Kölcsön-mosoly

Szóval felkérést kaptam, hogy valami frissebbet is irjak ide... hát megpróbálom. Az utóbbi időben nagyon foglalt voltam, alig volt időm szuszogni is (még jó, hogy arra nem kell külön időbeosztás :) ). Szóval tényleg - alig jártam haza, esetleg aludni meg néha enni, de ez sem volt már olyan rendszeresen, mint például az év eleje felé. Nem mintha bánnám, mert egy csomó érdekes dolog történt, meg tényleg megérte, de mégis, egyesek körülöttem már kezdik megsokalni, hogy alig látnak... de ezt meg kell szokni, mert ez következik be előbb vagy utóbb - kinél mikor...

Szóval arra gondoltam, hogy talán feltehetem ide egyik versemet. Érdekes körülmények között iródott, vagy hogy pontosabb legyen, érdekes volt az ihletés. Kb. 10 nappal ezelőtt rohanok a munkából az állomás felé, péntek délután lévén és én szokás szerint a hétvégét nem itthon töltöttem. Szóval elindulok a munkábol és nem messze egy jólöltözött, jóltáplált kisfiú jött velem szembe. Ahogy közeledik felém hirtelen megkérdezi: "N-aveţi zece mii împrumut?"
Hát igen... persze, hogy az első reakcióm az volt: sietek, nincs, persze megmondtam neki, hogy "nu" és mentem is át az úton, mert éppen nem jött semmi... De elgondolkoztam - hogy kérhet kölcsön egy idegentől egy 10est, mikor nem fogja tudni megadni - mérmint nem ismer? És miért van egy ilyen rendes gyereknek szüksége egy idegentől egy 10esre?
És vajon nekem mire van szükségem? Esetleg kölcsönbe? Amit talán nem is kérek soha? És folytatódtak bennem a gondolatok, eszembe jutottak nemrég történt események... és hát igy szültetett ez a vers... a kölcsön-mosolyról...

Adsz egy mosolyt? - Kölcsön...

Nem szereted, ha kérnek tőled.
- Tudom. Én sem kedvelem,
ha kéréssel zaklatnak.
Foglaltak vagyunk...
Ki ne érezné ezt,
ha annyi tennivalo hárul rá?

De mondd, nem zavarhatlak -
csak egy pillanatra...
Kérni szeretnék valamit:
nekem fontos, de neked
semmibe nem kerül...
És csak kölcsön kérem
(bár tudom, kételkedsz,
hogy visszakapod a kölcsönt...)

Adnál nekem - kölcsön -
egy mosolyt?

(2005. november 12)