Öröm...

Bár ezt a verset közel egy éve irtam, most is nagyon aktuális számomra...

Örömöt adsz szivembe

Uram, sokszor vágytam örömre-
és Eléd jöttem, őszintén,
hosszú kivánság-listámmal...
Azt hittem, ha mindazt,
amit én kivánok, szeretnék,
végre megkapom - öröm tölt be...

És vártam, vártam, újra vártam,
de vágyaim beteljesülése
nem hozott örömöt, mert újak születtek,
és a lista soha nem ért véget...
Ha pedig nem váltak valóra,
azt okoltam...

Ma már tudom...
Nagyobb örömöt tudsz adni
szivembe vágyaim, álmaim
valóra válásánál...

Hisz vágyaim azt mutatják:
valami több kell,
valami másabb...
Teutánad vágyok -
Te vagy az egyetlen,
aki be tudsz tölteni,
örömöt tudsz adni
vágyódó szivembe...
Olyat, mely nem függ
hótól vagy napsütéstől,
felhőtől vagy villámtól,
nem függ fagytól, melegtől,
mosolytól vagy gyászhirtől...
és semmi mástól sem...

Uram, békében fekszem le...
Te adod meg az örömöt,
amelyre éhezem...
Betöltöd szivem önmagaddal...
Ennyi elég - elég, elég...

(2005 december 13, Temesvár)