Túl az Óperencián...

... ahol a madár sem jár. Mert repül. Az ember nem. Pedig kellene. Mert elég körülményes átjutni rajta. Már ha az ember haza akar menni. És éppen arra talál járni...

Hogy kicsit világosabb legyen - a tegnap, szokástól eltérően express busszal mentem hazafelé. 20 perc alatt áltszelte a várost a déli részéből az északiba. Egész jó. És ebben még semmi szokatlan. De utána épp a megálló környékén voltam, mikor jött a troli. Már rég nem utaztam vele, gondoltam, itt az alkalom - egy megállónyit kellett mennem. Aztán végig nyilegyenesen az utcán. Mármint igy számitottam. Már néhány hónapja van, hogy nem jártam azon az utcán, ugyanis munkába más irányba megyek. A buszhoz. Tehát kissé meglepett, mikor láttam, hogy végig az utcán új járdaszegély. Kivül-belül. Az út mellett és az épületek mellett is. Még nem aszfaltozták le, mint másfele, de gondolom, fogják. Tehát nekiindultam.

Az iskola mellett - meglepetés :) A járda teljes széltében - az Operenciás... Néhány száz méteren húzódott végig. S hogy nem feneketlen gödörről van szó - jelzi a középen egy oszlop...

Megkerülni elég körülményes - belül: kerités (nehogy a gyerkőcök megszökjenek a suliból :D ). Kivül vékony szegély, igazi művészet azon végigmenni. Nem volt időm meg kedvem sem kisérletezni. Mellette sár - mármint vizes föld a fák helyén. Nem valami csalogató. Az út mellett pedig egész vastag szegély. Csak épp nagyon magas. S hogy minden tökéletes legyen, az út szélén újabb tócsák. Nem maradt más választásom, mint lehetőleg minnél gyorsabban végigvágtatni a hátulról jövő kocsik előtt. Az úton mármint.

Sajnos nincs az a jó reménységem, hogy az aszfaltozás után egyenes lesz. Vagyis nem fog állni a viz az úton. Tapasztalatból. Az utca, amit naponta többször koptatok, le van aszfaltozva. Frissen. Vagyis néhány hónapja. Új szegéllyel. Egész jó. Egyenes. Száraz időben. Azonban mikor esik az eső... Nem érdemes a tócsákat kerügetni. Kár a fáradtságért. Mert szinte lehetetlen... Szerencsére nem merül bele a láb bokáig. Legalább annyi...