Szivárvány az égen

Kedd reggel csodálatos szivárványt láttam. Esett az eső még, a nap felkelőben volt, de az égen kifeszitve ott volt a reménység jele - szivárvány... Óriási félkörével szinessé tette a felhőket, akogy a lakóházak felett elhúzódott... Gyönyörű volt...

De az emberek álmosan, sietősen mentek munkába, iskolába, autók robogtak, miközben az ive fent lassan eltűnt szem elől... Morcos, haragos arcok váltottak egymást, pedig a termeszet másról beszélt...

Az a nap mosollyal kezdődött, hisz reménységről beszélt már a reggel is - arról a reménységről, hogy Isten nem feledkezett meg rólunk... És bár mi sokszor észre sem vesszük, ott van és kiséri életünk láthatatlan kezével...