"A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben." 1Jn. 4:18

Read more...

Hiánycikk?

Megragadott egy gondolat ma reggel...

A régi időben sorba kellett állni kenyérért, tejért, húsért... - mindenért... Hiánycikk volt minden. És beálltunk a sorba, mert szükségünk volt rájuk.

A kérdés most, karácsonykor ez: hiánycikk-e Isten? Vagy megvan mindenünk és nincs rá szükségünk? Az Istennel való találkozáshoz nem kell sorba állni. Szükségem van-e rá? Szükséged van-e rá? Az ünnepen megelégszünk-e csak a fenyővel, ajándékcsomagokkal a fa alatt, ismerős énekekkel, jo kajával, karácsonyi hangulattal? Vagy Istennel akarunk találkozni? Akarok? Akarsz?

Hisz karácsony van. Értelmet igazán akkor nyerhet az ünnep, ha Vele, az Ünnepelttel találkozok. Találkozol.

Én akarok - igazi ünneppé hadd váljon bennem ez a karácsony!

Read more...

1 Korintus 13. - karácsonyi változat

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.
Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kiló számra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.
Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de nem Jézus Krisztus a szívem titka, akkor nem értettem meg, hogy miről szól a karácsony.
A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.
A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.
A szeretet barátságos az időszűke ellenére is.
A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.
A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak. De a szeretet ajándéka megmarad.

Read more...

Terv...

"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek" Jer 29:11

Ezt az igeverset olvastam ma reggel áhitatra. Már egy hosszabb ideje kisér ez az ige, és sokszor bátortitást jelentett.
Hadd álljon itt még egy gondolat a reggeli áhitatból (ezúttal románul):

"Când criza prin care treci te face să-ţi doreşti să abandonezi, nu uita: problemele noastre devin oportunităţile lui Dumnezeu. Lui îi face plăcere să transforme greşelile noastre cele mai grave în seminţe de nepreţuit ale înţelepciunii; rănile şi sângerările în binecuvântări şi cele mai adânci temeri într-o credinţă de neclintit - în momentul în care începem să vedem aceste lucruri ca pe elemente constituente ale măreţului său plan."

Bob Gass

Read more...

Ünnepi láz...

A napok telnek - mikor lassan, mikor gyorsabban... - és az ünnepek közelednek. Várjuk őket... ki miért - jó kaja, alvás, szabad nap, ajándékok, kedvenc énekek, stb.
Azon gondolkozom, hogy mitől lesz értékes az ünnep - hisz megszoktuk már...
Hadd beszéljen inkább a vers, amely tavaly karácsony előtt született...

Karácsony...

Fények, ragyogás mindenfelé...
Csillogva hulló hópelyhek...
Zsúfoltság a bevásárlóközpontban...
Szines csomagolópapir zörgése...
Jókivánságok, képeslapok...
Ismerősen csengő dallamok szólnak...
Kalácsillat, sültek halomszámra...
Fenyőillat, harangok, diszek...
Szaloncukrok édes ize...
Agyonhallgatott történet...

Ez lenne a karácsony?
Ennyi lenne, amit annyira várunk?

Karácsony...
Üres nélküled, Ünnepelt!
Jöjj, várunk rád...

Ajándékaink hasznavehetetlenek,
Készülődésünk csak formaság,
Berögzött hagyomány...
Ha Te nem vagy köztünk,
Csak magunkat ünnepeljük...
A hasunkat köszöntjük,
Szemeinket gyönyörködtetjük
És elhitetjük magunkkal
- S ha lehet másokkal is -
Hogy szeretünk... igazán...

Adj tartalmas ünnepet -
Veled akarom eltölteni!
Érints meg, vonj magadhoz,
Szereteteddel fonj körül!
Benned megpihenni vágyok,
És feltöltődni veled...
Vágyom utánad!

(2005 december 23 - Temesvár)

Read more...

