Ház a tavon...

avagy The Lake House.

A sógorom ajánlotta. Hogy ez olyan lányoknak való film. Hát eldöntöttem, megnézem. Azért, hogy lássam, mi való lányoknak :)

Most néztem meg. Van néhány dolog, ami hiányzik, hogy összeálljon bennem a kép. Arról, ami történt. Hogy akkor végül mégis hogy találkoztak, ha 2 év különbséggel éltek ugyanazon a helyen? Ezt magyarázza meg nekem valaki...

De különben klassz volt. A múlt és a jövő keveredett egymással, ki kellett hámozni, mi mikor van. Lehet, hogy később beugrik, mi a kulcsa az egész storynak...

Én azért nem laknék egy üvegházban a tavon.

Read more...

Ajtó - ami nyitva maradt...

"A boldogság néha olyan ajtókon érkezik az életünkbe, amelyekről nem is tudtuk, hogy nyitva felejtettük őket."

Read more...

Az estéből...

• jó volna dalra hangolódni... de valahogy nem megy... egyedül...
• römi partik a kedves megjegyzésekkel: "most már én is lepapolok, jó?" :) vagy "ugye megmondtam, hogy most én nyelek?"
• bégetést lopni a teherautóból... bárányszinű alak fekete foltos fejét megcsodálni...
• fogászillatot árasztó bácsi ült mellém. a buszon. később hátulról alkoholt idéző szag áradt. (a fogászatot jobban kedvelem)
• betekinteni a meleg hangulatot árasztó osztályterembe. az emeleten állt üresen...
• árnyékot űzni a hosszú utcán végig...
• belealudtam az éjszakába...

Read more...

Ajtó

Nyilik az ajtó. Az oszlop mögött odalátni. A hátam mögöttit csak hallani...

Valaki jön. Vagy megy. Akár az életünkben...

Ajtó-lesés... nyitott rést pásztáz a tekintet...

Mire is várunk?

Read more...

Azon gondolkodom...

• miért is számoljuk az életet a nagy, grandiózus pillanatokban? Nem lehetne autó alatt lapuló kiscicában szépséget látni? Vagy fárasztó munkanap után hazafelé rácsodálkozni egy kivillanó fénysugárra? Csak a várva-várt események hozhatnak dalt?
• miért nehéz nekivágni a kihivásnak? Hol lapul bennünk a bátorság, mely néha kidugja fejét a nem-várt pillanatban?
• miért könnyebb más után alakulni mint egyediségünket élvezni? Ahogy valaki mondta: egyedieknek születünk, de másolatként halunk meg...
• miért nehéz beismerni, ha tévedünk? Holott elismerjük, hogy messze állunk a tökéletességtől...

"Az élet az, ami történik miközben várod, hogy megkezdődjön az élet."

Read more...

Irni kellene...

valamit. másoknak. magamnak?
szavakat keresni. megformálni. vele felnyitni a szemet. valamire, amit más is megnéz. de nem lát...

üzenni kellene. valamit a végtelenből megragadni. hogy szárnyra kapjunk.
alkotni volna jó. a boldogságot belelopni a pillanatba. a napfény csillogását elkapni. virágszirmot is megcsodálni. mosolyt osztogatni.

szépséget termő könnyeket törölni...

esőcseppek tükrébe belenézni. önmagunkra végre rátalálni...

irni kellene...

Read more...

A bölcs ember

Egy 92 éves kicsi, idős ember, szépen megfésülködött, megborotválkozott, felöltözött, és reggel 8 órakor elindult az idősek otthonába.
70 éves felesége nemrég hunyt el, s ezért úgy érzi, muszáj elhagyni házát.

Az idősek otthona előterében várakozik, s ránk mosolyog mikor azt mondjuk neki, hogy kész a szobája.
Miközben a lift felé tartunk, röviden elmondom neki milyen is az ő kis szobája, elmesélem neki azt is milyen színű a függöny és az ágytakaró.

