(új)napravaló - bocsánat

egy Mac Lucado idézetet találtam ma: "Senkinek nem fogsz többször megbocsájtani, mint ahányszor Isten már megbocsájtott neked"

Read more...

Rendkívüli hőmérséklet

uralkodott tegnap T. városban. pontosabban m villamos x utcai megállójában. munkából távozván nem időzítettem jól. ugyanis a jelzőlámpa pont abban a pillanatban váltott pirosra, mikor az átjáróhoz értem. a baj csak az volt, hogy néhány méternyire meg pont akkor kapott zöldet a villamos, amivel nekem kellett volna menni. na de sebaj, időm még volt egy kicsi, tenni meg mást úgysem tehettem, hát vártam a következőt. s közben körülnéztem, élveztem, hogy még nincs teljesen sötét... és hogy, hogy nem a tekintetem megállt a reklámtábla fölötti kijelzőn. az ugyanis pontos órát, dátumot, hőmérsékletet hivatott ismertetni az arrajárókkal. hát hogy is mondjam... leellenőriztem egy párszor, hogy biztos legyek, nem káprázik a szemem... hiába no, úgy látszik, a globális felmelegedés ide is elért. csak úgy zárójelben megjegyzem, hogy sapka-sál-csizma-miegyéb januárvégi időjárási kellékekkel felszerelve nem volt melegem. de na, az érzéseim csalhatnak... ugyanis nyolcvanöt (igen, 85!) fok volt. mindössze :)

Read more...

Már épp azon

kezdtem csodálkozni, hogy mennyire nyugodt, csendes az életem mostanában... erre fel, hát igen, beköszöntött egypár dolog. na nem eget-földet rengetők, csak épp elég ahhoz, hogy ezt a szinte gondtalanság érzését elűzze. de jó messzire. meg van miért imádkoznom...

Read more...

(Hó)napravaló - imádat (5.)

az imádat a jellemmet kell összhangban legyen...

jó volt együtt énekeben imádni Istent, szabadon. felemelt kézzel is.

azon gondolkodtam el, hogy mondjuk, énekeljük, hogy "Jézus a Király". és mégis, hiányzik a térdet hajtás, a leborulás előtte. pedig a királyt megilleti... miért iktattuk ki? számomra a leborulás, a térdet hajtás (valóságban) hódolatot fejez ki. emlékszem egy kis falusi, román gyülekezetre, ahol többször is megfordultam. az imaórán az öreg nénik, a fiatalok együtt letérdeltek a padlóra, úgy imádkoztak... ha a testemmel is hódolatot fejezek ki, emlékeztetem magam arra, hogy Ő tényleg megérdemli ezt...

Read more...

Fehér reggel lett

de nem a hótól. és hát annyira szép volt, hogy vásárlás után kimentem csak azért, hogy néhány képet készítsek. az ujjaimat szinte nem is éreztem a hidegtől, mire feljöttem, de szerintem megérte. megosztok veletek is belőlük:

szőlőmaradék az őszről...

lábnyomok... vajon melyik az enyém?

kintragadt dió...

zöld és fehér...

valami virágbogyó

ágvég

a kedvencem :)

Read more...

Hátigen...

már régebb ígértem módosításokat (ezekre gondoltam)... de csak most jött össze :)

Read more...

Pohár(ki)dobás

néha ki kell dobni a poharat. például azt, amelyik most is az asztalon áll, pont a képernyő és billentyűzet között. a csészém mellett. mert a kedves kolleganő születésnapját szokás szerint üditővel meg egyéb finomságokkal szokás megünnepelni s a baj az, hogy ameddig a pohár itt áll, állandóan szomjas vagyok. pedig egyszerhasználatú, de én már többször is megtöltöttem...

és talán mást is ki kellene dobni. néha az internetet is a szobámból. mert elrabolja az időmet egyszerüen azzal, hogy van. (na jó, tudom, hogy én vagyok a hibás, hogy nem állom meg, hogy ne használjam...)

elhatároztam (már régebb, igaz), hogy kevesebbet fogok ezentúl gép előtt ülni. otthon. és volt, hogy nagyon jól összejött, és élveztem. tényleg, mást is tudtam csinálni :) de nem mindig sikerül. és néha nehéz elkönyvelni, ha nem jön össze...

meg kellene keressem a következő kidobandó poharat is...

Read more...