A te feladatod

Egyszer nagy szárazság köszöntött be a pusztán. Elõször a fû barnult el és sült ki. Aztán a bokrok és a kisebb fák is kihaltak. Nem esett az esõ, a frissülést hozó reggeli harmat is elmaradt. Sok állat szomjanhalt, mert csak kevésnek volt ereje kimenekülni a sivatagból. A szárazság tovább fokozódott. Még a legerõsebb és legidõsebb fák is, melyeknek gyökerei mélyen a földbe hatoltak, elvesztették leveleiket. Minden kút és folyó, forrás és tó kiszáradt.

Egyetlenegy virág maradt életben, mert egy egészen kicsi forrás pár csepp vizet adott neki. De a forrás kétségbeesett: "Minden kiszárad, szomjan hal és elpusztul, és én mindezen semmit nem tudok változtatni. Mi értelme van még annak, hogy pár csepp vizet hozzak fel a mélybõl a felszínre?"

Egy vastag, öreg fa állt a közelben. Hallotta a forrás panaszát, és mielõtt meghalt, ezt mondta neki: "Senki nem várja tõled, hogy az egész pusztaságot felvirágoztasd. Neked csak az a feladatod, hogy egyetlen egy virágnak életet adj. Semmi több."

Afrikai mese

Read more...

145. zsoltár

Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké.

Minden nap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké.

Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan.

Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet.

Fenségeden, ragyogó dicsőségeden és csodálatos dolgaidon én is elmélkedem.

Elmondják, milyen félelmes hatalmad, en is felsorolom nagy tetteidet.

Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak.

Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.

Jó az Úr mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez.

Magasztal, Uram, minden teremtményed, és hiveid áldanak téged.

Elmondják, hogy országod ilyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról, megismertetve az emberekkel az Úr hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét.

Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart.

Támogat az Úr minden elesettet, és fölegyenesit minden görnyedezőt.

Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt.

Kinyitod kezdet, és megelégitesz minden élőlényt kegyelmesen.

Az Úrnak minden útja igaz, és minden tette jóságos.

Közel van az Úr mindenkihez, aki hivja, mindenkihez, aki igazán hivja.

Teljesiti az istenfélők kivánságát, meghallja kivánságukat és megsegiti őket.

Az Úr dicséretét hirdeti ajkam, áldja mindenki az ő szent nevét mindörökké!

Read more...

Idézetek

Isten akkor is dolgozik, amikor mi nem látunk egyebet a sötétségnél. Határozott céllal megy előre - gyötrelmeken és fájdalmakon át - az elképzelhetetlen öröm felé.

Dr. Larry Crabb

Isten ennyire védi az övéit, sokszor úgy, hogy a benne hivők sem látják, ahogyan pajzsot emel eléjük. Akadálynak hiszik, holott Isten pajzsa az, és mihelyt menni kell, elveszi az útból. Boldog ember az, aki azonnal felismeri Isten féltő szeretetét valamely kényszerhelyzetben, vagy legalábbis hiszi, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukat szolgálja.

Cseri Kálmán

Read more...

Világ

"A világ túlontúl rossz hely - és túl bizonytalan - ahhoz, hogy itt otthont épitsünk és arra számitsunk, hogy élvezhetjük is. De tökéletesen alkalmas helyszin arra, hogy megtaláljuk Istent."

Lawrence J. Crabb

Read more...

Köszönöm...

... a csöpögő ereszt, melynek zenéjét ébredéskor hallhattam.
... a város reggeli csendjét, az üres utcákat, járműveket, miközben házad felé közeledtem.
... a szemerkélő esőt, a friss és hideg levegőt, mely sietésre késztetett.
... a földet, autókat beboritó vékony hótakarót, amely éjjel lepett be mindent.
... a pillangót, mely a vizes földön bontogatta szárnyait, a szinpompát, melyet elém tárt, finom szárnyait lassan mozgatva.
... a hóból kibújó rózsaszálat, melynek hegyén kibomlott, vörös rózsa volt... s a szirmok között rejtőző hópelyheket.
... testvéreimet, akik a reggeli imádkozásra eljöttek.

Köszönöm ezeket a reggeli, apró csodákat!

Read more...

Öröm...

Bár ezt a verset közel egy éve irtam, most is nagyon aktuális számomra...

Örömöt adsz szivembe

Uram, sokszor vágytam örömre-
és Eléd jöttem, őszintén,
hosszú kivánság-listámmal...
Azt hittem, ha mindazt,
amit én kivánok, szeretnék,
végre megkapom - öröm tölt be...

