új...

új terem. tehát új hely is...

új munka. azaz módszer, tennivaló, egyebek... a néhány ismerős fogalom is elveszlik a ködbe, nem találja helyét az új meghatározások között...

új kollégák. ismeretlenek. na jó, látásból tudom őket. de az együttdolgozáshoz több is kell azért.

csak én vagyok a régi. vagy én sem már? (csak a képernyő(k) integetnek barátságosan, de a kereten kívül más nem... amit mutatnak, az is ismeretlen még... talán a csupor színe, alakja, mintája a régi csak... a benne levő víz íze is más... na meg persze az oetkeres kismaci. az sem változott. megbújik a csendben)

szeretem a megszokottat. ahol biztonságban érzem magam. otthonosan mozgok. feltalálom magam.

kissé félszegen érzem itt most a helyet. mert még nem érzem az enyémnek...

az energiám nagy részét feleszi az akomodáció. hogy végre rátaláljak arra, amit és ahogy a legjobban tehetek.

szeretem a munkámat, de most valahogy nem találom a helyem benne. vagy a helyét az életemben. kilóg. sehogy nem fér...

tudom, tudom... megszokom majd, belejövök (mint kiskutya az ugatásba), de ez most valahogy olyan távoli még... most még csak a nyűgölődős résznél tartok...