Mire jó...? 4.

még az elhasznált wcpapír guriga?
ez tetszik a legjobban a mai produkcióból :D lehet belőle szalvétagyűrűt készíteni. eme példányok pedig nem is olyan puhák, egészen jó tartást ad nekik a fonal. a hobbis szekrényemben találtam valami univerzális ragasztó gélt, azzal biztosítottam, hogy nem mozdul el a fonal a papíron. az egész egy darab fonallal van körbetekerve (mármint mindegyik példány eggyel):

s a kevésbé sikeres első példány meg nagyon is jól illik a fogpiszkáló tartóhoz a konyhába:

Read more...

Mire jó...? 3.

még az elhasznált wcpapír gurigája?
például lehet képet készíteni belőle. ez egy nem túl sikeres példány, de kezdetnek megteszi. ragasztózni kellett volna, de már nem volt türelmem hozzá, meg fáradt voltam, így kapcsoztam a darabokat.

Read more...

Mire jó...? 2.

az elhasznált wcpapír gurigája?
például adventi naptárhoz :) (ezt nem ma készítettem, s tudom, hogy idénre már elkéstem az ötletadással, de talán majd jövőre valaki felhasználja)

Read more...

Mire jó...? 1.

lám, lám, mire jó a szabadság? nem ez lenne a cím folytatása, hanem arra gondoltam, hogy indítok egy olyan kategóriájú bejegyzés sort, hogy mire jó valami, ami már semmire sem jó? ma délután kicsit hobbiztam (végre erre is futotta) így hát:
Mire jó a konyhai szalvéta kartonközepe? Hát erre: vázát készítettem belőle, és bár nem lett tökéletes, nekem tetszik :)

Read more...

Decemberi reggel

az ujjam ráfagyott a gombra. hallgattam a kutyák veszekedő csaholását, beszívtam a dermesztő, fagyos levegőt.
ebédkor meg uborkaarcok néztek vissza rám a tálkából szeletelés közben :) íme a kis csapat:

Read more...

"Megőrizte szívében..."

olvasgatom a régi történetet. új fényben tündöklik most. egy fiatal lány, aki annyit mond csak: az Úr szolgálója vagyok. kérdéseknek nincs helyük. hit kell végigjárni a kijelölt utat. ha a kimondott szótól az átélt valóságig ég és föld távolsága is van. nem viszakozni, nem hátralépni. csak menni előre. nem nézni vissza, nem nézni másra, csak felfele. csodákat látni, igéket hallani és forgatni a szívben. erőt adó, tovabbsegítő pillanatok. nem a miértek, nem az "énazthittem", csak: legyen Uram, ahogy mondod...
mert ha Te mondod, nem lehetetlen. s ha Te mondod, meg is teszed. emberléptékű horizontomon túl a Te szemed többet lát. magamnak akarom helyett Te másoknak akarod szétosztani magad. a könnyű helyett Te a célratörőt nézed. s ha én csak magam körül forgok, Te mindig többet, jobbat akarsz adni - még ha drágának is tűnik az ára...
mint Mária, forgatom szívemben ezt a karácsonyt...

u.i. áldott karácsonyt!

Read more...

Minthogy

valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a szívem hozzánőtt, s némi gondolkodás és pár alvás után sem ment ki a fejemből - hát úgy döntöttem, hogy igenis, a éjjeli lámpa kapcsolóját őrző kutyus kevés. kell egy Lacimaci is. így most már ő (is) vár tárt karokkal a szobámban, mikor hazaérek :)

u.i. az élet bolondságai néha fénysugarasak

Read more...

Advent odakint

Már rég nem volt ilyen szép a reggel odakint :) bentről, a melegből néztem ki, hogy vajon kell-e havat takarítani újra. s lám-lám, az utcai fényben sziporkáztak a hulló pelyhek egyenként. gyönyörű volt. és aztán, amint elindultam a fényszóróim fényében is megcsillantak. és - néhány csak úgy, a szélvédőmre ült, egyik-másikon még a hat sarkot is kivehettem, annyira nagyok és szépek voltak :)
egy kis reggeli villanás a nap egész fényét beragyoghatja...

s aztán az este...
sűrű, fehér, gomolygó ködbe vezettem hazafelé. aztán kitekintve az ablakon, advent köszönt vissza. menyasszonyi ruhába öltöztetett a szél és a köd minden faágat, drótot. olyan igazi vőlegényváró hangulat volt odakint, a csendes sötétből fehéren néztek kifele a fák...
reggelre már csak barna kopár karjaikat nyújtották várón az ég felé. nyoma sem volt az éjjeli szépségnek.
vagy csak éjszakára öltenek ünnepi ruhát a fák?

Read more...

Sárga világ

nem tudom, említettem-e már ezt a sárga lencséjű szerkentyűt, ami egy ideje elmaradhatatlan hozzátartozója az autókázásnak. mert ugyebár e csodaszernek köszönhetően a szembejövő mindenféle szörnyek vakító fénye megszelídül. persze, úgy nézek ki vele, mintha valami nagybácsi őskori szemüvegét kértem volna kölcsön, vagy mikor a kisgyerkőc felteszi az anyuka napszemüvegét. de hát kit érdekel? nem a tükörbe nézek, mikor szememen van :)
hát így. megsárgul kicsit a világ az esti fényben...