És vártam, vártam, újra vártam,
de vágyaim beteljesülése
nem hozott örömöt, mert újak születtek,
és a lista soha nem ért véget...
Ha pedig nem váltak valóra,
azt okoltam...

Ma már tudom...
Nagyobb örömöt tudsz adni
szivembe vágyaim, álmaim
valóra válásánál...

Hisz vágyaim azt mutatják:
valami több kell,
valami másabb...
Teutánad vágyok -
Te vagy az egyetlen,
aki be tudsz tölteni,
örömöt tudsz adni
vágyódó szivembe...
Olyat, mely nem függ
hótól vagy napsütéstől,
felhőtől vagy villámtól,
nem függ fagytól, melegtől,
mosolytól vagy gyászhirtől...
és semmi mástól sem...

Uram, békében fekszem le...
Te adod meg az örömöt,
amelyre éhezem...
Betöltöd szivem önmagaddal...
Ennyi elég - elég, elég...

(2005 december 13, Temesvár)

Read more...

Nehéz idők - egy lehetőség!

Egy kora tavaszi napon találkoztam egy öreg farmerrel.
Esõs tavasz volt, és megjegyeztem, biztos nagyon jót tesz a vetésnek ez a korai esõ.
-Nem - válaszolta. - Ha most az idõ kedvez a vetésnek, a palánták csak a felszínen eresztenek gyökeret és az elsõ vihar mindent tönkretesz. Ha viszont eleinte kedvezõtlenek a körülmények, a palántáknak erõs és mély gyökeret kell növeszteniük, hogy lenyúljanak vele a vízért és a vitaminokért a föld mélyébe. Ha vihar vagy szárazság jön, nagyobb eséllyel vészelik át.
Most már én is úgy tekintek a nehéz idõkre, hogy itt a lehetõség megvetni a gyökereimet az eljövendõ viharokkal szemben.
Jerry Stemkoski

Read more...

Hálaadás

Egy verset olvastam évekkel ezelőtt, ez jár a fejemben néhány napja, nagyon ráillik az életemre...


Imádság (dal az életért)

Istenem, Uram,
hogyan köszönjem meg neked újból az életet?
Hogyan köszönjem segítségedet a nehézségekben,
a sokszori gyógyulást?
Amikor mások már legyintettek,
már-már elõre örültek bajomon,
Te nem engedted, hogy igazuk legyen.
Amikor hozzád kiáltottam,
Te idõben meghallgattál,
s egy perccel sem érkeztél késõbb, mint ahogy kellett.
Sosem dobtál oda, gyermekedet, a sorsnak prédaként.
Hogyan lehetnék eléggé hálás neked, Istenem?

Ha neved kimondom, betöltöd szobám, szívem, gondolatom, emlékem.
Benned élek, ha neved kimondom.
Isten!
Istenem!
Nagyon szeretlek, tudod, Uram!

Mindenkinek dicsérni kellene Istent.
Hát dicsérjük!
Mi jobbat tehetnénk?
Teljen meg a szívünk-szánk dicséretével!

Jó az Úr! Szeret az Isten minket.
Ha haragszik is, értünk, nem ellenünk.
Ha fegyelme meg is szomorít estére,
reggelre derûjét önti ránk.
Szemét le nem veszi lényünkrõl,
kezével távol tartja az elkeseredést,
a szívet átjárja szerelmének melege.
Jelenlétének biztonsága többet ér
az emberek segítségénél,
még a barátok jóakaratánál is.
Hogyne dicsérnénk?
Hát hogy hallgathatnánk?

Ha szomorú is voltam,
ha nem is értettelek,
ha azt is véltem, elfordulsz tõlem,
nem hagytál magamra, kétségeim között,
hanem nevemen szólítottál, megvigasztaltál és átjárt örömöd.
S ahogy most emlékszem, átjár örömöd újra.
S mert jó vagy, nem lehet betelni veled, Istenem.

Lássátok meg az Istent mind!

Daloljunk neki!

Read more...

