Töredékek...: június 2008

13. is megvolt

>> 2008. június 30.

igaz, most már lassul kicsit az iram, de tényleg csak kicsit. vagy inkább gyorsul? nem is tudom, de a napokat már nagyon számolni kell. a kérdés csak az, hogy mi a viszonyítási pont...

és jó, hogy tanulok. nem (csak) vezetni, hanem kicsit magamról is. vagy nem is kicsit. most már kezdem tudni, mikor lesz balból jobb, csak azt nem értem, hogy miért. meg hogy mit is jelent úgy közlekedni, hogy mindig csak egy dolgot tudni előre (nem mintha eddig nem így lett volna, csak most kicsit elgondolkodtatott...). hát így. inkább nem gondolok előre egy hétre, mert borsódzik a hátam. elég csak a mai nap, még az is bőven. ma rohanás, elméleti teszt, meg egyebek vannak még tervbe téve. jó kis program, nem mondom...

Tanulás mellett

>> 2008. június 28.

sikerült egy kis időt szorítani vásárlásra is, ez utóbbit inkább csak azért, mert máskor már nincs mikor megoldani... jövő hét pattanásig zsúfolt. de annyira jó volt ma az üzletek között sétálni, nézni a kirakatokat és nem csak azon gondolkodni, hogy büntetéspont, útkereszteződés, jobb(csak egyéb)kézszabály, előny, meg ilyenek. még egy kicsi, bátorítom magamat, lassan kezdhetem a visszaszámlálást, hogy hányat is alszom...
közben annyit még megengedtem magamnak az este, hogy megnéztem a Pollyanna filmet, igaz felirat nélkül, angolul, de a könyv akkor is jobb, nemhiába olvastam ki már kétszer (ideje lenne már egyszer magyarul is, de most nem futja rá)
még végig kell oldanom a kérdőíveket, jó lenne maximálisan teljesíteni...

12. megvolt

>> 2008. június 26.

egyre inkább érzem a fáradtságot, egyre többen olvassák le rólam ezt...

a város fel van túrva, ezt mondjuk eddig is tudtam, de most meggyőződtem róla, saját bőrömön. s azt mondom, hogy talpa legyen a pedálon annak, aki szépen s jól veszi a kerülőket.

és volt egy kedves sofőr, aki elengedett, bár semmi kötelessége nem volt, mert látta, hogy "ki" vagyok és háta mögött már kígyózott a sor...

és látom, hogy mások is idétlenkednek, mert most tanulják. és látom, hogy gyorsabban kellene mozogni, csak ott van bennem a félsz. és mindenre késznek kell lenni. és az elmélet elmélet, a gyakorlat gyakorlat. ahogy azt az insztruktor már első órán megmondta...

11. megvolt

>> 2008. június 25.

hát, hogy is mondjam? nem szeretem az útkereszteződésekben parkolt kocsikat, az irányítatlan forgalmú útkereszteződéseket, a láthatatlan (esetleg földre feküdt) táblákat még kevésbé. és a bicikliseket sem, akiknek van merszük a nagy útkereszteződésekben (esetleg még a körforgalomban is) keréken maradni, méghozzá nem is jobb oldalt, hanem a balon...

10. megvolt

>> 2008. június 24.

ma reggel sem remekeltem éppen. azt hiszem, a legkevésbé-szeretem útkereszteződésekben már jártam. ma reggel valaki igencsak türelmetlen volt mögöttem. és volt, aki igencsak türelmes, még ha meg kellett várnia is míg újraindítottam. és a sarkokon leparkolt kocsik miatt nem lehet a szűk utcákba belátni. és - na de nem folytatom. most is "hajnali" műszak volt, na de már kezdem megszokni ezt is. belejövök, mint kiskutya az ugatásba. vagy sem.

hétfőn teszt, a tegnap egész szépen teljesítettem, de azért még az anyagot át kell olvasni újra, meg újra, meg újra, mert azok a büntetéspontok, meg jogosítványfelfüggesztések, meg infrakciók - hát nem is tudom, nem szimpik. és tudni kell, nagyon is tudni kell őket, mert bőven benne vannak a kérdésekben és nem lehet csak találgatni. arra még nem volt sem időm, sem energiám (és hogy őszinte legyek, kedvem sem), hogy kiszámoljam, egy ilyen reggeli adagban hányszor függesztenék fel a jogosítványom, vagy éppen hány pontot gyűjtenék be... a legjobb, hogy más sem számolja :D

9. megvolt

>> 2008. június 23.

ezúttal kora reggel, munka előtt. kicsit éreztem, hogy még nem ébredtem fel egészen. lesz még ilyen a héten bőven, szóval megvolt a bemelegítő. talán nem is rossz, jönnek a nagy melegek, reggel azért még tűrhető... na megyek, dolgom van mára. rengeteg.

