Tartozás behozva

azaz képek feltéve a fotókhoz. nyugodtan lehet véleményt is mondani :D

Read more...

Szándék számít?

ha igen, vegyétek úgy, hogy az este felpósztoltam néhány képet :D mert kiválogatni válogattam, a régebbiekből, de a frissbbeket akartam először feltenni, mire meg oda értem, már ragadt le a szemem, meg annyira késő volt, hogy már csak az ágyat tudtam megtalálni. na de ami késik nem múlik, remélem, hamarosan sikerül végre behozni az elmaradást...

különben az este az fogalmazódott meg bennem, hogy mennyi gyönyörű helyen voltam, mennyi szépet láttam. hálás vagyok érte.

ja, és még tervezek egy idő óta egyfajta "galériát", na de ez még egyelőre csak terv szintjén van. de amint többet sikerül belőle megvalósítani, szólok. addig is, csodálkozzatok rá a körülöttetek levő szépségekre...

Read more...

Kezdek belejönni

a vezetésbe. na persze, nem azt jelenti, hogy nagy merszem van ide-oda rohangászni keresztül-kasul a városon, de azért na. még útvonalkészítés meg ilyenek is beférnek a pakliba. de a hétvégén jó sokat vezettem, elmentünk hunyadra. jó volt találkozni mamáékkal kicsit. képeket is akartam feltenni, de nem jött össze.

közben a német gyüliben 130 éves évforduló volt, ott voltam tegnap délelőtt. 1925ben onnan vált ki a mi gyülink is.

sikerült a képeimet kiírnom, mert már szó szerint nem fért semmi a laptopomra. még le kell a nagyját töröljem, hogy legyen helyem. remélem egyúttal az elmaradt kéepeket is feltehetem ide, ill. a fotós blogomra.

érdekes ez a jövés-menés. alig vagyok itthon, úgy érzem, de most egy ilyen időszak van. jó, hogy azért hétközben kicsit itthon is vagyok. látom a rengeteg tennivalót, csak sajna kb. ennyire futja...

Read more...

Lassan tényleg

világjáró lesz belőlem, ha így folytatom. az amúgy is zsúfolt programom telítendő kilátásba helyeztek még egy kiruccanást, amire igazándiból nem ez a név illene. még eldől, mi lesz belőle.

lassan arra gondolok, hogy év végén kimutatást kellene készítsek, mennyi időt töltöttem másfele, esetleg százalékban kifejezve. tényleg érdekelne, milyen arányban oszlik el az elmúlt napok helyszíne. arról különben már néhány hete letettem, hogy a betervezett tennivalókat elvégezzem, most ugyanis egyfajta túlélő gyakorlatot végzek, hogy sikerüljön eleget aludnom, hogy bírjam. talán már nem élvezem annyira ezt az egészet, mint mondjuk 2 nappal ezelőtt.

na de a dolgok pozitív oldalát nézve sokfele járva, sokmindent láthatok. és tapasztalatot szerezhetek...

Read more...

Balázsnézőben

jártam az este, csak úgy megjegyzem, hogy nem fárasztotta magát a szeme kinyitásával. aludni anélkül kell, szopizni meg sírni anélkül is lehet :) na de aranyos, meg szép, meg valami kellemeset álmodhatott, mert mosolygott is közben. így ám :)

Read more...

Csengeségek

esti párbeszéd nálunk otthon:

- mit rajzolsz ott?

- valami érdekeset.

erre nem állhattam meg, hogy ne piszkáljam meg a haját :)

- ne piszkálj! dolgom van!

fél perc szünet után:

- sok dolgom van.

- milyen dolgod van?

- színezek.

(ez egy a tegnap délutáni programból. igazán jól el lehet szórakozni ilyen gyerekek társaságában :) )

Read more...

Röpke

városnézést is megejtettünk, mivel másik kedves barátnőmnél aludtam aradon

Read more...

Aztán vasárnap

délután újabb menyegzőbe voltam, ezúttal aradon, kedves barátnőm ment férjhez...

Read more...