Kihivás

Az élet tele van kihivásokkal... A kérdés általában az, hogy mit teszek velük: elfogadom vagyis szembenézek velük vagy pedig visszavonulót fújok.
Nos, elég érdekes mindkét eset...
Elfogadni és szembenézni a kihivással azért nehéz, mert bizonytalanságot hoz magával. Ismeretlent. És nem mindig könnyű ám azt felvállalni. Ugyanakkor jellemformáló hatása is van, hiszen minden új helyzet alakit rajtunk.
Ugyanakkor a visszavonuló megadja azt a biztonságot, amit az emberek annyira áhitanak. Csak a kérdés sokszor az, hogy megéri-e lemondani arról, amit a szembenézés formálna ki bennünk...
Persze ez azért olyan nehéz kérdés, mert nem lehet mindig előre látni, mi is lesz. Épp ezért kihivás, nem?

Kihivás - tele van velük az élet... A kérdés az, mit csinálsz velük...

Read more...

Látó szemek

Eltel egy év, amióta a szememet megműtötték... Szinte hihetetlen! Teljesen más szemüveg nélkül lenni. És jól látni, sőt, nagyon jól! Élesen, homályos foltok nélkül...
Nem bánom, hogy a műtétet választottam. Mai napig sem értem, hogy mertem belevágni, de nem bánom, egyáltalán nem. Kár lett volna elszalasztani azt a lehetőséget...
Most újra látok... :)

Read more...

Újra itt

Szóval újra itt... lejárt a tábor is, vége.
Annyira jó volt kint lenni a szabadban, sétálni a patak csobogó vizében, látni a fénysugarakat a fák ágai között megtörni, csodálni az eget, a csillagokat, járkálni az erdőben...
Nagyon örülök ezeknek a pillanatoknak, szükségem volt rájuk :)

Read more...

Van ARARÁT!

A reggeli csendben megszólaltak:
harangok a messzi templomtoronyban.
Idehangzik csengésük, daluk.

Csak vonszolod magadban magad
hisz új nap virradt, menni kell...
pedig megállnál, lemondtál már
minden újabb lépésről, méterről
- de valami visz, sodor,
magával ragad...
Úgy érzed magad, mint
végtelen vizen veszteglő bárka
- ki tudja, hogy halad-e?
s ha igen - merre?
Nem látni partot -
az ég a vizzel összeér
s a hullámok zajlanak.
Minden benned azt suttogja
nincs tovább -
elöntött mindent a viz,
csak te maradtál
- magányos bárkáddal egyedül...

Ne add fel!
Nem állt meg az idő,
és nem is végtelen a viztömeg.
Ha szemed nem is látja még,
hidd el:
Van ARARÁT!

(2006. augusztus 4., Temesvár)

Read more...

Szeretet-éhség

Gyerekek... ott szaladgáltak, játszodtak... néha hozzánk szaladtak, szemünkbe néztek, megöleltek, majd tovaillantak - vissza játszani...
Egyikük, egy örökbefogadott barnabőrű, fekete hajú kisfiú felém nyújtotta karjait. Ölembe vettem. Arcán megelégedés tükröződött. Szemében megnyugvás...
Szeretetre éhes gyermekek - figyelemre éheznek... Ha csak egy cseppet is továbbadhattam Istenem szeretetéből, nem voltam ott hiába...

Read more...

Percek...

Néha a percek ólomlábakon járnak... máskor meg repülnek...
Néha az élet is nehéznek, súlyosnak tűnik. Máskor pedig úgy múlnak el egymás után percek, hogy észre sem vesszük. Hátratekintve látjuk csak álmélkodva, hogy már nincsenek...

Értekessé tenni az életet - nagy kihivás. Mert a pillanatok nem kérdeznek minket, mikor elhaladva mellettünk a hátunk mögé kerülnek... De megmaradni csak az értékek maradnak meg: a jellem, ami bennünk formálódott, a kapcsolatok, amelyeket épitettünk s a mások lelkében hagyott nyomok...
Értekessé tenni a perceket...

Read more...

Erős vár

"Thank God for the promise of sunshine... once again my soul will sing..."

Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet, mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok. Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős vár az Isten, az én hűséges Istenem! (Zolt 59:17-18)

Nem mindig könnyű énekelni... főleg őszintén, szivből nem...
De a felhők fölött ragyog a nap - és nem örök a felhő sem, a homály sem...

Read more...

EGY GYERTYA NEM VESZÍT SEMMIT, HA MEGGYÚJT EGY MÁSIKAT

Jónéhány évvel ezelõtt a Seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdõdött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a gyõzelem reményében. A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jónéhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyzõ hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd mindenki megállt és visszafordult... mindegyikük. Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézõk felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet.

Hogy miért? Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott gyõzelem . Az életben sokkal fontosabb másokat gyõzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani.

Read more...

Másokban rejlő érték...

Azon gondolkodtam el, miért is van az, hogy olyan ritkán tudjuk szivből, őszintén értékelni a körülöttünk levőket?
Néha a gond már ott kezdődik, hogy annyira elvagyunk magunkkal, hogy nem is látjuk meg azt, hogy barátunk, testvérünk értékes. Féltjuk talán a magunkról kialakitott képet - ha meglátjuk a másikban az értéket, akkor kissebbségi érzés környékez... Vagy talán féltjük a 'poziciónkat' amit nagy nehezen sikerült kiharcolnunk...

Az érdekes az, hogy a dolgok nem igy működnek. A valoság az, hogy ha értékelni tudjuk másban azt, ami pozitiv, akkor már nem a hibáit tartjuk szem előtt. Sokkal gazdagabbak lennének a kapcsolataink, ha nyitott szemmel járnánk - kincseket fedezni fel másokban.

Isten rendkivüli értéket lát bennünk... Neha elámit, mert mikor szembesülök a magam hibáival, tévedéseivel, meg vagyok győződve afelől, hogy semmi pozitivat nem lehet bennem találnia annak, aki meglátja ezeket a hiányosságokat, és megis, Isten nem igy tsz. Isten szeretete nem függ ilyesmitől. Jó erre újra meg újra emlékezni és továbbindulni igy - valaki mindig lát bennem értéket. És ezt komolyan is gondolja... :)

Igy hát előre - másoknak is szükségük van arra, hogy felfedezzék mélyen rejlő kincseiket, értékeiket :)

Read more...

Barátok

Jön a nyár... Lassan kint is felmelegedett az idő, aminek igazán itt volt az ideje ennyi esős nap után... Örülök a napsütésnek, a madarak csicsergésének... Péntek reggel amint kiszálltam a kocsiból, egy feketerigó dalát hallgattam... Klassz volt :)

Most liliomok illata bújkál az orromban. Verebek keltenek hangzavart odakint. A szellő meglibbenti a fák ágait... Életről szól minden...

Örülök a barátaimnak... szinessebbé teszik az életemet. Örülök, hogy eszembe juthatnak és hálát adhatok értük. Örülhetek a velük való találkozásnak. Barátok... nélkülük szegényebb lennék... Köszönöm őket, Uram...

Read more...

Esős idő...

Elég hideg idő jár mifelénk, legalábbis júniusra... és természetesen esővel :)
De ennek ellenére igyekszem a jókedvemet megőrizni, mert nem szabad, hogy az időjárással együtt változzon az is... Persze nem mindig megy az olyan egyszerűen, de nem szabad feladni. Az élet értékes és nem szabad egyetlen pillanatot sem elszalasztani morcogással. Bár a gyakorlatban ezt nem mindig sikerül megvalósitani... például olyankor, amikor az ember, aki úgy általában sem mutatja ki minden érzelmét nem ujjong az örömtől valamiért, és a körülötte levők meg azt hiszik, hogy nincs jó hangulata... na mindegy, ez csak egy zárójel volt...

Mennem kell, vár a munkám, a mai elég érdekesnek és izgalmasnak igérkezik, remélem, az is lesz :)

Read more...

Reggeli gondolatok

Ezeket hetfőn vetettem papirra...

