Elméletileg

ez a következő bejegyzés valamikor jövő héten kellett volna megíródjon. de a kocsit még mindig javítják, úgyhogy ahelyett, hogy valahol 200 kmrel odébb lennék pötyögök itt. na de megyek, hátha indulhatok mindjárt...

Read more...

Megváltozott

több minden, mióta kocsival járok. nem jut idő annyit töprengeni, meggondolni a bejegyzést, meg ilyenek, amikor meg mégis futja rá, akkor az élet lényegesebb dolgaim töröm a fejem, amit nem biztos, hogy kiírok ide, szóval... ritkán volt ilyen, hogy még ennyire sehol semmi legyen a fejemben az előttem levő hosszabb kiruccanással kapcsolatban (ez részben jó, de nem csak)

s ha most egy kicist lezser időszak volt, akkor lesz még haddelhad a következő sokhetekben...

Read more...

A másik könyv

amit ugyancsak egy ideje olvasok, már emítettem, angolul ez:

néhány gondolat belőle:
- mit gondolsz, ki vagyok? ha tényleg elhiszed, hogy Isten vagyok, tedd, amit mondok. csak bízz bennem...
- mikor elfelejtjük, mit tett már meg Isten, akkor hitetlenségbe esünk és elkezdünk félni attól, amit a holnap hozhat...
- a félelem elrepül, mikor Isten jellemére és az Ő szavaira fókuszálunk...
- a szabadság abból a hitből jön, hogy Isten az, akinek mondja magát és ez a mindenható, mindent tudó, szerető Isten az Ő gyermekeit a karjain hordja...
- végrehajtani az Ő terveit az Ő dolga, hinni Benne és az Ő módszereiben, hogy így lesz, az enyém...

Read more...

Egy ideje

olvasni kezdtem ezt a könyvet, amit ajándékba kaptam:

az író gondolom ismerős, ez a könyve tavaly jelent meg angolul, és nemrég románul, magyarra még nincs lefordítva. az Isten előtti hódolatról (închinare) szól. nagyon tetszik, hogy gyakorlati, minden fejezet végén van néhány ötlet, ajánlat arra, hogyan tudd a gyakorlatba ültetni azt, amit olvastál. ír arról, hogyan ébreszd fel magadban a hódolatot, aztán meg arról, mit is jelent abban élni - a szavaimmal, a hozzáállásommal, a munkámmal, a várakozásban, fájdalomban, akaratommal...

Read more...

Kezdem megszokni

a kocsikázást. munkába járok, meg haza, lassan tudom a gödrök helyét is. mikor busszoztam, több mindent láttam az életből, embereket, helyzeteket. olvastam a buszon jókat, gondolkodtam, tervezgettem, egyebeket, amiket most nem tehetek. nem mondom, hogy jajdehiányzik és visszacserélném, és még nem tudom, melyik a kényelmesebb, csak úgy eszembe jutottak a különbségek...

és hiányzik a természet, a sátor, a túrák, amik valahogy lemaradtak az idén, amiktől nyár volt a nyár, mintha...

Read more...

Bal? Jobb?

érdekes cikket olvastam a ball ill. jobb agyféltekés fényképezésről. én azt hiszem, jobb agyféltekés vagyok :D

Read more...

Vendégek

voltak ma a gyüliben, a hajdúböszörményiek. jó volt. szépen énekeltek :) hamar eltelt a hétvége, nagyon...

Read more...

Inspirálódás

céljából szoktam nézelődni a neten. ha van kedvetek és időtök, nézzetek fel a gúgöl képkeresőjébe a következőkkel: "paper wall art", "paper art" s szemetek-szátok tátva marad a sok ötletes szépségtől. már rég tervezem, hogy egy-s-mást kipróbálok én is... :D

Read more...

Változatosság kedvéért

ma reggel busszal jöttem. ami jó volt, hogy olvastam útközben, már nagyon hiányzott :D

amúgy a tegnap feltúrták az útvonalam egy részét, úgyhogy eltérített útszakaszon mentem haza. ma reggel meg láttam, hogy a munka fele való utamon szedték fel az aszfaltot egy részen, pedig ott nem is voltak gödrök, ahogy emlékszem. na, de meglátjuk holnap, mi a helyzet...

Read more...

Hogy mik vannak...

egyesek, akik bankkártyáról óhajtanak pénzt kivenni és annyit nem tudnak, hogy 900ban hány 0 van...

Read more...