Valami(ér)t

>> 2008. június 22.

csontot faragni. vagy mégse?
zakatol bennem a holnapi nap. s az azutánik. jó lenne félreállni kicsit s nézni, elmélázva akár, mint a patakcsobogást a természet ölén. nem futja semmire se. betáblázva minden óra, perc. reggeltől estig. nem bírom, pedig vinni kell, nem lehet lelépni, félreülni, megállni. egyszer élünk, mondta valaki, s jó lenne minőségit is. de tenni kell ezt is - azt is. s ha már tenni, akkor jól kéne. s ha már jól, akkor ára is van. valamit valamiért. de vajon mit s miért? jó lenne értékességet nem vadászni, álfontossággal nem cicázni. s végre nem mennyiséget számolni. de nem lehet ideálokban élni. az élet elüt a számításoktól, az álmok nem másolhatók. a felelősséget vállalni kell. élni kell...

(Hó)napravaló - tanítványság

lelki növekedés. források, amikből táplálkozunk.
s hogy néha mélyre kell ásni. kidobni a megszárad, dermedt, fagyos-mocskos-romlott szemetet...
gyűlölni azt, ami elválaszt Istentől...
"Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként" - s mégis milyen kevésszer teszem, hogy nem vagyok engedetlen...
s hogy nem a csomagolás az igazi érték...
recept (mindenkinek ajánlott): 3x naponta egy adag önbecsülés...

8. megvolt

>> 2008. június 20.

bent jártam a város olyan helyein, hogy néhány napja még biztos voltam, hogy sokáig kerülni fogom, a legnehezebb útkereszteződésekről lévén szó... nem is volt olyan rossz, igaz, azért, mert nem volt túl nagy a forgalom. és vakáció van :)

néha jó, hogy nem tudják mások kitalálni, mit gondolok. és jó, ha megmondják az embernek az igazat. megfogalmazzák azt, amit magában forgat, csak nem találja a szavakbani alakját...

és mivel nem tudják kitalálni, mit gondolok, jó ha jelzek. jobbra-balra. és még jobb, ha a helyes, megfelelő irányba. és az se rossz, ha más is jelez. és nem vág be csak úgyni elém. még ha scoala vagyok, sem...

azért eme új "pályafutásom" során párszor már megdudáltak. és nemegyszer türelmesen kivárták, míg sikerült elindulni, befordulni, stb. és kezdem megtanulni, hogy az embernek a kormánynál is csak 2 szeme van, de ezerfele kell egyszerre figyeljen. és van nyaka is, hogy néha fordítsa is a fejét. és csak két lába van, meg két keze, de azok mozoghatnak külön is. sőt, jó ha mozognak. amolyan multitasking :D

és jó, ha az ember lánya a kormánynál időben meglátja a kisutcát, mert netalán a tanár oda akar betéríteni... többnyire akkor, mikor fogalmam sincs, hogy ott van.

7. megvolt

>> 2008. június 18.

a tegnapi produkciómat, azt hiszem, jobb lesz ha nem minősítem...

mindenképp azonban említésre méltó a Rudicskán tett kiruccanás, mert:

- először jártam ott, ráadásul én vezettem

- először mentem 4ben (mármint 4es sebességben)

- előttem az úton igen értékelendő sebességgel araszolt át egy feketés hosssszú kígyó, aki bizonyára pontos megfigyelés és hosszú számítás után választotta ki az úttesten való átkelés időpontját, bár ez gyalogátjáró hiányában büntethető tett

egyre több manővert tanulok meg, említésre méltó mindenképp a könyvekben sosememlített, gyakorlatban használt, parasztnyelven gödörkerülésnek becézett művelet. a sikereseket senki sem tartja számon, a sikerteleneknek köszönhetően (mert vagy nem láttam meg vagy pedig későn szökött a szemembe) rengeteg "dicséretet" beszereztem a tegnap...

mindenképp nem elfelejtendő az a műremekem, mikoris köszönet a megállóban nem tartózkodó troli/buszoknak senki és semmi nem sérült, hacsak nem számoljuk a saját vezetési tudásomról alkotott képem nehezen szerzett egyensúlyájából való kimoccanását...

na így lennénk...

