbiekből, de a frissbbeket akartam először feltenni, mire meg oda értem, már ragadt le a szemem, meg annyira késő volt, hogy már csak az ágyat tudtam megtalálni. na de ami késik nem múlik, remélem, hamarosan sikerül végre behozni az elmaradást...

különben az este az fogalmazódott meg bennem, hogy mennyi gyönyörű helyen voltam, mennyi szépet láttam. hálás vagyok érte.

ja, és még tervezek egy idő óta egyfajta "galériát", na de ez még egyelőre csak terv szintjén van. de amint többet sikerül belőle megvalósítani, szólok. addig is, csodálkozzatok rá a körülöttetek levő szépségekre...

Read more...

Kezdek belejönni

a vezetésbe. na persze, nem azt jelenti, hogy nagy merszem van ide-oda rohangászni keresztül-kasul a városon, de azért na. még útvonalkészítés meg ilyenek is beférnek a pakliba. de a hétvégén jó sokat vezettem, elmentünk hunyadra. jó volt találkozni mamáékkal kicsit. képeket is akartam feltenni, de nem jött össze.

közben a német gyüliben 130 éves évforduló volt, ott voltam tegnap délelőtt. 1925ben onnan vált ki a mi gyülink is.

sikerült a képeimet kiírnom, mert már szó szerint nem fért semmi a laptopomra. még le kell a nagyját töröljem, hogy legyen helyem. remélem egyúttal az elmaradt kéepeket is feltehetem ide, ill. a fotós blogomra.

érdekes ez a jövés-menés. alig vagyok itthon, úgy érzem, de most egy ilyen időszak van. jó, hogy azért hétközben kicsit itthon is vagyok. látom a rengeteg tennivalót, csak sajna kb. ennyire futja...

Read more...

Lassan tényleg

világjáró lesz belőlem, ha így folytatom. az amúgy is zsúfolt programom telítendő kilátásba helyeztek még egy kiruccanást, amire igazándiból nem ez a név illene. még eldől, mi lesz belőle.

lassan arra gondolok, hogy év végén kimutatást kellene készítsek, mennyi időt töltöttem másfele, esetleg százalékban kifejezve. tényleg érdekelne, milyen arányban oszlik el az elmúlt napok helyszíne. arról különben már néhány hete letettem, hogy a betervezett tennivalókat elvégezzem, most ugyanis egyfajta túlélő gyakorlatot végzek, hogy sikerüljön eleget aludnom, hogy bírjam. talán már nem élvezem annyira ezt az egészet, mint mondjuk 2 nappal ezelőtt.

na de a dolgok pozitív oldalát nézve sokfele járva, sokmindent láthatok. és tapasztalatot szerezhetek...

Read more...

Balázsnézőben

jártam az este, csak úgy megjegyzem, hogy nem fárasztotta magát a szeme kinyitásával. aludni anélkül kell, szopizni meg sírni anélkül is lehet :) na de aranyos, meg szép, meg valami kellemeset álmodhatott, mert mosolygott is közben. így ám :)

Read more...

Csengeségek

esti párbeszéd nálunk otthon:

- mit rajzolsz ott?

- valami érdekeset.

erre nem állhattam meg, hogy ne piszkáljam meg a haját :)

- ne piszkálj! dolgom van!

fél perc szünet után:

- sok dolgom van.

- milyen dolgod van?

- színezek.

(ez egy a tegnap délutáni programból. igazán jól el lehet szórakozni ilyen gyerekek társaságában :) )

Read more...

Röpke

városnézést is megejtettünk, mivel másik kedves barátnőmnél aludtam aradon

Read more...

Aztán vasárnap

délután újabb menyegzőbe voltam, ezúttal aradon, kedves barátnőm ment férjhez...

Read more...

TB

szóval a hétvégén kirándulni voltam. hideg volt, nagyon, na de felkészültünk rá. és esett. az eső, apró szemekben szitált legalább, mikor nem jobban. de odafönt, a hegycsúcsok mikor kidugták ködbe burkolódzott ormukat (mint a menyaszony mikor a fátyla mögül kikukkint), fehér takaró villant ki. zúzmarás és havas fenyők vonultak fel szépen sorakozva.
odafele az úton kissé eltévedtünk, s a sötétben a hegy másik oldalán indultunk el s addig mentünk, míg az út tartott. ott aztán visszafordultunk. volt olyan hely, ahol akkor szikladarabok voltak az útra esve, hogy valaki ki kellett szálljon és segítsen a sofőrnek, nehogy megsúroljuk... de végül mégis megtaláltuk a szálláshelyünket.
szerettem volna jó nagyot túrázni, sajnos nem én diktáltam a programot, szóval csak a közelben votunk, de érdekes játékok s egyéb tevékenységek mellett kellemesen telt az idő, kivéve, mikor fagytunk meg vagy áztunk el. de nem bánom, hogy elmentünk. és visszamennék olyan alapos hegymászós, nézelődős napokra... valamikor talán...

