Buszozás

Kellesz hozzá te. Meg egy buszmegálló. A busz általában késik. Vagy épp elment. Ritkán jön pontosan - amikor te érkezel...

Délután sosem tudni mikor jutsz haza. Dugóból dugóba jutsz. Jobb esetben egy dugó van csak - elág hosszan, hogy ne lehessen kettő... Fáradt, nyúzott emberek. Meg vidám gyekekek táskával hátukon. Mindenki siet. Zsúfoltság. Helyet ritkán találni. Levegőt is nehezen.

A reggeli utazások azonban kicsit másak. Ismerős arcok. Körülnyalábol a fény. Vannak akik végig utaznak, akárcsak én. Egyesek még a második buszon is. Anyukák kisérik gyerkőceiket oviba - macit szorongatnak a kicsik. Vagy reggeliznek. Álmot űznek szemükből. Vadóc csillanás tekintetükben. Mások kopott arccal, de új ruhában munkába tartanak.

Vannak, akik később kerülnek fel. Amolyan időmérők. Pontosságot jeleznek. Rendszeresen.

Lassan már hozzátartozik az életemhez a város naponkénti átszelése. A gördülő kerekek, döcögő jármű, dugók. A türelmetlenül-türelmes várás. Buszlesés. A "jön-e már?" izgalma...