Esti képek

már nem is tudom pontosan, mikor, de megint fotóztam. aztán ez is olyan, mint sok más, csak el kell kezdeni és jön az ötlet. hát jött is. legyen itt néhány kép akkor. (Emi, a múltkor mintha kértél volna még, nem?)

az este egy csomót próbálkoztam feltenni a kéepekt, de nem akart menni csak lassan, így ma reggelre maradt a közzététel.

a rózsáim elszáradtak. a vízben. nem értem mi volt a bajuk. de néha az emberrel is így van. úgy tűnik megvan mindene. csak épp a leglényegesebb hiányzik...

ez már régebb készült. papír. papír :)

ez hétvégi találmány és alkotmány :)

ez meg mi lenne? na mi?

nem mindegy, hogy mire összPONTosítasz...

Read more...

Néha azon

gondolkodom, hogy nem tévesztettem-e pályát... na nem olyanszomorkás, elkeseredett gondolat ez, hogy bezzeghaakkormásképpcsinálom. és nem mintha nem szeretném, amit a munkában csinálok, ami a szakmám, de igenis, nagyon szeretem. csak épp nem tudom, hogy a hobbizás címen nevezett tevékenységet nem élvezem-e jobban? ha még egyszer választanom kellene, igazán nem tudnám, melyiket válasszam. most már pedig, ha már megvan, valahogy igyekszem összebékíteni őket. pedig néha otthon is elülnék, csak úgy ni, kitalálni valami hasznos programocskát, de ugyanakkor kreatívkodnék is valamit, olyan szalvétás-fonalas-papíros akármicsodát. és néha nehéz a választás. nagyon nehéz...

Read more...

Emlékkövek

szeretem a történetet, amikor Józsué, a Jordánon való átkelés után emlékköveket állít fel. hogy majd a "fiaid"is meghallják amit Isten tett...

már régebb határoztam el, hogy én is állítok ilyen emlékköveket. na nem a patakba, mert az nekem nincs, csak színes lapokra jegyzem fel. a csodákat. azokat a pillanatokat, amelyekre visszaemlékezve erőt vehetek később is. és már van néhány! néha csak egy-egy idézet, ige, gondolat kerül bele, mert éppen az mond sokat. mert néha kihagy a memóriám - még ezekről a dolgokról is megfeledkezem. és mindig épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lenne világosan emlékezni.

és volt már, hogy végigolvastam őket... ma reggel is megnézegettem őket, csak úgy, hogy lássam, miket írtam. és még mennyi mindent kell beletegyek. jó látni, hogy "Isten nem feledkezik meg az övéiről"...

Read more...

Mostanában

egyre kellemesebb hazajönni. félreértés ne essék, megmagyarázom. persze, szeretem a munkámat, de azért elég a napi "rendes adag", szóval jólesik eljönni is. és aztán a múlt héten figyeltem meg, hogy nini, amolyan félvilág van még. vagy már. s a sötéthez szokott szemem jókedvűen falta a fényt.
aztán ma meg... a napsugár - csak úgy - benézett az ablakon, s a falon felejtette magát. csoda hát, hogy csak úgy szedtem a lábam kifelé, mikor mégis meggondolta magát s távozott?
a sárgaság már apadt a házak mögött s a színes csíkokat csak lassan váltotta fel az égen a szürkeség. a hold már felleselkedett a házak fölé, de még nem diadalmaskodhatott, éppen csak meghúzta magát. a fagy még lehet leöli a sarkok mögött bújkáló tavaszt, de olyan sétakedvet adott ma estére, hogy csak! neki is vágtam s csak élveztem az elmúlt napokból még kitartó kellemes hőmérsékletet.
később, a hold tagadhatatlan büszkeséggel uralta a feketeséget s fitymálva nézte le az oszlopokra tűzdelt kivilágítást.
hiába azonban, engem magába bolondított a korai tavasz s úgy látszik, az ihletet is utánam küldte, mert íme, a szavak is kéretlen könnyűséggel bújnak ki belőlem...
a hazaérkezés csak olyan szokásos volt - sötét és műfény.
holnapra esőt mondanak, de hát kit érdekel?

Read more...

(Hó)napravaló - imádat (4.)

az Isten szerinti család is lehet Isten imádás...
meg hogy a helyes prioritások: Isten, a társ, a gyerek(ek), közösség és szolgálat, munka és hivatás, pihenés és szabadidő
sokminden új nem volt, mert olvastam már könyvekben sokmindent...
de azért megerősödött bennem, hogy szeretnék boldog házasságot és boldog családot. olyan Isten szerintit. az Ő dicsőségére valót...

Read more...

Ígéretszépszó, habetartjákúgyjó

igaz, én nem igértem, csak emlegettem, na de sikerült végre a képeket a gépre feltenni (ennek egyedüli oka eddig csak az időhiány volt), és hát ha már emlegettem, legyen itt néhány belőlük. bár egy része a készítményeimnek még nem esett át a lakkozás műveletén (az ugyanis holnapra van tervezve).

ez fonalgrafika

ez bogozós nemtomhogyhívják

ez szalvétatehnika kőre

ez is az

ez fatányérra

és ez is fára

Read more...