Újrahasznosítás

alá került néhány régi naptárlap. ez amúgy régi terveim egyike, ha így haladok a többi megvalósításával, hosszú ideig kihúzom, na de remélem, hogy a lelkesedés a megvalósítás felé fog hajtani... :D
szóval ebből (vaku nélkül készült a kép, mert vele a pótnapsugarak igencsak megtévesztőek lettek)

lett ez a dobozka, egy kis közreműködéssel az olló részéről (megjegyzem: semmi ragasztó):

valamint más naptármaradványokból ezek a színes borítékok:

Read more...

Szokás-os

ma reggel is, a szokásos "még-10-percet, még-10-percet" tipusú felkelés. időben. éjszaka néha eléggé lehűl(ma reggelre azért már nem annyira), ezért az első fél (azaz negyed) éber pillanatban felhúzom nyakig a takarót, kitapogatom az ébresztő kütyüt, bebiztosítom a következő 10 percet és próbálok megmelegedni. mikor újra megszólal a zene, igyekszem rábírni a távirányítót, indítsa már be az órát, lássam, mennyi az idő, jobb esetben sikerül is egy kézlendülettel, s visszahúzódom a meleg vacokba még szundítani. rosszabb esetben fel kell ülnöm, akkor meg azért bújok vissza, mert pihenni kell. a következő 10 percet már azzal töltöm, hogy igyekszem rávenni magam, hogy azért csak jó lenne már valamikor kikászálódni és mozgásba jönni. kevés sikerrel, de azért annyira futja, hogy már nem ver fel a lágy zene, csak nyugodtan biztosítom magam, hogy nem fogok elaludni. jobb esetben már végig is futott az agyamon a napi program, megtaláltam a láthatatlanul kinyitott szekrényben az öltözetet, ami megfelel kényelmi, hangulati, időjárásszerinti meg egyéb szempontokból is. most már tényleg csak az van hátra, hogy összszedjem magam és átváltsak nappali üzemmódba...

Read more...

Ma reggel

volt az első utam egyedül a kocsiban. egész jó volt, nagyobb gond nem is volt, kivéve az utolsó kanyart, amit kicsit gyorsan sikeredett bevenni, de valaki vigyázott, hogy szemből ne jöjjön senki akkor. ja, és meg kell tanulnom közelebb parkolni az út széléhez. de azért maradt elég hely mellettem... :D

Read more...

A hazafele

út messze nem volt olyan sima és se egyszerű, mint a munkába vezető. és ez elsősorban nem a gödrök miatt, bár azok közül néhányat megjártam. a gondosan kitervelt hazafele vezető útvonalat nyomban átterveztem, amint képes voltam máson is gondolkodni, mint a történteken. nah szóval: aki teheti ne a nagyvárosban kocsikázzon. rossz ötlet, mert én nem tehetem. aki teheti, ne a nagy forgalomban tegye. ez se jön be. nah szóval, vannak olyan (nem is tudom, hogy minősítsem, inkább sehogy) sofőrök, akik azértis avagy azértse csinálják azt, amit kell. "hála" ezeknek meg egy-két "ügyes" hölgynek tényleg csak hajszálakon múlott, hogy a kocsim alja és oldala nem lett lesúrolva. még jó, hogy nem egyedül voltam a kocsiban!!! de inkább nem részletezem. elég azt a következtetést levonnom, hogy tutibizti, ezentúl azon a bizonyos utcán végig nem megyek.
és rájöttem, hogy mégsem vagyok olyan békés teremtés, mint amilyennek ismertem magamat, mert igencsak mondogattam ( magamnak), hogy "bácsika, nem látod, hogy..." meg "bácsika, miért mászol be elém" meg egyebek. szóval csigavér...
mikor végre megérkeztem haza, nagyon bizonytalan voltam abban, hogy holnap még nekiindulok-e újra...

u.i. de azért vannak rendesek is, akik nem dudálnak, nem másznak be, találkoztam velük is, de annyi nem ilyen volt a mai útvonalamon, hogy kell egy kis idő, míg lecsillapszom, azt hiszem...

Read more...

Vezet-és

a hétvégén elég sokat voltam kormány mögött, tegnap d.e. úgy mentem el a gyülibe és haza, hogy nem ült mellettem gyakorló sofőr. ma már igen, mikor a munkába jöttem, de ez még bemelegítés. a várthoz képest elég szabad volt az út, jól jöttem, nem volt dugó. még egy kicsit hadd örüljek ennek, mert kezdődik a suli és aztán ajaj, mi lesz a városban. na de addig csak belejövök tán...

Read more...

Még

vezettem, azóta este is, meg nagy esőben is (ráadásul ezt a kettőt egyszerre), a parkolás is alakulgat, a kocsit szokom, elég jól értekezünk :D

Read more...