A virágszirmok tenyerüket tartották,
a fűszálak sudár testén is megcsillantak:
millió, millió vizcsepp a felkelő nap sugarában...
Játékos szellő bújkált a fenyők ágai között,
s zenélt a fák levelein a reggeli csendben.
Fent békés felhők úszkáltak a kékbe merülve.
A patak hangosan csobogva rohant tova
beleveszve a messzeségbe...
Tiszta vizében csillogott a friss napsugár,
amint átfésülte a kis tisztást...
Vidám csiripelés töltötte meg a levegőt.
Az élet újra megindult - új erővel mozdult
hangya, csiga, méhecske, kismadár.

Uram, a reggeli csendben téged várlak -
jöjj és friss harmatként üdits fel újra.
S ha múlik az óra, friss szellőként lebegj körül,
hadd érezzem: itt vagy mellettem...
Erődből adj - minden percre csak egy kicsit,
épp eleget egy mosolyra, bátoritásra.
Nyitott szemet adj Rádcsodálkozni -
hogy hálámba ölelve mondjam el neked,
mit szeretnék kérni Tőled.

Ha virágaid illata körülvesz,
ha látom eleven, zöld növényeid,
ha hallom vidám madárkáid csiripelését,
eláraszt a hála - mennyi szépséget adtál...
Ha éjszaka láthatom csillagjaid,
a Holdat, amint előbújik a sötétből,
elmondhatom - csodásak alkotásaid...

Köszönöm, hogy te teremtettél...
hogy megváltottál, megváltoztattál...
Köszönöm, hogy fényedben járhatok,
jelenlétedben örvendhetek
minden nap - a MÁban...

Read more...

Megjött a meleg... A tavasz lassan már csak a múlt emlékei közé tartozik... egyből itt a nyár...

Read more...

Ballagás

Lassan beköszönt a ballagások időszaka... Az egyetemek már nyüzsögnek a végzősök izgatottságától... Eszembe jut a saját ballagásom... nem jön, hogy elhiggyem, már két év eltelt, amióta én is elballagtam... Mennyi minden történt azóta!

A múlt hétvégén az uncsim ballagásán voltam. Ez a kép kicsit később készült vele...

Read more...

Tavasz

Igen, tavaszodik. A fák már rég virágba borultak, a rügyek kipattani készülnek, vagy már túl is vannak rajta. Élvezem a szinek játékát...
Ma reggel napfényben indultam el otthonról. Egészen jó érzés volt. Főleg az utóbbi napok esőzései után. Igen, itt a tavasz. Élettel telibb lett minden igy...

Read more...

Folytatás...

Szombaton kaptam egy nagyon szép rózsacsokrot - három szál bordósba játszó, szép rózsa... bársonyos szirmokkal... (hogy valaki félre ne értsen megjegyzem, hogy anyuméktól kaptam)
Ma reggelre azonban lekókadtak, bár vizük volt... Sajnálom őket. Túl szépek ahhoz, hogy csak két napot tartsanak...

Különben napsütéses, szép idő van kint. A tegnap egy hosszút sétáltam délben hazafelé a gyüliből... jólesett, feldobott. Azt hiszem, sűrűbben fogok ezentúl sétálgatni, bár egyedül nem annyira élvezetes, mint példaul ha egy jó, érdekes témáról cseverészhetnek valakivel útközben...
Mindegy, a lényeg az, hogy itt a szép idő, több életkedvem is van, remélem, ez nem csak a jelen pillanatra lesz igaz :)

Read more...

Március

Virágok... mintha életet hoznának... Szeretem őket nézni, csodálni a szépségüket... Milyen szépéget rejteget minden egyes szál! Illatoznak... A tavaszt hozzák közelebb...

Bár még hideg van, láttam már rügyeket... ha késik is, de jön a tavasz! Mintha az ember több energiával rendelkezne...

Read more...

Az élet szép!

Igen, tanulgatom ezt látni. Nem könnyű éppen, de megéri!