Úgy tűnhet,

>> 2008. június 17.

nekem az élet most csak vezetésből áll. hááát, ez tévedés :D

na jó, az előbb tényleg az volt az érzésem, hogy így van. mellettem vizsgáznak, útra készülnek, izgulnak, gyereket nevelnek, tanulnak. nekem csak a folytonos rutin: munka, vezetés-tanulás, tanulás és elfutott a nap. a gondolataimban mindigottvan, eszembe jut, előjön, motoszkál bennem. emellett érnek bennem dolgok, mint ahogy a suli elvégzése is hónapokig érett amíg végül belevágtam...

hát így. csak idő legyen a nagy gondolatok valóraváltásához...

6. megvolt

>> 2008. június 16.

mivel mára szabadnapot vettem ki, délelőtt vezettem, "normál" forgalomban. és mindenfelé a városban. és már nem izgultam, persze ez nem jelenti azt, hogy minden tökéletesen ment. 2szer megdudáltak, de nem zavartattam magam (egyszer tudom, hogy az volt a baj, hogy lassan indultam el). amúgy ma tanultam, meg még fogok, jó lenne már az elmélettel teljesen tisztában lenni. na, kezd ez menni, de akkor is azt mondom, hogy nem tartozik a hobbijaim közé. bár ma eléggé élveztem, legalábbis az volt az érzésem mikor hazaértem...

5. megvolt

>> 2008. június 13.

ma a háttalparkolást gyakoroltam, ha minim 10szer nem, akkor egyszer sem. nem részletezem az idétlenkedéseimet, de nagy sikernek nem örvendett ez a manőversorozat, az biztos. hiába volt óriási hely a művelethez, nem akaródzott menni.
na de ma péntek van, és aki nem volt ez én helyzetemben, el sem tudja képzelni mit jelent az, hogy holnap reggel nem kell 6kor felkelni megint és a ma estét nem kell azzal tölteni, hogy az ember a legiszlációt bújja (bár nem ártana, mert már kellene tudjam, de úgy döntöttem, kicsi szabadot adok magamnak), szóval igazán örülök ennek az estének... :)

4. megvolt

mondom én, hogy a napi adag :)

tegnap a felhőszakadás előtt befejeztem a mutatványaimat :D

kezdek kevésbé izgulni mikor beülök arra a bizonyos ülésre. és tegnap visszafele is mentem. gyakorlatoztam vele, és egyedül ültem a kocsiban. minden alkalommal alaposan leizzadok, ez már vele jár, mármint a vezetéssel. tegnap sikeresen kivívtam az insztruktorom ama fenyegetését, hogy a hiba ismétlésekor kidob a mozgó kocsiból (bátorító, nemde?). később otthon csak nevettem a hibámon, de akkor annyira normálisnak tűnt, amit csináltam, pedig tudtam, hogy hiba...

amúgy a forgalmat kezdem megszokni (itt a többi mozgásban levő kocsi értendő), bár nem a legzsúfoltabb utakon járok, és nem is a legnagyobb forgalmi órákban, de most, hogy beköszöntött a vakáció, remélhetőleg az is alábbhagy.

ja, és ha valaki lát, mikor a sofőr helyén ülök, kérem ne legyenek olyan elvárásai, hogy észrevegyem.

és mégvalami: a gyalogosoknak ajánlom, hogy figyeljenek, mikor lépnek le a járdáról. a maguk érdekében. :D (teljes szívből együtt éreztem a másik iskolással, aki a napokban nem engedett át a gyalogátjárón, mikor vezetés után hazafele tartottam :) )

3. megvolt

>> 2008. június 12.

kezdek belejönni, hogy olyan ez, mint a napi adag...

a tegnapelőttihez képest jobban ment, de nem részletezem, úgysem érdekel senkit... persze, még mindig van mit tanuljak, javítsak. (eszembe sem jutott, hogy egyenesen menni milyen nehéz lehet...)

semmire nem jut időm, de tényleg semmire. mikor hazamegyek, már este van, csak eszem, tanulok és alszom, mert muszáj. most látom csak, mennyire értékes egy-egy szabad délután, amikor azt tehetek, amit akarok (ezt múlt időbe kellett volna írjam!) és nincs előre betáblázva minden nap minden percecskéje... de ne panaszkodjak, mert a bácsi értem jön, felvesz, a tegnap pedig hazavittem magamat, szóval ez jó.

már várom, hogy lejárjon, hogy ne mondjam azt, hogy ez azt is jelenti majd, hogy szabadságra megyek :D ja, de a vizsgát nem várom. de nem is tudom, miért foglalkozom ezzel, úgysincs időm még álmodozni sem arról, hogy milyen lesz...

2. megvolt...