-"Nagyon tetszik", s lelkendezik, mint egy 8 éves kisgyerek, aki most kapja meg élete első szobáját.
-"Kedves Mihály, még nem is látta a szobát, várjon egy kicsit. "
-"Az nem baj", közli.

"A boldogság az mindentől független dolog. A boldogságot függetlenül választom. Az, hogy a szoba tetszik-e vagy sem, nem a bútoroktól függ vagy a dekorációtól – az attól függ, ahogy én azt látni akarom.
Én már a fejemben eldöntöttem, hogy a szoba tetszeni fog. A döntésemet minden reggel az ébredésemnél hozom.
Dönthetek úgy, hogy a napomat az ágyban töltöm, és számolom hány testrészem nem működik, mely részeim fájnak vagy köszönetet mondhatok az égnek a testrészeimért, melyek jól működnek.
Minden nap egy ajándék, ha ki tudom nyitni a szemem, az új napra koncentrálok, a szép emlékekre, melyeket az életem során gyűjtöttem össze.
Az öregség az olyan, mint a bankszámlád. Azt veszed le, amit összegyűjtöttél."

Read more...

Március 25

Read more...

Pillanatkép

Megállóban. Buszt várt. Hazafele. Keze kinyúlt a kabátujjból. Kosárrá görbült. Csepp. A fedezék széléről jött. Újabb után újabb. Várta. Összehúzott szemmel nézett felfelé. Leste. A következőt. Belefeledkezett...

Bár várnálak én is igy, Uram!...

Kisfiú az esőben...
Az ernyőm belerokkant...

Read more...

Bevált

Reggel, mielőtt még az ablakon kinézhettem volna, tudtam, hogy bevált. Vagyis esik. Minden kétséget kizárt a robaj. A szobám sarkánál. A már 3 emelet magassából lezúduló viztömeg. Az ereszben. Szóval, jól működik az időjárás-jelzőm. Az este is kitartóan jelzett...

Valószinűleg tart az eső. A kezem szerint legalábbis igen.

A fejemen levő "radar" csendes... De elég, ha 1 működik.

Legszivesebben aludnék. Csak hát a munkahely nem a legoptimálisabb hely erre... Valami jó ébresztő kellene. Mert a munkám nem az. Nem mintha unalmas lenne, de msot valahogy nincs ilyen hatással rám...

Read more...

Időjárás-jelző

5 évvel ezelőtt rendkivül pontos időjárás-jelzőre tettem szert. Pedig nem akartam. A lényeg az, hogy kitűnően működött egy darabig. Már nem is tudom pontosan, hogy mikor kezdett bedögleni. Részben örültem neki, másrészt viszont jó volt mindig biztosra tudni: lesz eső vagy sem. De most úgy veszem észre, hogy újra működésbe lépett. Már 1 vagy 2 hete is észrevettem. Szóval - eső lesz :)

Csak egy eset néhány hónappal azután, hogy "megkaptam": sátortábor. Éjfél, épp eltettem volna magam másnapra, mikor beindult a jelzés. Hát bejelentettem a sátorban, hogy 2 nap múlva jön az eső (azóta már nem tudom ilyen pontosan megmondani, mikor jön). Másnap megosztottam a hirt, de nem akartak hinni nekem, hogy ilyen pontosan, előre bejelentem az esőt. De 2 nap múlva pont éjfélkor megkezdődött a vihar. Szóval bevált.

Ezzel kapcsolatban még annyit: valakinek volt radiója. Időjárást is hallgatott. Én 1 nappal hamarabb elhagytam a tábort, mint ő. Elmenésem előtt megkérdezte, hogy milyen idő lesz :))

Read more...

Szemvizsgálat

A mai ellenőrzés rövidebb volt, mint a tegnapi. Sokkal - legalábbis a várakozás bizti. Hamar átestem rajta. Jól látok. Nem is vártam mást.

Az orvosnő próbált meggyőzni, hogy a műtét nyoma megmaradt. A klinikán ahol műtöttek azt mondták, nem fog látszani. Nem látszott - fél éve. Nekik hiszek inkább. Egész profi volt a sasszememet kipróbálni :) Újra. Mert mindennap használom. Kitűnő. Nem tudom, mennyi maradt a 125%os látásomból, de szerintem nem csökkent :)

Read more...

