Elég?
>> 2007. július 6.
vársz rám.
ott állsz az út végén.
tudom.
biztositasz.
léptemre megremeg
a deszkapalló.
roppan.
félszet lop belém.
a "mi lesz ha?"
suttog fülembe.
alul zajlik a mély.
én megállnék.
feladnám.
lépni kellene...
nem indul a láb.
ittragadni
nem lehet...
lépni a következőt.
előre.
a mélység fölött.
(szoritom a korlátot)
recseg...
az utat te készitetted.
gondosan, nekem.
de nem mer a láb, a sziv,
pedig menni kell...
csak egy lépésre
futja a szemem.
vajon elég?
ott állsz az út végén.
tudom.
biztositasz.
léptemre megremeg
a deszkapalló.
roppan.
félszet lop belém.
a "mi lesz ha?"
suttog fülembe.
alul zajlik a mély.
én megállnék.
feladnám.
lépni kellene...
nem indul a láb.
ittragadni
nem lehet...
lépni a következőt.
előre.
a mélység fölött.
(szoritom a korlátot)
recseg...
az utat te készitetted.
gondosan, nekem.
de nem mer a láb, a sziv,
pedig menni kell...
csak egy lépésre
futja a szemem.
vajon elég?
(2007. június 19. Temesvár)
1 Hozzászólás:
hm... Jó lett.. A vers is jó... Miért kellett ezen gondolkodni?? a kép is jó lett, talál...
Jó a vers. Tetszik a vége, avgyis az a rész... "az utat te készítetted nekem"... hm... ezt nem oylan könnyű mondani, kimondani, amikor recseg alattunk a lét, a lépés bizonytalan, és a szem még egy lépésre sem lát, m sötét van.. elképzelem ezt a hídat sötétben... azt sem látom, h mennyire mély alattam, csak a zúgást hallom.. még találgatni sem tudok, h elég erős-e a következő deszka, m nem látom... mikor csak a hitemen múlik, h lépek-e... hm... de egy lépést ha léthatunk, az elég... többet nem kell.. csak mindig a következőt.. És jó, h van korlát, és van mibe - kibe kapaszkodni, mikor félek... Istenben mindenre van erő, és Ő mindenre elég...
Megjegyzés küldése