Van ARARÁT!

A reggeli csendben megszólaltak:
harangok a messzi templomtoronyban.
Idehangzik csengésük, daluk.

Csak vonszolod magadban magad
hisz új nap virradt, menni kell...
pedig megállnál, lemondtál már
minden újabb lépésről, méterről
- de valami visz, sodor,
magával ragad...
Úgy érzed magad, mint
végtelen vizen veszteglő bárka
- ki tudja, hogy halad-e?
s ha igen - merre?
Nem látni partot -
az ég a vizzel összeér
s a hullámok zajlanak.
Minden benned azt suttogja
nincs tovább -
elöntött mindent a viz,
csak te maradtál
- magányos bárkáddal egyedül...

Ne add fel!
Nem állt meg az idő,
és nem is végtelen a viztömeg.
Ha szemed nem is látja még,
hidd el:
Van ARARÁT!

(2006. augusztus 4., Temesvár)