***

Most valahogy nincs cime... csak úgy jön...

Szóval miért van az, hogy az ember néha nem meri magának bevallani, miről is van szó? Igen, talán mert védekezni próbál, tulajdonképpen fél a csalódástól, attól, hogy esetleg sebezhetővé válik ha a valósággal szembenéz... Különben nem mondom, igy van, csak épp a kérdésem most az, hogy megéri-e igy bujócskázni saját magunkkal vagy sem? Talán nem... Bár ezt nehéz akkor gyakorlatba ültetni, amikor az ember benne van a dolgok javában...

Na jó, valami másrol is irhatnék, ami konkrétabb... Például a tegnap este, amikor néhány nagyon jó játékpartit játszodtam. Tényleg jó összeülni emberekkel és ápolni a kapcsolatokat, közben pedig kikapcsolódni is játszás köozben. Nem mondanám, hogy pihentető volt, mert az éjjeli alig 5 óra alvás után nem mondanám magamat pihentnek, de azért csak megérte! És megismetelném még...