Séta a cseppek közt

Kiléptem az ajtón. Megcsapott a hűvös esőillat. Csábitott. Nekiindultam. Baktattam. Az ernyőm fedezékében. Hajamba kapott a szél. A fűszálakon vizcseppek dideregtek. A tócsákban karikák ringtak. Eső kopogott felettem. Kitartóan.

Egyszerüen jólesett a villamos helyett gyalogolni. Két megállónyit. Tócsákat kerülgetni. Kifogni a szelet. Nem tudom miért...

Egyetlen esetre emlékszem még, mikor jólesett...

Kiléptem az ajtón. Ugyanazon. Zuhogott. Mehettem volna két megállót (akkor is) - trolival. A buszig. De valahogy nem akaródzott. Életem első interjúja nem hozott felemelő érzést. Hát nekivágtam. Daccolva a széllel, esőcseppekkel. (Mire a buszmegállóba értem, megelégeltem. Az esőt és a sétát együtt. Kissé helyrejöttem.)

Egy hét múlva volt az első munkanapom... :)

Read more...

Ebéd

Nem sokat szoktam beszélni kajáról általában. Nem mintha mindegy lenne mit eszek. De nem vagyok válogatós. Azért van vagy három kaja, amit nem eszek (meg): salátaleves, sütőtök (bármilyen formában) és gomba (bár ezt néha még eszek, de nem sűrűn, és ha lehet, akkor mást választok).

Azonban ami a munkahelyen elfogyasztott ebédeket illeti, a kedvencem a sültkrumpli reszelt sajttal. De nem akárhol. A gyiroki úti kajáldában. Csak ott fincsi.

A többi ebéd általában jó, de semmi különös, emlitésre méltó, néha éppen csak elfogyasztható...

Na, de nem is erről akartam irni, hanem a mai ebédről, amit a kantinban ettem. És kivételesen kiváló volt! Pirét vettem. És mellé csirkehúst meggyszósszal. Négy szem meggy is járt hozzá. :). Kitűnő volt, jólesett. A savanyúság nagy része megmaradt, mert a szósz izét akartam inkább élvezni. Máskor is ettem már olyat különben. És jó szokott lenni. Most is az volt. Káposzta reszelt répával. Utána pedig finettis palacsinta következett... :)

Na jó, befejezem. Fotóm nincs róla. Igy mindenki képzelőerejére bizom, hogy mennyire lesz éhes :)

Megyek, inkább dolgozom... Úgyis mindjárt ellenőrzésre kell mennem. Orvosira. Hogy dolgozhatom-e tovább. Vagy sem...

Read more...

Egyre szebb…

Egyre többször mondom: «Nem tudom.»
Egyre többször:«Nem értem.» «Furcsa ez.»
Egyre gyakrabban kémlelem tanácstalan,
a kéklő messzeségeket.

Mégis, az élet egyre szebb,
közelléted egyre kedvesebb.
Kegyelmed is egyre gazdagabb,
És én egyre kevésbé értem magamat,
és egyre kevésbé szeretetedet,
Miért ily gazdag, miért, hogy így szeretsz?
Isten, én Istenem, én Atyám,
Egyre szebb az élet,
És én egyre csak várok Rád.

(Papdi Eszter verse)

Read more...

Hunyad

Újra Hunyadon jártam. Már elég rég voltam utoljára, de mindig szeretek visszatérni mamáékhoz, meg a sok szép, kedved emlékhez.

Már nem az a füstös város, amit gyerekként láttam - már messziről látszott a szines ég, ahogy közeledtünk. Ma már a gyár nem fújja a reggeli hatot, nem füstölnek a kémények.

De mamánál még megtalálható a doboz, mely mindig tele volt gombokkal:

Vagy amiről mindig mama jut eszembe:

Tavasz van már arrafele is:

Tata törzsvendégei a teraszra járnak most is:

Nem maradhat el a finom rongyos-palacsinta sem, mama szpecialitása. Itt készül:

Read more...

