Lányköri margó

templom -egyedi, különleges, kész csoda - és ráadásul az enyém. templom. micsoda kihívás. micsoda felelősség. templomnak lenni. mert az vagyok. emésztgetem az igét, hogy testem templom. gondolkodom a rövidre sikeredő éjszakákon, a reggeli-ebéd-vacsorán, a mozgáson (vagy annak hiányán). a felelősségen, amit sokszor nem tudatosítok. vagy elfelejtek. vagy nem is akarok rá gondolni.
szeretem nézegetni az éjjeli megvilágításban álló lahovári-templomot, a nagy katedrálist. jó a dómban a zene szárnyain lengeni be az ünnepbe. vagy csak beülni a müncheni-bécsi-mégkitudjahol templom padjába és csak hallgatni a csendet. csak úgy elmélázni aranyon, díszítésen, magas kupolán, gyönyörű orgonán, színes ablaküvegen. és lélekben emelkedni fel, fel a magas ég felé...
templom. lakhely. ablak-szem: fény vagy sötét? ajtó-száj: meleg, hívogató vagy taszítón hideg? ölelő karok vagy ellökő erő? felkereső, segítségre siető lábak vagy megrúgó, elfutó eszköz?
őrizgetem, szépítgetem, ápolgatom a templomot. a lakhelyet...kiárad, továbbhat, másokat megérint a bennem lakozó. vajon kit? és: hogyan?