Várakozás

ma este kiálltam a lapátnyomra a havazásba. magamhoz szorítottam a seprűnyelet és csak álltam. néztem a kertet, a takarót, a millió fentről érkező csodát. és vártam az enyémet. nem, nem két napja (már), a sokadik... éreztem, ahogy a hideg a kabátom alá akart bújni, hallottam a csöpögő eresz hangját s közben csak álltam, álltam a hóhullásban. jólesett. bent várt a meleg, ott is kiálltam aztán az ablakba. és vártam...
a macska ma nem járt. mozdulatlan, csendes minden. csak a fények, a táncoló pelyhek mozognak az estben. a hőmérő lengedez a szélben, a fűtés megy. motoszkál bennem sok-sok gondolat. "a hit soha nem tudja merre vezetik, de ismeri és szereti Azt, aki vezeti"... (Oswald Chambers)