1. megvolt
>> 2008. június 10.
hááát, hogy is mondjam? khm. várakozásaimat felülmúlta...
na jó, félni se volt időm, megérkezett a bácsi a piros logannal. jól megy. az én kezem alatt is. na de csak lassan. a bácsi rendes: nyugodt, türelmes, magyaráz. nem hittem volna, hogy már este annyi ideig a kezem alatt lesz a kocsi, méghozzá olyan helyeken, ahol más, "normális" kocsik is járnak (persze nem túl sokan). na nem ment minden tökéletesen, de azért elég jól, szvsz szerint. a motor egyszer állt meg a kezeim között. ez van, elnyomta valami pedálokat ott. apró hibáktól eltekintve egyszer úgy vettem be a kanyart, hogy az út másik sarkán kötöttem ki. hát igen. egyszer nem adtam elsőbbséget egy biciklisnek. úgy gondoltam, túl messze van. és egyszer egy szűk utcába úgy kanyarodtam be, hogy a szembejövő biciklis néni azt hiszem, hogy le is szállt a járművéről. biztonság kedvéért. nem tudom, milyen utcákban jártam, csak a cedeaza-kat meg stoppokat láttam, na meg az út sarkán játszó gyerekek tűntek ismerőseknek, meg néha a kerülendő kocsik. pedig szép házak vannak arrafelé, csendes kis utcák (ezt akkor láttam, mikor a másik tanuló kezelte a kocsit, én meg már túl voltam az első hoppon)
na, de a neheze még ezután jön, mikor a forgalomba bémerészeltetnek... csak lassan a testtel. és az örömmel is.
u.i. azt hiszem élveztem is. a végefele. úgy emlékszem...
na jó, félni se volt időm, megérkezett a bácsi a piros logannal. jól megy. az én kezem alatt is. na de csak lassan. a bácsi rendes: nyugodt, türelmes, magyaráz. nem hittem volna, hogy már este annyi ideig a kezem alatt lesz a kocsi, méghozzá olyan helyeken, ahol más, "normális" kocsik is járnak (persze nem túl sokan). na nem ment minden tökéletesen, de azért elég jól, szvsz szerint. a motor egyszer állt meg a kezeim között. ez van, elnyomta valami pedálokat ott. apró hibáktól eltekintve egyszer úgy vettem be a kanyart, hogy az út másik sarkán kötöttem ki. hát igen. egyszer nem adtam elsőbbséget egy biciklisnek. úgy gondoltam, túl messze van. és egyszer egy szűk utcába úgy kanyarodtam be, hogy a szembejövő biciklis néni azt hiszem, hogy le is szállt a járművéről. biztonság kedvéért. nem tudom, milyen utcákban jártam, csak a cedeaza-kat meg stoppokat láttam, na meg az út sarkán játszó gyerekek tűntek ismerőseknek, meg néha a kerülendő kocsik. pedig szép házak vannak arrafelé, csendes kis utcák (ezt akkor láttam, mikor a másik tanuló kezelte a kocsit, én meg már túl voltam az első hoppon)
na, de a neheze még ezután jön, mikor a forgalomba bémerészeltetnek... csak lassan a testtel. és az örömmel is.
u.i. azt hiszem élveztem is. a végefele. úgy emlékszem...
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése