Ünnepi láz...

A napok telnek - mikor lassan, mikor gyorsabban... - és az ünnepek közelednek. Várjuk őket... ki miért - jó kaja, alvás, szabad nap, ajándékok, kedvenc énekek, stb.
Azon gondolkozom, hogy mitől lesz értékes az ünnep - hisz megszoktuk már...
Hadd beszéljen inkább a vers, amely tavaly karácsony előtt született...

Karácsony...

Fények, ragyogás mindenfelé...
Csillogva hulló hópelyhek...
Zsúfoltság a bevásárlóközpontban...
Szines csomagolópapir zörgése...
Jókivánságok, képeslapok...
Ismerősen csengő dallamok szólnak...
Kalácsillat, sültek halomszámra...
Fenyőillat, harangok, diszek...
Szaloncukrok édes ize...
Agyonhallgatott történet...

Ez lenne a karácsony?
Ennyi lenne, amit annyira várunk?

Karácsony...
Üres nélküled, Ünnepelt!
Jöjj, várunk rád...

Ajándékaink hasznavehetetlenek,
Készülődésünk csak formaság,
Berögzött hagyomány...
Ha Te nem vagy köztünk,
Csak magunkat ünnepeljük...
A hasunkat köszöntjük,
Szemeinket gyönyörködtetjük
És elhitetjük magunkkal
- S ha lehet másokkal is -
Hogy szeretünk... igazán...

Adj tartalmas ünnepet -
Veled akarom eltölteni!
Érints meg, vonj magadhoz,
Szereteteddel fonj körül!
Benned megpihenni vágyok,
És feltöltődni veled...
Vágyom utánad!

(2005 december 23 - Temesvár)