Itt egy példa: most esik az eső. Ebben nincs semmi furcsa, mondjuk, de ma reggel még hullt a hó és egy elég szép hótakaró lett, ami mellesleg ritkaság számba megy itt. Erre fel most esik az eső, ami hó hullt elolvad - ez erthető. És latyak van, amit ki nem állhatok...
DE
inkább arra gondolok, ami feldobott ma reggel. Kiléptem az utcára... Megcsapott a hideg szél... Havazott apró-apró szemekben... Előttem vastag (10-15 cm) érintetlen hótakaró feküdt. Olyan lettem, mint egy kisgyerek... Beleléptem, sőt szaladtam is egy kicsit, nyomokat hagyva magam után. Klassz volt! Megérte a széllel is dacolni ezért! A mai nap napsugarasan kezdődött... És tart, bár sehol sincs nyoma az égen...

Read more...

Ideje már irnom valami újat is ide, mert az idő telik...

Ma reggel napfelkelte közben jöttem munkába... igaz, az eget azért itt-ott felhők boritják. A tegnap reggelre hó hullott és munkába jövet majdnem egy órát gyalogoltam a friss hóban, miközben apró hópelyhek hulltak... Délre már locs-plocs lett, de reggel még élvezni lehetett a friss havat... Amúgy kellemes az idő... Február van már...

Read more...

Hosszabb napok

Lassan, de biztosan nyúlnak már a napok... Az utóbbi napokban reggel, amint munkába jöttem, arra kényszerültem, hogy feltegyem a szemüvegemet - mármint a napszemüveget. A régi ugyanis valahol az egyik fiókom alján lapul a tartójában, elég rég - vagyis néhány hónapja - már felé se néztem, de remélem, hogy nem nagyon hiányol... Mert én nem őt...
Szóval ott maradtam, hogy reggel felkerül újra a szememre a sötétbarna lencse. Amúgy egészen jó, mert szűri az UV sugarakat. Csak néha kicsit kényelmetlen, hogy az emberek holdról pottyantnak néznek miatta... habár már kezdem megszokni. Az is igaz, hogy az idén azért nem annyira remekeltem a munkába való korai jelenléttel, ami még egy pont a szemüveg használata mellett (igaz ennek a súlya nem is tehető az előbbiéhez, igy az orromon levő gödröcskék már el is tűntek :) )... Persze esténként is hazafele újra használom, lassan minden nap...
Na jó, azt hiszem ennyi elég is volt, kezdhetem a munkát...

Read more...

Megjött a hideg

Nos igen, kint -10 alá csökkent a hőmérséklet. Annyira hideg van, hogy még a hó sem tud hullni. Néhány napra előreláthatólag ilyen időt mondanak, úgyhogy legalább egy kicsit jobban tudjuk majd élvezni a benti meleget - már akinek van. Itt a munkában a hőmérsékleti viszonyok megengedik hogy az ember rövidujjuban üljön. Amit úgy igazán ki is használunk :)

Read more...

Január 11

Szóval elkezdődött az új év... És nem csak naptárilag - néhány nappal ezelőtt én is egy évvel öregebb lettem - vagy idősebb? Nem valami optimista hozzáállás az idő múlásához, tudom, de hát ez az igazság... öregszünk, még ha csak lassan is, de biztosan...

Tehát hamarosan negyed évszázados leszek - persze még nem az idén :) Túl sok lenne egyszerre ennyit öregedni!
Mintha csak tegnap lettem volna az a kicsi gyerek aki olthatatlan vággyal néz a felnőttkorra, amikor mindenki azt teheti amit akar (ez gyerekszemmel). Persze, a felnőttek érzéketlenül próbálták lehűteni a lelkesedésemet azzal, hogy akkor majd újra gyerek szeretnél lenni...
Hát nem is tudom... Talán jó mégis felnőttnek lenni... Vagy mégsem?

Read more...

2006ban

Nos, elkezdődött az új év...

Ami a munkát illeti, pangás van. Ja, nem szenvedek munka hiányában, csak annyira csend van, hogy döbbenetes. Igaz, még reggel elég korán van most, de a tegnapi nap sem volt sokkal különb - egész nap... A munkatársak még szabadságon vannak...

Csendes minden még... Talán vihar előtti csend? Nem, inkább nyugtató, békés, pihentető csend... Az az érzésem, nem fog sokáig tartani, a jövő héttől kezdődik újra a hajsza...

Új év... Mit rejteget? Indulok, szembe akarok nézni a kihivásokkal!

Boldog új évet! Áldottat és szépet!

Read more...