Read more...

Az őszi dekor

lemaradt, pedig gondoltam rá, ötletem is volt, csak épp időm nem.
na de a télit sehogy nem hagyhatom ki - így hát munkára fel. minthogy a már vagy 2 hete nappali asztalkát díszítő hópelyheket már meguntam ott, átköltöztettem őket a szobába. oda pedig valami mást kellett találni. így kerültek elő a tobozok a dobozból :) meg a fadarabkák a ház elől. és a karácsonyi dekorspray is (ami az előírtnál jóóóóóval lassabban szárad).
valahogy mindig így képzeltem - ha megunom a dekort, készítek másikat vagy kicserélem valami másra. úgy látszik, működik :)
így nem soha nem unom meg, és mindig új lesz a lakás :)



u.i. a hó odakint jegesen fénylik. a csatorna szélére kiült a jégcsap lábat lógatni s a barackfaágon kígyózik a hó...

Read more...

Várakozás

ma este kiálltam a lapátnyomra a havazásba. magamhoz szorítottam a seprűnyelet és csak álltam. néztem a kertet, a takarót, a millió fentről érkező csodát. és vártam az enyémet. nem, nem két napja (már), a sokadik... éreztem, ahogy a hideg a kabátom alá akart bújni, hallottam a csöpögő eresz hangját s közben csak álltam, álltam a hóhullásban. jólesett. bent várt a meleg, ott is kiálltam aztán az ablakba. és vártam...
a macska ma nem járt. mozdulatlan, csendes minden. csak a fények, a táncoló pelyhek mozognak az estben. a hőmérő lengedez a szélben, a fűtés megy. motoszkál bennem sok-sok gondolat. "a hit soha nem tudja merre vezetik, de ismeri és szereti Azt, aki vezeti"... (Oswald Chambers)

Read more...

Tervezgetem

vagyis pontosabban gondolkodom azon már pár napja, hogy nem ártana kicsit sűrűbben írni ide. vagy mégsem?
csak épp azokban a késő esti órákban, mikor odaülhetnék a gép mellé, elé: vagy értelemsebb ötlet ágybabújni a másnapi használhatóságomért, vagy valahogy nincs mit írni. talán példát kellene vegyek Mártától és a semmiségekről is írni. végülis nem olyan unalmas az életem.
kedd este is készítettem pár képet, hogy majd felteszem ide, hogy a hétfőiekről ne is beszéljek, csak hát...
lassan már 2 napja egyfolytában hull a hó. az utcák takarításáról inkább nem tennék említést. a csicsonkázást ha a csizmám talpán nem sokat próbáltam, akkor most sikerült párszor 4keréken megérezni (egyik körforgalomban majdnem tovább fordultam, pedig kifele akartam).
ja, azt azért meg kell jegyezzem, hogy nagyon élveztem, hogy lelassult a város. mármint azt élveztem, hogy már nem volt annyi rohanás, az izgága tolakodás valahogy megszűnt, mindenki nyugodtan, akarom mondani lassan közlekedett. persze azt nem élveztem annyira, hogy időben sokkal többe került, míg bárhova eljutottam...
kicsit gyerek lesz belőlem és - na de majd megmutatom, mit tervezek :D aludtam már rá egynéhányat, de csak maradok az ötletemnél, azt hiszem.
esténként néha kiállok az ablakba hulló pihéket lesni - csak úgy. azt hiszem, rég nem gyönyörködtem már a télben. persze a kocsi takarítása nem tartozik a kedvenceim közzé, na meg a lapátolás sem - bár ez utóbbit néha még élvezem is :)
a szilveszteri kiruccanás esett, így most majd valami máson fogom törni a fejem, amint az időm ezt is megengedi. legrosszabb esetben alszom egy jót. vagy ki tudja? legalább lesz időm pihenni (álmodik a nyomor), meg talán valamit a lakásban még tenni-venni, ami a díszítést illeti.
a fenyőfa idén elmarad, azt hiszem. nem is baj.

Read more...

Ki-kinézek

az ablakon és konstalálom - újra -, hogy hull. kitartóan, még mindig. a kocsi már fehér, az udvar, az út meg minden más is. a torkom már nem fáj, az orrom viszont csorog. kúrálom magam teával, vitaminnal meg ilyesmivel.
a fügefában újra betakartam, a csütörtöki viharos szél minden múltkori ténykedésünket megsemmisítette. remélem, túléli ezt a telet és már az első termés ehető lesz.

(a kép ma reggel készült)

Read more...

