Szórd a sót...
>> 2005. július 25.
Egy nagyon kellemes (igaz, fárasztó) hét után vagyok.
Mikóújfaluban voltam egy 8 tagú sószóró csoport tagjaként. Nagyon aranyos embereket ismerhettem meg és nagyon sok imameghallgatásban volt részünk, legalábbis én igy érzem.
Hogy a vidám sziv a legjobb orvosság, azt megtapasztaltuk, bőséges kezelésben volt részünk egyik csapattársunk részéről (egyik ebéd pld. 2 órát tartott, mert kezelésbe vettek bennünket :) )
Jó volt új emberekkel megismerkedni, új tapasztalatokat szerezni és szeretni az embereket... még soha eddig nem tűnt fel, hogy mennyire kiéhezettek az emberek a szeretetre.
A gyerekek nagyon élvezték a foglalkozást, sokan voltak, igy az egész csapatra szükség volt, mikor velük foglalkoztunk.
Most, hogy hazajöttem, hiányoznak azok az emberek, akikkel eltöltöttem az elmúlt napokat. Úgy érzem, szegényebb lennék ha nem ismertem volna meg őket.
Az együtt szilveszterezés reményében váltunk el...
Mikóújfaluban voltam egy 8 tagú sószóró csoport tagjaként. Nagyon aranyos embereket ismerhettem meg és nagyon sok imameghallgatásban volt részünk, legalábbis én igy érzem.
Hogy a vidám sziv a legjobb orvosság, azt megtapasztaltuk, bőséges kezelésben volt részünk egyik csapattársunk részéről (egyik ebéd pld. 2 órát tartott, mert kezelésbe vettek bennünket :) )
Jó volt új emberekkel megismerkedni, új tapasztalatokat szerezni és szeretni az embereket... még soha eddig nem tűnt fel, hogy mennyire kiéhezettek az emberek a szeretetre.
A gyerekek nagyon élvezték a foglalkozást, sokan voltak, igy az egész csapatra szükség volt, mikor velük foglalkoztunk.
Most, hogy hazajöttem, hiányoznak azok az emberek, akikkel eltöltöttem az elmúlt napokat. Úgy érzem, szegényebb lennék ha nem ismertem volna meg őket.
Az együtt szilveszterezés reményében váltunk el...
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése