Not-ész

azaz "akinek nincs esze, legyen notesze"
csak azért, mert listát irtam a vinnivalókról, be is pakolésztam már nagyjából. remélhetőleg semmi nem marad itthon.
és belerepedt a kedvenc poharam (nem üvegből), igy most nélküle kell elinduljak a táborba, valami helyettesitőt keritve... :(((
nem igazán gratulálhatok magamnak, hogy sokat kevés helyre bepakoltam, de azért indultam már el rövidebb sátorozásra több csomaggal, úgyhogy... az örömöm valószinű csak holnap kora délutánig tart, mert egyik sátortársam hires arről, hogy ügyesen pakol, én is meggyőződtem róla, különben. de ez van. egy naaagy zsák a hátamra, egy kicsi előre, sátor a kezembe. valami ilyesmi lesz. és hogy a kaját még hova teszem, ne kérdezze senki...

Read more...

Mindenkinek

kivánok szép napokat, hozzá sok jókedvet, mosolyt, meg minden szükségeset! :)

Read more...

Mit is irjak, mit is irjak?

készülni kellene már, lassan pakolni is. de még annyi tennivalóm van, hogy nem is tudom, mi legyen a sorrend. munkába is, meg otthon is. gondolkodni is meg tenni is... a kérdéseket összeirni. meg ne maradjon itthon semmi, de azért plusszba se vigyek...

Góliát kicsi vagy nagy. Jónás oka meg joga a haragra. József és igazi nagyság. Büntetés meg itélet. mit látni és mit nem - azaz látom-e azt, amit kell...

Read more...

Anita válasza

ma délben, amikor Hajni megkérdezte Anitától, hogy miben hasonlit ő meg Csenge, a válasz rövid gondolkozás után érkezett. és egyértelmű volt: "abban, hogy mind a ketten aranyosak vagyunk" :)

Read more...

Kezd elegem lenni...

ebből az egérhistóriából. a balkonon tanyázik még, bőven hagyott liszt-nyomot. belakott a mérgezett magokból. ellopta a diót az üveg alól. megkaparászta az este az ajtót, mindenáron be akart jönni.
nekem már fáj a fejem, mert nem lehet szellőztetni miatta a szobámban, nincs levegő. szóval jól tenné már ha valamilyen úton-módon eltűnne innen. és mindenképpen jelezze azt is, hogy nincs itt!

Read more...

Egér-fejlemények

még valamikor az éjjel kiiszkolt a szobámból, derült ki ma, ugyanis már reggel becsuktuk a balkonajtót. a szobában leállitottuk a riasztót. a kitett tiszta, megpucolt, inycsiklanditó diódarabok érintetlenül maradtak idebent. azonban a bezárt ajtó előtt levő liszten ezeregy körömnyom árulkodott arról, hogy a gazdi mindenáron be akart jönni. széltében-hosszában bejárta a lisztet, egérutat, azaza egérlyukat keresve. de nem, nem volt. most kint a balkonon méreggel izesitett eledel várja az éhes garázdákodót. mig vásárolni voltunk a dió bent érintetlen maradt, a kintit pedid meg is kóstolta. szóval kint ez egér, bent a dió. a hatást várjuk.
a szobámat újra átvettem én. rendre helyrekerült majdnem minden sz összevisszaságból, amit a kisegér miatt kellett elmozditani. a szigetelőhab-maradványok a porszivóba vándoroltak. csak az a gondolat futott át rajtam, mikor a gitárt tettem vissza, hogy jó, hogy azt nem rágta meg. azt hiszem nem lett volna kellemes élmény egérzenére ébredni éjszaka kellős közepén.