>> 2008. június 11.

meleg volt. fáradt voltam... figyelmetlen... sokat hibáztam... :(

jártam városon belül, kívül, jó kis forgalomban is (egyik jelzőlámpánál csakaz 5. zöldnél mentem át, akkora volt a sor), egy adag ijjedtséget is beszereztem, ez köszönhető egy szeleburdi vezetőnek, akinek volt mersze elémvágva elvágni az utamat és megállni a mellékutcába befordulás közben...

a hibákat nem sorolom, volt bőven, még túl sok is...

ha:

- az első alkalmat élveztem, a másodikat kevésbé

- az első mosolygóssá tett, a második lekonyulttá

- az első elég jól ment, a második legalább annyira rosszul, mint az első jól

ez volt...

* a gyalogosok hamar áthúztak előttem - jól tették

* akik tudtak kikerültek - még jobban tették

* akik mögém kényszerültek nem dudáltak - ők tették a legjobban!

1. megvolt

>> 2008. június 10.

hááát, hogy is mondjam? khm. várakozásaimat felülmúlta...
na jó, félni se volt időm, megérkezett a bácsi a piros logannal. jól megy. az én kezem alatt is. na de csak lassan. a bácsi rendes: nyugodt, türelmes, magyaráz. nem hittem volna, hogy már este annyi ideig a kezem alatt lesz a kocsi, méghozzá olyan helyeken, ahol más, "normális" kocsik is járnak (persze nem túl sokan). na nem ment minden tökéletesen, de azért elég jól, szvsz szerint. a motor egyszer állt meg a kezeim között. ez van, elnyomta valami pedálokat ott. apró hibáktól eltekintve egyszer úgy vettem be a kanyart, hogy az út másik sarkán kötöttem ki. hát igen. egyszer nem adtam elsőbbséget egy biciklisnek. úgy gondoltam, túl messze van. és egyszer egy szűk utcába úgy kanyarodtam be, hogy a szembejövő biciklis néni azt hiszem, hogy le is szállt a járművéről. biztonság kedvéért. nem tudom, milyen utcákban jártam, csak a cedeaza-kat meg stoppokat láttam, na meg az út sarkán játszó gyerekek tűntek ismerőseknek, meg néha a kerülendő kocsik. pedig szép házak vannak arrafelé, csendes kis utcák (ezt akkor láttam, mikor a másik tanuló kezelte a kocsit, én meg már túl voltam az első hoppon)
na, de a neheze még ezután jön, mikor a forgalomba bémerészeltetnek... csak lassan a testtel. és az örömmel is.
u.i. azt hiszem élveztem is. a végefele. úgy emlékszem...

Félelem

>> 2008. június 9.

megbénít. erőt lop. de mindet. körbefon, észrevétlenül behálóz. megkötöz...

szabadulni volna jó. de nem mozdul a gondolat, csak zakatol bennem a vágy. kilátástalan homályba borul minden körülöttem. ó, hol a fény, melynek ellenállni nem tud, s elillan nyomtalanul? meg kell találnom, de nem tudom keresni...

aztán... békesség leng körül. lecsendesül lassan bennem az összevisszaság. a kérdések meghúzzák magukat. már nem fontos annyira a válsz, mert valami jött. valami, ami több a megoldásnál. nyugalom, csend, békesség... megfogalmazatlan észlelés...

Felgyorsultak

>> 2008. június 8.

az események... pénteken megvolt az első elméleti óra, és hát a könyvben levőknél többet is mondott a bácsika, szóval nem volt hiába ott ülni. nekifogtam tanulni, megyeget, de rájöttem, hogy már nagyon elszoktam tőle, és az egyetem meg mintha olyan rég lett volna már...
aztán tegnap volt angol conversation, egy kedves barátnőmnél aludtam, jól telt nagyon.

jövő hét igazi futkosás lesz, órákra járni, megkezdem a gyakorlatot is, szóval minden szabadidőm foglalt, amikor nem leszek órán, valószínüleg tanulom az elméletet, teszteket oldok, meg ilyenek... csak bírjam szusszal...

Végülis jó,

>> 2008. június 6.

hogy ilyen kora reggel már be kell jöjjek a munkába, mert általában jó ideig egyedül vagyok, tehát nyugodtan elmélkedhetem, imákozhatom, csend van... és ezt ki is akarom használni! :)

csak az esti lefekvés menne idejében...

ja, és ma este lesz az első elméleti órám. a bácsit már hallottam beszélni, hótmonoton hangon. na de valahogy csak kibirom :) terv szerint a könyvet egyszer már kiolvastam volna eddig. de nem sikerült. majd ezután...