TB

szóval a hétvégén kirándulni voltam. hideg volt, nagyon, na de felkészültünk rá. és esett. az eső, apró szemekben szitált legalább, mikor nem jobban. de odafönt, a hegycsúcsok mikor kidugták ködbe burkolódzott ormukat (mint a menyaszony mikor a fátyla mögül kikukkint), fehér takaró villant ki. zúzmarás és havas fenyők vonultak fel szépen sorakozva.
odafele az úton kissé eltévedtünk, s a sötétben a hegy másik oldalán indultunk el s addig mentünk, míg az út tartott. ott aztán visszafordultunk. volt olyan hely, ahol akkor szikladarabok voltak az útra esve, hogy valaki ki kellett szálljon és segítsen a sofőrnek, nehogy megsúroljuk... de végül mégis megtaláltuk a szálláshelyünket.
szerettem volna jó nagyot túrázni, sajnos nem én diktáltam a programot, szóval csak a közelben votunk, de érdekes játékok s egyéb tevékenységek mellett kellemesen telt az idő, kivéve, mikor fagytunk meg vagy áztunk el. de nem bánom, hogy elmentünk. és visszamennék olyan alapos hegymászós, nézelődős napokra... valamikor talán...

Read more...

A Retyi margójára

néha meglepő, ahogy egy útra esett szikladarab mindent új megvilágításba helyez... nem is tudom, miért lep meg, ha Isten valamit üzen. nekem. miért nem csodálkozom azon, ha nincsenek csodák? itt, e betonrengetegben jól megvagyunk. elvagyunk. magunkkal. mi vagyunk a minden... de jó, hogy vannak hegyek, sziklák, ahol az ember apró porszemmé zsugorodik, hogy Isten naggyá lehessen. az én szememben is...

Read more...

Megjöttem

odafent havas volt a hegycsúcs... részletek majd ha újra hazajöttem :D

Read more...

Nuku unalom

s nem azért nem írok, mert nincs miről, hanem mert alig tudom összeszedni magam. valahogy az este sikerült összepakolódzni, a biztonságkedvéért vinniakart hálózsák a szekrényben maradt, elő sem vettem, úgysem lett volna hova tenni. aztán későn újra eszembejutott, hogy állj-meg-világ, nekem ajándékot is kellett volna készíteni, mert már nem lesz mikor, csak hát most sincs hogyan. de azért hősiesen nekifogtam, a váz meg is van, a tartalom majd valamikor szombat éjjel talán meg fog születni (azaz remélem). ja, és ma reggel utolsó félmásodpercben bedobtam a tájfotózásról frissen beszerzett könyvet a zacsiban, hogy legyen mit olvassak, azaz kicsit készüljek fel a lehetséges viszonyok közötti legjobb fotók elkészítésére. ja, és alig várom már, hogy nekivágjunk annak a túrának, amit beígértek, bár szerintem kevés esélye, hogy szárazon ússzuk meg... :D

Read more...

Fázós

napok vannak, gondolom ezt kár ecsetelnem. szóval igencsak rétegesedjék meg az, akinek ilyenkor szottyan kedve vagy nyílik alkalma a hegyekbe rándulni. mindjárt fel is jegyzem a vinnivalók listájára kezdésnek a sapka-sál-kesztyű triót. túrabakkancs elmaradhatatlan kellék, de honnan szerzek bele vaaaaastag zoknik, még elválik. mert ugyebár nem a szomszéd szobába indul az ember körülnézni, hanem világot látni, azaz bocsánat, hegyet látni megy, ha már megy, s nem a négy fal között ülni, amit ugyebár, itthon is lehet csinálni. na de jó reménnyel mindenképp felszerelkezve, kitömve a hátizsák, már ami hely marad majd benne a ruhák mellett.

s mivel a tütümet analízis előtti betegállományra ítéltük az este, ma reggel igencsak éreztem, mennyire lehűlt az idő...

Read more...

