Csend. Béke.

nem is tudom. valahogy annyi mindent kellene tenni, mégis, úgy érzem, lenyugodtak a napjaim. vagyis a bennem levő nagy ezt-is-azt-is-tenni-akarás lohadt lejjebb valahogy. nézegetem a szőnyeg színét, a karácsonyi díszítést, kortyolgatom a karácsonyízű teákat a mazsolás-csokis kalács mellé. rohan körülöttem a világ, zajong, bennem béke, nyugalom. csend. mennyire találó.

Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent –
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép –
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.
(Reményik Sándor: Béke)