Read more...

jó éjszakát!

azaz ellenszer az unalom és monotónia ellen

Figyelmeztetés: csak erős idegzetűeknek ajánlott, a mellékhatásokért felelősséget nem vállalok!

vagy 3 estével ezelőtt, mikor lefeküdtem és sötét meg csend lett, hallom, hogy mintha valami zacskó zörögne. hm... nem emlékszem, hogy jártam volna ilyesmivel lefekvés előtt, de ki tudja... csak zörög, csak zörög megint valami... talán kintről? (nyitva volt a balkonajtó...) belealudtam...

na de 2 napja este már több volt a soknál a zaj... sötétben, épp elaludni készülődtem, mikor őkegyelme munkához látott. a melegitést, melegvizet szállitó cső épp az asztalom alatt fúrja át a falat, és szigetelőhabbal van körülvéve. (azaz volt) mintha az a hab valami furcsa hangot adna ki. de hát nem ment a melegités, senki se fürdött... hm... mi történhet? kintről az utcáról csak nem igy hallik a zaj... kéznél volt a mobil (reggel kell ébresszen), hát arra világitottam - csend. na jó, aludjak... nemsokára újra hallott. na jó, kikeltem az ágyból, felgyújtottam a villanyt - csend. benéztem az asztal alá, picit megmozgattam, ami ott van - csend. jó. eloltottam a villanyt, vissza az ágyba, illik aludni, későre járt...
megint zaj. a szigetelőhab. már majdnem belealudtam a csendbe... na jó, ennek a végére kell járni. villany fel, kipakolni az asztal alól. a látvány kicsit megijjesztett: hab-darabkák a szőnyegen. a cső alatt nincs hab. na tessék. a sátor nem tehette. a termosz sem (különben is, dobozban volt). a laptoptáska sem vetemedett tán ilyesmire. a szekrény háta mögött semmi. kissé hátborzongva bújtam az ágyba és azért imádkoztam, hogy legyen addig csend, ameddig eltudok aludni, mert nem akartam a vendéggel éjszaka közepén egyedül megismerkedni...
hát el is aludtam, aztán reggel munkába menet mesélem apumnak, mi is történt. gyorsan telefon haza, fogót rögtönözni a szobámba.

aztán tegnap csend. este fél 9kor minden még a helyén, felállitva, senki nem jelentkezett. amint hazaértem és bementem a szobámba - leborult üveg... kiderült, hogy a főszereplő a balkonon levő diót beboritotta az üveg alá, a szobámban levőt pedig elkobozta. az egész család vadászatra indult a szobámban. a diót sikerült visszaszerezni. őt nem láttuk, csak a nyomait.

igy hát édesapám szerzett egy riasztót. be is tettük. engem pedig kilakoltattak (azaz jószántamból száműztem magam éjszakára) a szobámból.

ma reggel a dió érintetlen volt...

több verzió létezik, hogy került épp az én szobámba (igaz, hogy szeretem a vendégeket, de mégis ő ezt honnan neszelte meg? és akkor is, egyáltalán nem ilyenekre gondoltam). vagy a csatornán tornázta fel magát, vagy a szőlőn kapaszkodott fel (amit különben teljesen más céllal futtattunk fel). de az talány marad még, hogy került kintről BE. és ha már az elsőre feljött, miért nem ment tovább?

jó lenne megismertetni vele azt a mondást, hogy "akármilyen kedves vendég, 3 napig untig elég". ezzel nem mindig értek egyet, de most igen. és főleg, hogy nem kedves vendégről van szó...

ha megkerül farkincás őkelme majd szólok...

Read more...

Bárka

kilépni a bárkából... pedig biztonságosnak tűnik. de az is? a szél és vihar között tényleg stabil? de ha nem lépek a pályára, soha nem tudom meg milyen a gólrugás öröme... azaz ha nem lépek ki a bárkából, soha nem tudom meg a választ arra a kérdésre, hogy mi lett volna, ha megteszem... s ha kilépek az ami megtart a hit és nem a viz... miért lenne jobb a bárka, mint a viz?

"Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!" ha te vagy... és hogyha nem? a bárka már recseg. néha nem marad más, mint kilépni. megpróbálni. hátha mégis te vagy... esélyt adni...

túllépni a bárka korlátját. néha már nagyon kell...

vajon miért sugall a bárka fája több biztonságot, mint a te szavad? s a viz több félelmet, mint amit könnyű legyőzni?...

mi is most az én bárkám és tengerem?

Read more...

Összevissza nap

volt ma nekem. nem sokat tudok felmutatni, mit is csináltam. elvoltam itt... azért teljesitmény van, csak hát sokkal többet is tehettem volna. azt hiszem az elmúlt napok sodró eseményeit dolgoztam itt fel a csendben bambulva. de ez is kell... valahogy eltelt a mai nap is, nem is tudom hamar vagy lassan...

kellene kis lelkesedés meg miegyéb a tennivalóimhoz, csak most valahogy nem tudom honnan összekapargatni... lassan visszaszokom az itteni tempóhoz, egy kicsit még, aztán újra átszokom valami másra... lüktet az élet itt...

Read more...

Sószóróról képekben is...

Read more...

Szép az élet

hogy miért jutott pont ez, pont most és pont nekem eszembe, igazán nem tudom. csak úgy egyszerüen azon kaptam magam, hogy ez jár a fejemben... nem szokásom az ilyen pillanatok alatti és főleg különösebb ok nélküli hangulatváltakozás. pedig most tényleg semmi okom ilyen hirtelen "szép az élet"-gondolatokkal eltelni. nem történt semmi, de semmi különös, ami ezt kiválthatta volna bennem. furcsa... nem tudom mitől lett ilyen hirtelen minden szép... hm...

Read more...

Még mindig

valahogy a sószóró hatása alatt vagyok. még nem álltam át a napi programot illetőleg sem. meg úgy megszoktam, hogy néhány emberrel együtt vagyok egész nap... jó volt a csapat!

az este végignéztem a képeket, amiket készitettem (majd ide is fog felkerülni néhány). örülök, hogy ott lehettem. gazdagodtam.

és elgondolkoztam... hogy miért van az, hogy hiányzanak közülünk azok, akik tényleg, teljesen odaszánják életüket. vagy csak nagyon kevesen vannak... egyszerü, de nagyszerü embereket ismertem meg. láttam a példájukat. és jó lenne olyanná válni. mert szükség van rájuk...

jók voltak a beszélgetések... nyomot hagytak bennem. megláthattam mások szemével a világ kicsi részeit...

ma jó lenne beleszokni a kerékvágásba, hogy a következő feladatokra felkészülhessek... sűrű lesz ez a nyár is, úgy látom :)

Read more...

Benyomások

ez a hét sok nyomot hagyott bennem...
- egy kedves házaspár életébe pillanthattam be kicsit. jó volt a példájukat látni. meg a misszóhoz való hozzáállásukat
- a vendéglátás terén is sokat köszönhetek
- a gyerekeket megfigyeltem, amint jöttek, tanultak, játszottak... szeretetre éheztek...
- közel kellett mennünk az emberekhez. az ő világukba. csak igy juthat el a jó hir hozzájuk. de ez volt az, ami lelkesedést hozott a csapatba, felvillanyozott, erőt adott
- a csapat egységesen tudott dolgozni. pedig még soha nem dolgoztunk együtt, egyesekkel csak most ismerkedtünk meg...

azt hiszem, még más is van, csak valahol jó mélyen elraktározódva bennem...
mindenképpen jól éreztem magam, tanultam, kapcsolatokat alakitottam, mélyitettem, szolgáltunk, kikapcsoloódtunk. megérte!

Read more...