Kocsikáztam

egy kicsit ma este, azaz nem is kicsit, hanem sokat (majdnem másfél órát!)
következtetések:
1. kezdem szokni a kocsit. meg ő is engem. azt hiszem, jól fogunk mi értekezni hamarosan...

2. a parkolás még mindig nem megy normálisan. legalábbis amit leginkább kellene tudjak ebben a zsúfolt városban: hátulról parkareláterálának nevezett manővert. ha 10szer nem, akkor egyszer sem próbáltam, igaz már jobban megy, mint első alkalommal, de még nem az igazi. (vagy a bordurán kötök ki, vagy a képzeletbeli kocsit csonkítom vagy túlságosan messze állok meg az útszéltől. így van ez)

3. tankoltam. egyik következtetésem az, hogy soha nem fogom szeretni, mert néhány másodperc után remegni kezdett a kezem a pompa súlyától. tehát: olyan kúthoz megyek "itatni", ahol a hölgyeket kiszolgálják. van a városban, a kolléganőm mesélte. csak akkor még nem érdekelt, hogy hol. most már igen :D

4. vannak még türelmes emberek (pontosabban asszonyok). például mikor a jelzőlámpánál kétszer egymás után bedöglik a motor. azért még mind a ketten átmentünk azon a zöldön :D

5. megvolt az első "találkozás". egy iskolás kocsival :D hölgy vezette. ha nem egy kilométerre áltt volna meg az út szélétől nem lett volna semmi gond. intett az insztruktor, hogy menjek én előbb (kisebb voltam, hiába na), apum meg mutatta, hogy kezdő vagyok, de hát a legnagyobb jóakaratom és legkissebb sebeségem mellett sem tudtam elkerülni, hogy a tükreink nem puszilózzanak. na de nagyobb baj nem lett. legalábbis az én kocsimnak.

azt hiszem elég ennyi beszámolónak...

Read more...

Az este

kicsit elmentem "szokni" a kocsit. hát, hogy is mondjam? kicsi, ami jó, de azt is jelenti, hogy elég hamar megfordul (és nem oda, ahova én számítom), még mindig nem tudom, hol ér véget a kocsi, arról nem is beszélve, hogy elől nem látok belőle semmit, mikor vezetek, így halvány lilám sincs még, mikor kell megálljak. na, kell még próbálgatni, mielőtt kimerészkedem vele a városba.

Read more...

Íme

közkívánatra és nem csak (kevésbé sikeres és nem művészi a kép róla, de most nem is az a lényeg. szürke. azaz ezüst. és kicsi, mint már mondtam):

Read more...

Kiskocsi

10 nappal ezelőtt még megvoltam győződve róla, hogy NEM veszek kocsit. azazhogy semmi szándékom nem volt, eszembe se jutott, annyira egyértelmű volt ez a nem. hogy miért részletezem ezt most? hááát - lassan fél napja van kocsim :D. szép kis kocsi, meg jól is megy, kipróbáltuk tegnap (én is vezettem egy kicsit), na de meg kell még szoknom, kell egy kis idő. kell ez, hogy szokjam a vezetés, belejöjjek (mint kiskutya az ugatásba), másképp nem lehet. most meg rém álmos vagyok, mert későn kerültünk haza a szerzeménnyel és keveset aludtam. kúrálom is magam fekete teával...

Read more...

. . .

ami felnőtt bennem

- vágd ki

ami felépült magasra

- rombold le

ha eltakarja szépséged

Istenem!

2008. augusztus 1.

Read more...

Kicsi ez-az

futotta végre kicsit ezt-azt kipróbálni. volt ami a szemetesben kötött ki, de legalább kipróbáltam. de ez sikeresebb lett:

lett belőle ez:

meg ez, bár ennek a szimetrikussága kivánnivalót hagy maga után...

Read more...

2 austenregényen

rágtam át magam a napokban (Meggyőző érvek és A mansfieldi kastély). valahogy olyanok ezek a regények (és nemcsak a JaneAusten regényekre gondolok most, mert még van egy jópár hasonló, amit amúgy olvasni élvezek), hogy van egy pár (azaz lesz egy pár), egyik végig szereti a másikat és szenved (jobb esetben a másik is szereti az egyiket egy adott ponttól, csak nincs tisztázva az ügy), végül pedig a két ember kisebb-nagyobb, de happienddel egymásra talál...

többmindent élvezek ezekben a regényekbe, de most nem is ez a kérdés. csak azon gondolkodtam el, hogy a valós életben mennyire másként alakulnak a dolgok. az élet realitása egyáltalán nincs összhangban a regénykeltette világgal. tudom, semmi újat nem mondtam, csak úgy megfogalmaztam magamnak (újra) a következtetést...

Read more...