Minthogy

valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a szívem hozzánőtt, s némi gondolkodás és pár alvás után sem ment ki a fejemből - hát úgy döntöttem, hogy igenis, a éjjeli lámpa kapcsolóját őrző kutyus kevés. kell egy Lacimaci is. így most már ő (is) vár tárt karokkal a szobámban, mikor hazaérek :)

u.i. az élet bolondságai néha fénysugarasak