Hivatlan látogatók

A reggeli napfény-simogatta tájat nézem a konyhaablakból. Kezemben jóleső meleget árasztó csésze. Három kóbor kutya kiséri az épp arra menőket az utca túloldalán. Benéznek az oszlop körül tátongó árokba. Lemaradnak. Aztán hirtelen kettő eltűnik - már buzgón menetelnek a szemben levő ház keskeny ösvényén. Szélen sárga nárciszok. A harmadik sem maradhat le - át a kapu alatt, s már bent is van. Körülnéznek, bejárják az egész udvart. Hivatlan látogatók :)

Apró kis megfigyelés a ma reggelből... :)

A munkatársaim kissé odébb ugyancsak hivatlan látogatókról mesélnek - a legfrissebb történetek az új lakásból.

Lám, mire jó az, ha az ember 9 előtt bent van - mindenféléről hall :)

Read more...

Kézben

A kosárlabda a kezemben kb. 19 dollárt ér,

Michael Jordanéban viszont 33 milliót.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

A baseball-labda a kezemben kb. 6 dollárt ér,

Mark McGuire kezében viszont 19 milliót.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

A teniszütő haszontalan az én kezemben,

viszont Venus Williams kezében bajnoksági győzelmet hoz.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

Egy bot a kezemben távol tart egy vadállatot,

Mózes kezében viszont szétválasztja a hatalmas tengert.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

Egy csúzli a kezemben csak gyermekjáték,

de Dávid kezében viszont óriást győz le.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

Két hal és öt kenyér a kezemben csupán kéthalas szendvics,

Isten kezében viszont ezreket táplál.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

Kezemben szögekkel csak madáretetőt építhetek,

de Jézus kezeiben egész világot megváltóak a szögek.

Mint tudjuk, ez attól függ, kinek a kezében vannak.

Helyezd hát aggodalmaidat, félelmeidet,

reményeidet, családodat, kapcsolataidat

Isten kezébe, hiszen...

... attól függ, kinek a kezében van.

Read more...

Kinek?

Azon gondolkodom, hogy érdemes-e ide irnom? Olvassa-e valaki? Vagy csak magamnak irom... Hogy legyen mit lessek - hozzászóltak-e? Megéri-e közzé tenni életem apró részeit? Érdekel valakit?

Mert mindenki életéhez hozzátartoznak ilyen-olyan történések. Mitől különbek az enyémek? Hogy velem vannak kapcsolatban. Ennyi csak...

Egyáltalán miről érdemes ide irni?

Read more...

Sziklán

Csak gyökérre vágyom, mely megtart a sziklán.

A viharok ellenére is.
Ha kell, a magányban is.
Ha mások mellett, úgy is.


Megtalálva az utat a vizhez. A mindig-frisshez.


Az ÉLEThez. ÖRÖMhöz. A MOSOLYhoz. A KITARTÁShoz.

Erőt az állva-maradáshoz...


... a sziklán. Ha a mélység szédit is - a sziklán...

Mert viharok érlelik a gyökeret...

Read more...

Játék-sarok

Ma délben Anita nálunk volt. :) Ebéd után végre sor került a játszásra is.

"Fekete Péter"rel kezdtük. Az elején hozzám került a "Fekete Péter" Anita nagy megkönnyebülésére, de nem sokáig. Ugyanis elhúzta tőlem. Előtte épp egy másik kártyára mutatott a nálam levők közül és teljes meggyőződéssel mondta, hogy az "Fekete Péter" és azt nem húzza el. :) Mikor meglátta mit húzott:

- Ha eszembe jutott volna, hogy nem akarom elvenni, akkor nem ezt húztam volna el, ugye?

A következő játék domino volt, állatos verzióban. Ime a végeredmény:

Ezek után még elhangzott a következő párbeszéd köztünk:
- Annyit eszek, hogy 5 évesen megyek iskolába!
-Tényleg?
- Igen! Tényleg, tényleg!