Van mit olvassak

nem mintha unatkoznék amúgy, de épp néhány perce vettem át a könyvrendelést a bookline-tól. na jó, nem bontottam ki, mert ugye munkába nem azért jön még az ember lánya se, hogy olvasson... amúgy még van megkezdve egy jópár könyvem, szóval. az este meg megint megszállt a kreatívkodás (ha esetleg gondoljátok, majd teszek fel képet is) :) és közben zenét hallgattam, a digitális képkeretemnek köszönhetően, amit különben a múltheti szülinapomra kaptam kedves kollégáimtól (és amit azon nyomban össze is szereltek itt nekem, hogy ki lehessen próbálni, mert még ők sem tudták, hogy működik - csak úgy megjegyzem, hogy én még a létezéséről sem tudtam addig, na de ami késik, nem múlik, ugyebár). szóval, szép az élet :)

Read more...

Folytatás...

nem gondoltam volna, de a ma reggel... hát, hogy is mondjam... itt olvastam, szokás szerint, és hát mit találok? az utolsó sorban, amit el sem olvastam, csak épp bezárás előtt pillantottam oda: "don't worry about failing, worry about what you're going to tell God if you don't even try!" azaz ne aggódj a sikertelenség miatt, hanem amiatt aggódj, hogy Istennek azt kell mondanod, hogy meg sem próbáltad...

Read more...

(Hét)napravaló - szolgálat...

"Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." (Mt. 20:28)

szolgálni... a valóságban nem az a magasztos, csodálatot arató érzés... hanem időszakítás. a másikra. rendszeresség akár. elkötelezettség. figyelem. támogatás. szeretet. ima. törődés. kérdésmegválaszolás. meg még sok minden...

meglepett a kérdés. de valahogy nem találom az "akadály"t. mert nincs. bár talán tudnék magam is fabrikálni egyet-kettőt. de az ige, amit olvastam már a hét elején s ezekre a napokra szól, belém folyt minden gyártási vágyat. mert aki sokat kapott, az sokkal tartozik. és ha a sokat elfogadtam, nem áshatom a földbe. mert számon kérik. a sokat...

mert ha Ő, a példakép, mindenhatói voltával vállalta azt, hogy szolgáljon - ki vagyok én, hogy kibújak alóla? ...

pedig... megbújik bennem a félsz. mi van ha elszúrom? mert magam sem tudom, hogyan kell csinálni...

Read more...

Mindennapok

kezdek visszarázódni a mindennapi szokásos menetbe. ma reggel mondjuk valahogy nem találtam a szokott medret, de már helyrezökkentem. a nap nagy részét újra a munkában töltöm naponta. na de az élet szép. és érdekes, ugyebár...

Read more...

(Hó)napravaló - imádat (3.)

lehet Istent imádni zenével is. de az ének konkrét Isten-élményhez, megtapasztaláshoz kell kötődjön. emlékszem, amikor egy-egy éneket teljes szívből tudtam énekelni. olyan felemelő volt. olyan jó...
az a fontos, hogy mi van a szívben. az őszinteség. legalább Isten előtt. bár néha magam előtt is nehéz őszintének lenni.

áldozattal is lehet Őt imádni.
mert nem mindegy, hogyan közeledek Istenhez. csak a szavaimmal, vagy a szívemmel is. csak a tetteimmel, vagy egész lényemmel. néha nehéz az egészet adni. de mégis... ábrahámnak is nehéz lehetett, de odatette a fiát is, ha kellett...
komolyan venni Istent. mert megéri...
vajon tényleg megéri... nekem is?

Read more...

(nemcsak1)napravaló

Read more...

A csúcs fölöttünk van

Padisák Mihály A csúcs mindig fölöttünk van c. könyvét olvastam ki. tizenévesek nyári kirándulása van benne, akik belelátnak az életbe. meg néhány jó gondolat is...

"Hallgatnak és néznek. S tekintetükben visszatükröződnek a csúcsok, a magasságok.
– Érdekes – mondja a fiú –, milyen magasan vagyunk, és mégis hány csúcs van még fölöttünk...
– Bizony – bólint a lány. – Nagyon sok! – Felsóhajt: – A csúcsok mindig fölöttünk vannak...
- Azért, hogy megmásszuk őket - nevet a fiú. - Éppen ez bennük a jó."

a csúcs mindig fölöttem van...

Read more...