Megjött

Tegnapelőtt reggel még tizenésfok volt. Hideget mondtak, vastagon öltöztem. Délben még semmi különös nem jelezte érkezését (csak az én torkom reagált hevesen erre a semmire...). Aztán - már épp indulni készülődtem gondolatban, mikor a kolléganő gyors ablak nyitás-csukása jelezte, hogy odakint biza hűvösödik. Kilépve a kapun már nem volt meglepetés csak a szél, ami szembe-szájba verte az esőt. Míg az ajtó nem csapódott mögöttem. Aztán már csak a szembe kavarta a szélvédőn a cseppeket. Amikről így kiderült, hogy hó akarna lenni. Mire hazafelé közeledtem a szélen hó volt az ablakon, a törlő nyikorgott, járt előttem, az ablakon próbáltam követni az utat. A táblák félig fehérek voltak a gödröket pásztáztam, a tócsák jelezték - még megvannak. Az ismert útszakaszon nem volt annyira nehéz kerülgetni őket. Közben fél szemel a gyalogost kerestem, aki nem volt ott. Meg a motorzúgást figyeltem. Mintha csápjaim nőttek volna, füleltem a csúszást (ami elmaradt) minden idegszálammal. A 30as tábla (természetesen tiszta fehéren) szinte fölöslegesnek bizonyult, bár voltak bátrak, akik ráléptek a gázra.
Mire hazaértem, a kertet belepte a fehérség. A már szinte teljesen eltakart krizantémokat levágtam, behoztam. Aztán én is a meleg menedékbe vonultam. Ki-ki pillantottam a hóesésbe és be kellett vallja: megjött a tél!

Read more...

Ma reggel

a szokottnál hamarabb indultam, merthogy a kocsi a szervizben éjszakázott. remélhetőleg a régi javítás javítása végre megoldja a problémát - merthogy az ablak azért van, hogy ki lehessen látni rajta! (nem, nem ütöttem meg. megtette más még mielőtt enyém lett volna...). amit mindenképp érdemes volt így látni, az a napfelkelte. az ég, amint sárga, rózsaszín fényekben pompázik a kékség alatt. nem is tudom, december van már? mire időm lenne fehéres kontúrral bevont leveleket meg árvácskákat fotózni, eltűnt a kontúr. de talán csak sikerül a falra való képeket kiválogatni és el(ő)készíteni, még az idén. hát így.
bontogatom az adventi naptáram, hűségesen, minden reggel. a bonbonos edénykében szaporodnak a karamellák. meg volt egy könyvjelző, egy mikulás-fejű papíralak, na meg sütőpor a sütirecepthez, amit még nem csináltam meg. ja, meg radír. ugyebár, aki sokat ír :)

Read more...

Csend. Béke.

nem is tudom. valahogy annyi mindent kellene tenni, mégis, úgy érzem, lenyugodtak a napjaim. vagyis a bennem levő nagy ezt-is-azt-is-tenni-akarás lohadt lejjebb valahogy. nézegetem a szőnyeg színét, a karácsonyi díszítést, kortyolgatom a karácsonyízű teákat a mazsolás-csokis kalács mellé. rohan körülöttem a világ, zajong, bennem béke, nyugalom. csend. mennyire találó.

Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent –
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép –
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.
(Reményik Sándor: Béke)

Read more...

Advent

a napokban bőven kijutott az esőből. a kocsi környékén olyan sár van, hogy nehezen lehet nem elsüllyedni benne...

nyitogatom a homokóra alakú adventi naptáramat (lányköri ötlet - mármint az egymásnak való adventi naptár készítése). várakozás...
közben az elmaradt látogatások listáját rövidítgetem, a szilveszterezésen töprengek, ajándékozáson jár a fejem. és még sok egyéb belefér egy-egy ilyen napba, estébe.
fűszeres narancs ízesítésű teát kortyolgatok, a szomszéd gyerek esti sírásadagját hallgatom a falon keresztül, élvezem a meleget, a csendet és közben várakozom...

Read more...

Lányköri margó

templom -egyedi, különleges, kész csoda - és ráadásul az enyém. templom. micsoda kihívás. micsoda felelősség. templomnak lenni. mert az vagyok. emésztgetem az igét, hogy testem templom. gondolkodom a rövidre sikeredő éjszakákon, a reggeli-ebéd-vacsorán, a mozgáson (vagy annak hiányán). a felelősségen, amit sokszor nem tudatosítok. vagy elfelejtek. vagy nem is akarok rá gondolni.
szeretem nézegetni az éjjeli megvilágításban álló lahovári-templomot, a nagy katedrálist. jó a dómban a zene szárnyain lengeni be az ünnepbe. vagy csak beülni a müncheni-bécsi-mégkitudjahol templom padjába és csak hallgatni a csendet. csak úgy elmélázni aranyon, díszítésen, magas kupolán, gyönyörű orgonán, színes ablaküvegen. és lélekben emelkedni fel, fel a magas ég felé...
templom. lakhely. ablak-szem: fény vagy sötét? ajtó-száj: meleg, hívogató vagy taszítón hideg? ölelő karok vagy ellökő erő? felkereső, segítségre siető lábak vagy megrúgó, elfutó eszköz?
őrizgetem, szépítgetem, ápolgatom a templomot. a lakhelyet...kiárad, továbbhat, másokat megérint a bennem lakozó. vajon kit? és: hogyan?

Read more...