Read more...

A Retyi margójára

néha meglepő, ahogy egy útra esett szikladarab mindent új megvilágításba helyez... nem is tudom, miért lep meg, ha Isten valamit üzen. nekem. miért nem csodálkozom azon, ha nincsenek csodák? itt, e betonrengetegben jól megvagyunk. elvagyunk. magunkkal. mi vagyunk a minden... de jó, hogy vannak hegyek, sziklák, ahol az ember apró porszemmé zsugorodik, hogy Isten naggyá lehessen. az én szememben is...

Read more...

Megjöttem

odafent havas volt a hegycsúcs... részletek majd ha újra hazajöttem :D

Read more...

Nuku unalom

s nem azért nem írok, mert nincs miről, hanem mert alig tudom összeszedni magam. valahogy az este sikerült összepakolódzni, a biztonságkedvéért vinniakart hálózsák a szekrényben maradt, elő sem vettem, úgysem lett volna hova tenni. aztán későn újra eszembejutott, hogy állj-meg-világ, nekem ajándékot is kellett volna készíteni, mert már nem lesz mikor, csak hát most sincs hogyan. de azért hősiesen nekifogtam, a váz meg is van, a tartalom majd valamikor szombat éjjel talán meg fog születni (azaz remélem). ja, és ma reggel utolsó félmásodpercben bedobtam a tájfotózásról frissen beszerzett könyvet a zacsiban, hogy legyen mit olvassak, azaz kicsit készüljek fel a lehetséges viszonyok közötti legjobb fotók elkészítésére. ja, és alig várom már, hogy nekivágjunk annak a túrának, amit beígértek, bár szerintem kevés esélye, hogy szárazon ússzuk meg... :D

Read more...

Fázós

napok vannak, gondolom ezt kár ecsetelnem. szóval igencsak rétegesedjék meg az, akinek ilyenkor szottyan kedve vagy nyílik alkalma a hegyekbe rándulni. mindjárt fel is jegyzem a vinnivalók listájára kezdésnek a sapka-sál-kesztyű triót. túrabakkancs elmaradhatatlan kellék, de honnan szerzek bele vaaaaastag zoknik, még elválik. mert ugyebár nem a szomszéd szobába indul az ember körülnézni, hanem világot látni, azaz bocsánat, hegyet látni megy, ha már megy, s nem a négy fal között ülni, amit ugyebár, itthon is lehet csinálni. na de jó reménnyel mindenképp felszerelkezve, kitömve a hátizsák, már ami hely marad majd benne a ruhák mellett.

s mivel a tütümet analízis előtti betegállományra ítéltük az este, ma reggel igencsak éreztem, mennyire lehűlt az idő...

Read more...

A tegnap

reggeli utamon okulva ill. jobbitásán dolgozva, ma reggel igyekeztem hamarabb kiparkolni a szemetesek társaságából (mert az este csak ott volt hely). a dugók sokaságát, de még inkább a hosszúságát leküzdendő nyomban kis utcákon való lavírozásba kezdtem. annyi sikerem lett, hogy az első sokkocsiszámban mérendő sort elkerültem. szusszanás, azaz nyugodt 3ba kapcsolás és jelzőlámpák váltakozása után kiderült, mégiscsak megkezdődött a suli - ez minden kocsisnak gondolom világos. lejárt az aranyidő. tisztára örültem, hogy előttem lett piros a lámpa, mert a még átcsúszott kocsi majdnem az útkereszteződésben állt meg, s ez olyan helyen, ahol a körforgalom meg meeeeesszeeeeee van (akik tudják: a marasti tér-i). reményeimhez képest szépen haladtunk. amolyan reggeli torna volt ez: kuplung-gáz, kuplung-fék /Nszer, jobb esetben variálásként egy kis magányos gáz. ablakot résnyire nyitva párásodás megelőzendő (kinek van ideje a rengeteg kütyüt állítgatni, hogy ne párásodjon?). s végül, de nem utolsó sorban hazamenetre beparkolva (pedig nem oda kellett volna). dermedt ujjakkal kiszállni - ezúttal lámpa idejében leoltva. reggeli ébresztő ezennel megvolt. forró tea mellettem. ki is olvadtam már :D

Read more...

701.

bejegyzés lenne, ha nem maradt volna néhány piszkozat...