Mivel is teltek a napok?

szombat, 14. - hajnalban lementem varadra: a barátnőmmel az oviba, majd tábormegbeszélesre, vissza az oviba összeszedni a gyerekmunkához szükségeseket, majd ki püspökibe, ott elmentünk a gyülihez, meg a kertben az esti locsoláson is részt vettem :) szép nap volt.

vasárnap, 15. - dél előtt nem túl sokkal indult a busz, 3an mentünk a 7es csapatból, délután a gyüliben, szolgáltunk, este megbeszélés, majd a vendéglátóinknál voltunk Nagybányán

hétfő, 16. - 10re minden reggel kimentünk Felsőbányára, 11re jöttek a gyerekek is: játék, éneklés, aranymondás, bibliai lecke volt (10 gyerek volt). majd ebéd és pihenő. este 7re felnőtteket vártunk, de általában csak gyerekek jöttek akkor is. azután pedig elmentünk a városba ott Felsőbányán, énekeltünk, beszélgettünk

kedd, 17. - az előző napi program mellett a gyerekekkel (20-25 gyerek volt) este együtt vacsorázott a csapat kedves vendégfogadóimnál

szerda, 18. - 30 gyerek jött el, ez volt a csúcs. a rövid pihenő után pedig elmentünk a kórházba. este együtt pizzázott a csapat egy kedves családdal

csütörtök, 19. - 25 gyerek volt. délután az öregotthonba látogattunk. este kimentünk egy bloknegyedbe, ott énekeltünk, majd egy udvaron a kellemes hüvösben vacsiztunk egy finomat

péntek, 20. - a csapat létszáma megcsappant, a 3 fiúból 2 már nem volt velünk. 20 gyerek jött el. a vacsorán megint együtt volt a csapat egy kedves családnál

szombat, 21. - 25 gyerek volt délelőtt. majd a csoport kicsit kikapcsolódni ment el a bóditó Bódi tóhoz :). a libegővel felruccantunk a hegytetőre, meg a tóban mártóztunk meg

vasárnap, 22. - 25 gyerek volt a záróalkalmon, néhány szülő is eljött. ebéd után rövidet szusszantunk majd Koltóra mentünk ki az aratási ünnepélyre, majd vissza Nagybányára. este már csak a 3 lány vacsorázott együtt, majd kimentünk a városba vendéglátóimmal, dinnyét ettünk :), és fél 1 előtt mindhárman vonatra ültünk.

igy történt, hogy reggel fél nyolckor elég kómásan értem be az állomásra...

Read more...

Ha már hazajöttem

leültem olvasgatni mások irásait. van mit. még nem fejeztem be...
tudom, be kellene számoljak a múlt napokról. röviden annyit, hogy megérte. részletesebb is leszek, remélem, de most még a visszaszokás fejezetnél tartok. volt egyfajta sodrása a napoknak, amiből most kizökkentem. eléggé felborult a programom. ma kb. 9 órától olyan 3ig "aludtam", azaz forgolódtam a melegben az ágyamon és szunyókáltam közben, mert az ejszakai vontozás nem volt valami nyugtató. rettenetesen meleg van, de hát ezt mindneki tudja. csak én 1 hétig egész nap kint voltam a szabadban, és bár meleg volt, csak nem ennyire érződött. majd még mesélek.
az akujaim lemerülve, msot töltöm őket, hogy a sok száz (tán ezer is megvan) képet végre feltegyem a gépre és megtekintsem őket. össze kell szednem a gondolatimat és kicsit kiértékeljem az elmúlt napokat, mert erre még nem igazán volt eddig időm...

Read more...

Újra itthon...

hazaértem. egy darabban. gondoltam, felposztolom ide, hogy megvagyok, nem vesztem el. még. senki semmiféle irását nem olvastam még. és nem is fogom most-most-most, mert ellátogatok még egy rövidet álmosdra előtte. de visszajövök. és irok majd többet is a múlt napok élményeiről, eseményeiről. addig is szép napot nektek :)

Read more...

Ne rettegj, bármi sújt...

