Végre itthon

azaz hogy nem kellett ma munkába menni (na ne kezdje el senki azt, hogy de jó neked meg ilyenek, mert ennek is megvolt az ára az elmúlt hetekben). na és ennek tiszteletére hova vitt az első utam? a háziorvoshoz. egy látogatásra. vége az lett, hogy kifele jövet elkanyarodtam a patika felé és beszereztem az elkövetkező napokra a gyógyszert. mert a hangom csak nem akart megjavulni. vagyis a megfázás elmúlni.
aztán még elmentem másfele is. a lényeg nem is az, hogy hova. hanem a következtetés, amit levontam: parkolni nem tudok. pont. néha sikeredik, ha bőőőőőven van hely. ha nem, akkor mikor igen, mikor nem. mint ma.