Gondviselés

ma reggel eszembejutott az, hogy "az Úr hegyén a gondviselés". nem csak a hegyen. a városban is. az úton. reggel. délután. este...

talán (sőt, biztos) nem véletlen, hogy eszembe jutott. mióta kocsival járok, minden munkába- vagy hazaérkezést egyfajta csodának élek meg: hogy nem lett semmi baj az úton. addig, mintha nem tudatosult bennem az, hogy micsoda őrző kezek vesznek körül. most viszont igen. talán még mindig csak részben... de látom, hogy volt egy kedves sofőr, aki nem dudált meg, nem mászott belém, hanem cammogott türelemmel pedig nem akaródzott 2be bemenni a sebességváltó... máskor a taxis vagy troli, aki beengedett, mert jeleztem és másképp kitudjamikor tudtam volna kikerülni valamit vagy sávot váltani, pedig muszáj volt a letéréshez... vagy az útkereszteződésben, ahol nem működtek a lámpák és a nagy forgalom ellenére sikerült letérni... mikor 3ba nemésnemtudtam betenni, volt egy szabad sáv... volt parkolóhely... kitudtam jönni onnan... nem sorolom tovább. úgy igazán ezek a dolgok csak nekem mondanak valamit...

az Úrtól jön a gondviselés...