Ne rettegj, bármi sújt téged, Isten gondol terád,

Szárnya alatt van védelmed, Isten gondol terád.

Kar:

Isten gondol terád minden napon, minden úton.

Ő gondot visel rád, Jézus gondol terád.

Nehéz kereszted s fél szíved? Isten gondol terád,

Ha nagy veszélyek rádtörnek, Isten gondol terád.

Ne csüggedj a szegénységben, Isten gondol terád,

Ő nyújt segélyt, csak bízz benne, Isten gondol terád!

Ha barátaid mind elhagynak, Isten gondol terád.

Fájó szívnek Ő békét ad, Isten gondol terád.

ma reggel, mikor felébredtem, ez az ének járt a fejemben...

az angol szöveg picit másabb:

Be not dismayed whate'er betide, God will take care of you;

beneath his wings of love abide, God will take care of you.

Refrain:

God will take care of you, through every day, o'er all the way;

he will take care of you, God will take care of you.

Through days of toil when heart doth fail, God will take care of you;

when dangers fierce your path assail, God will take care of you.

All you may need he will provide, God will take care of you;

nothing you ask will be denied, God will take care of you.

No matter what may be the test, God will take care of you;

lean, weary one, upon his breast, God will take care of you.

Read more...

Sószóró a láthatáron

holnaputánra hirdettek gyülekezőt a kis csipet-csapatnak (tehát én eltűnök a szinről :D). a kilátás izgalmas: csipetnyi alvás (csak úgy ni, izesitésképpen), lótás-futás bőséggel, gyereksereg, fiatalok, rögtönzött jelenetek, meg mindenféle-fajta egyéb extra.
ja, és 1 hete még csak nemhivatalos forrásból való értesülésem volt a hovamenetelemről. de hát minek mindent előre tudni? nem is lenne baj vele, ha nem menekülnék az utolsó pillanatos dolgoktól. na de most már mindegy, attól még lehet jó igy is.
a héten valahogy úgy történt, hogy minden este nagyon későn feküdtem. holnapra egy kis pihenőt igértek nekem, remélem összejön a sok megbeszélni, előkésziteni való között...

komolyra forditva a szót:
"Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát" (Kol 3:3)

Read more...

This day...

will never return, this day will never return to you... - hallgattam... most is fulemben van...
hideg, esős reggel van. elolvastam az új bejegyzéseket, kommenteltem. jó lenne hozzáfogni a munkához. kavarognak bennem gondolatok. de nem igazán van időm rendbetenni őket. meg elmélyiteni. talán majd valamikor később... pedig a mai nap, a mostani pillanat nem tér többet vissza. lássuk csak, mi hasznosat tehetnék ma?

talán egy bátoritó üzenet valakinek...

egy telefonhivás...

egy ima valakiért, akinek szüksége van rá...

a munkám mai részének elvégzése...

this day will never return to you...

Read more...

Nemrégiben

egy segélykérésre elővettem a tavaly tábori "jegyzeteimet". pénz, költekezés, kaja, menü, egyebek. és azon kezdtem el gondolkozni, hogy hol volt a fejecském, amikor bevállaltam az egészet. nagy fába vágtam a fejem, amit becsületesebb nevén táborszervezésnek hivnak. méghozzá sátortábor. és zöldfülüként. elég tekintélyes számot tett ki a 35 személy. jó, nem egyedül csináltam végig azért, nem is arról van szó. csak úgy az én részemről ebben az egészben... nem tudom, hogy még egyszer felvállalnám-e, ha kellene... nem bánom, hogy az idei ilyen terhei nem érintenek... vagy még ki tudja mi lesz helyette...

Read more...

Szörnyű ez a

nemistudommicsoda itt. a Csillag blogjából még mindig csak a szombati bejegyzés a legfrissebb, hiába kérek frissitést. a gúgölrider azért nagy késéssel, de behozza az újitásokat, de azért néha hamarabb megy, ha manuálisan végigszörcsölöm az ismerős bloggokat... ennyit a tehnológiáról... (másholmég úgy tűnik rendesen működik. nekem is.)

