Van az úgy...

hogy az ember lánya eltervezi szépen, hogy ő bezzeg most már (az idén nyáron) végre pihenni fog. és nem érdekli senki és semmi, ő nem tágit a tervétől. és hát nekifog a tervet kicsit aprólékosra verni. s kerekedik is minden. szép a kilátás. heverészni a patak partján a fűben... meg madárszárnycsapást lesni a magasban. tücsökzenére vadászni. meg lepkét kergetni egy fényképezőgéppel. meg egyéb ilyen, ehhez hasonló kellemes tevékenységek...

s aztán legnagyobb "lelkesedésére" Valaki beleront ebbe az egész kerekségbe. épp akkor, mikor önelégült érzéssel nyugtázni készülök, hogy na ezzel is megvolnánk. sikerült összehozni. bekavar. csak úgy ni. elnézéskérés nélkül. meg egyéb ilyen formaságokat félrelökve. hogy azért mégsem jó igy. hanem másképp kellene. nagyon is másképp... és akkor újra fuccs az egész semmittevésnek. (pedig igazán kipróbálnám már...) meg a csak úgy ni, ellenni magukkal kicsitnek. pedig igazán rámférne. szerintem. tényleg. csak azt nem tudom, hogy ez a Valaki hogy nem látja ezt. pedig Ő mindent tud...

azt jutatta valaki az eszembe, hogy add oda Istennek, amit kér és Ő majd azt adja neked, amire szükséged van... döntenem kellene... várják a választ...