:))

Ez a kártyavár (vagyis Anita szerint kártyatorony) novemberben készült. Azóta rendszeresen kéri, minden alkalommal. Ma valahogy mégis elmaradt :)

Read more...

100as

Ez immár a századik bejegyzés. Kis statisztika hadd álljon itt a számkedvelőknek: 25 hónap alatt iródott össze ennyi, ez havonta átlag 4et jelent. Nem akarok belegabalyodni a sok számba, igy nem folytatom, de be kell valljam, hogy még nekiláttam néhány adat összeirásának és százalékolásának, de jobbnak láttam feladni most. :)

Úgy gondoltam, ideje kicsit változtatni a külsőn, ha már ünnepelünk. :D

Read more...

(Kis)virág

Képeket akartam felmásolni a gépre a telefonomról. Nem működött. Pedig újrainstaláltam. Mégsem ment. Képet akartam mutatni az ibolyákról, amiket csütörtök délután fotóztam. De igy nem tehetem... :(
Képet akartam a virágról, mely a szobámban illatozik (egy ciklámen társa a munkahelyemen van :) ). De nem akart az sem menni... :(

Végre sikerült :)

Read more...

Nyolc-óra-világa...

Iroda. Legalább napi 8 óra. Székek. Asztalok. Gép előtt bütykölők. Néha járók-kelők.

Beszélgetés. Rádio hallik. Vagy zene. Vagy néha mind a kettő. Egyszerre. Közbe-közbe közlekedési utasitások hangzanak - most jobbra vagy balra térj. Vagy épp előre menj. A telefon(ok) is megberren(nek).

Az egyik oldalt benéz a nap a rácsok között. A nyitott ablakon beszól a forgalom. Fékcsikorgás. Vagy gyorsitás az utcasarkon. Változatosság kedvéért kórházat látogató mentők.

Túloldalt az udvart átszelők. A túlsó épület. Meg tömbház-sarok.

Reggeli kávé-tea-viz. Mellé valami tartalmasabb is.

Délben szokásos kaja. Egy sétával, napra állással. Aztán vissza.

Uszkáló halak. Cserepes növények...

A kedves takaritónő, akivel távozáskor találkozom. Mosolyogva köszön mindig... :)

Read more...

Buszozás

Kellesz hozzá te. Meg egy buszmegálló. A busz általában késik. Vagy épp elment. Ritkán jön pontosan - amikor te érkezel...

Délután sosem tudni mikor jutsz haza. Dugóból dugóba jutsz. Jobb esetben egy dugó van csak - elág hosszan, hogy ne lehessen kettő... Fáradt, nyúzott emberek. Meg vidám gyekekek táskával hátukon. Mindenki siet. Zsúfoltság. Helyet ritkán találni. Levegőt is nehezen.

A reggeli utazások azonban kicsit másak. Ismerős arcok. Körülnyalábol a fény. Vannak akik végig utaznak, akárcsak én. Egyesek még a második buszon is. Anyukák kisérik gyerkőceiket oviba - macit szorongatnak a kicsik. Vagy reggeliznek. Álmot űznek szemükből. Vadóc csillanás tekintetükben. Mások kopott arccal, de új ruhában munkába tartanak.

Vannak, akik később kerülnek fel. Amolyan időmérők. Pontosságot jeleznek. Rendszeresen.

Lassan már hozzátartozik az életemhez a város naponkénti átszelése. A gördülő kerekek, döcögő jármű, dugók. A türelmetlenül-türelmes várás. Buszlesés. A "jön-e már?" izgalma...

Read more...

Kis csöppség

A tegnap délután egy kis csöppséget csodáltam meg. Apró lábujjait számoltuk az anyával. Láttam mosolyogni. Meg kidugta a nyelvét is :) Láttam verni a kis szivét is. Fülét fogta pici kezével. Orra, szája, szemei megvannak. Még nincs neve. A számitások szerint kb. 2 hónap múlva hagyja el az anyukája hasát. Kis csoda.

"Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük." (Zsolt 139:13-16)

u.i. A modern tehnika vivmányainak köszönhetően láthattam ezt...

Read more...