írni kellene? bizonyára. a hétvégén voltam fent, olvastam másokat, de valahogy ennyibe maradt.

amúgy lehet, hogy mostanában amolyan beszámoló stílusra váltok át. már amikor lesz miről.

a múlt héten lánybúcsúztató est is volt. meg szombaton polgári. aranyos, szép kis pár. a kulisszatitkokról is értesültem, bőven, hát - jó, hogy túlvannak a ceremóniákon. vasárnap ugyanazon pár menyegzője. szép, egyszerű, de nagyszerű ruha, az étteremben klassz díszítés, finom kaja, jó kis csoport. jó volt velük lenni, örülni az ő örömüknek. este 9kor már otthon voltam. esős, szeles, hideg idő lett, de a fotózáshoz volt idő, alkalom, mert az eső elállt, vagy csak később esett. szóval ennyit most...

u.i. a munkatársnőm menyegzőjén voltam, egyúttal román és pünkösdista verziót is láttam :)

Read more...

Gondviselés

ma reggel eszembejutott az, hogy "az Úr hegyén a gondviselés". nem csak a hegyen. a városban is. az úton. reggel. délután. este...

talán (sőt, biztos) nem véletlen, hogy eszembe jutott. mióta kocsival járok, minden munkába- vagy hazaérkezést egyfajta csodának élek meg: hogy nem lett semmi baj az úton. addig, mintha nem tudatosult bennem az, hogy micsoda őrző kezek vesznek körül. most viszont igen. talán még mindig csak részben... de látom, hogy volt egy kedves sofőr, aki nem dudált meg, nem mászott belém, hanem cammogott türelemmel pedig nem akaródzott 2be bemenni a sebességváltó... máskor a taxis vagy troli, aki beengedett, mert jeleztem és másképp kitudjamikor tudtam volna kikerülni valamit vagy sávot váltani, pedig muszáj volt a letéréshez... vagy az útkereszteződésben, ahol nem működtek a lámpák és a nagy forgalom ellenére sikerült letérni... mikor 3ba nemésnemtudtam betenni, volt egy szabad sáv... volt parkolóhely... kitudtam jönni onnan... nem sorolom tovább. úgy igazán ezek a dolgok csak nekem mondanak valamit...

az Úrtól jön a gondviselés...

Read more...

Autókázás

nem volt szándékomban beszámolni róla, na de üsse kő, olvasva ezt a bejegyzést mégis... reggel bőven volt helyem kijönni, este óta nem változott a helyzet (csak a mögém beálló kocsik sorakoztak be olyan sűrűre, hogy tényleg nem tudom hogyan tudnak nyugodtan aludni :D ). a munkába pedig a következő úticélomat figyelembe véve másik kisutcába parkoltam, két kocsifeljáró közzé, oda más nem állhat be sem elém, sem utánam...

na de a lényeg nem is ez lenne, hanem az, hogy annyira rosszul, mint ma rég nem vezettem. azaz soha. azt hiszem, a forgalom volt az oka. aztán bevillant vigasztalásként, hogy jövő héttől a kedves-gondoskodó szülők a rajkókat óvodába és suliba viszik. mi lesz akkor???

Read more...

Parkol

ás meg és - a lényeg az, hogy bár az este nyugodtan tértem nyugovóra, hogy biza bőven van helyem reggel kijönni, az éj leple alatt megváltozott minden... reggelre kelve biza igencsak igyekeznem kellett, hogy szépen jöjjek ki, sikeredett is. azt gondoltam, most már rendben is lesz minden. hát lett is. mert a munkába menet is leparkoltam, jó kis távolságra a munkától, szokás szerint, de útban hazafele (és egy kis séta senkinek sem árt). de láss csodát - mikor jöttem volna hazafele: beálltak elém is meg mögém is, de amolyan nagy márkás kocsival, hogy azt hittem, onnan ki nem jüvük. azaz reménykedve ültem be, hogy azért csak sikerül, de az első manőver után a biztonság kedvéért kiszálltam leellenőrizni, van-e még hely. és hát ndik várakozás (mert kivételesen rengeteg kocsi járt abban a kisutcában) és ugyancsak ndik manőver után csúnyán búgva kikandikált sikeresen az orra a kocsimnak. de a lábam hazáig érezte a próbálkozást...

Read more...

Minden út

az ebédlőbe visz... :)
ez a fotó is részt vett a versenyen, további képeket a fotós bloggomra tettem fel. még másik alkalommal is következik folytatás...

Read more...

11 éve

akkor is vasárnap volt. fehérruhás. 11 éve...

Read more...

Pihenő

volt a hétvégén, nem neteztem, de jó volt így is. közben vezettem városon kívül is, meg a városban is, 2 hét alatt csak nem felejtettem el vezetni :D. ja, és persze a kocsimnak megvan az új rendszáma is, így még jobban a magaménak érzem, ha lehet :)

Read more...

Gyerkőcök

Matyi rajzol - vagy ír?

Matyi alszik

ezek a képek is mind részt vettek a versenyen...

Read more...

