Már tudom...

ma reggel ez a vers járt a fejemben. nem is tudom, hogy jutott eszembe, de sokat mond nekem...

DE MÁR TUDOM
(Dobos Péter)

Én, Simon, Jónának fia, követlek.
Nem tudok rólad semmit.

Elszakadni a víztől, halaktól, hálótól,
a biztos földi kenyértől - nehéz.
Nézd, így éltem eddig:
kezemben megfeszült a munka,
s amit megfogtam, az volt a biztos,
amit láttam, halottam, fogtam,
abban hittem.
S mily sok halat kell fogni, hogy kevés pénzt
kaphassak érte a város piacán!

Nem tudok rólad semmit.
Hová mégy? Mit csinálsz? Mi a célod?
Mit akarsz napi gondokkal
küszködő fejemmel?
Elszakadni a víztől? Halaktól? Hálótól?
Föladni a meglévőt láthatatlan,
homályos célokért?
Elkezdeni egy újat, végeláthatatlant
az emberekért?
Miért hívsz engem, éppen engem erre
a régit elhagyni kényszerítő új fogásra?
Ismersz?
Hallottál rólam?
Vagy elárult szívem nagy nyomorúsága?

Nem tudok rólad semmit. Jó veled.
Elszakadni a víztől, halaktól, hálótól,
a biztos földi kenyértől nehéz.
De már tudom: téged követlek!