A Retyi margójára
>> 2008. szeptember 22.
néha meglepő, ahogy egy útra esett szikladarab mindent új megvilágításba helyez... nem is tudom, miért lep meg, ha Isten valamit üzen. nekem. miért nem csodálkozom azon, ha nincsenek csodák? itt, e betonrengetegben jól megvagyunk. elvagyunk. magunkkal. mi vagyunk a minden... de jó, hogy vannak hegyek, sziklák, ahol az ember apró porszemmé zsugorodik, hogy Isten naggyá lehessen. az én szememben is...
1 Hozzászólás:
Ezt nagyon szépen mondtad és azért a legszebb, mert igaz.
Megjegyzés küldése