Read more...

Világosodik már

talán valami itt. igaz, hogy még csak a lehető legsötétebb szürke verzió tűnt fel, de talán már mégiscsak jobb, mint a tiszta fekete. azért még sötét. hogy fogom én ezt megszeretni valamikor?

talán csak jobb a kis oetkeres macimnak. a háromszöges kendővel a nyakában. gyönyörű rálátása van a mittoménhogyhivják virágom terebélyes ágaira. nem kell ilyen kemény kérdésekkel gyötörnie magát...

tudtátok, hogy 2fajta könyvmoly van? legalább. az, aki jószántából az. nah, én szeretek ilyen lenni. valami jó sztorit vagy mittoménmiegyebet bújni naphosszat. kész élvezet. csak sajna mostanában amolyan másik fajta lettem. aki mindenféle nemmondommiken rágja át magát. nem jószántából. csak mert ráviszi a kényszer. aztán még meg is kellene jegyezni jó egypár dolgot belőle. asszem valami memóriafrissitőt kell keritsek... (hova jutottam!...) vagy nem éri meg? mire megtenné a hatását szabira megyek. annak az ereje úgyis semlegesiti a mindenféle dilibogyó hatását. legyen az akár memóriamicsoda is...

Read more...

Ki nem állhatom,

ha nem látom az egész képet, csak darabokat, amik sehogy sem akarnak összeállni. sajnos, ilyen nyűgölődős kedvemben vagyok ma itt a munkában, minden második pillanatban az jut eszembe, hogy nem szeretem, nem tetszik, meg hogy elhatároztam, tetszenie kell, azaz jó lenne pozitivan hozzáállni az egészhez, csak tudnám hogy kell csinálni. olvasok meg matatok itt, hátha megtalálom a ragasztót ehhez az egészhez. vagy előkerül valahonnan a varászdoboz a hiányzó lemezkékkel, amik hirtelen, csak úgy maguktól a helyükre repülnek. ha valaki tudja, hol rejtőzik az illető doboz, kérem nagyon-nagyon-naagggyyyooooon szépen árulja el nekem is!

vagy ha tudjátok hol található valami kancsó vagy ilyesféle amolyan nekem hiányzó információkkal, az is jól fogna valami előirással, hogyan lehet könnyen, egyszerűen, de főként hamar a rendeltetési helyükre juttatni a fejecskémbe. meghálálnám. még nem tudom, hogy, de meglesz. csak értesitsetek ha tudtok valamit...

hiába, még tökéletes a káosz bennem...

Read more...

Kiszokás

hááát, nem is tudom, melyik a könnyebb - a megszokás vagy kiszokás? átszokás. vagy nevezze ki hogy akarja. kell mind a kettő. főleg váltáskor. változtatáskor... kihivás... valamikor eldöntöttem, hogy nem menekülök hanyat-homlok a kihivások elől... hm...
végülis kiszokás és átszokás nélkül besatnyul az ember élete. de nagyon. ezt látom most... igy vagy úgy, de kell a mozgás...
talán mégsem olyan rossz?...

Read more...

Már tudom...

ma reggel ez a vers járt a fejemben. nem is tudom, hogy jutott eszembe, de sokat mond nekem...

DE MÁR TUDOM
(Dobos Péter)

Én, Simon, Jónának fia, követlek.
Nem tudok rólad semmit.

Elszakadni a víztől, halaktól, hálótól,
a biztos földi kenyértől - nehéz.
Nézd, így éltem eddig:
kezemben megfeszült a munka,
s amit megfogtam, az volt a biztos,
amit láttam, halottam, fogtam,
abban hittem.
S mily sok halat kell fogni, hogy kevés pénzt
kaphassak érte a város piacán!