A tegnap

reggeli utamon okulva ill. jobbitásán dolgozva, ma reggel igyekeztem hamarabb kiparkolni a szemetesek társaságából (mert az este csak ott volt hely). a dugók sokaságát, de még inkább a hosszúságát leküzdendő nyomban kis utcákon való lavírozásba kezdtem. annyi sikerem lett, hogy az első sokkocsiszámban mérendő sort elkerültem. szusszanás, azaz nyugodt 3ba kapcsolás és jelzőlámpák váltakozása után kiderült, mégiscsak megkezdődött a suli - ez minden kocsisnak gondolom világos. lejárt az aranyidő. tisztára örültem, hogy előttem lett piros a lámpa, mert a még átcsúszott kocsi majdnem az útkereszteződésben állt meg, s ez olyan helyen, ahol a körforgalom meg meeeeesszeeeeee van (akik tudják: a marasti tér-i). reményeimhez képest szépen haladtunk. amolyan reggeli torna volt ez: kuplung-gáz, kuplung-fék /Nszer, jobb esetben variálásként egy kis magányos gáz. ablakot résnyire nyitva párásodás megelőzendő (kinek van ideje a rengeteg kütyüt állítgatni, hogy ne párásodjon?). s végül, de nem utolsó sorban hazamenetre beparkolva (pedig nem oda kellett volna). dermedt ujjakkal kiszállni - ezúttal lámpa idejében leoltva. reggeli ébresztő ezennel megvolt. forró tea mellettem. ki is olvadtam már :D

Read more...

701.

bejegyzés lenne, ha nem maradt volna néhány piszkozat...

írni kellene? bizonyára. a hétvégén voltam fent, olvastam másokat, de valahogy ennyibe maradt.

amúgy lehet, hogy mostanában amolyan beszámoló stílusra váltok át. már amikor lesz miről.

a múlt héten lánybúcsúztató est is volt. meg szombaton polgári. aranyos, szép kis pár. a kulisszatitkokról is értesültem, bőven, hát - jó, hogy túlvannak a ceremóniákon. vasárnap ugyanazon pár menyegzője. szép, egyszerű, de nagyszerű ruha, az étteremben klassz díszítés, finom kaja, jó kis csoport. jó volt velük lenni, örülni az ő örömüknek. este 9kor már otthon voltam. esős, szeles, hideg idő lett, de a fotózáshoz volt idő, alkalom, mert az eső elállt, vagy csak később esett. szóval ennyit most...

u.i. a munkatársnőm menyegzőjén voltam, egyúttal román és pünkösdista verziót is láttam :)

Read more...

Gondviselés

ma reggel eszembejutott az, hogy "az Úr hegyén a gondviselés". nem csak a hegyen. a városban is. az úton. reggel. délután. este...

talán (sőt, biztos) nem véletlen, hogy eszembe jutott. mióta kocsival járok, minden munkába- vagy hazaérkezést egyfajta csodának élek meg: hogy nem lett semmi baj az úton. addig, mintha nem tudatosult bennem az, hogy micsoda őrző kezek vesznek körül. most viszont igen. talán még mindig csak részben... de látom, hogy volt egy kedves sofőr, aki nem dudált meg, nem mászott belém, hanem cammogott türelemmel pedig nem akaródzott 2be bemenni a sebességváltó... máskor a taxis vagy troli, aki beengedett, mert jeleztem és másképp kitudjamikor tudtam volna kikerülni valamit vagy sávot váltani, pedig muszáj volt a letéréshez... vagy az útkereszteződésben, ahol nem működtek a lámpák és a nagy forgalom ellenére sikerült letérni... mikor 3ba nemésnemtudtam betenni, volt egy szabad sáv... volt parkolóhely... kitudtam jönni onnan... nem sorolom tovább. úgy igazán ezek a dolgok csak nekem mondanak valamit...

az Úrtól jön a gondviselés...

Read more...

Autókázás

nem volt szándékomban beszámolni róla, na de üsse kő, olvasva ezt a bejegyzést mégis... reggel bőven volt helyem kijönni, este óta nem változott a helyzet (csak a mögém beálló kocsik sorakoztak be olyan sűrűre, hogy tényleg nem tudom hogyan tudnak nyugodtan aludni :D ). a munkába pedig a következő úticélomat figyelembe véve másik kisutcába parkoltam, két kocsifeljáró közzé, oda más nem állhat be sem elém, sem utánam...

na de a lényeg nem is ez lenne, hanem az, hogy annyira rosszul, mint ma rég nem vezettem. azaz soha. azt hiszem, a forgalom volt az oka. aztán bevillant vigasztalásként, hogy jövő héttől a kedves-gondoskodó szülők a rajkókat óvodába és suliba viszik. mi lesz akkor???

Read more...