Reggelenként megfigyeltem a rügyező fákat. Némelyik már virágzik is. Sárga ill. rózsaszines -piros virágú bokrokat is láttam. És kinyilt százszorszépek tarkitották a füvet. Meg gyermekláncfű is akad. Tavasz van. Madárcsicsergés. Napsütés...

Read more...

Boldogság-keresés...

Néhány napja foglalkoztat a boldogság gondolata. Vagyis - akarunk-e valóban boldogok lenni? Azt hiszem egyértelmű: igen. Kell-e akarni? Milyen árat kell megfizetni érte?

És hogy is van ez? Keressük a boldogságot... Megvan az elképzelésünk róla - hogy kell kinézzen. És leragadunk itt. Mert ha véletlenül más formában, alakban közelit, akkor...

Tudjuk-e egyáltalán mi tesz valóban boldoggá? Vagy csak feltételezzük? És azt hajszoljuk?

Szeretnénk ezt vagy azt megvalósitani az életben, mert meggyőződésünk, hogy az tesz majd boldoggá. Mégis, megesik, hogy amikor valami nem jön össze kiderül, hogy jó igy. Vagy jobb. De azt hiszem, ezt nehéz elismerni. Mert saját magunknak mondunk ellent, vagyis át kell rendezzük azt, ahogy az életet meg a boldogságot megfogalmaztuk. És nem mindig könnyű elismerni, hogy tévedtünk. Még magunk előtt sem...

Miben fogalmazzuk meg a boldogságot? Jó munkahely, lakás, netán autó, barátok, jól működő házasság, elvárásainknak megfelelő ez vagy az... Pedig úgy igazából nem ezek a feltételei a boldogságnak, úgy hiszem.

Szóljatok hozzá...

Read more...

A szem a lélek tükre

A tegnap újra meglátogattam a tesómékat. Anitával is játszodtam, meg Eszterrel. Hogy félreértés ne essék, Anita ajánlatára vettünk részt mindketten ebben a tevékenységben. Mindkettőnk kezét megfogta és körbe-körbe sétáltunk meg egyéb érdekes játékokkal töltöttük az időt, amik Anita kreativitását bizonyitották :))

Csenge aranyos baba. Ott a lelke a szemében, amikor nevet, kacag, hozzászól babanyelvén az eseményekhez :) És elég csak rámosolyogni néha ahhoz, hogy a lelke kiüljön az ablakba - a szemébe és ragyogjon egész kis arcocskája :)

Read more...

Túl az Óperencián...

... ahol a madár sem jár. Mert repül. Az ember nem. Pedig kellene. Mert elég körülményes átjutni rajta. Már ha az ember haza akar menni. És éppen arra talál járni...

Hogy kicsit világosabb legyen - a tegnap, szokástól eltérően express busszal mentem hazafelé. 20 perc alatt áltszelte a várost a déli részéből az északiba. Egész jó. És ebben még semmi szokatlan. De utána épp a megálló környékén voltam, mikor jött a troli. Már rég nem utaztam vele, gondoltam, itt az alkalom - egy megállónyit kellett mennem. Aztán végig nyilegyenesen az utcán. Mármint igy számitottam. Már néhány hónapja van, hogy nem jártam azon az utcán, ugyanis munkába más irányba megyek. A buszhoz. Tehát kissé meglepett, mikor láttam, hogy végig az utcán új járdaszegély. Kivül-belül. Az út mellett és az épületek mellett is. Még nem aszfaltozták le, mint másfele, de gondolom, fogják. Tehát nekiindultam.

Az iskola mellett - meglepetés :) A járda teljes széltében - az Operenciás... Néhány száz méteren húzódott végig. S hogy nem feneketlen gödörről van szó - jelzi a középen egy oszlop...

Megkerülni elég körülményes - belül: kerités (nehogy a gyerkőcök megszökjenek a suliból :D ). Kivül vékony szegély, igazi művészet azon végigmenni. Nem volt időm meg kedvem sem kisérletezni. Mellette sár - mármint vizes föld a fák helyén. Nem valami csalogató. Az út mellett pedig egész vastag szegély. Csak épp nagyon magas. S hogy minden tökéletes legyen, az út szélén újabb tócsák. Nem maradt más választásom, mint lehetőleg minnél gyorsabban végigvágtatni a hátulról jövő kocsik előtt. Az úton mármint.

