jó éjszakát!

azaz ellenszer az unalom és monotónia ellen

Figyelmeztetés: csak erős idegzetűeknek ajánlott, a mellékhatásokért felelősséget nem vállalok!

vagy 3 estével ezelőtt, mikor lefeküdtem és sötét meg csend lett, hallom, hogy mintha valami zacskó zörögne. hm... nem emlékszem, hogy jártam volna ilyesmivel lefekvés előtt, de ki tudja... csak zörög, csak zörög megint valami... talán kintről? (nyitva volt a balkonajtó...) belealudtam...

na de 2 napja este már több volt a soknál a zaj... sötétben, épp elaludni készülődtem, mikor őkegyelme munkához látott. a melegitést, melegvizet szállitó cső épp az asztalom alatt fúrja át a falat, és szigetelőhabbal van körülvéve. (azaz volt) mintha az a hab valami furcsa hangot adna ki. de hát nem ment a melegités, senki se fürdött... hm... mi történhet? kintről az utcáról csak nem igy hallik a zaj... kéznél volt a mobil (reggel kell ébresszen), hát arra világitottam - csend. na jó, aludjak... nemsokára újra hallott. na jó, kikeltem az ágyból, felgyújtottam a villanyt - csend. benéztem az asztal alá, picit megmozgattam, ami ott van - csend. jó. eloltottam a villanyt, vissza az ágyba, illik aludni, későre járt...
megint zaj. a szigetelőhab. már majdnem belealudtam a csendbe... na jó, ennek a végére kell járni. villany fel, kipakolni az asztal alól. a látvány kicsit megijjesztett: hab-darabkák a szőnyegen. a cső alatt nincs hab. na tessék. a sátor nem tehette. a termosz sem (különben is, dobozban volt). a laptoptáska sem vetemedett tán ilyesmire. a szekrény háta mögött semmi. kissé hátborzongva bújtam az ágyba és azért imádkoztam, hogy legyen addig csend, ameddig eltudok aludni, mert nem akartam a vendéggel éjszaka közepén egyedül megismerkedni...
hát el is aludtam, aztán reggel munkába menet mesélem apumnak, mi is történt. gyorsan telefon haza, fogót rögtönözni a szobámba.

aztán tegnap csend. este fél 9kor minden még a helyén, felállitva, senki nem jelentkezett. amint hazaértem és bementem a szobámba - leborult üveg... kiderült, hogy a főszereplő a balkonon levő diót beboritotta az üveg alá, a szobámban levőt pedig elkobozta. az egész család vadászatra indult a szobámban. a diót sikerült visszaszerezni. őt nem láttuk, csak a nyomait.

igy hát édesapám szerzett egy riasztót. be is tettük. engem pedig kilakoltattak (azaz jószántamból száműztem magam éjszakára) a szobámból.

ma reggel a dió érintetlen volt...

több verzió létezik, hogy került épp az én szobámba (igaz, hogy szeretem a vendégeket, de mégis ő ezt honnan neszelte meg? és akkor is, egyáltalán nem ilyenekre gondoltam). vagy a csatornán tornázta fel magát, vagy a szőlőn kapaszkodott fel (amit különben teljesen más céllal futtattunk fel). de az talány marad még, hogy került kintről BE. és ha már az elsőre feljött, miért nem ment tovább?

jó lenne megismertetni vele azt a mondást, hogy "akármilyen kedves vendég, 3 napig untig elég". ezzel nem mindig értek egyet, de most igen. és főleg, hogy nem kedves vendégről van szó...

ha megkerül farkincás őkelme majd szólok...