Parkol

ás meg és - a lényeg az, hogy bár az este nyugodtan tértem nyugovóra, hogy biza bőven van helyem reggel kijönni, az éj leple alatt megváltozott minden... reggelre kelve biza igencsak igyekeznem kellett, hogy szépen jöjjek ki, sikeredett is. azt gondoltam, most már rendben is lesz minden. hát lett is. mert a munkába menet is leparkoltam, jó kis távolságra a munkától, szokás szerint, de útban hazafele (és egy kis séta senkinek sem árt). de láss csodát - mikor jöttem volna hazafele: beálltak elém is meg mögém is, de amolyan nagy márkás kocsival, hogy azt hittem, onnan ki nem jüvük. azaz reménykedve ültem be, hogy azért csak sikerül, de az első manőver után a biztonság kedvéért kiszálltam leellenőrizni, van-e még hely. és hát ndik várakozás (mert kivételesen rengeteg kocsi járt abban a kisutcában) és ugyancsak ndik manőver után csúnyán búgva kikandikált sikeresen az orra a kocsimnak. de a lábam hazáig érezte a próbálkozást...

Read more...

Minden út

az ebédlőbe visz... :)
ez a fotó is részt vett a versenyen, további képeket a fotós bloggomra tettem fel. még másik alkalommal is következik folytatás...

Read more...

11 éve

akkor is vasárnap volt. fehérruhás. 11 éve...

Read more...

Pihenő

volt a hétvégén, nem neteztem, de jó volt így is. közben vezettem városon kívül is, meg a városban is, 2 hét alatt csak nem felejtettem el vezetni :D. ja, és persze a kocsimnak megvan az új rendszáma is, így még jobban a magaménak érzem, ha lehet :)

Read more...

Gyerkőcök

Matyi rajzol - vagy ír?

Matyi alszik

ezek a képek is mind részt vettek a versenyen...

Read more...

Boró

anya segítsége

"program" alatt :)
(ez is részt vett a versenyen)

Boróka és Maci

ő is ott volt, ő is aranyos :)

Read more...

Salomé

anya tükröződik a szemében :)
(ez a kép részt vett a versenyen is)

kicsi kéz...

... kicsi láb...

ő is ott volt a táborban, 3 hónapos (ha jól emlékszem), nagyon jó kislány és persze aranyos :)

Read more...

Hogy ne csak én beszéljek

csoportkép

patak

játék

tábortűz

Read more...

Röviden tehát:

a hargitán voltam, zenehéten. igazából nem is hét volt, mert hétfőtől másik keddig tartott. az előbb hallgattam vissza a levideózott énekeket és őszintén szólva, visszavágyom... hétfőn túrázni is voltunk, valami forráshoz, de a nevét ne kérdezzétek, nem tudom, lényeg az, hogy gyalog mentünk. ja, és volt egy művész/vicces fotók készítéséről szóló "verseny", aminek egyik kategóriájában (khm) díjaztak. aminek még örülök, az néhány régi vagy új ismerőssel való beszélgetés. szabadidőben nem bővölködtünk, mert gyakorolni kellett meg tanultunk, de azért jól telt, volt kicsi idő kikapcsolódni is. nem voltunk nagyon sokan, csak épp elegen (50en). a zsoltárokkal foglalkoztunk, jó előadások, áhítatok voltak, egész napunkat végigkísérte egy-egy zsoltár...

Read more...

Újra itthon

vagyok. megérkeztem épségben, egészségben, leszámítva a sikeresen beszerzett megfázást. amúgy a hargitára lógtam el, méghozzá zenehétre, de nem részletezem az előzményeket. na de jól telt, bár úgy igazán pihenni nem futotta, kikapcsolódni, kicsit mást (is) csinálni viszont igen. képem van rengeteg, de még a felét sikerült csak átmásolni, pedig már legalább egy órája másol. szóval képek lesznek, de ma nem. részletek is lesznek, csak most nem. annyit csak, hogy zsúfolt, agyontáblázott a következő 2 hónapom, át kell kapcsolnom, le kell ülepedjenek dolgok... jó volt emberkékkel találkozni, beszélgetni, másokkal megismerkedni, csak most nehéz visszalépni, reggel munka megint, meg ez-az. majd még jeletkezem. valamikor...

Read more...