Nem tudok rólad semmit.
Hová mégy? Mit csinálsz? Mi a célod?
Mit akarsz napi gondokkal
küszködő fejemmel?
Elszakadni a víztől? Halaktól? Hálótól?
Föladni a meglévőt láthatatlan,
homályos célokért?
Elkezdeni egy újat, végeláthatatlant
az emberekért?
Miért hívsz engem, éppen engem erre
a régit elhagyni kényszerítő új fogásra?
Ismersz?
Hallottál rólam?
Vagy elárult szívem nagy nyomorúsága?

Nem tudok rólad semmit. Jó veled.
Elszakadni a víztől, halaktól, hálótól,
a biztos földi kenyértől nehéz.
De már tudom: téged követlek!

Read more...

A suttogó

nagyon tetszett... hogy miért? hát sokmindenért... szerintem megéri megnézni. életről szól. úgy, ahogy az van. és nem hepiendes...

Read more...

Negyed ezredik

a bejegyzés mármint. hát ezt is megértük.
nem is tudom mi lett velem, hogy ennyit kiirogatok ide magamból. :) talán csak magamnak irogatok... picit rendbeszedni a gondolataimat...
ma sikeresen majdnem délig aludtam. azért sikeres, mert máskor nem szoktam, nem tudok. úgy látszik, igyekszem előlegben aludni. :D

Read more...

Elég?

vársz rám.
ott állsz az út végén.
tudom.
biztositasz.
léptemre megremeg
a deszkapalló.
roppan.
félszet lop belém.
a "mi lesz ha?"
suttog fülembe.
alul zajlik a mély.
én megállnék.
feladnám.
lépni kellene...
nem indul a láb.
ittragadni
nem lehet...
lépni a következőt.
előre.
a mélység fölött.
(szoritom a korlátot)
recseg...

az utat te készitetted.
gondosan, nekem.
de nem mer a láb, a sziv,
pedig menni kell...
csak egy lépésre
futja a szemem.
vajon elég?

(2007. június 19. Temesvár)

Read more...

Ne csodálkozzatok,

ha egyre kevesebbet fogok irni, ugyanis itt (nem mondom, hol) nem akaródzik beengedni a gép, hogy pötyögjek ide, csak nagy nehezen. ezért le kell vinnem az irási lelkesedésemet. estére pedig sok minden elszáll a napból, szóval... de azért a ti bejegyzéseiteket olvasgatom hűségesen, azt megengedi :D

ja, meg azért ha valami rendkuvül fontos történik akkor majd valahogy értesitelek...

Read more...

új...

új terem. tehát új hely is...

új munka. azaz módszer, tennivaló, egyebek... a néhány ismerős fogalom is elveszlik a ködbe, nem találja helyét az új meghatározások között...

új kollégák. ismeretlenek. na jó, látásból tudom őket. de az együttdolgozáshoz több is kell azért.

csak én vagyok a régi. vagy én sem már? (csak a képernyő(k) integetnek barátságosan, de a kereten kívül más nem... amit mutatnak, az is ismeretlen még... talán a csupor színe, alakja, mintája a régi csak... a benne levő víz íze is más... na meg persze az oetkeres kismaci. az sem változott. megbújik a csendben)

szeretem a megszokottat. ahol biztonságban érzem magam. otthonosan mozgok. feltalálom magam.

kissé félszegen érzem itt most a helyet. mert még nem érzem az enyémnek...

az energiám nagy részét feleszi az akomodáció. hogy végre rátaláljak arra, amit és ahogy a legjobban tehetek.

szeretem a munkámat, de most valahogy nem találom a helyem benne. vagy a helyét az életemben. kilóg. sehogy nem fér...

tudom, tudom... megszokom majd, belejövök (mint kiskutya az ugatásba), de ez most valahogy olyan távoli még... most még csak a nyűgölődős résznél tartok...

Read more...