Mi lenne ha

>> 2008. június 5.

egyesek értesítenének ketteseket, hogy kiadták az új bankkártyát, amit lehet rendesen használni az automatában?

hát az lenne, hogy a kettesek nem kellene rendszeresen pénzkivevősdit játszanak, sorba álljanak, aláírjanak, várjanak, hogy ne beszéljek a megtett útról. ja, és hsználhatnám normálisan, mint a bankkártyákat szokás. most mondhatná valaki azt, hogy ne nyafogjak, mert itt van néhány lépésre az irodától a bank reprezentánsa és megoldom. de akkor is, kérdem én, micsoda dolog az, hogy a bank csak úgy ni, leblokálja a kártyám, nem is értesít. ja, hát valahogy megtudtam, például, mikor fizetni akartam és nem ment. hogy ne mondjam, hogy már több mint egy hónapja annak, és a kérdésemre, hogy mikor lesz meg az új kártya, amit kiadnak minden pórul járt emberkének, azt mondják, hogy majd szólnak nekem. aha. a múltkor már nagyjából minden kártya ki volt adva, ma is tehát, s végre megtudtam, hogy mégis el kell mennem a központhoz, leállnom a sort (ezt persze nem mondták, de benne van a pakliban), és remélem, megkapom a kártyámat. na, ezt egyszerübben nem is lehetett volna elintézni...

(most haragszom, hogy így járatnak és így viselkednek, na de nem ragozom...)

Kipróbáltam,

milyen az, amikor az ember 6kor fent van. jó, mi? és ráadásul ez az első a 22 ilyen munkanapból. és máris elkezdtem a visszaszámlálást :D. na de épp ezért valószínüleg jobban fogom értékelni, amikor szombaton meg vasárnap 8ig vagy még tovább aludhatok...

amúgy tegnap este aranyos unokahúgaimmal is együtt voltam, és hát úgy megmosolyogtatnak minden alkalommal. örülök nekik :)

aztán kora reggel azzal az énekkel ébredtem, hogy "alig hiszed, mily jól hat, hitet, reményt mennyit ad ha szíves és derűs vagy: légy vidám!"

hát legyen nektek is vidám napotok ma :)

Nem érek rá

>> 2008. június 4.

mondta a buszban az anyukájának. Hogy mire nem ért rá? Templomba menni...

azon gondolkodtam el, hogy van-e időm? és mire van. számolgatom lassan már az órákat is, a perceket, mert pontos időre itt vagy ott kell lenni, be kell osztani, ha lehet jusson is meg maradjon is. pihenni, olvasni, tanulni, másokra is meg magamra is. "az idő a TE ajándékod" jut eszembe egyik versből "s romlandó ajándék az, nem lehet tartogatni". csak befektetni. hasznosítani. foglalt vagyok. nem érek rá.

vagy mégis?

Kóristák

>> 2008. június 3.

ezt a filmet néztük meg az este ifin (Les choristes - eredeti címén). Érdekes volt (aki még nem látta, ajánlom :) ). A második világháború utáni időszakból. gyerekek...

hogy van esély az esélytelennek látszó részére is...

hogy mit jelent, ha valaki nyitott többet lát a látszatnál egy roszz kisfiúban is akár...

hogy lehet észrevenni, motiválni, felemelni valakit...

nem a magamnak gyűjtögetés gazdagít...

az élet gazdagabb lesz, ha másokra is odafigyelek...

és noname zeneszerző maradhat valaki, még ha egy nagy karmestert hoz felszínre egy kisfiúból... mert nem az a fontos, hogy minél nagyobbá válj, hanem hogy nyomot hagyj valaki életében...

Szédültnap

>> 2008. június 2.

ez a mai. a tegnap este jól telt, de a mai nap... már reggel úgy kezdődött, hogy felébredtem, megnéztem hány az óra és rájöttem, hogy tegnap reggel elfelejtettem átállítani a mai ébresztési időt, szóval a szokásos 10 percnek fuccs. mégis, épp hogy csak elkészültem időre, indulni. és aztán meg viszzafordultam, mert valami fontosat otthon felejtettem (ez naaaaaagyooooon ritkán történik meg velem). aztán a postán valamit ki kellett fizetnem, elírták a nevemet, pedig csak le kellett másolniuk... arról nem is beszélve, hogy mit írtak helyette...

a fekete tea helyett pedig rátértem a zöldre ma.

és még csak reggel van...

pörög az élet itt, nem unatkozom :)

ma reggel olvastam, hogy "a kifogások olyanok, mint a kijáratok a fejlődés útjáról". szóval tessék élvezettel nekilátni a mai napnak. mentem is...

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)

© Blog Design by Simply Fabulous Blogger Templates

Back to TOP