Boró

anya segítsége

"program" alatt :)
(ez is részt vett a versenyen)

Boróka és Maci

ő is ott volt, ő is aranyos :)

Read more...

Salomé

anya tükröződik a szemében :)
(ez a kép részt vett a versenyen is)

kicsi kéz...

... kicsi láb...

ő is ott volt a táborban, 3 hónapos (ha jól emlékszem), nagyon jó kislány és persze aranyos :)

Read more...

Hogy ne csak én beszéljek

csoportkép

patak

játék

tábortűz

Read more...

Röviden tehát:

a hargitán voltam, zenehéten. igazából nem is hét volt, mert hétfőtől másik keddig tartott. az előbb hallgattam vissza a levideózott énekeket és őszintén szólva, visszavágyom... hétfőn túrázni is voltunk, valami forráshoz, de a nevét ne kérdezzétek, nem tudom, lényeg az, hogy gyalog mentünk. ja, és volt egy művész/vicces fotók készítéséről szóló "verseny", aminek egyik kategóriájában (khm) díjaztak. aminek még örülök, az néhány régi vagy új ismerőssel való beszélgetés. szabadidőben nem bővölködtünk, mert gyakorolni kellett meg tanultunk, de azért jól telt, volt kicsi idő kikapcsolódni is. nem voltunk nagyon sokan, csak épp elegen (50en). a zsoltárokkal foglalkoztunk, jó előadások, áhítatok voltak, egész napunkat végigkísérte egy-egy zsoltár...

Read more...

Újra itthon

vagyok. megérkeztem épségben, egészségben, leszámítva a sikeresen beszerzett megfázást. amúgy a hargitára lógtam el, méghozzá zenehétre, de nem részletezem az előzményeket. na de jól telt, bár úgy igazán pihenni nem futotta, kikapcsolódni, kicsit mást (is) csinálni viszont igen. képem van rengeteg, de még a felét sikerült csak átmásolni, pedig már legalább egy órája másol. szóval képek lesznek, de ma nem. részletek is lesznek, csak most nem. annyit csak, hogy zsúfolt, agyontáblázott a következő 2 hónapom, át kell kapcsolnom, le kell ülepedjenek dolgok... jó volt emberkékkel találkozni, beszélgetni, másokkal megismerkedni, csak most nehéz visszalépni, reggel munka megint, meg ez-az. majd még jeletkezem. valamikor...

Read more...

Elméletileg

ez a következő bejegyzés valamikor jövő héten kellett volna megíródjon. de a kocsit még mindig javítják, úgyhogy ahelyett, hogy valahol 200 kmrel odébb lennék pötyögök itt. na de megyek, hátha indulhatok mindjárt...

Read more...

Megváltozott

több minden, mióta kocsival járok. nem jut idő annyit töprengeni, meggondolni a bejegyzést, meg ilyenek, amikor meg mégis futja rá, akkor az élet lényegesebb dolgaim töröm a fejem, amit nem biztos, hogy kiírok ide, szóval... ritkán volt ilyen, hogy még ennyire sehol semmi legyen a fejemben az előttem levő hosszabb kiruccanással kapcsolatban (ez részben jó, de nem csak)

s ha most egy kicist lezser időszak volt, akkor lesz még haddelhad a következő sokhetekben...

Read more...

A másik könyv

amit ugyancsak egy ideje olvasok, már emítettem, angolul ez:

néhány gondolat belőle:
- mit gondolsz, ki vagyok? ha tényleg elhiszed, hogy Isten vagyok, tedd, amit mondok. csak bízz bennem...
- mikor elfelejtjük, mit tett már meg Isten, akkor hitetlenségbe esünk és elkezdünk félni attól, amit a holnap hozhat...
- a félelem elrepül, mikor Isten jellemére és az Ő szavaira fókuszálunk...
- a szabadság abból a hitből jön, hogy Isten az, akinek mondja magát és ez a mindenható, mindent tudó, szerető Isten az Ő gyermekeit a karjain hordja...
- végrehajtani az Ő terveit az Ő dolga, hinni Benne és az Ő módszereiben, hogy így lesz, az enyém...

Read more...

Egy ideje

olvasni kezdtem ezt a könyvet, amit ajándékba kaptam:

az író gondolom ismerős, ez a könyve tavaly jelent meg angolul, és nemrég románul, magyarra még nincs lefordítva. az Isten előtti hódolatról (închinare) szól. nagyon tetszik, hogy gyakorlati, minden fejezet végén van néhány ötlet, ajánlat arra, hogyan tudd a gyakorlatba ültetni azt, amit olvastál. ír arról, hogyan ébreszd fel magadban a hódolatot, aztán meg arról, mit is jelent abban élni - a szavaimmal, a hozzáállásommal, a munkámmal, a várakozásban, fájdalomban, akaratommal...

Read more...