Idétlenkedős nap

ez a mai, legalábbis annak indult.
- hajnalban arra ébredtem, hogy fázom
- az ébresztőre alig tudtam fel, illetve kikászálódni az ágyból
- néhány elintéznivaló dolog "csak úgy, ni" kiment a fejemből
- későn indultam
- az ernyőm fél szárnya betört, azaz lekonyult
- a buszmegállóban a földön kötött ki (ugyancsak az ernyő)
- a második busz az orrom előtt ment el
mindez reggel 9 óráig gyűlt össze...

Read more...

Halogatom, halogatom

mind halogatom a költözést, mert nagyon nem akaródzik nekem megválni a megszokottol. majd holnap, majd holnap, de most már tényleg holnap kell legyen... a jövő hét az új helyemen kell találjon. csak most nincsenek itt a főnökök, hogy hátulról noszogassanak... habár a jószívű kollégák felajánlották a segítségüket a cipekedésben, át a másik terembe. na nem azért, hogy minél hamarabb elmenjek...

Read more...

Csak úgy...

eszembe jutott...

Nem szolgáltál Istenednek, az ÚRnak örömmel és jó szívvel, amikor bőven volt mindened. Éhezve és szomjazva, mezítelenül és mindent nélkülözve szolgálsz majd ellenségeidnek, akiket rád bocsát az ÚR. (5 Mz 28:47-48)

Read more...

Van az úgy...

hogy az ember lánya eltervezi szépen, hogy ő bezzeg most már (az idén nyáron) végre pihenni fog. és nem érdekli senki és semmi, ő nem tágit a tervétől. és hát nekifog a tervet kicsit aprólékosra verni. s kerekedik is minden. szép a kilátás. heverészni a patak partján a fűben... meg madárszárnycsapást lesni a magasban. tücsökzenére vadászni. meg lepkét kergetni egy fényképezőgéppel. meg egyéb ilyen, ehhez hasonló kellemes tevékenységek...

s aztán legnagyobb "lelkesedésére" Valaki beleront ebbe az egész kerekségbe. épp akkor, mikor önelégült érzéssel nyugtázni készülök, hogy na ezzel is megvolnánk. sikerült összehozni. bekavar. csak úgy ni. elnézéskérés nélkül. meg egyéb ilyen formaságokat félrelökve. hogy azért mégsem jó igy. hanem másképp kellene. nagyon is másképp... és akkor újra fuccs az egész semmittevésnek. (pedig igazán kipróbálnám már...) meg a csak úgy ni, ellenni magukkal kicsitnek. pedig igazán rámférne. szerintem. tényleg. csak azt nem tudom, hogy ez a Valaki hogy nem látja ezt. pedig Ő mindent tud...

azt jutatta valaki az eszembe, hogy add oda Istennek, amit kér és Ő majd azt adja neked, amire szükséged van... döntenem kellene... várják a választ...

Read more...

Nem szoktam én

délt aludni. és főleg nem késő délután. :D na de azért nagyon jól esett most ez az alvás...
a munkából hazafele nagyon kerülgetett az álom. hála az ellenőr bácsikának, nem aludtam el, de azért nem sok hiányzott hozzá. még jó, hogy aztán meg le kellett szállni. de most igazán friss(ebb)nek érzem magam. még sem volt ez annyira időpocséklás tán...

Read more...

Mozgókép

ezt a tegnapelőtt művészkedtem...

Read more...

Másfél nap

összetétel: több, mint 10 óra tögödöm-tögödömözés, 4 csippentnyinél kevesebb alvás és még rengeteg kellemes perc :)
jó volt beszélgetni. és megint beszélgetni. és újra folytatni beszélgetést :)
na meg találkozni emberkékkel. rég nem láttakkal is. meg ötleteket szerezni...
ja, meg fotózni :D

megkezdődött a visszaszámlálás, 2 7 és kezdődik a sószóró.

Read more...