Sajnos nincs az a jó reménységem, hogy az aszfaltozás után egyenes lesz. Vagyis nem fog állni a viz az úton. Tapasztalatból. Az utca, amit naponta többször koptatok, le van aszfaltozva. Frissen. Vagyis néhány hónapja. Új szegéllyel. Egész jó. Egyenes. Száraz időben. Azonban mikor esik az eső... Nem érdemes a tócsákat kerügetni. Kár a fáradtságért. Mert szinte lehetetlen... Szerencsére nem merül bele a láb bokáig. Legalább annyi...

Read more...

A nagy kérdés: hogyan lehet 2 gépen egyszerre dolgozni ???

Mármint számitógépen. Kettőn. Egyszerre.

Hát erre a válasz: egyszerűen. Mint például én.

Nincs most kéznél szögmérő, hogy megmondjam, hogy kell beállitani őket. Mármint a képernyőket. Mindenképp úgy, hogy kényelmesen rá lehessen látni mindkettőre. Egyszerre, persze.

De ha az elején akarom kezdeni, akkor mindenképpen megemlitendő, hogy egy hoooszúúúú asztal kell hozzá. Az enyém lehetne hosszabb is. A gépek lehetőleg lent, az asztallap alatt tartandóak. Mindkét végén egy-egy.

Fent, az asztalon 2 képernyő. Meg 2 billentyűzet. És 2 egér. Lehetőleg különbözőek. Mármint a szinük, hogy az ember össze ne tévessze őket. :)

Hogy tökéletes legyen az összhang, az asztalon kell helyet kapjon még néhány "apróság" is. Mint például telefon. Meg ceruzatartó. Meg lyukasztó. Meg minden egyéb ilyen jellegű dolog.

És mikor az ember belemerül a munkába még jön néhány füzet, lap, miegyéb mellé.

Lehetőséghez mérten a személyes szekrénynek más hely találando, mint az asztallap alatt, mint általában szokás. Csak a személyes kényelem érdekében ajánlott. Tapasztalatból beszélek. Még jó, hogy kerülnek megértő kollégák is, igy az ember kicsit fellélegezhet...

Néhány részlet még a használathoz...

Kell még egy szék is. Amire az ember ül. Lehetőleg kerekes. És háttámlás.

Egy kis gyakorlat szükséges, amig az ember belejön, milyen mozdulatot kell tennie ahhoz, hogy néhány kerékfordultával a szék a megfelelő pozicióba kerüljön a másik gép kényelmes használatához. :) Én már belejöttem. Nem nehéz. Megéri megtanulni :)

És persze, mint minden munka, ez sem kalandmentes. Mármint a 2 gép egyszerre való használata.

Csak egy egyszerű példa álljon itt. Az ember feje búbjáig tele van munkával. Belemerül az elmélkedésbe, megoldás keresésbe. Gondolom ismerős helyzet. És ugye, kihasználja az előnyöket, hogy 2 gép is rendelkezésére áll. Vagyis egyiken dolgoznia kell. A másikon meg megnyit egy, a megoldáshoz létfontosságú információkat tartalmazó dokumentumot (persze, nem erre kell a második gép, de minthogy állandóan váltogassa az ember a nyitott doksikat, inkább megmozditja a fejét, hogy meg nem meredjen egy pozicióba).

Szóval nekifog dolgozni. Belejön. De nagyon. És szokás szerint: keze az egéren. A másik képernyő sarkán kandikál egy fontos infó - fele, persze. Mi sem egyszerűbb? Egy mozdulás, és máris előgördül a hiányzó rész... Persze, a baj csak az, hogy valami nem működik... Ezúttal. Sehogysem akar. Nem és nem...

És akkor hirtelen meggyullad egy kis lámpa... a megvilágosodás... a másik gépnél is van egér... :)

Read more...